HIRDETÉS

Ezredéves Országos Kiállítás, 1896.
       Magyarország 1000 éves fennállásának évfordulójára

A honfoglalás ezredik évfordulója megünneplésének gondolata az 1800-as évek elejétől foglalkoztatta a kormányzatot és a közvéleményt. Nagyszabású tervek, elképzelések egész sora látott napvilágot, míg végül elfogadták az 1892. évi II. törvénycikket, amely kimondta, hogy 1895-ben rendezzenek Budapesten általános nemzeti kiállítást. Az ünnepség megszervezésére Széll Kálmán elnökletével létrejött az országos millenniumi bizottság. Javaslatukra az Országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta, hogy a folyamatban lévő építkezések ünnepségre történő befejezése érdekében az ezredévi kiállítás megtartását 1896-ra tegyék át.


HIRDETÉS

A magyar kultuszminisztérium 1882. október 17-én felszólította a Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a honfoglalás pontos évszámát. Az Akadémia 1882. október 25-én ezt a következőkben foglalta össze: "A magyarok 888 előtt a mi hazánk területén még nem telepedtek meg, s hogy 900-ban a magyar állam már meg volt alapítva".


A kiállítás plakátja

A honfoglalás pontos dátumának meghatározása ezután a német és magyar csillagászokra hárult. VI. Bölcs Leó bizánci császár krónikásától tudjuk, hogy Bizáncban 891. augusztus 8-án teljes napfogyatkozás volt. Ebből Theodor Oppolzer 1887-es táblázatai alapján a kiváló magyar csillagász Lakits Ferenc 1890-ben egyértelműen megállapította, hogy a magyar honfoglalás ideje 895-ben volt.

Adminisztrációs okok miatt azonban a millenáris ünnepségek terve csak 1892-ben került az országgyűlés elé. Hiába iktatták törvénybe az 1895-ös kezdési időpontot, a szakemberek szerint a felkészülés és a tervezett kiállítás időigénye még legalább négy év volt, ezért a millenáris ünnepségeket csak egy év késéssel, 1896-ban tartották meg, így a magyar kormány 1896-ot tűzte ki a millenáris ünnepségek esztendejéül meghagyva a honfoglalásnak 895-ös dátumát.


A kiállítási terület térképe (mai Városliget)

Az ország polgárai a rendezvényről közreadott felhívásból értesültek, hogy a millenniumi kiállítás célja kettős: egyfelől mutassa be az ország elért fejlettségi szintjét, másfelől egy külön történelmi részben gyűjtse össze a dicső múlt legszebb emlékeit és műemlékeit.

A Városligetben felépült kiállítást Ferenc József nyitotta meg 1896. május 2-án.

A 240 pavilon, melyben kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, gyártmányokat és termékeket mutattak be, 548 ezer négyzetméteren terült el. A Révai Lexikon statisztikája szerint az állandó és időszaki kiállítók száma együttvéve 21.310 volt.

A látogatók részére térképet nyomtattak, hogy segítsék eligazodásukat a hatalmas területen. Emellett minden csarnokot, épületet megszámoztak, és a térképen is ezekkel a számokkal látták el. A Gizella út mentén olcsó, egyszerű házakat állítottak fel a vidékről érkezők elszállásolására. 5 ilyen épületet létesítettek, amelyekben egyszerre 1000 embernek tudtak szállást biztosítani.

A millenniumi kiállítás két főcsoportra oszlott: míg a történelmi főcsoport - a mai Vajdahunyad várának nevezett épületegyüttes - a román stílustól a barokkig minden fellelhető építészeti irányzatot bemutatott, továbbá a magyarság évszázadait tárta a kíváncsi látogatók elé oklevelek, iratok, korhű eszközök, tárgyak, művészeti alkotások segítségével (kiállították egyebek között Szent István palástját, az Aranybullát, a Halotti beszédet), addig a jelenkori főcsoport - tulajdonképpen az igazi kiállítás - 20 részre oszlott. Ez utóbbi pavilonjai teljes körűen mutatták a kor Magyarországa kultúrájának, néprajzának, művészetének, gazdaságának, hadseregének dicsekvésre és közérdeklődésre érdemes részét. Az ezredévi kiállítás területén több tucat önálló épületet emeltek magánszemélyek, vállalatok, kereskedő és szolgáltató cégek, valamint Budapest, az ország fővárosa is.

