HIRDETÉS

Vár születik
      

A honfoglaló magyarok valószínűleg a Duna keleti partja mentén érkeztek a magyar főváros területére. Árpád, a hadvezér, Csepel-szigetet választja nyári szálláshelyéül, majd „Árpád vezér összes főemberei - írja Anonymus - tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig, s midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállni, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották Magyar révnek nevezték el. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig (a mai Császár és Lukács fürdő térségéig). Másnap pedig Árpád vezér minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt bevonult Attila városába... Ugyanezen a helyen Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott... (Kurszán, a honfoglaló magyarság szakrális főfejedelme) fiának még egy várat népe őrizetére. Kurszán azután ezt a várat a maga nevéről neveztette..."


HIRDETÉS

Attila városa elnevezésben a hun eredet legendája tükröződik. Más krónikák Etzelnburgnak, Etilburgnak, vagy éppen frank-trójai eredetű Szikambriának említik Aquincumot, a későbbi Óbudát. Kurszán vára, azaz a főfejedelem téli szállása a rómaiak amfiteátrumából lett. Ez az építmény nemcsak alakjánál és monumentalitásánál fogva mutatkozott alkalmasnak arra, hogy nomád fejedelem szállásául válasszák, hanem földrajzi fekvése miatt is. A Duna jobb parti, az Esztergom felől nyugatról, s a Megyeri réven át keletről érkező fontos utak találkozási pontjában áll, s védelmi szempontból is helyesnek mondható a választás, mert kelet felől a besenyők, nyugatról pedig a frankok ellen meglehetősen jól védhető ez a terület. A keleti támadók könnyűszerrel rohanhattak ugyan a Kárpátoktól a Dunáig, de a széles, nagy folyam jó védelemnek bizonyult. A nyugati támadóknak a Dunántúli-középhegység erdővel sűrűn borított vonulata állta útját.

Kurszánvára körül a honfoglalást követően nagyszámú katonai telepítés történt. Taksony fejedelem a dunai forgalom vámolását nem Óbudáról, hanem a pesti oldalról végezte. A pesti rév melletti nagy római vár köré a kereskedelmi és üzleti szellemű mohamedán, böszörmény kálizokat telepítettek fejedelmeik. A magyarok szaracénoknak nevezték őket.

A honfoglalás utáni viszonyok elemzése arra az eredményre vezet - amint arról a korszak legkiválóbb magyar szakértője, Győrffy György tájékoztat, hogy Óbuda a X. század közepéig fejedelmi központ volt. Ha ez a helyzet 955 után meg is változik, de úgy látszik, hogy továbbra is megmarad olyan helynek, ahol a fejedelmek alkalmilag megfordulnak, majd pedig a királyi birtokszervezet berendezésekor udvarház és gazdasági szervezet épül ki területén. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a közeli Fehéregyház királyi kápolnája.

A budai és pesti fejedelmi szállások azonban rövidesen elvesztik jelentőségüket. Ugyanis Géza fejedelem kapcsolatba lépett I. Ottó császárral, hogy szétszakítsa az országot két oldalról bekerítő német-római és bizánci szövetséget. A nyugatról fenyegető veszély elmúltával feladja a kurszánvári, azaz óbudai fejedelmi központot, s a biztosabb Esztergomba teszi át székhelyét.

A magyar uralkodó központjának helye, az „ország közepe" az államalapítás évszázadában gyakran változik. Esztergom megőrzi az első székhely rangját még a XI. század elején is, amikor már a várszervezet egységes kiépítésére, s az egyházszervezésre is sor kerül.

I. István király azonban 1018 táján az „ország közepévé" a minden betöréstől távol eső, az európai szárazföldi közlekedés útvonalában levő (Székes)Fehérvárt emeli.

