HIRDETÉS

Budapest földrajza
       Földtani felépítés, vízrajz, domborzat, éghajlat, természeti értékek

Budapest területe 525 km². A főváros Pest megyében fekszik, amelynek 81 települése Budapest agglomerációjának része. A város hosszanti irányban 25 kilométer, széltében pedig 29 kilométer. Legmélyebb pontja a Duna felszíne, amely normális vízállás mellett 90 méteres tengerszint feletti magasságon van, legmagasabb pontja a János-hegy (529 m).

Budapest központi szerepet tölt be az ország közlekedésében, mivel ide futnak be a sugárirányú autópályák és nemzetközi jelentőségű vasútvonalak. A várost a Duna választja ketté észak-déli irányban. A hegyvidékes jellegű jobb oldali parton fekszik Buda, amelynek része Budai-hegység, több mint 20 dombbal és heggyel csak a főváros területén. A bal parton pedig, a város keleti oldalán, a Pesti-síkság húzódik, amelyet északkeletről a Gödöllői-dombság lankái öveznek.

A budai oldal inkább lakó- és pihenőövezet, sok zöldterülettel (legdélibb és legészakibb részei kivételével, amelyek ipari jellegűek), míg Pest az ipar, a kereskedelem és közigazgatás központja, nagy kiterjedésű összefüggő lakónegyedekkel.

A Duna budapesti szakaszán 3 sziget van; a Csepel-sziget, amelynek csak az északi része van Budapest területén belül, a történelmi Margitsziget és az Óbudai (Hajógyári) sziget. A fővárostól északra eső Szentendrei-sziget egészen a Dunakanyarig nyúlik fel.

Budapest a világ egyetlen fővárosa, amely természetes melegvíz-forrásokkal rendelkezik. A körülbelül 125 hőforrás napi hozama 70 millió liter termálvíz, amely egyes forrásokból 58 Celsius-fokos is lehet. A legtöbb termálvíz ásványianyag-tartalmának és hőmérsékletének köszönhetően gyógyhatású.

A termálvíz által létrehozott természetes barlangrendszereknek ugyancsak nincs híján Budapest. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb a Várhegy alatt kialakult barlangrendszer, amelyet évszázadok óta hasznosítanak az itt élők, különösen háborúk vagy inváziók esetén.

 

Ajánlott cikkek

 
 

Az oldal tartalma

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!

 

 

  Budapest földtani fölépítése

Budapest földtani felépítésére a Duna mentén észak-dél irányban húzódó törésvonal a jellemző. A Budai-hegyeket alkotó triász korú mészkövek és dolomitok a Duna jobb partján a felszínen vannak, míg a bal parton több száz méter mélyen. A Budai-hegyek térségét a Pannon-tó borította be 8-10 millió évvel ezelőtt, csak a legmagasabb pontok, úgy mint például a János-hegy álltak ki szigeteket alkotva. Az időben előre haladva a Pannon-tó partszegélye egyre távolabb került a mai Budapest határától, s a törésvonal mellett karsztforrások jöttek létre – hideg és meleg vizűek egyaránt. A hegyek belsejében barlangok keletkeztek, a forrásokból édesvízi mészkövek rakódtak le. A hegységperemen az Alföld felé folyó folyók, később maga a Duna is, egyre mélyebbre vágta magát, így korábbi árterületei teraszokká alakultak át.

Budapest földtani múltjának emlékeit a triász mészkövek és dolomitok (Gellért-hegy). Az eocén mészkövek és márgák (Szépvölgy), a miocén meszes üledékeke (Rákos), a Pannon-tó agyagjai (Kőbánya), a pliocén kavicsok (Pestszentlőrinc) és a negyedidőszaki folyóvízi üledékek jelzik. Budapest jelenlegi geomorfológiai jellegzetességei a Dunához kapcsolódó völgyrendszerek, a budai oldal karsztjelenségei és a pesti oldal jégkorszaki periglaciális emlékei. Buda fő vízfolyása a ma már csatornába foglalt Ördög-árok, amely Nagykovácsi mellett ered és az Erzsébet híd lábánál ömlik a Dunába. Pesten a Rákos- és a Városligeti-patak közeledett a Dunához, amely régen több ágra szakadva, mocsarakra tagolta a pesti síkságot (a Nagykörút helyén pl. Duna-mellékág folydogált).

Buda alatt több, néhány esetben akár több kilométer hosszú, elsősorban meleg vizes hatásra keletkezett, gazdag és különleges ásványvilágú barlangrendszer húzódik (Mátyás-hegyi, Pál-völgyi, Szemlő-hegyi, József-hegyi barlang, Vár-barlang). A mészköves területekről feltörő vizekből nagy kiterjedésű édesvízi mészkőtakarók alakultak ki (Kiscelli-fennsík, budai Vár-hegy teteje).