A millenniumi kiállítás épületei közül napjaink Városligete hármat őrzött meg: a műjégpálya épületét (az egykori Vaskapu- és folyamszabályozási pavilont), a Vajdahunyad várát és a MÁV csarnokát, a mai Közlekedési Múzeumot. Mindhárom épület stílusa, hangulata jellemzően őrzi napjainkban is a kiállítás emlékét. Illetve van még egy negyedik épület, a Petőfi Csarnok, melynek helyén valamikor az Iparcsarnok állt.

A kiállítás főkapuja a mai Hősök terénél állt, innen a tavat átívelő hídon át lehetett eljutni a Városligeti tó partján álló történelmi főcsoport épületeihez. A pavilonok sora a történelmi főcsoport körül épült fel. Az ezredévi kiállítás területét átszelte a korzó, ahol zenepavilon, világító szökőkút, vendéglők, kávéházak sora hívogatta a vendégeket. A korzón délután 4 órától este 10-ig 43 tagú katonazenekar muzsikált. A történelmi főcsoport udvarán pedig délután 5-től este 11-ig 32 zenész játszott.

A látogatók a millenniumi kiállítás mellett külön épületben megcsodálhatták Feszty Árpádnak a Magyarok bejövetelét bemutató monumentális körképét.

A kiállítás látogatóinak szórakozását szolgálta az Ős-Budavára nevet viselő mulatókomplexum, mely az Állatkert által rendelkezésre bocsátott 70.000 négyzetméter területen várta 30 krajcáros belépővel éjszakába nyúlóan a nagyérdeműt. Török időket imitáló épületek, ódon városrészletek, kastélyok váltogatták egymást. Az Ős-Budavár elnevezés arra utal, hogy ez a kiállítórész a Budai vár török időkben tapasztalható állapotát kívánta visszaadni. Felépítettek itt egy mecsetet is, mely nemcsak díszlet volt, ugyanis a kiállítás területére több törököt szerződtettek, és óránként felhangzott a müezzin éneke. A müezzin július 28-án halt meg, mert a reumájára felírt, külsőleg használandó gyógyszer nem használt, ezért az egész üveggel megitta. Az Ős-Budavár adott otthont az élőképek csarnokának, ahol a képeket úgy mutatták be, hogy az egyes alakok mind élő személyek voltak. A területet 1900 nyarán elárverezték, majd átalakították, és egymást váltották a tulajdonosok. Jelentősége és látogatottsága folyamatosan csökkent. Helyét az Angolpark, mai nevén Vidám Park, és részben az Állatkert foglalta el.

A kiállítás tárgyát képezte egy elektromos kisvasút, melyet ki lehetett próbálni. A telefon-hírmondó pavilon belső falán fülhallgatók voltak elhelyezve, melyekből folyamosan hallhatóak voltak a legfrissebb politikai, színházi hírek. Az Állatkertben 50 krajcár fejében 250, Afrikából érkezett négert tekinthetett meg az érdeklődő közönség. Az eredeti életkörülményeiket utánzó kunyhókban töltötték napjaikat, és mesterségeiket mutatták be. Volt akvárium is, bejáratát hatalmas cethalfigura mutatta. A terem falában elhelyezett tartályokban tengeri állatok úszkáltak. A vizet az Adriai-tengerből, az állatokat pedig Nápoly környékéről szállították bizonyos időközönként. Az állatok tartásához megkívánt hőmérséklet elérésére érdekében jéggel hűtötték a medencéket.

A Révai Lexikon a millenniumi kiállítás teljes látogatói létszámát 5.800.000-re teszi. A látogatók igen magas száma annak köszönhető, hogy a vasút olcsó árai, az olcsó étkezési és szálláslehetőségek vonzották a vidék szegényebb rétegeit is, akik egy kétnapos programot utazással, ellátással együtt alig 10 koronából tudtak lebonyolítani.

Az ezredévi kiállítás teljes bevétele 5.286.000 korona volt, míg a kiadások 5.238.000 koronát tettek ki.