Budán azonban marad valami királyi udvarhely, mert Orseolo Péter, akire István király megtört állapotában a főhatalmat ruházza, ott még 1038 előtt prépostságot alapít s bazilikát épített. Feltételezhető, hogy a település Péter egyik felkoncolt hívétől a „szakállas Budától" nyerte a Budavár nevét. Buda az ottani udvarhely élén állhatott. A névből következtethető, hogy a hajdani aquincumi katonai tábort - a fontos dunai rév mellett ahol a prépostságot is emelték, e korban várrá alakítják át. A mai Fő tér és a mögötte fekvő háztömb területe a Vöröskereszt utcáig képezi az ősi Budavár központját.

A XII. század derekán indul meg Budavár fejlődése. Prépostját a királyi oklevelek az országos méltóságok sorában említik. Az a jelenség pedig, hogy már 1186-ban azonos személy viseli a prépostságot s a királyi jegyző tisztét, Budavár és a királyi kancellária szoros kapcsolatát sejteti.

III. Béla „királyi székhelyet állított magának a Duna mellett, a hévizek fölött - írja Anonymus -, minden régi épületet, amit ott talált, megújított, és az egészet erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven Budavárnak, a németek pedig Ecilburgnak hívják".

II. Endre azonban Budavárát minden haszonvételével egyetemben 1212-ben a prépostságnak adományozza, de már az 1226. utáni években a korábbi királyi vár közelében, a mai Korvin köz telkeinek megfelelően, királyi palotát épített. Utóda IV. Béla leginkább innen intézi az ország ügyeit. Itt ítélkezik az alországbíró is. Anonymus Óbudán a királyi lak mellett a királyi ház őrségéről is ír.

Budától, mely akkoriban a mai Alagút utcáig terjedt, Felhévíz néven hamarosan elkülönül a déli rész, a meleg vizű fürdők melléke, de továbbra is hozzá tartozik a Margitsziget, Nyulak szigete, Nyúl-sziget, vagy éppen Budai sziget néven.

Pest is rohamosan fejlődik. A böszörmény kálizok vezető szerepét a németek veszik át, akik 1220 körül a rómaiak nagy várát lebontják, és meginduló építkezéseiknél felhasználják köveit.

1241. április 12-ére virradó hajnalon Batu kán tatárjai Muhinál megsemmisítik a királyi sereget. Béla király a Felvidéken s Ausztrián át Dalmáciába menekül, öccse, Kálmán herceg pedig Pestnek veszi az irányt, s a dunai réven át a Dunántúlra siet.

A bal parti Pestet és környékét elárasztják a menekülők ezrei. A súlyosan sebesült Kálmán felhívja ugyan figyelmüket a közelgő nagy veszélyre, de tanácsát nem szívlelik meg. A javait s vagyonkáját féltő tömeg a város erődítéséhez kezd: a mai Kiskörűt nyomvonalában „árkot ásnak, sáncot emelnek és vesszősövényből palánkot készítenek".

Mielőtt elkészülhetnének a munkájukkal, rajtuk ütnek a tatár csapatok. Először csak körültáborozzák a várost, s 2-3 napos szakadatlan nyilazással fárasztják a védőket, akik felveszik a küzdelmet a támadókkal. A harmadik napon azután egyetlen vad rohammal lerohanja a tatár had Pestet. Aki nem tudott időben elmenekülni, azt válogatás nélkül gyilkolják, s a kifosztott, holttestekkel borított várost felgyújtják. A domonkosok kőből épült nagy kolostora azonban még áll, több ezer ember keresett itt menedéket. A tatárok azonban felgyújtják a kőépület tetőzetét is, s az utolsó szálig benn égnek a menedéket keresők.

A Duna azonban gátat vet a tatár áradat további terjeszkedésének: a jobb oldal biztonságban érzi magát. Sajnos azonban olyan kemény hideggel érkezik 1242 januárja, hogy teljesen befagy a Duna. A budaiak tudják, hogy a támadók a jég hátán átkelhetnek a folyón, ezért éjt nappallá téve törik a jeget. A tatárok - szokásuk szerint - egy marhacsordát hajtanak a jégre, hogy megbizonyosodjanak teherbíró képességéről. Az állatok átjutnak Budára.