 

 

  Budapest vízrajza

A város telepítő tényezői között fontos szerepet játszottak a felszíni és a felszín alatti vizek. A Duna – mint láttuk – hajózási útvonalként, ipari- és ivóvízforrásként századok óta és ma is meghatározó földrajzi tényező a város életében.

Amikor a mai város területén az ókorban szállást foglaló kelták településüknek az Ak-ink, vagyis a „bő víz”, más értelmezésben a „jó víz” nevet adták, ezen mégsem a Duna vízét értették. Számukra, mint később az őket felváltó rómaiak számára is, a bő és jó víz a hegyek lábánál fakadó források vízét jelentette. A források a Budai-hegység keleti peremét kísérő szerkezeti vonalhoz, az ún. budai hévizes vagy termális vonalhoz kapcsolódnak.


A Gellért-hegy szelvénye a Duna geológiai törésvonalával

A magyar főváros egyedi természeti adottsága, hogy területén 123 langyos-, illetve melegvizű forrás fakad. A budai Duna-partot kísérő források északon a Pünkösd- és a Római-fürdőt tápláló 23-24° C-os forrásokkal kezdődnek. Délebbre jelentős gyógyhatású, 24-58o C-os forráscsoport fakad a Lukács, illetve a Császár-fürdő területén, valamint a Gellért-hegy tövében (Rudas- és Gellért-fürdő). A Margit-sziget alatt feltárt termálvizek táplálják a szigeten, illetve Óbudán épült gyógyszállókat.

A földtani szelvényről leolvasható, hogy a Budai-hegységet felépítő kőzetek kelet felé, vetődések mentén, egyre nagyobb mélységbe zökkennek le. A főváros keletebbi részein fúrt kutakból fakadó vizek hőmérséklete, mivel ezek egyre mélyebbről érkeznek a felszínre, emiatt jóval magasabb. A városligeti Széchenyi-fürdőt már 1000–1200 m mélyről származó, 73-76° C-os hévíz táplálja.

A hévizek azonban nem csupán gyógyforrásként járultak hozzá Budapest arculatához. A kőzetek, elsősorban a triász időszaki kőzetek repedései mentén a felszín felé igyekvő hévizek üregeket alakítottak, tágítottak ki, az üregek falán kővirágokra emlékeztető kiválásokat, ún. borsóköveket, valamint aragonit-, és gipszkristályokat raktak le. Így jött létre a látogatók előtt megnyitott 7 km hosszú Pálvölgyi- és a több mint 2 km hosszú Szemlőhegyi-barlang, de ilyen hévizes eredetű, ám nem látogatható barlangok rejtőznek pl. a József-, a Ferenc- és a Mátyás-hegy alatt is. A Józsefhegyi-barlang – a budai barlangok között – szokatlanul nagy, 40–70 m hosszú termeiről, 10–20 m magas járatairól, valamint aragonit- és gipszkristályainak mesésen gazdag formáiról egyaránt híres. A barlang kiépítésére – látszólag furcsa ellentmondás – éppen egyedi szépsége miatt nem kerül sor. A reflektorok fényében, a megváltozott hőmérséklet hatására az érzékeny kristályok ugyanis óhatatlanul pusztulásnak indulnának, felszínüket zöldalgák vonnák be.

A gyógyforrások között említést érdemelnek a Kelenföld, Budaörs térségében a talajvízből fakadó keserűvíz-források, amelyek vize palackozva (pl. Hunyadi János-keserűvíz) kerül forgalomba.

A felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt összegyűjtő Duna azonban nem csupán áldásairól, hanem pusztító áradásairól is híres volt. A legveszedelmesebbek ezek közül a jeges árvizek, amikor tél végén a levonuló jég összetorlódik, és ez a jégdugó duzzasztja fel és vissza a Duna vizét. Ilyen, a Csepel-sziget csúcsánál keletkezett jégtorlasz okozta 1838 márciusában a város legpusztítóbb árvizét.


Az 1838. évi árvíz pusztítása a főváros mai területén

A nagy pesti jeges árvíz kiterjedését mutató térképről a város belterületének domborzati viszonyai is leolvashatóak: kirajzolódnak a jobb part alacsonyfekvésű területei (pl. a Lágymányos) éppúgy, mint a pesti oldal ármentes „szigetei” is. Egy ilyen magaslaton épült később – az ott menedéket talált pesti lakosok felajánlásából – a Szent István Bazilika. A város mai topográfiájában a hely domb jellege már egyáltalán nem rajzolódik ki.

