HIRDETÉS

Reitter Ferenc-csatorna
      

Budapestnek modem, nemzeti fővárossá való fejlesztését az egész ország kívánta. Megvolt hozzá a vezér is, aki egyszersmind a politikai élet vezére is volt. Kérdés, állt-e rendelkezésére olyan műszaki ember, akire olyan kezdeményezések bízhatók, amelyek nemcsak egy város, de egy nemzet életében is a legnagyobb fontosságúak.


HIRDETÉS

Ez a férfiú Reitter Ferenc volt, aki a magyar állam szolgálatában működött Széchenyi kora óta. Tudás, ötletesség, kitartó szorgalom és fáradhatatlan munkásság jellemezték Őt, aki teljes odaadással vezette át a tapogatódzó nemzedéket a biztos haladás korába. Az Ő nevéhez fűződik a Közmunkatanács műszaki elképzelése és az ő nevéhez fűződik Budapest legtermékenyebb városrendezési terve.

Reitter Ferenc életrajza olvasható Keleti Károly tollából a Magyarország is a Nagyvilág című lapban, amely 1865 október 1-én megjelent első számát e cikkel és Reitternek Marastoni József által rajzolt kitűnő arcképével kezdi.

E szerint Reitter Ferenc 1813-ban született Temesváron, mérnöki tanulmányait 1832 és 1833-ban a pesti egyetemen végezte. Itt Magyarország vízrajzi felvételeit végezte, Tierney Clarknak és Paleocapa Pálnak legnagyobb megelégedésére (Reitter tehát Széchenyi eszmekörében* és Széchenyi embereivel dolgozott). A harmincas évek végén vasúti vállalatoknál, majd ismét a Duna és Tisza vízmérészeti felméréseinél működött. 1844-ben a kitűnő Hieronymi Ferenc Ottó mellett dolgozik a Pozsony—Nagyszombati vasútnál; e munkában társa volt fiatalkori barátja, Lechner Gyula.

Reitter 1848-ban a közmunka és közlekedési minisztérium vasúti osztályában igazgatómérnök (tehát ismét Széchenyi alatt), 1851-ben a budai építészeti hatóságnál főmérnök. Minden nagy építkezésben részt vesz. Ő építi a lipótmezei elmegyógyintézetet, 1853-ban «a beton korlátlan használatával építi a Dunagőzhajózási Társaság rakpartját. 1856-ban, mint a Helytartótanács főmérnöke, a Rudolf-rakpart építkezését vezette, 1865-1866-ban pedig a Ferenc József-rakpartnak általa tervezett építése élén állt. Ezt a munkálatot a főváros végeztette. Reittert a Helytartótanács engedte át.

Reitter ezt az évtizedet, amely őt a Dunához kapcsolta, a Duna-szabályozás problémája megoldásának tanulmányozására használta fel, egyben vizsgálat tárgyává tette, nem lehetne-e a soroksári Dunaágat a város bel területén folytatva oly hajózható csatornává alakítani, mely egyrészt a kereskedelemnek, iparnak és gyáraknak kényelmes letelepedési, be- és kirakódási, közlekedési és forgalmi eszközéül szolgálhasson, másrészt egészségi szempontból is előbbre vigye a várost.

Reitter ez eszméjével a Helytartótanácshoz fordult, amely 1862. évi július 25-én 46.599 szám alatt kelt intézvényében Pest városát a terv elkészíttetésére szólította fel. A városnak azonban sem pénze, sem megfelelő műszaki személyzete nem volt, úgyhogy az ügy feledésbe ment.

Reitter most teljes részletességgel kidolgozta tervét, s azt 1865 augusztusában bemutatta a Pestvárosi tanácsnak, amely augusztus 26-án kelt 23.173 szám alatti végzésével az ügy fontosságának hangsúlyozásával a Redout-épületben közszemlére tétette ki a terveket, egyben egy szakértő bizottmány kiküldetését rendelte el.

Előre kijelentette azonban, hogy a város e tervezet végrehajtásának költségeihez, miután a Dunaszabályozás országos ügy, csak aránylagoson fog hozzájárulni. Ezt az országos jelleget hangsúlyozta a gazdasági bizottmány is, megjegyezvén, hogy a vállalat részletes tárgyalásába, mindaddig - míg a kormány, illetőleg a törvényhozás nem határozott - bocsátkozni nem kíván, egyben kijelentette, hogy a Duna szabályozás Pest városára életkérdés és hogy a Reitter-féle csatorna létesítése a városra is, az országra is nemcsak kívánatos, hanem a város részéről is erejéhez képest támogatandó válllkozás.

Ezt a bizottmányi javaslatot Pest városa 1867-ik évi október 9-én tartott ülésén tárgyalta s azt a közmunka és közlekedési minisztériumhoz azzal a kéréssel terjesztette fel, hogy azt országosan karolja fel és hathatósan támogassa. Erre a feliratra a közlekedési minisztérium 1868 február 8-án elrendelte a Duna szabályozási előmunkálatokat.


A Reitter-csatorna terve

Időközben a Reitter-féle csatorna építésére külföldi vállalkozó is jelentkezett, akinek a városi közgyűlés egy évi elsőbbséget adott, egyben 1869 március 1-ig a csatorna vonalán az építkezések engedélyezését - nehogy ezekkel a csatorna remélt kivitele megdráguljon - megszüntette, végül a most már hőn óhajtott csatorna ügyének műszaki és pénzügyi szempontból való megvizsgálására egy külön bizottmányt küldött ki.

A bizottmány elvégezte munkáját és a tervet - mint amelynek sikeres létesítése Pest városának európai fővárossá kívánt emelésére rendkívüli befolyást fog gyakorolni - kivitelre ajánlotta. A jelentés hivatkozik arra, hogy az ország a Duna szabályozását és a pesti Dunapartok kiépítését állandóan kívánta.

A bécsi lapok eleinte a Reitter-csatorna eszméjét magasztalták; most viszont ravaszul, gúnyosan kezelik, egyidejűleg azonban maguk hasonlót építenek; a csatorna partjain fog összpontosulni a város, amely tömör alapot nyer; ezáltal eltávolíttatnak a hátrányok, melyeket a városnak hosszú, de keskeny vonalban való terjeszkedése okozna; az ipar és kereskedés nagyban fel fog lendülni; a csatorna a város legmélyebben fekvő telkein fog keresztül menni, a kiemelendő föld pedig a partok feltöltésére fog egészséges anyagot szolgáltatni; végül a csatorna által - Jól lehet szennyvíz nem eresztetnék a csatornába - megoldható lenne a város szennyvízcsatornázása is.

A csatorna építésének költsége kilenc millió forintba kerülne. Kisajátításokkal együtt az összes költség tizenhét és fél millió forintot tenne ki. A végső pénzügyi eredmény az, hogy évi 280.000 forint maradna fedezetlenül, mint csatornaépítés és törlesztési jutalék. Ezek a nagy számok minden előzetes jószándék és dicséret ellenére is lehetetlenné tették a nagyszabású terv megvalósítását. Ez volt a helyzet 1868-ban, amikor - ha a Reitter-féle rendszeres terv és sok más szép rendszertelen tervezgetés nem is vált azonnal valóra - egy általános városrendezés és városfejlesztés korszaka látszott elérkezni.

Reittert a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagjává választotta. Ekkor, 1866-ban tartotta bámulatos precizitású székfoglaló értekezletét "A Pesti Duna-csatorna s a hozzákapcsolt minden reménynek valósítására alkalmas utak és Módokról" címmel. Reitternek volt még egy nagyszabású terve, a pesti budai indóházak összekötése iránt, lánchíddal, nagyszerű árurakhelyekkel s egy mellékággal a budai hegyek közé.

Reitter Ferenc 1833-ban végzett a Mérnöki Intézetben. 1844-ig közreműködött a Tisza és a Maros folyók térképészeti és vízműtani munkáiban. 1850-től a fővárosban működött. Részt vett Duna-térképezés és az Al-duna-szabályozás munkájában. Nagy szerepe volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szakosztályfőnökeként Buda, Pest, majd az egyesített főváros városrendezésében. A dunai rakpart építése, a pesti Duna-szakasz szabályozása, valamint az Andrássy út és a Nagykörút terve fűződik a nevéhez. 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Sírja a Kerepesi úti temetőben (Nemzeti Sírkert) található.


Pest és a Reitter-csatorna


A Duna szabályozásának térképe 1865-ből
(Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)


A Duna kiöntésének térképe
Fehér színnel az elöntött, zölddel az el nem öntött területet ábrázolja.
Jól látható, hogy az 1838-as árvíz szinte egész Pestet és a Csepel-szigetet elborította, valamint mélyen benyúlik a Duna-Tisza közére.

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!