A tatárok először Buda városát rohanják meg, s gyilkolva, fosztogatva törnek utat, s a fal nélküli város házai között Budavár is elesik. Batu kán Budán üti fel szállását, míg csapatai a Dunántúlon folytatják útjukat. Csak néhány erős vár tud ellenállni. Dúlásuknak, pusztításaiknak Ögödej kán váratlan halálhíre vet véget. Batu visszafordítja seregeit Ázsiába, érdekelt lévén a mongol birodalom trónutódlásában.

A király, IV. Béla azonnal hazatér. Az egész országban, szintúgy mint Pesten, Budán és Felhévízen szörnyű pusztulás látványa fogadja a hazatérőket. IV. Béla újjáépítő és szervező munkája során hasznosítja a tatárjárás tapasztalatait. Várakat építtet, minél több várat. Megbizonyosodott a városok jelentőségéről is, melyek adójára a királyi kincstár a legbiztosabban számíthat. Számtalan tanújelét látta annak is, hogy a fallal jól megerősített városok képesek ellenállni az ellenséges támadásnak. De nem megvetendő a királyi seregbe kiállítandó páncélos katonaság sem.

1244-ben IV. Béla megújítja s kiegészíti Pest város kiváltságlevelét. Városépítő programjának legjelentékenyebbje a Várhegy betelepítése a budai és pesti polgársággal. Időszerűvé válik a két város lakosainak védelme, mivel 1243-ban a mongolok visszatérésének híre érkezik Magyarországra. Béla király sürgető kérésére IV. Ince pápa a tatárok ellen keresztes hadat hirdet Németországban, s a hadakat Magyarországra rendeli. Ebben a feszült légkörben születik meg a pestiek s a budaiak felköltöztetése a Várhegyre.

1243-ban először Buda s Felhévíz magyar lakossága telepedik fel a hegytetőre. Ők a plató északi végét, a mai Kapisztrán téri templomtorony s a Bécsi kapu környékét szállják meg, Szombathelynek nevezve területüket, a felhévízi jenei rév szombati vásárairól. A pesti német polgárságnak a Várhegyre való felköltözésére csk 1247-ben, a megújuló tatár támadás vészhíre nyomán kerül sor. Ők a Várhegy déli részén, a mai Mátyás-templom környékén telepednek meg.

Önként merül fel a kérdés, hogy azelőtt volt-e a Várhegyen bármilyen település? Az utóbbi esztendők ásatásai szerint igen: a Várhegy déli részén egy faluszerű település maradványai kerültek elő. A domonkosok kolostorának maradványaira telepített Hilton Szálló munkálatai során pedig a magyar település XII-XIII. századi templomának falaira bukkantak a régészek.

Különböző elnevezések váltogatják egymást, részben a budai, részben pedig a pesti polgárok új védett lakóhelyére mutatván: a telepítés elején Újhegy, 1247-1248-ban Budai újhegy, 1255-ben Pesti hegy és Pesti vár, 1263-tól Buda város. 1265-től Pesti újhegy, 1277-ben Budai hegy. Budavár kiépülésével a két anyaváros neve is megváltozik. Pestet egyszer-másszor Opest néven, s a budai vár külvárosaként emlegetik. A rómaiak Aquincumára települt eredeti Buda pedig már 1243-ban felveszi a ma is használt Óbuda nevet

A király különleges szerepet szán a Felhévízen települt ispotályos kereszteseknek, a meginduló várépítkezésekben. Nekik adományozza a távoli Szerémséget s Erdély délkeleti szögletét, de egyben őket bízza meg a Duna vonalában is várak építésével. Egy királyi oklevélből arra lehet következtetni, hogy a Johannita ispotályos keresztesek a hegytetőn megindult építkezésekből is kiveszik a részüket, hiszen IV. Béla rájuk bízza Attila városában, azaz Óbudán és a „Duna körül" épített városokat is.