 

 

  Budapest domborzata

A város domborzati viszonyait ábrázoló térképről leolvasható, hogy a közkeletű felfogás, miszerint Buda hegyes, Pest sík, csak részben igaz. (A Budai-hegység egy részlete) A Budai-hegység ugyanis csak a Várhegy és a Gellért-hegy térségében éri el a Duna vonalát, északabbra Óbudán a hegyek előterében viszonylag széles alacsony sík rajzolódik ki, a Gellért-hegytől, illetve a Sas-hegytől délre pedig kifejezetten éles domborzati határral különül el Lágymányos és Kelenföld alacsonyabb térszíne.

A Budai-hegység egyes – a főváros területére eső – hegycsoportjai a térképvázlat alapján is elkülöníthetőek egymástól:

A Solymári-patak és az Ördög-árok völgyei között helyezkedik el – legmagasabb tagjáról elnevezve – a Hármashatár-hegy (497 m) csoportja. A hegycsoporthoz tartozik a Ferenc-hegy (265 m), a kiépített, látogatható barlangjáról híres Szemlő-hegy (234 m), valamint lealacsonyodó nyúlványként a Rózsadomb is. A hegycsoport, mint a Budai-hegység túlnyomó része, mintegy 200 millió évvel ezelőtti tengerek vízében képződött triász mészkőből és dolomitból áll. Keleti peremén bukkan elő az egykori óbudai téglavetők alapanyaga, a kiscelli agyag.

Az Ördög-árok völgyétől délnyugatra, illetve a Budaörsi-medencétől északra találjuk a Hárs-hegy - János-hegy - Széchenyi-hegy csoportját. A hegycsoport fő építőanyaga szintén a triász dolomit. Az 527 m magas János-hegy a Budai-hegység legmagasabb pontja, egyetlen 500 m fölé nyúló csúcsa. Ehhez a hegycsoporthoz tartozik az UNESCO Világörökség Listájára felvett Várhegy, a nemrég védelem alá helyezett Gellért-hegy, valamint a növény- és állatvilága miatt természetvédelmi területté nyilvánított, és emiatt csak korlátozottan látogatható Sas-hegy is.

Az M1-es és M7-es autópályák nyomvonalának utat biztosító Budaörsi-medencétől délre – a hegységhez képest – alacsonyabb térszín, a Tétényi-fennsík helyezkedik el. A fennsík mészkövébe mélyítették a budafoki borpincéket.

A pesti oldal domborzata természetesen jóval egyhangúbb. A korábbi folyómedrek, pl. a mai Nagykörút vonalán húzódó Duna-ág napjainkra éppúgy eltűntek, mint a Nagyvárad tér és Orczy-kert vagy a Városliget helyén egykor terpeszkedő mocsarak. A sűrű, többemeletes beépítés miatt ma már alig tűnik fel, hogy kelet felé haladva mégis egyre magasabbra jutunk. A felszín lassú emelkedése az egykor erre vándorló Duna lerakta hordalékanyagnak köszönhető, amely kelet felé fokozatosan magasodó folyóterasz-szintekben őrződött meg. Így az Örs vezér terén már majdnem a Gellért-hegy magasságában tartózkodunk, s – ha a házak közötti szűk kilátás megengedi – lenézhetünk a pesti belváros templomtornyaira.

 

 

  Budai-hegység

A Budai-hegység nagyrészt triász mészkőből és dolomitból felépült tömege a Duna vonalánál találkozik az Alföld süllyedékével. A mészkövön kívül megtalálható például a hárshegyi homokkő is. A hatalmas szerkezeti vonalak a kiemelkedő hegységi, budai részt is igen alaposan megdolgozták, ahol a repedések utat nyitottak a nagy mélységből felemelkedő meleg vizeknek csakúgy, mint a felszínről leszivárgó karsztvizeknek. Mindezek eredményeként repedések mentén meleg és hideg vizek váltakozó hatására létrejött, labirintus alaprajzú, gazdag ásványkincsű barlangok keletkeztek.

A híres, nagy budai barlangokon kívül még kb. 80 kisebb-nagyobb üreget tartanak számon a katalógusok. Néhányat közülük már az ősember is használt (például Remete-Felső-barlang), de a többinek is nagy szerepe volt a főváros történetében (háborúk idején búvóhely a Vár-barlangban, bányászat a Hárs-hegyen, stb.). Ma inkább turisztikai hasznosításuk, gyógybarlanggá alakításuk és védelmük jelent gondot Budapest lakóinak.