Forrás: Fuit.hu


A kiállítás főbejárata
Most a Hősök téri Milleniumi Emlékmű áll a helyén

Az Országos Kiállítás Néprajzi faluja

Bár a kiállítás valamennyi pavilonja jellegzetesen eklektikus volt, az ország építészetét két együttesben mutatták be. A rangos építészetet, a stíluskorszakokat a Nagy tó ún. Széchényi szigetén, Alpár Ignác munkájaként a Történelmi főcsoport együttesében mutatták be, a romanika, gótika, reneszánsz (barokk) kor épületeinek a Kárpát-medence különböző helyeiről, összeválogatott részleteivel. Benne Ferenc József pihenő és fogadó helyiségein kívül történelmi kiállítás kapott helyt. Az együttest maradandó anyagokkal és szerkezetekkel megépítve 1906-ban a Mezőgazdasági Múzeum céljaira adták át - közismert neve Vajdahunyad vár.

A kiállítási falu vagy néprajzi kiállítás volt a másik együttes, ahol - ma úgy mondjuk - a tájegységek népi építészetét mutatták be. Ilyen tekintetben az első skandináv skanzeneket azonnal követve, a kiállítás a világ első szabadtéri néprajzi múzeumai között szerepelt. A kiállítás eredeti vezetője szerint a néprajzi falu "elsősorban arra való, hogy megmutassa az ország lakosságát, hogyan építi házát, hogy rendezi be a háza táját, a lakását, hogyan öltözködik, milyenek a szokásai, hogyan él, tesz-vesz, jár-kél a házában meg a gazdaságában. S így hozza elénk minden fajtáját a magyarországi népeknek, vidékek és nemzetiségek szerint…"

A falu három elágazó útra volt szerkesztve. Az egyik volt a magyar utca, a másik a nemzetiségek utcája, s a köztük lévő utcára szerveződött a "mintaszerű" - értsd minden falunak javasolt - községháza, kórház, tornacsarnok és iskola, s a látogatókat kiszolgáló debreceni csárda. A főtéren állt egy kerített templom kalotaszegi mintára.

A falu házait az ország egész területéről másfél év alatt Jankó János gyűjtötte össze és javaslatot készített a telepítés tervére is. Mind a kiválasztásban, mind a felépítésben az egyes megyék döntő szerepet vállaltak. Ennek köszönhető, hogy a tájegységeket bemutató épületek nem feltétlenül jelenítették meg a néprajzilag hiteles, területre jellemző típusokat. A lokálpatrióta vezetők gyakran a legfejlettebb, leggazdagabb háztípust választották ki, a jellemzőbb, de szerényebb változatok helyett. Ettől eltekintve, a magyar népi építészet első és legteljesebb körképét nyújtotta a kiállítás. Annak idején kínosan ügyeltek pl. arra is, hogy a kiállítási anyag felét az ország lakói létszámának felét kitevő nemzetiségek házai képviseljék.

A házakban igyekeztek bemutatni a bútorozást, az elrendezést, a lakáshasználatot és a viseletet. Utóbbi két jellemzőt felöltöztetett és tevékenységet mímelő babákon mutatták be. A kiállítás ideje alatt többször rendeztek az illető megyékből felutazó lakosokkal a vidékre jellemző ünnepségeket, felvonulásokat. Volt lakodalmas menet, búcsú, disznótor, fonóba járás, kukoricafosztás, stb. A templom körüli vásáros bódékban pedig - igazi vásári élményként - a magyar háziipar termékeit kínálták hasonló tájegységi változatosságban, sőt az egyes tájak ízeivel is szolgáltak: pozsonyi mákos patkó, kassai sódar, liptói túró, debreceni kolbász, kolozsvári szalonna.

A házak szerkezeti hitelességén is volt kifogásolni való, mert a kiállítás jellegének megfelelően az épületeket rejtett favázas szerkezetekkel, leplező burkolatokkal készítették, a májustól októberig tartó ideiglenességnek megfelelően. Ezért a kiállítás bezárása után a berendezést a Néprajzi Múzeumba vitték, az épületeket pedig lebontották. Ezután közel 70 év telt el, míg végre újra létrejöhetett néprajzi falu, illetve Szabadtéri Múzeum hazánkban.     

Forrás: arch.eport.bme.hu


A megnyitó


A magyar, angol és német nyelven irt meghívó a külföldieket invitálta a kiállítás megtekintésére
(Hirsch Nelli rajza a meghívókhoz melyeket a nagyobb külföldi lapoknak küldtek szét)


Az Ős-Budavára

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!