A johanniták ugyanis a Szentföldön és Szíriában a kor bevehetetlennek ítélt erődjeit építették meg. A tatár kán udvarát megjárt Piano Caprini így foglalja össze tanácsait a mongolok támadásaira való felkészülés kapcsán: „Ha pedig egyes városokat és várakat meg akarnak építeni, előbb vizsgálják meg, milyen azok fekvése. A várak fekvésénél ugyanis szükséges, hogy hajítógépekkel és nyilakkal ne lehessen ostromolni, legyen elegendő vizük és fájuk, s ha mód van rá, a ki- és bejáratot ne lehessen elzárni. Rendelkezzenek elegendő emberrel, akik váltakozva tudnak küzdeni. Vájjanak titkos vermeket, és rejtsék bele termésüket, valamint egyéb holmijukat."

IV. Béla 1255-ben így emlékezik meg Budavár építéséről: „A haza védelmére alkalmas több váron felül a pesti hegyen is építettem erős, tornyokkal körülvett várat, melynek számos lakása van."

A király egy időben a Duna mentén a tatárok ellen két várat is építtet: Budán és Visegrádon. Sőt a budai várépítkezések kapcsán az ellenséges keleti támadásnál szerepet játszható közeli Margitsziget leggyengébb pontjait is megerősítik: az északi végén az esztergomi érsek, a délin pedig az ispotályosok emelnek egy-egy erősséget.

Zolnay László, a Budapesti Történelmi Múzeum tudományos főmunkatársa szerint Zágráb, Esztergom és Győr módjára, a védettebb Várhegyre telepített lakosság a falakkal kerített, s tornyokkal megerősített erdővárosban kap menedéket. Az új települést fal, illetve a hegytetőn a sziklaperemekre épített házak gyűrűje foglalja egységbe, úgy azonban, hogy egyes szakaszokon a házak külső fala veszi át a várfal szerepét. A plató szélén álló egyes erősebb lakóházak valóságos kis erődök szerepét játsszák, ezért kötelezik birtokosaikat, hogy a házakat, tornyaikat s azok fedését mindig jó karban tartsák.

A budai első várfalakat a tatároktól félve, gyorsan, alapozás nélkül, a Várhegy porlékony oldalainak meredekebbé faragása során kitermelt mállékony agyagmárgából emelik. A falak síkjából bizonyos távolságokra a rómaiaknál szokásos patkó alaprajzú tornyok domborodnak ki. A vár azonban nem terjed ki az egész magaslatra, a déli, mintegy 15-16 méterrel mélyebben fekvő nyúlványa ekkor még a falakon kívül esik s betelepítetten marad.

A "királyi lakhely, a kúria a város területén volt - a mai Táncsics Mihály utca 9. számú telkén az ún. Kammerhof épületében ahol egyébként a királyi pénzverő kamara is működött. A királyi udvar Várhegyre való felköltözésének ideje 1249-1255 közé tehető, miután IV. Béla 1249-ben vált meg esztergomi várától és adományozta azt az érseknek. Rogerius mester 1241-ben már Óbudát mondja „másnál alkalmasabb központ"-nak, s IV. Béla Budát az ország közepének.

Buda királyi vára és a polgárváros ekkor még egységet képez, ezért nem a polgárság választotta bíró áll Buda élén, hanem 1264 óta az uralkodó kinevezte rektor, aki egy személyben a város főbírája s a vár kapitánya is. A budai vár védelme a polgárság feladata, de ezenfelül Pest még 10 „tisztességesen felszerelt páncélos katoná"-t tartozik a szokásos kísérettel együtt a királyi hadba küldeni.

Buda városának törvénykönyve 1400-142l-ben több szakaszban foglalkozik a falakon belüli városnegyedek és kapuk védelmével. Pontosan körülírja. hogy miként kell őrizni a város tűzfegyvereit (ágyúit) s más hadszereit. S várfalak és kapuk jó karban tartása sem kis feladat. Az örökösök nélkül elhalt polgárok vagyonának egyharmadát a folyamatos erődítési munkák fedezésére fordítják. A város bevételéből is számottevő summát emészt fel a falak védelme.