A Budai-hegység 400-500 méter magas hegyei a Hármashatár-hegy, Mátyás-hegy, József-hegy, Szemlő-hegy, Kis- és a Nagy-Hárshegy, a Remete-hegy, Kakuk-hegy, Kecske-hegy, Ujlaki-hegy, Vadaskert, Gugger-hegy, Normafa, Széchenyi-hegy, Sváb-hegy, Budaörsi-hegyek, Sas-hegy, Gellért-hegy, Vár-hegy és Budapest legmagasabb hegye, az 527 méter magas János-hegy. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz, Budapest közigazgatási területén belül pedig a János-hegy.

 

 

  A budai Várhegy

Buda városképében, a főváros történelmében meghatározó szerepet játszik a Világörökség Listán is jegyzett Várhegy, amelyen a tatárjárás (1241) után jött létre az első állandó település. De vajon miért éppen a Várhegyen, hiszen a tőle délre fekvő Gellért-hegy ugyanúgy, sőt talán még jobban védhető magaslat? A Várhegy előnyei földtani, domborzati adottságaiban keresendők.


A budai Várhegy földtani metszete

A hegy lapos tetőszintje eleve alkalmas volt a megtelepedésre. Az igazi előnyök azonban az utcaszint alatt rejtőznek. A Várhegy felszínét az egykori hévforrások vízéből kivált, 10–15 m vastag forrásmészkő borítja. A forrás- vagy másik nevén édesvízi mészkőben képződött barlangi üregekbe a békés és háborús időkben egyaránt fontos pincéket mélyíthettek, a házak között átjárókat alakíthattak ki. A Várhegy alatti – részben mesterségesen kiépített – üregrendszer járatainak összhossza mintegy 10 kilométer! (Ebbe a forrásmészkő-rétegbe vájták a mai Várnegyed vendéglőit, illetve a Vár labirintusát is.)

A forrásmészkő alatt pedig a Duna egykori szintjének emlékét őrző folyami kavics helyezkedik el. A kavicsrétegek természetes víztározóként biztosították a település ivóvízét.

A budai Várhegyet éppen e sajátos földtani felépítése emelte ki a hegység különben hozzá hasonlóan meredek lejtőkkel övezett tagjai közül. A platón megtelepülőknek csupán a hegy alapkőzete, a meszes-agyagos budai márga okozott gondot. Az agyagos kőzetben ugyanis a meredek lejtők mentén gyakorta léptek fel csuszamlások. Ha valaki körülnéz a Várhegy alatt átvezető, 1857-ben elkészült Alagút krisztinavárosi bejáratánál, a meredek lejtőre épült lakóházak mögött téglából, betonból emelt támfalakat talál – ezek védik e telkeket a lejtőcsuszamlásoktól.

 

 

  Budapest éghajlata

A város éghajlati képe egyszerre tükrözi Budapest természeti, elsősorban domborzati viszonyait, illetve a nagyváros mint mesterséges képződmény éghajlat módosító hatásait.

Fővárosunk éghajlata összességében kedvező:

- a napsütés évi összege meghaladja a 2000 órát,
- a Dunántúli-középhegység védelmét élvező területen a szélsebesség mérsékelt, az évi átlagos szélsebesség 2-3 m/s, erősebb széllökések főleg a keletebbi kerületekben fordulnak elő,
- az évi középhőmérséklet 11° C, a leghidegebb és legmelegebb hónap (a –2 – –2,5° C-os január és a 19,5–20° C-os július) középhőmérsékletéből számított évi közepes hőingás kb. 22,5° C,
- az évi csapadék az országos átlaggal nagyjából megegyezőn 611 mm, a legtöbb csapadék (60–70 mm) májusban és júniusban, a legkevesebb (35–38 mm) januárban és februárban érkezik,
- a havas napok száma átlagosan évente 26.

De essék néhány szó az éghajlati szélsőségekről is. Fővárosunk területén az eddig észlelt legzordabb hideg –23,4 °C volt (1929. február 11.), a legnagyobb meleget (39,5 °C-ot) pedig 1935. június 28-án mérték. Az évi átlagos csapadékmennyiséghez képest pedig mértek már Budapesten 989 mm/év, de 326 mm/év csapadékot is. Budapestet sokévi átlagban évente 27 zivatar és 2–3 jégeső sújtja. Száz évente 1–2 alkalommal rövid idő alatt több mint 100 mm-nyi csapadékot hozó, súlyos felhőszakadások is előfordulhatnak.

Az éghajlati elemek területi eloszlásában Buda tagoltabb domborzata, Pest egyhangúbb felszíne egyaránt érvényesül. A hőmérsékleti térképek (A januári középhőmérséklet értékei Budapesten, a júliusi középhőmérséklet értékei Budapesten) – kis túlzással – a domborzati térkép szintvonalait „másolják”, de kirajzolódik a domborzat a csapadékeloszlás térképén is (Az évi csapadékeloszlás Budapesten). Jól elkülönülnek Buda szél- és esőárnyékban fekvő területei, pl. a Pasarét és környéke, Sasad és Kelenföld, illetve a Tétényi-fennsíktól délre fekvő térségek. Pest keleti részének magasabban fekvő folyóterasz-térszínei – a nagyobb csapadékmennyiség révén – ezen a térképen is kivehetőek.

A legsűrűbben beépített pesti kerületek ún. hősziget-jellege olvasható le az évi középhőmérséklet területi eloszlását mutató ábráról: a pestlőrinci meteorológiai állomáson mért 10,5° C-os hőmérséklethez képest a pesti belvárosban 1° C-kal melegebb terület jön létre. A belvárosi hősziget az év minden hónapjában megmarad, de legmagasabb értékét (a pestlőrinci értékhez képest +1,5° C) januárban éri el.

 

 

  Budapest barlangjai
Pálvölgyi-barlang
    

A Látó-hegy keleti oldalán nyílik a főváros legszebb és legnagyobb barlangja. A barlang máig feltárt hossza 29 kilométer, ebből a túraútvonal 500 méter, függőleges kiterjedése 104 méter.  Ez Magyarország második leghosszabb barlangja. Leginkább cseppköveiről nevezetes, bár sokkal jellemzőbbek rá a magas, hasadékszerű folyosók és a hévizek által kioldott gömbszerű oldásformák.

 
Szemlőhegyi-barlang
    

A kiépített, világítással ellátott, szép ásványi képződményeket rejtő háromszintes barlang jelenleg ismert hossza 2201 méter, teljes függőleges kiterjedése 50,4 méter. Több, tágas folyosóból áll. Látványos formakincsű, ásványkiválásokkal gazdagon díszített. A túraútvonal mintegy 250 méter, amelyet a látogatók kényelmes betonjárdákon és lépcsőkön járhatnak be.

 
Harcsaszájú-Hideglyuk-barlang
    

B

 
Józsefhegyi-barlang
    

B

 
Ferenchegyi-barlang
    

B

 
Molnár János-barlang
    

B

 
Bátori-barlang
    

B

 
Várbarlang
    

A várhegyi mésztufa-barlang hajdani hévforrások által kioldott üregek és mesterséges mélypincék láncolatából álló labirintus a Várhegy felszíne alatt. A több, mint 10 km hosszú barlangrendszer bejárható szakasza 3,3 km, 5-10 méter mélységben húzódik a Dísz tér - Úri utca - Tárnok utca - Szentháromság utca - Országház utca által közrefogott terület alatt. Várbeli bejárata az Úri utca 9. szám alatt található.

 

   

 

 

 

 

  Budapest természeti értékei

Budapest természeti értékekben igen gazdag, többek között barlangok, források, növények élőhelyei, parkok állnak természetvédelem alatt.

Apáthy-szikla
Balázs-tó
Balogh Ádám szikla
Bécsi kapu téri szőlőtőke
Budai Tájvédelmi Körzet
Budapesti barlangok
Budapesti Botanikus Kert
Budapesti források
Denevér úti gyepfolt
Duna-dűlő
Fazekas-hegyi kőfejtő
Ferenc-hegy
Budapest Főváros Állat- és Növénykertje
Gazda utcai hársfa
Gellért-hegy
Gördülő Tanösvény (Gyermekvasút)
Háros-sziget
Homoktövis tanösvény
Jókai-kert
Kavicsos-tó
Kertészeti Egyetem Budai Arborétuma
Kertészeti Egyetem Soroksári Botanikus Kertje
Kis Háros-sziget
Kis-Svábhegy
Kőérberki szikes rét
Kondor úti libanoni cédrus
Levegő Tanösvény (Libegő)
Lágymányosi-öböl
Lupa-tó
Margitsziget
Merzse-mocsár
Mihályfi Ernő kertje
Naplás-tó
Népsziget
Óbudai-sziget
Ördög-oromi kőfejtő
Palotai-sziget
Pál-völgyi-barlang felszíne
Péceli úti kert
Pusztaszeri úti földtani alapszelvény
Róka-hegy
Rupp-hegy
Sas-hegy
Újpesti homoktövis élőhelye
Szemlő-hegyi-barlang felszíne
Tamariska-domb
Tétényi-fennsík
Turjános (Rákospalota)

Ajánljuk még: Horányi strand

 

 

  Hozzászólás