HIRDETÉS

Várfal
       Budai városfal

A Budai Várnegyed a Várhegyen található, határa a várfal, ami teljesen körbeveszi. 1243-ban indult meg a vár építése az akkori neve szerint "pesti Újhegyen", 1246-ban a várható újabb mongol támadás miatt felgyorsult az építése. 1255-ben IV. Béla oklevelében, mint megépített várat említette már.


HIRDETÉS

A Duna partján magasodik a Budai-hegység részeként, a Rózsadomb előhegyeként a Várhegy. Hossza kb. 1,5 km, szélessége kb. 400 méter. Legmagasabb pontjának tenger-szint feletti magassága 175 méter, Budapest sík részeihez képest pedig kb. 70 méter.

A Várnegyed területe a gépkocsiforgalom elől lezárt terület. Északról, a Széll Kálmán tértől a 16-os, 16A, valamint a 116-os busszal, vagy gyalog, nyugatról, az Attila út felől gyalog és liften, délről, a Tabántól gyalog, míg keletről a 16-os busszal valamint a siklóval és a Toldy, illetve az Egyetemi Katolikus Gimnázium, valamint a Halászbástya mellett gyalog lehet feljutni.

A budai Várnegyedet három fő rész alkotja: a Budavári-palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed.

A Budavári-palota Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja, egyben a volt királyi palota. Területe számtalan budapesti rendezvény helyszíne, többek között a népszerű
Mesterségek ünnepe és a Borfesztivál otthona. Évente turisták százezrei tekintik meg az épületet. A palota alapos felújításra, műemléki rekonstrukcióra szorul. Bővebben lásd: Királyi-palota

A palotától északra található a Szent György tér, amely már a középkorban is nevezetes helynek számított: több más esemény között 1457-ben V. László magyar király itt fejeztette le Hunyadi Lászlót, Mátyás király bátyját.

A tér előtt volt Szent Zsigmond kápolnája, ahol Zsigmond magyar király vitette a burgundiai király ereklyéit. A kápolnában Mátyás király eltemettette az első feleségét, Podjebrád Katalint, és később II. Ulászló király a harmadik feleségét, Candale-i Annát is, akit viszont 1516-ban II. Ulászlóval temettek közös sírba Székesfehérváron.

1514-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek felolvasta a téren azt a pápai levelet, ami keresztes háborúra szólított fel; ez vált később a Dózsa György-féle parasztfelkeléssé.

A tér nagy részén jelenleg ásatások folynak. Remek kilátás nyílik innen kelet (Pest) és nyugat (a Tabán) felé.

A tértől északra található a budai történelmi lakónegyed, amely részleteiben még őrzi a középkori Buda városának képét. Bővebben lásd: Várnegyed

   



 

2010. májusában a Vár falának egy jelentős szakasza nem bírta a heves esőzést, s megcsúszott a Karmelita Udvar Duna felé néző oldalán található Ellyps sétány. Másnap rohammunkában távolították el a fal belső felén lévő földet, hogy ne az súlyával ne terhelje tovább a megrepedt falat. A terepfelmérés során kiderült, hogy nem ez az egyetlen veszélyzóna a falon. Az esőzések miatt több olyan hely van még, ahol az 5-15 méter magas kőfalak meginoghatnak, vagy megindulhatnak a meredek lejtő irányába. Mindez a várfalon futó sétány megsüllyedésével, a házak alapjainak megrogyásával is járhat. De a megcsúszó fal veszélyezteti azokat a lakóházakat is, amelyek több helyen csak néhány méterrel arrébb állnak.

A statikusok szerint a repedések nem most keletkeztek. A problémát az okozta, hogy a falba épített vízelvezetők eldugultak, s mivel a fal mögé beszivárgó esővíz nem tudott hol eltávozni, kimosta a téglákat és a kövek közötti kötőanyagot.

A Lovas út fölötti bástyák állapota a legaggasztóbb. A 10-15 méteres bástyák egész hosszán repedések futnak végig. Különösen vészes képet mutat a sarokbástya. Itt a repedés olyan szélessé vált, hogy egy emberi kéz is simán elféne benne. Hasonló, a mellvédről a földig futó repedést láttunk egy szomszédos bástyán, feljebb pedig a várfal sarka volt magasan berepedve. Ez az 5-7 méteres szeglet szintén a rossz vízelvezetés miatt indult el kifelé a várfalból.