Nagy Lajos 1346-tól már véglegesen Budán tartja székhelyét, s ő építteti meg a Várhegy eleddig pusztán hagyott déli nyúlványán a várostól elkülönített első királyi palotát, illetve várat is. Az uralkodó 1382-ben eladományozza a Kammerhofot házi kápolnájával egyetemben, tehát ekkor már állnia kell a mai palota területén az Anjou-kori királyi kúriának. E folyamat révén az eddigi egységes Budavár párhuzamosan ketté válik: a déli királyi várra s az északi falakkal megerősített polgárvárosra. Ekkor már a város élén a bíró, a várén pedig az udvarbíró vagy várkapitány áll.

  <<  Az István-torony rekonstrukciós rajza

Az Anjou-kori vár, illetve királyi palota megépítése helyéül a Várhegy déli, keskenyebb, meredek oldalú, jó természetes védelmet nyújtó, a városnál mélyebben fekvő sziklanyelve önként kínálja magát, hiszen az északi oldal könnyűszerrel támadható. Az épületegyüttesből messze kimagaslik Nagy Lajos fivére, István herceg által építtetett hatalmas István-torony, vagy István-vár. Gerő László úgy véli, hogy talán ez az öregtorony a királyi vár első építkezése, még a XIII. századból. A 2,70 méter vastag falú, közel négyzetes (11,12x11,9 méter) alaprajzú tornyon eredetileg nyugat, dél és kelet felé lőrések nyíltak. Az építménynek, melyet később börtönnek használtak, mintegy 7 méter magas csonkja ma is áll. Nagy Lajos építkezései lényegében az egész déli sziklaplatót elfoglalják. A várat északról, a város felől sziklába vágott széles árok védi. Az Anjou-vár részleteiben ismeretlen, de szorosan kapcsolódik hozzá a Dunára lefutó két kortinafal, melyek nemcsak a vár kelet felől való ellenséges megközelítésének vetnek gátat, de szerepük van - a vár vízellátásának biztosítása mellett - dunai királyi hajóhad kikötőjével való kapcsolat zavartalan fenntartásában is.

A két kortinát a parton összekötő, a folyammal párhuzamos ún. dunai zárófal, mely mellvédés védőfolyosóval, kőpadokkal és kilövőnyílásokkal van ellátva, s középtájon lépcsőtorony biztosítja a lejáratot a folyóhoz. A Kelenföldi kaputorony - a későbbi nagy rondella területén a vár déli háromszögében kiugrik a vár zárt testéből, így Budavárának legsebezhetőbb pontját képezi.

Budavára külvárosát a XIV. század második felében fallal övezve kapcsolják a városhoz. A városfal a jelenlegi Várfok utcával párhuzamosan csatlakozott a Várhegyhez, s a mai Moszkva tér, Mártírok útja és Bem József utca nyomvonalát követve vezetett a Dunához. A falon három kapu nyílt: napjaink Bem terén a Szentpéteri kapu, a Horvát utcánál a Taschentali kapu, s végül az Ostrom, esetleg Várfok utcánál pedig a Tótfalusi kapu.

A Duna mentén, a Szentpéter kapu szomszédságában fontos körbástyával erősítették meg a falakat. Buda várához tartozott a Várhegytől délre fekvő Kelenföld is (más nevén Kispest, vagy Alhévíz: a mai Tabán). Külterülete a királyné birtoka, de egy kisebb rész a bal parti Pesthez tartozik. Itt áll a Szent Erzsébet kórház a fürdővel, s a Gellért püspök tiszteletére emelt templom.

Óbuda virágzó életet él. Birtokán a királyné és a káptalan osztozik. Az itteni királynéi vár élén várnagy áll.

