|
Budapestnek modem, nemzeti fővárossá való fejlesztését az egész
ország kívánta. Megvolt hozzá a vezér is, aki egyszersmind a
politikai élet vezére is volt. Kérdés, állt-e rendelkezésére olyan
műszaki ember, akire olyan kezdeményezések bízhatók, amelyek nemcsak
egy város, de egy nemzet életében is a legnagyobb fontosságúak.
HIRDETÉS
Ez a férfiú Reitter Ferenc volt, aki a magyar állam szolgálatában
működött Széchenyi kora óta. Tudás, ötletesség, kitartó szorgalom és
fáradhatatlan munkásság jellemezték Őt, aki teljes odaadással
vezette át a tapogatódzó nemzedéket a biztos haladás korába. Az Ő
nevéhez fűződik a Közmunkatanács műszaki elképzelése és az ő nevéhez
fűződik Budapest legtermékenyebb városrendezési terve.
Reitter Ferenc életrajza olvasható Keleti Károly tollából a
Magyarország is a Nagyvilág című lapban, amely 1865 október 1-én
megjelent első számát e cikkel és Reitternek Marastoni József által
rajzolt kitűnő arcképével kezdi.
E szerint Reitter Ferenc 1813-ban született Temesváron, mérnöki
tanulmányait 1832 és 1833-ban a pesti egyetemen végezte. Itt
Magyarország vízrajzi felvételeit végezte, Tierney Clarknak és
Paleocapa Pálnak legnagyobb megelégedésére (Reitter tehát Széchenyi
eszmekörében* és Széchenyi embereivel dolgozott). A harmincas évek
végén vasúti vállalatoknál, majd ismét a Duna és Tisza vízmérészeti
felméréseinél működött. 1844-ben a kitűnő Hieronymi Ferenc Ottó
mellett dolgozik a Pozsony—Nagyszombati vasútnál; e munkában társa
volt fiatalkori barátja, Lechner Gyula.
Reitter 1848-ban a közmunka és közlekedési minisztérium vasúti
osztályában igazgatómérnök (tehát ismét Széchenyi alatt), 1851-ben a
budai építészeti hatóságnál főmérnök. Minden nagy építkezésben részt
vesz. Ő építi a lipótmezei elmegyógyintézetet, 1853-ban «a beton
korlátlan használatával építi a Dunagőzhajózási Társaság rakpartját.
1856-ban, mint a Helytartótanács főmérnöke, a Rudolf-rakpart
építkezését vezette, 1865-1866-ban pedig a Ferenc József-rakpartnak
általa tervezett építése élén állt. Ezt a munkálatot a főváros
végeztette. Reittert a Helytartótanács engedte át.
Reitter ezt az évtizedet, amely őt a Dunához kapcsolta, a
Duna-szabályozás problémája megoldásának tanulmányozására használta
fel, egyben vizsgálat tárgyává tette, nem lehetne-e a soroksári
Dunaágat a város bel területén folytatva oly hajózható csatornává
alakítani, mely egyrészt a kereskedelemnek, iparnak és gyáraknak
kényelmes letelepedési, be- és kirakódási, közlekedési és forgalmi
eszközéül szolgálhasson, másrészt egészségi szempontból is előbbre
vigye a várost.
Reitter ez eszméjével a Helytartótanácshoz fordult, amely 1862. évi
július 25-én 46.599 szám alatt kelt intézvényében Pest városát a
terv elkészíttetésére szólította fel. A városnak azonban sem pénze,
sem megfelelő műszaki személyzete nem volt, úgyhogy az ügy feledésbe
ment.
Reitter most teljes részletességgel kidolgozta tervét, s azt 1865
augusztusában bemutatta a Pestvárosi tanácsnak, amely augusztus
26-án kelt 23.173 szám alatti végzésével az ügy fontosságának
hangsúlyozásával a Redout-épületben közszemlére tétette ki a
terveket, egyben egy szakértő bizottmány kiküldetését rendelte el.
Előre
kijelentette azonban, hogy a város e tervezet végrehajtásának
költségeihez, miután a Dunaszabályozás országos ügy, csak
aránylagoson fog hozzájárulni. Ezt az országos jelleget hangsúlyozta
a gazdasági bizottmány is, megjegyezvén, hogy a vállalat részletes
tárgyalásába, mindaddig - míg a kormány, illetőleg a törvényhozás
nem határozott - bocsátkozni nem kíván, egyben kijelentette, hogy a
Duna szabályozás Pest városára életkérdés és hogy a Reitter-féle
csatorna létesítése a városra is, az országra is nemcsak kívánatos,
hanem a város részéről is erejéhez képest támogatandó válllkozás.
Ezt a
bizottmányi javaslatot Pest városa 1867-ik évi október 9-én tartott
ülésén tárgyalta s azt a közmunka és közlekedési minisztériumhoz
azzal a kéréssel terjesztette fel, hogy azt országosan karolja fel
és hathatósan támogassa. Erre a feliratra a közlekedési minisztérium
1868 február 8-án elrendelte a Duna szabályozási előmunkálatokat.
A Reitter-csatorna terve
Időközben a Reitter-féle csatorna építésére külföldi vállalkozó is
jelentkezett, akinek a városi közgyűlés egy évi elsőbbséget adott,
egyben 1869 március 1-ig a csatorna vonalán az építkezések
engedélyezését - nehogy ezekkel a csatorna remélt kivitele
megdráguljon - megszüntette, végül a most már hőn óhajtott csatorna
ügyének műszaki és pénzügyi szempontból való megvizsgálására egy
külön bizottmányt küldött ki.
A bizottmány elvégezte munkáját és a tervet - mint amelynek sikeres
létesítése Pest városának európai fővárossá kívánt emelésére
rendkívüli befolyást fog gyakorolni - kivitelre ajánlotta. A
jelentés hivatkozik arra, hogy az ország a Duna szabályozását és a
pesti Dunapartok kiépítését állandóan kívánta.
A bécsi lapok eleinte a Reitter-csatorna eszméjét magasztalták; most
viszont ravaszul, gúnyosan kezelik, egyidejűleg azonban maguk
hasonlót építenek; a csatorna partjain fog összpontosulni a város,
amely tömör alapot nyer; ezáltal eltávolíttatnak a hátrányok,
melyeket a városnak hosszú, de keskeny vonalban való terjeszkedése
okozna; az ipar és kereskedés nagyban fel fog lendülni; a csatorna a
város legmélyebben fekvő telkein fog keresztül menni, a kiemelendő
föld pedig a partok feltöltésére fog egészséges anyagot
szolgáltatni; végül a csatorna által - Jól lehet szennyvíz nem
eresztetnék a csatornába - megoldható lenne a város
szennyvízcsatornázása is.
A csatorna építésének költsége kilenc millió forintba kerülne.
Kisajátításokkal együtt az összes költség tizenhét és fél millió
forintot tenne ki. A végső pénzügyi eredmény az, hogy évi 280.000
forint maradna fedezetlenül, mint csatornaépítés és törlesztési
jutalék. Ezek a nagy számok minden előzetes jószándék és dicséret
ellenére is lehetetlenné tették a nagyszabású terv megvalósítását.
Ez volt a helyzet 1868-ban, amikor - ha a Reitter-féle rendszeres
terv és sok más szép rendszertelen tervezgetés nem is vált azonnal
valóra - egy általános városrendezés és városfejlesztés korszaka
látszott elérkezni.
Reittert a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagjává választotta.
Ekkor, 1866-ban tartotta bámulatos precizitású székfoglaló
értekezletét "A Pesti Duna-csatorna s a hozzákapcsolt minden
reménynek valósítására alkalmas utak és Módokról" címmel.
Reitternek volt még egy nagyszabású terve, a pesti budai indóházak
összekötése iránt, lánchíddal, nagyszerű árurakhelyekkel s egy
mellékággal a budai hegyek közé.
Reitter Ferenc 1833-ban végzett a Mérnöki Intézetben. 1844-ig
közreműködött a Tisza és a Maros folyók térképészeti és vízműtani
munkáiban. 1850-től a fővárosban működött. Részt vett
Duna-térképezés és az Al-duna-szabályozás munkájában. Nagy szerepe
volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnökeként Buda, Pest,
majd az egyesített főváros városrendezésében. A dunai rakpart
építése, a pesti Duna-szakasz szabályozása, valamint az Andrássy út
és a Nagykörút terve fűződik a nevéhez. 1865-ben a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagjává választották. Sírja a Kerepesi úti
temetőben (Nemzeti
Sírkert) található.
Pest-Buda
árvíztérképe
Pest és a Reitter-csatorna
(Klikk
a nagyobb felbontásért!) |
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
Reitter Ferenc
(1813-1874)
Részt vett Duna-térképezés és az Al-Duna-szabályozás munkájában.
Nagy szerepe volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnökeként
Buda, Pest, majd az egyesített főváros városrendezésében. Tervet
készített hozzávetőlegesen a mai Nagykörút nyomvonalán létesítendő
hajózható csatornára, melyet azonban elvetettek. A dunai rakpart
építése, a pesti Duna-szakasz szabályozása, valamint az Andrássy út
és a Nagykörút terve fűződik a nevéhez. Nevéhez fűződik Budapest
csatornázási tervének kidolgozása.
|