A Karmelita-udvar Duna felé néző oldalán található Ellyps sétány körülbelül ezer négyzetméteres területe öt centimétert csúszott egy hét alatt. A kerület vezetése a várfal mögül már másnap eltávolították a földet, hogy így állítsák meg a fal dőlését. Annak ellenére, hogy a földnyomás megszűntével a fal visszaállt eredeti állapotába, a falat elbontják, majd eredeti állapotában visszaépítik, ugyanis olyan széles repedés jelent meg a falon, amit bontás nélkül már nem tudnak rendbe hozni.

A fal ezen szakasza nem műemléki terület, mivel a második világháború után építették, így nincs szükség arra, hogy az eredeti téglákat építsék vissza, tudtuk meg a helyszínen. A megmaradó falrészek mögé betonalapot építenek, amelyre támasztóelemeket rögzítenek, hogy a föld súlyát majd azok tartsák.

2012-ben, az I. kerülettől kapott információk szerint 185 millió forintból újult meg a keleti kortinafal és a Vízhordó lépcső. Másik 110 millió forintból részlegesen felújították a Savoyai terasz várfalszakaszát. Először a falszerkezet köpenyfalának elbontása során a támfal vastagágát ellenőrizték próbafúrások segítségével. A minták mindegyikén laborvizsgálattal elemezték a kötőanyag és a falazat anyagának szilárdságát és összetételét. Bizonyossá vált, hogy a kötőanyagok eltérő szilárdságúak.

A falátfúrás eredményeképp kiderült, hogy a falvastagság felül körülbelül 90-95 cm, de alul, a kiugrás alatt, ahol a középkori történeti falrészlet található, nem haladja meg a 60 cm-t. A falszakasz déli részén, a középkori oszlop felett, a fal állapota nagyon rossz volt. A kőtömbök elmozdultak, a repedések folyamatosan nyíltak szét. A veszély-elhárítási munkákat részlegesen le kellett állítani, a történeti kőtömböket és pillérfejet azonnal meg kellett támasztani, a várfalszakaszt pedig statikailag megerősíteni. Ezután restaurálták a középkori részeket. Kialakították a várfal terasz felőli oldalán a vízelvezetést, újrarakták és pótolták a kő köpenyfalakat.

Az önkormányzat tájékoztatása szerint a munka a tervek szerint hamarosan folytatódik. A következő ütemben többek között a középkerti támfal, a Halászó fiú terasz támfala, az észak-keleti kis torony és a keleti várfal jön sorra.

 

 

Adatok

 
 Építés kezdete: 1243
 A fal hossza: ?
 A fal magassága: ?
 
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 


 

 

  Képek

A Nagy rondellától az Alagútig

Felfedező utunkat 2013-ban kezdtük a Várkertből, a török temető mellől. Lefényképeztük a Nagy rondellát kívülről, majd a Buzogány-tornyon át a belsejét is körbejártuk (erről képek a Nagy rondella blokkban láthatók). Ezután a Sikló utcán haladtunk tovább északnak az Alagút felé.

A Várkert ekkor még száz évvel ezelőtti szépségéhez mérten említésre se méltó állapotban van, s a Várkert-bazár is felújítás alatt áll. A Nagy rondella száraz és poros, és az abból levezető út is elég elhanyagolt képet fest. Falairól nagyon jól kivehető a bazár építése, valamint a kortina falainak megerősítése is. A reggeli felkelő nap fényében készültek a képek.


A Várkert-bazárt felújításának látványa 2013. augusztusában a Várkert felől


A kortinafal felújításának látványa 2013. augusztusában a Sikló utcáról

Az Alagúttól a Halászbástyáig

A Clark Ádám tér és az Alagút a Várhegy alatti Víziváros legforgalmasabb része, egyúttal fő közlekedési csomópont is. A Sikló utca alatt a Duna felé lakóházak magasodnak az utcaszint fölé, ami jelzi, hogy lassan leérünk a hegyről. A Clark Ádám térre kijutva pazar látvány tárul a szemünk elé: innen indul a Sikló a Királyi-palota melletti Szent György térre, valamint itt található az Alagút és a Nagy-Magyarország címer mozaikokból kirakott faldísze is (lásd lentebb).

A Sikló utca vége előtt nagyjából száz méterre található a falban egy kapubejáró, mely a Várhegy bozótjain, düledező járdák és lépcsők mentén vezet fel a Királyi-palota keleti teraszára. Az ösvény végén található a Díszkapu, melynek sarkán a Turul madár szobra magasodik a fejünk fölé. Az ösvény útjait követve a Sikló pályája fölötti kis hidakon átsétálva juthatunk el a Sándor-palota alá.

Bár az ösvényeken itt-ott látni néhány turistát, az Alagút fölötti hegyoldal meglehetősen siralmas képet fest: az ösvényeken haladva poros, száraz és csupasz, helyenként gyomos vagy füves aljzattal találkozunk. Parkról itt szó sincs, s a várfal alatti rész hangulata talán a budai hegyek külvárosi kirándulóhelyeinek benyomását kelti. Míg a középkori metszeteken a várfal nyomvonala szemmel végig követhető, addig napjainkban a magasra növő fák teljesen eltakarják az egészet. Budapest látványa ezzel hatalmas csorbát szenved, hiszen minden várral rendelkező település legfelkapottabb látványossága a hegy tetején magasodó várak szabad szemmel is kivehető városfala, amely Buda esetében maradéktalanul hiányzik. Mondhatni: a budai várat egyáltalán nem látni, mintha nem is volna, csupán a hegytetőn felépült házak sokasága tárul a szemünk elé.


Buda 1732-ben, amikor a várfal még teljes hosszában látható volt

A Clark Ádám térről, az Alagút tövéből vezet fel a Sándor-palota alá a Király-lépcsőnek nevezett kövezett ösvény, amely a legegyszerűbb módja a Várba való feljutáshoz, ha nem a tömegközlekedési eszközöket választanánk. A lépcső - és úgy általában az egész várhegyi ösvény-rendszer - meglehetősen rossz állapotban van. A kövek, lépcsőfokok és támfalak repedeznek, erősen kopottak és koszosak. Mivel a Várhegy folyamatos mozgásban van, ezért a kövek illesztései fellazultak, s átépítésük lassan halaszthatatlanná válik. Az első kerületi Önkormányzat 2013-ban mintegy negyvenmillió forintból újította fel a Jégverem-lépcsőt, de a többi, hegyoldalban futó lépcsőre és ösvényeire már nem maradt keret. Külön problémát jelent a korlátok karbantartása, pótlása. A turistaforgalom által leginkább érintett Király lépcsőn például egyetlen kapaszkodó sincs.

A lépcsősor a Sándor-palota alá vezet, ahonnan délnek a Szent György térre, valamint északi irányba haladva a Halászbástyához jutunk. Az út kövezett és keskeny, végig fákkal és cserjékkel szegélyezett. A Sándor-palotát elhagyva a Várszínház, valamint a Karmelita-kolostor alá érünk. Ez a szakasz valamelyest nyitottabb, ezért mintegy negyven méteren át napsütésben haladhatunk. A Karmelita-kolostor melletti várfalat jelenleg a Várnegyed felől lezárva találjuk, mert az említett falszakasz 2010-es megcsúszása óta lezárva tartják.

A török hódoltság idején a fal menti középkori telekszerkezet változatlan formában maradt, s a beépítés határa egészen a várfalakig terjedt. A budai pasák palotája kezdetben a Duna partján állt, amelyet ma még nem tudnak lokalizálni. Később, már a XVII. században a mai Karmelita-kolostor helyén állt a pasa palotája, s minden bizonnyal középkori épületeket alakítottak át erre a célra, melyet később kibővítettek. A szobák a várfal fölé is benyúltak, kert nem, csak egy szűk udvar tartozott a palotához. A pasa kertjét a várfalon kívül, a hegy oldalában ábrázolják a korabeli metszetek. Az 1686. évi ostrom után a pasa palotája és dzsámija a volt kolostorral együtt romba dőlt.

A 2010-ben történt életveszély elhárításkor végzett megfigyelés során felszínre került a belső, Árpád-kori városfal részlete is. Ennek a falnak a nyugati oldalát az 1960-as években végzett ásatásokkor feltárták. A faltól a Duna felé eső terülten közép- vagy törökkori falakat nem találtak, csak a leégett pasa-palota omladékát. Az épületek ettől a faltól nyugatra helyezkedtek el. A jelenlegi városfal az Árpád-kori faltól a Duna felé húzódik, középkori alapokon áll, amit az újkorban magasítottak fel.

Tovább haladva a fal alatti ösvényen, a kapuzat nélküli Vízi-kapuhoz (középkori nevén Szent János kapu) jutunk, amely a Püspökkert és a Dísz tér közé ékelődik. A Király-lépcső északi végének jobbján emelkedik a Hunyadi János útra nyíló Ybl-villa, vele szemben pedig a várfal folytatása a Halászbástya irányába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az Ybl-villa és a mögötte magasodó Halászbástya a Király-lépcsőről szemlélve (kép: Varga Máté)

A Püspökkert lehetett régen a Karmelita-kolostor füvészkertje, amelyet a mai kialakítása is sejteni enged. A középen elhelyezkedő díszkút körül gyógynövények és fűszernövények voltak a 2010-es lezárásig. A Püspökkert nevét az egykor ezen a helyen állott püspöki házról kapta; területe közel 2000m2. A Dísz tér felőli végében áll Kodály Zoltán szobra.


A várfal folytatása a Halászbástya felé (kép: Varga Máté)

A Vízi-kaputól északra folytatódik a várfal, amely tulajdonképpen a Dísz tér 3-as számú házat tartja. E szakasz a Hunyadi János úttal párhuzamosan halad, majd kis töréssel feljebb megy a hegyoldalba a Dísz tér 1-es számú ház alá, nagyjából egy három méteres szigetet alakítva ki, amely a Halászbástya felé fokozatosan szélesedik.


A beugró eleje (kép: Google)

A Halászbástyához közeledve a várfal fokozatosan kezd eltűnni az azt takaró fák miatt. A Tárnok utca 13-as szám mögötti falszakasz gyakorlatilag már nem is látható az útról. Ez egy valamiféle beugró, melyet két bástyaszerű faldarab határol. Az aljnövényzet tejes hiánya miatt a terület eléggé lepukkant és gondozatlan. Itt-ott hajléktalanok nyomait látni eldobált piásüvegek és egyéb hulladékok képében.

 
Erdei hangulat a várfal alatt, a Halászbástyától néhány méternyire

 
A beugrót követően a falat vörös téglás burkolat alkotja, melynek végében lett kialakítva a Halászbástya


A falszakasz 1878-ban (Rohn Alajos rajza)

A terület siralmas képet fest és nehéz napirendre térni fölötte. És nem csak azért, mert az elébünk tárulkozó látvány elborzasztja a Halászbástyára igyekvő turistákat, hanem mert indokolatlanul fekszik kihasználatlanul a terület. Lehetne itt napsütötte füves park fagylaltozóval és játszótérrel, vagy csak egyszerűen be lehetne füvesíteni, hogy ápolt, frissítő képet mutasson, elvégre Budapest leglátogatottabb városrészében járunk! Nem lenne jobb, ha ehelyett mondjuk színpompás rózsakertben gyönyörködhetnénk délutánonként? Ezáltal még a várfal is láthatóvá válhatna végre úgy, mint amilyen volt az ezt megelőző évszázadok során.

A helynek egyébként jelentős történelme van: e helyen kísérelte meg 1456-ban Hunyadi László a menekülést a fogságból. A bástya alatt bújik meg a Szent Mihály kápolna is, amelyet először 1443-ban említenek.

A XVIII. században az osztrák katonai igazgatás korszerűsítette a várfalat, amely így többszörösen tört vonalvezetésével és magas falaival alkalmas volt arra, hogy a tüzérség kölcsönösen védje a hozzá kapcsolódó falszakaszokat. Nevét a hagyomány szerint a védelmét ellátó budai halászokról kapta, de sokkal inkább valószínű, hogy az alatta elterülő Halászvárosról, azaz a Vízivárosról nevezték el.

Miután 1874-ben a Budai Vár erődítésjellegét megszüntetik, több terv is készül a falszakasz kiépítésére. Az 1890-es években Schulek Frigyes tervei alapján átépítik a Mátyás-templomot. Ezzel egyidejűleg lebontják a templom körül álló kolostorépületet, mintegy kiszabadítva a koronázó főtemplomot környezetéből. Ekkor írja le Schulek: "a befejezéshez közeljáró templom környezetén szükségessé vált talaj és bástya rendezést jól felhasználhatjuk az egységes terv készítésére és foganatosítására". Javaslata hármas elvet tartott fontosnak: a hegyoldal védelmét, gyalogos közlekedést a Várba és esztétikai szempontokat. Ennek szellemében emelte a középkori várfalakon a neogótikus stílusú építményt.


A Halászbástya előtti időkben, 1900 körül (kép: Szabó Ervin Könyvtár)

Folytatjuk!

 

 

 

  Nagy rondella

A budavári nagy rondella kör alakú bástya a budai Várhegy déli lejtőjén, a budai vár egykori védőműrendszerének rekonstruált része. Középkori falainak kiásásával, konzerválásával és részleges kiegészítésével az 1950-es években állították helyre. Hozzáépített kaputornyával és a szomszédos Buzogánytoronnyal együtt azóta tartozik a budai városképhez.

A rondella a középkori vár külső védőövének legdélebbi csúcsa és egyik legnagyobb védőműve volt. Belső átmérője meghaladja a 33 métert. Tekintélyes, 5 méter vastag falát 7 ágyúlőréssel látták el, kívül meredeken lejtősre, de nem függőlegesre építették. A belső falon, a lőréssor mellett fedett védőfolyosó fut végig, ez teljes egészében a helyreállításkor készült. A palota felőli északi oldalon támfal húzódik, mely a bástya mögött emelkedő feltöltött részt, az egykori ágyúállást tartja. Kívülről a rondellába a középkori falakon nyugvó kaputornyon át lehet bejutni: ennek szélesebb nyílásán a lovasok, a kisebbiken a gyalogosok közlekedhettek. A bejutást hajdan a kapuk előtti árkon át felvonóhíd biztosította, illetve akadályozhatta meg. A palota felől a hátsó falon nyíló kapun lehet a bástyát megközelíteni.


A Nagy-rondella külső része a Tabán felől (kép: budapestinfo.hu)

A kör alaprajzú bástyák (rondellák) építése időben megelőzte a sokszögű bástyák keletkezését és az ágyúk használatának elterjedésével függött össze. A középkori magas, keskeny vártornyokat a 15. század második felétől fokozatosan felváltották az ágyúk elhelyezésére alkalmas és az ostromlók ágyúinak jobban ellenálló alacsonyabb, de vastagabb falú rondellák. Magyarországon ebben az időben a várak megerősítését a török előnyomulás tette sürgetővé.


A Nagy-rondella belső fele (kép: MPeti)

A budavári nagy rondella építésének pontos idejét nem ismerjük. Az idők folyamán többször átépítették, de belső területe már kezdetben is nagyjából megegyezett a mostanival. Feltételezések szerint a rondellát Mátyás király korában (1458-1490) építhették, más vélemény szerint később, Szapolyai János idejében, de még 1541 előtt. A várról 1467 körül készített rajzon még nem tüntették fel, de az 1541-ben, Buda elfoglalásának évében készült metszeten már látható. Neve régi okmányokon Baluardo d'Italia, Olasz bástya; török neve Büjük frengi kuleszi (idegen módra épült bástya); későbbi nevei Nagy- vagy Palota-rondella. Kaputornya kezdetben Torre d'Italia, Olasz kapu; török neve Szoluk- (lihegő), később Zsigmond kapu.


A Ferdinánd-torony (kép: MPeti)

Buda 1686-os visszavételekor az ostromlók tüzérsége a rondella falán nagy rést ütött, a támadók ezen át jutottak feljebb, majd a bástyán felállított ágyúkból lőtték tovább a török védőket. A sérült rondellát később a császáriak valószínűleg helyreállították.

1945 előtt a rondella középkori fala alig volt látható. Kívül csaknem a mellvéd magasságáig érő domb takarta be, a belső teret is jórészt feltöltötték. A kaputorony maradványait neobarokk kerti épületekhez használták fel, beépítették. Budapest ostroma idején az egész terület erősen megrongálódott, a helyreállítást régészeti kutatás előzte meg. Kiszabadították a feltöltésből a rondella falait, lebontották a sérült épületrészeket. Ennek során kerültek elő a kaputorony középkori részei és több mint 5 méterrel a rondella mai szintje alatt a XIII. századi ún. Kelenföldi-kapu alapjai. Feltehetően ezt a kaput lebontva, majd a helyét körbeépítve készülhetett az eredeti rondella.

A kaputornyot kevéssel a rondella után építhették. Négyzetes alaprajza, az emelet ablakai az 1686-os ostromról készült metszeten jól kivehetők. Alapfalai és az oldalfal egyes részei eredetiek, a gyalogkapu nyílása teljesen épen maradt fenn, a lovaskapu nyílásának is csak a felső része kiegészítés. A tornyot az előkerült adatok alapján a rondellával egy időben, az 1950-es években restaurálták, illetve a hiányzó részeket kiegészítették.

 
 

 

  István-torony

Az István-torony XIV. századi gótikus építmény maradványa a budai vár déli részében, a középkori épületegyüttes legmagasabb tornya. Károly Róbert egy kisebbik fia, István herceg építtette, amikor átalakíttatta a várat testvére, Nagy La­jos király itáliai hadjárata idején.

 
Az István-torony délnyugat felől és a Friss-palota északkeleti homlokzata
Illusztráció Zolnay László A budai vár című könyvéből

1526. szeptember elején a budai várat ostromló török sereg egy ágyúlövése lerombolta a torony nagy részét.

A 11x12 m-es alaprajzú, négyszögű István-torony a gótikus palotaegyüttes déli végén épült, a későbbi falakhoz képest átlósan elfordítva. Nyugati oldalán fennmaradt a szemöldökgyámos ajtókkal egybenyíló, dongaboltozatos helyiségek sora. Folytatásaként a nyugati szárnyat északon a nagy, szintén négyszögű, de befejezetlenül maradt Csonka-torony zárta. Az István-toronytól keletre, a déli várfal mögött félig a sziklába vágott, dongaboltozatos pince nyílik, a fölötte lévő nagy Zsigmond-kori termet kiegészítve helyreállították.


Az István-torony (Csonka-torony) maradványai napjainkban

 
 

 

  Buzogány-torony

A buzogánytorony a mai budai vár déli végének egyik jellegzetes építménye. A vár déli zárófala sarkán, a Tabánból a palota felé vezető Ferdinánd-kapu mellett áll. Henger alakú vékony, teljesen függőleges falát kváderkövekből építették, a "buzogány" fejrészében lőrésekkel ellátott és fazsindely tetővel fedett kis teraszt képeztek ki. A torony teste középkori eredetű, a felső rész azonban teljes egészében a XX. század közepén készült. A torony a szomszédos nagy rondellával együtt a budai városkép messziről látszó, meghatározó része.


A Buzogány-torony napjainkban (kép: Varga Máté)

A második világháborúig a torony alacsonyabb és szélesebb volt, alján a talprész kiszélesedett, tetejét a várfal magasságában szecessziós stílusú mellvéd díszítette. Budapest ostroma idején a Várnegyednek ez a része is súlyos károkat szenvedett. A régészeti feltárás és a helyreállítás során a várfalról lefejtették a későbbi, amúgy is sérült ráépítéseket, mert a középkori részek kiszabadítását és restaurálását részesítették előnyben. Bontáskor a torony belsejében fedezték fel a vékonyabb középkori, viszonylag jó állapotban fennmaradt toronymagot, melynek teteje azonban hiányzott.

Az eredeti torony feltehetően Zsigmond (1387-1437) magyar király, később német-római császár uralkodásakor keletkezhetett. Valószínű, hogy az ágyúk széles körű elterjedése idején vastag kőburkolattal látták el, hogy megerősítsék. Barokk kori metszeteken a torony igen széles talpú, kúp formájú építményként látható. A XIX. század fordulóján, a palota teljes átépítésekor a torony régi burkolatát elbonthatták, helyette új, klinkertégla borítású köpennyel építették körül.

Az 1945-ös ostrom a toronytestet - a fényképek tanúsága szerint - viszonylag megkímélte, külső köpenyét azonban 1951-ben a középkori mag kiszabadítása érdekében eltávolították. A helyreállításkor ezt az eredeti, középkori toronyrészt kijavították, falát konzerválták, tetejét pedig csonkán akarták meghagyni. A szomszédos rondellát és a várfalat középkori formájában állították helyre, így végül a toronytetőt is a régi középkori várakat idéző „buzogány” fejjel egészítették ki.

 
 

 

  Ferdinánd kapu

A torony melletti klasszicista stílusú kapu jóval később, 1838-ban keletkezett, ezt a kapu fölé vésett felirat évszáma is megerősíti: FERD. I. AUST. IMP. HUNG. BOH. REX H. N. V. MDCCCXXXVIII. A kapun át a XIX. században kocsifeljáró vezetett a várpalota udvarába, a század végén azonban ezt megszüntették, a kaput pedig befalazták. Az 1950-60-as években a kaput újra megnyitották, a tabáni Szarvas térről ezen át lehet felsétálni a budai várba.


A Buzogány-torony és a Ferdinánd-kapu napjainkban (kép: Varga Máté)

 
 

 

  Fehérvári rondella és Fehérvári kapu

A Fehérvári rondella (Kászim pasa bástya) Budapesten, a Várnegyedben található. Első formájában Kászim pasa építette 1667-68-ban a Fehérvári kapu fokozottabb védelmére, de az építését már korábban megkezdte Gürdzsi Kenán 1656-58 között. 50 méteres átmérőjével és 4,5 méter vastag falaival a Vár legnagyobb körbástyája volt, a belsejében kazamaták voltak. A tetejéről az északra húzódó Hosszú-falat is szemmel lehetett tartani. 1723-ban, egy nagy lőporrobbanásban erősen megsérült, de helyreállították. 1849. május 21-én itt törtek be a várba a magyar honvédek. 1867-ben lebontották, mert már nem tartották korszerűnek, de 1950-52 között újra felépítették.

A rondellán álló egyik szobor az Anjou-kori szobortorzók egyikének (Lovas és heroldja) másolata, amit 1983-ban Antal Károly készített. Az eredeti szobortorzót a királyi palota területén 1974-ben találták.


A Fehérvári rondella és kapu (kép: deneverszabo.blogspot.hu)

 
 

 

  Esztergomi rondella

Az Esztergomi rondella (Földbástya, Toprak kuleszi) a Hadtörténeti Múzeum mellett található. A törökök még akkor Földbástyának nevezték a nagy átmérőjű rondellát, amikor az már kőből épült meg a várnegyed nyugati és északi falának csatlakozásánál. A belsejében ágyútermek voltak. Építésének ideje nem ismert, de az 1630-44 közötti időkben Musza budai pasa parancsot kapott a javítására. A bástyához vezető utat Toprak kuleszi jolunak, azaz Földbástya útjának nevezték. Buda visszafoglalásakor, 1686-ban szétlőtték, a falai beomlottak és maguk alá temették a bástyán felállított ágyúkat. Az egyetlen megmaradt török ágyút a helyreállított rondellán állították ki. Már XVIII. század elején újjá akarták építeni, de ezt még 1743-ban is szorgalmazni kellett. A helyreállítás során kerültek a kisméretű sötétvörös középkori téglák a falába. A török idők után kezdték a bástyát Esztergomi rondellának nevezni. Itt látható Buda 1686-os visszafoglalásának emléktáblája, amit körülbelül oda helyeztek, ahol szeptember 2-án a felmentő seregek először jutottak be a várba. Itt tört be a csapatokkal Petneházy Dávid, Thököly Imre kapitánya, akinek a történetét Jókai Mór is feldolgozta egy elbeszélésében.

 
 

 

  Bécsi kapu

A Bécsi kapu a Várnegyedben, a Bécsi kapu téren található. Nevét onnan kapta, hogy rajta keresztül lehetett rátérni a Bécsbe vezető országútra.


A Bécsi kapu napjainkban (kép: Varga Máté)

A középkorban Szombat-kapunak is hívták, mivel szombati vásárokat rendeztek a belső falainak előterében. Állítólag Toldi Miklós fegyverei díszítették a belső kaput. Becs kapuszunak nevezték a törökök, egy időben a neve Zsidó-kapu is volt. A XIX. században átépítették a kettős várkaput majd 1896-ban lebontották. Buda felszabadulásának 250 éves jubileumára (1936) készült el a jelenleg is álló várkapu, melynek inkább szimbolikus jelentősége van. Tervezője Kismarty-Lechner Jenő. A kapu vár felőli oldalán álló, rohanó angyalt ábrázoló szobor, valamint a kapu reliefes-szobros-feliratos díszítése egyaránt Ohmann Béla alkotása. A tetején alakították ki a Bástya sétány összekötő szakaszát. Automata sorompók állnak a kapu előtt, melyek a várba behajtó járművek számát hivatottak korlátozni. Behajtásra a helybeli lakosok, taxik, BKV buszok, valamint a várbéli hivatalok dolgozói és a szállodavendégek jogosultak.

 
 

 

  Halászbástya

A Várhegy az Árpád-házi királyok idejében szálláshelyként és - a körülötte levő települések részére - védelmi beépítésként szolgált. A várhegyi település fejlődése IV. Béla király városfejlesztése nyomán vált jelentősebbé, de mint az ország közigazgatási központja, Mátyás király korában vált uralkodó jellegűvé. Védőműveit, bástyáit a középkorban és a török uralom idején megerősítették, ugyanakkor újra és újra megrongálódtak. Maga a várnegyed is jelentős átalakuláson ment keresztül az idők során. Mátyás fényes, virágzó budavári palotájából a mohácsi vészt követő török uralom sok mindent elpusztított, megszüntetett és átalakított a Várban is. A törökök nyomán érkező osztrák erők pedig Bécsből kormányoztak, ahol már az új divat, a barokk művészet dívott. Ennek a bécsi divatot követő építészeti hullámnak további épületek estek áldozatul, egyebek mellett a halászok bástyája közelében álló Mátyás-templom is.

A mai Halászbástya, a hajdani „Híradás” toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült, követve az egykori bástya hajtogatott alaprajzi elrendezését. Ez a hajtogatott várfal-védelmi rendszerben a bástya vonala úgy törik meg, hogy az egyes szakaszok egymást oldaltűzzel védhetik. Ezt a szakaszt a Rákóczi-szabadságharc leverését követően építette az osztrák hadvezetőség, az akkor modernnek számító hadászati elveknek megfelelően. A kör alaprajzú „Híradás” torony helyén épült a mai Halászbástya északi, karéjos főtornya.


A régi Halászbástya képe (kép: mke.hu)

A Halászbástya állapota fokozatosan romlott egyes védműveinek felújításai és az osztrák átépítések ellenére is, hiszen a területet az osztrák hadvezetés mint hadászati erődítményt tartotta számon. A Halászbástyát sem a természet, sem a háborúk nem kímélték. A hegyről folyvást lezúduló csapadékvíz fellazította, kimosta a hegyoldalon lévő várfal és Híradásbástya alapjainak egy részét. Ugyanakkor az elmúlt háborúk emlékeként, számos része a golyó marta hézagok kőomlásainak jó-rossz helyreállításának nyomait viselte magán. Ugyanakkor a terület messze a város fölé emelkedik, városképi szempontból meghatározó jelentőségű volt. Az osztrák hadvezetés azonban nem volt hajlandó több pénzt áldozni a terület rendezésére annál, ami egy kiemeltebb erődítménynek kijár, így csupán az erődítési, várvédelmi munkákat végezték el. A Vár erődjellegét 1874-ben szüntették meg, amikor a hadügyminisztérium kimondta, hogy a Vár mint erődítmény nem felel meg az akkor korszerűnek tekintett követelményeknek. Innentől fogva ezen javítási munkálatok is elmaradtak. A főváros közben kiemelten kezelve az ügyet, már foglalkozott a terület megnyugtató rendezésével. A Pesti Szépészeti Bizottság már 1871-ben pályázatot írt ki az újonnan egyesített főváros szabályozási terveinek kidolgozására. A pályázat mindhárom díjazottja foglalkozott a Várhegy rendezésének kérdésével, és ezen belül több helyen kiemelt hangsúlyt kapott a Halászbástya is.

Folytatjuk!

Kép lent: a Halászbástya 1900 körül (korabeli színezett fénykép)

 

 

 

  Nagy-Magyarország címer mozaik

Az Alagút és a Sikló mellett, a Clark Ádám téri 0 kilométerkő mögötti vöröstégla várfalon látható Lotz Károly Nagy-Magyarország címere, melyet 1880-ban adtak át. A mozaikon két angyal a Szent Koronát tartja a címer fölé. Felirata: "1880 / Bizalmam az ősi erényben".


A címert a kommunista diktatúra alatt, 1950-ben elfalazták


A Királyi-palota és a Clark Ádám tér 1947-ben (kép: Fortepan)
A mozaik még látható, a téren pedig halmokba rakva állnak a rommá lőtt Duna-sor épületeinek téglái.


1955-re a mozaikot már elfalazták (kép: Fortepan)
A Királyi-palota rogyadozó, életveszélyes elemeit már elbontották - előtérben a régi 0 kilométerkő.