Budavártól nyugatra (a mai Krisztinaváros területén) a kis Logod falu található. Ide vezetett a vár Zsidó vagy Fehérvári kapuján át az út, s ezért Logodi kapunak is nevezték. A külterülettel alig rendelkező kicsiny falu lakosaiból nem válik budai polgár.

A németeknek a budai Várhegyre való feltelepedésével megritkuló Pest lakosságát a magyarok töltik fel. A várost a tatár támadás előtt készített, majd továbbra is fenntartott árok övezi (a mai Kiskörűt vonalában). A város kőfala csak 1444-1471 között készül el, nyolc körbástyával és három kapuval megerősítve. A Bécsi kapu a mai Váci utcában, a Hatvani kapu az Astoria aluljárónál, a Kecskeméti vagy Szolnoki kapu pedig a Kálvin téri Kecskeméti utca torkolatánál állott. A fala tetején védőfolyosó készült. A városfal Pest mellett még két falut is magába zár, melyekből később külvárosok fejlődnek: Bécs (illetve Újbécs) és Szentfalva (később Szent Erzsébetfalva). Pestet nagy forgalmú rév köti össze Kelenfölddel (Kispesttel).

  <<  Buda térképe 1440. körül
(Kubinyi András szerint)

A Várhegy viszonylag lapos északi lejtőjén támadó ellenség visszaverésére a rövid harántfal két végén létesített védőmű hivatott, melynek északnyugati szögleteiben egy nagy földbástya, északkeleti sarkán pedig az Erdélyi bástya őrködött, torkában egy magas ágyúállással. Azt, hogy a Szombat, vagy Bécsi kapuval áttört északi falon voltak-e bástyák, nem tudjuk. A nyugati ún. hosszú falakat bástyatornyok biztosították, de számukat nem ismerjük. A Logodi (Fehérvári) kapu mellett a közel kör alakú Fehérvári rondella ugrott merészen a falsík elé. Innen ágyú- és puskatűzzel egyaránt biz-tosítható az innen északra futó hosszú fal, valamint a délre fekvő várfalszakasz. Az Erdélyi bástyától délre húzódó, meglehetősen zegzugos lefutású, meredek sziklafalon épült várfal nem igényelt további erősítést.

A tulajdonképpeni vár támpillérekkel sűrűn megerősített nyugati belső falát a 70-75 méter széles nyugati nagy falszoros szegélyezi, melyet lejjebb egy rövidebb, s csak 20-25 méternyi szélességű nyugati kis falszoros követ, így tehát a nyugat felől támadó ellenségnek nem csupán többszörös harántfal állta útját, de három egymás fölötti szintről is tüzelhettek a meredek domboldalt és a falakat megmászó ellenségre. A keleti oldal a közeli Duna s a meredek sziklás terep miatt megközelíthetetlen. Délkeletről a folyamra lehúzódó két kortinafal zárja el az utat. Északkeletről a folyam és a Várhegy közötti keskeny zsákban rohamozókat a keleti várfal magasából, s az Erdélyi bástyáról könnyűszerrel tűz alá lehetett venni, megakadályozva ezzel a Vízi (Szent János) kapu felé való előretörést, vagy akár a falak megközelítését. Noha rohamra a vár déli vége előtti lankás terep alkalmas lenne, a déli nagy rondella, s a mögötte lévő magas ágyúállás elvette a támadók kedvét a terep nyújtotta előny felhasználásától. A körbástya megközelítését pedig széles szárazárok, s a külső partjára hányt sánc akadályozza meg.

Éppen ezen okokból kifolyólag Budát az ostromlók rohamai elsősorban északról és nyugatról, s csak kisebb részben dél felől érik. Budavár védelme legjelentékenyebb tényezőjének a Várhegy nyújtotta természetes terep bizonyult, melyet a jól megválasztott helyeken létesített védőművek határozottan támogattak.

Mi Buda hadászati jelentősége a későbbi századok során?

Buda valóban az ország közepe, szinte az ország centrumában fekszik. A lábánál elfolyó Duna nemcsak nyugattal köti össze a királyi székhelyet, de déllel és kelettel is. A nagy folyam Buda kereskedelmi életének egyik éltetője, viszont katonai szempontból gyakran hátrányosnak bizonyult. Az ostromgyűrűk és felszerelések, lőszer, élelmiszerek körülményes és rendkívül terhes szárazföldi szállítása helyett, Buda esetében lehetséges a hajókon való szállítás.

1526-ban Mohács térségében hajókon szállítják le a várból az ágyúkat. A Szapolyai János, vagy a törökök kezén lévő Buda Habsburg felszabadítási vállalkozásai során pedig a dunai vízi úton szállítják le Buda északi előteréig az ostromágyúkat és -felszereléseket, a lőszereket s az élelmet (az egyes Habsburg-akciók területi korlátozottsága éppen abban rejlik, hogy a felvonuló nagy tömegű hadinép nem szakadhatott el messzire az ellátást biztosító Duna vonalától).

De nem megvetendő a Duna szerepe Buda védelmét illetően sem, hiszen a keleti, délkeleti, sík alföldi térségek felől érkező ellenséges támadásnak a Duna-parton okvetlenül meg kell torpannia, el kell akadnia. Az átkelési előkészületek, a számottevő katonai erő átjutása a nyugati partra, kizárja Buda meglepetésszerű megtámadását ebből az irányból. Jelentős sereg a pesti oldalról a budaira csak fáradságos munkával juthatott át.

A királyi székhellyé vált Budáról utak indulnak az ország minden részébe, s a szomszédos országokba. A pesti oldalon a legfontosabbnak a Hatvan-Eger-Kassa-Lengyelország; valamint a Nagyvárad-Szolnok, s a Szeged-Kecskemét útvonal bizonyult. De éppen katonai szempontból nem hagyható figyelmen kívül az északi irányban haladó, Pestet Váccal összekötő út sem, mely Komárommal az Ipoly völgyébe leágazva pedig a nógrádi-honti várakkal, a Garam völgyén át pedig a bányavárosokkal teremt kapcsolatot.

Hadászatilag rendkívül fontos a Duna jobb partján, a budai oldalon húzódó úthálózat. Kulcsfontosságúnak mondhatjuk az ősi nyomvonalon haladó szerémségi utat, mely Eszéknél lépi át a Drávát. Óbudáról indul ki a folyam nyugati partján futó út, mely Szentendrén, Visegrádon és Esztergomon át Győr és Bécs felé veszi az irányt.

Esztergommal és Székesfehérvárral is jó út összeköttetése van a budai várnak. De éppen Buda szempontjából nem közömbös az Esztergomot Bicskén, Zámolyon, s Lovasberényen át Fehérvárral összekötő útvonal sem. Ez a jó úthálózat fokozza a Buda-Esztergom-Fehérvár háromszög hadászati jelentőségét.

Azt kell még tudnunk, hogy a királyi székhelynek Esztergomból Budára kerültével a bécsi főútvonal Bicskén, Bánhidán, Kocson és Győrön halad át, mely Esztergomot elkerüli.

A Buda-Esztergom-Fehérvár háromszög a török elleni háborúk korában kap fontos hadászati jelentőséget. A három vár birtoklása lehetővé teszi a budai katonai, közigazgatási és kereskedelmi bázis biztosítását. Főleg ezért törekednek a három várnak a megszerzésére és megtartására a törökök. De a keresztény oldal ugyanezen megfontolás alapján iparkodik a hadászati háromszög két nyugati fekvésű sarkpontjának: Esztergomnak és Fehérvárnak a megszerzésére, hogy gyengítse Buda pozícióját. A hadászati háromszöget egész sor kisebb erődítmény, erődített hely szilárdítja, biztosítja. A Buda birtokában lévő törökök a Duna-parti fő közlekedési út mentén, a bicske-dorogi leágazásnál építik meg Dsánkurtarán nevű erős palánkvárukat.


A Királyi-palota rekonstrukciós rajza
(Forrás: Sulinet.hu)

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek