|
A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII.
század elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk
stílusú díszei alig változtak valamit az elmúlt három évszázad
folyamán. Története visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére
azonban csak 260 évvel ezelőtt került sor.
| |
Fényképalbum |
|
Az 1209-ben alakult ferences rend tagjait már a tatárjárás idején
hazánkban találjuk. A szerzeteseket IV. Béla király vette
pártfogásába, kolostorokat alapítva és templomokat építve számukra.
Többek között Pesten, ahol 1250 és 1260 között éppen a mai templom
helyén ? az akkori városhatárban ? emelték a veronai Szent Péter
vértanúról elnevezett gótikus kápolnát és rendházat.
HIRDETÉS
Az épületek nem egy fontos tanácskozásnak is otthont adtak: III.
András királlyá választásakor, 1298-ban például a Ferenc-rendi
templomban mondták az ünnepélyes szentmisét, melyen megjelentek az
ország és az egyház nagyjai. A Károly Róbert 1307-ben történt
királlyá választásáról szóló okmány is említi: Megtörtént ez
Rákoson Szent Péter temploma mellett.? A kolostort szívesen kereste
fel a magyar nemesség: falai között 1497-ben, majd hét évvel később
ismét közgyűléseket tartottak.
Amikor Szulejmán 1526. szeptember 23-án csapataival bevonult Pestre,
a kolostor őrzésére visszamaradt szerzeteseket legyilkolták. Az
elvonuló török had három nappal később a várost is felgyújtotta, a
pusztító tűzvészben a templom is leégett. Noha aztán 1537-ben
hatalmas küzdelem árán sikerült újra felépíteni, a ferencesek öröme
nem tartott sokáig.
Amikor a törökök 1541-ben végleg megszállták a várost, búcsút
mondhattak egyházi épületeiknek: a nagy múltú templom ettől kezdve a
Szinán bég-dzsámi nevet viselte. Ám a ferencesek nem hagyták el
Pestet, hanem tovább működtek. Eleinte egy eldugott kápolnában, majd
a XVII. század közepén egy kis templomban, amelynek építési
költségeihez I. Lipót is hozzájárult. Ezt a régi telküket csupán
Buda visszafoglalása után kapták vissza a hajdani templomuk
helyén épült dzsámival, amelynek birtokában az 1690-ben kelt
adománylevél erősítette meg őket.
Mivel új építkezésre csak a jelentős költségek összegyűjtése után
kerülhetett sor, ideiglenesen a dzsámit alakíttatták át templomnak
Kalcher Márton pesti építőmesterrel. Néhány évvel később aztán
megkezdődtek a nagyobb átalakítások: 1715-ben és a következő évben
két-két oltárt szenteltek fel, 1717-ben harangot öntettek.
A mecsetből átalakított templomot azonban eleve ideiglenes épületnek
szánták. A szerzetesek minden erejükkel arra törekedtek, hogy ?a
köröszténységben, de pogánygyászban járó siralmas mecset? helyére
minél előbb új templomot építsenek, ehhez végül 1727 szeptemberében
kezdhettek hozzá.
Talán meglepő, de a tervező építész neve ismeretlen, úgyszintén az
építkezésben és díszítésben közreműködő mesterembereké. Az viszont
tény, hogy a munkálatokhoz Pest városának tanácsa pénzzel és
téglával több éven keresztül hozzájárult. Az építkezés meglehetősen
lassan haladt, évtizedek teltek el, mire aztán a ferences rend
legszigorúbb szabályokat követő ágának alapítója, Alcantarai Szent
Péter tiszteletére 1743. szeptember 21-én fényes külsőségek
keretében felszentelhették.
A pesti Belváros egyik legismertebb egyházi épületének külső
megjelenése napjainkig szinte semmit nem változott. Az egyszerű
homlokzatát díszítő kőszobrok már emberöltőkkel ezelőtt is
ugyanilyen rezzenéstelen arckifejezéssel figyelték a járókelőket: a
kereszt súlya alatt térdre bukó Krisztus, Madonna és angyalai, a
keretes fülkékben és az attikán álló szentek, valamint a középen
látható fülke őrzője, Szent Péter kiválóan megkomponált összképet
alkotnak. A látványt még érdekesebbé teszi a torony elhelyezése. A
ferencesek ugyanis csak egy tornyot építettek templomaikhoz, azt is
rendszerint a szentély mellett helyezték el ? jelen esetben a tér
több pontjáról alig láthatóan.
A Wieser Ferenc elképzelései és irányítása mellett 1863-ban
befejezett romantikus stílusú toronysisak a főváros egyik legszebb
tornya. Kevesen tudják, hogy másolata 1900-ban a párizsi nemzetközi
kiállítás magyar házának egyik díszeként szerepelt. A tágas,
világos, szemet gyönyörködtető templombelső főoltárát 1740-ben
Grassalkovich Antal adományozta a ferenceseknek, s a falfestmények
is neves alkotók munkái, részben Lotz Károly, részben tanítványa,
Tardos-Krenner Viktor művei. A XVIII. századi stukkók alkotóinak
neve azonban sajnos ismeretlen.
A félhomályos, borzongatóan hűvös kripta története is titkok
temetője. 1849. október 6-án például itt helyezték ideiglenes
nyugalomra gróf Batthyány Lajost, a vértanúhalált halt első felelős
magyar miniszterelnököt.
A templom és környezete 1890-ben
A Kígyó tér 1901-ben
A belvárosi ferences
templomot 1914-ben helyezték műemléki védettség alá, azt követően,
hogy a szomszédos kolostor korszerűtlensége miatt lebontásra
ítéltetett, s ugyanez a sors várt erre az épületre is. Úgy tűnik, az
akkori illetékeseket egyáltalán nem foglalkoztatta a tény: az ország
egyik legszebb barokk temploma pusztult volna el ? nyomtalanul.
Szerencsére ez a veszély ma már nem fenyeget, de abban talán
mindenki egyetért, hogy több anyagi támogatást és törődést érdemelne
Pest egyik legismertebb egyházi épülete. |
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Tervezője:
?
Építés
éve: 1250, 1727-1743
Stílusa:
barokk
Funkciója:
templom
|
 |
Ferenciek tere |
|
|
M3 |
 |
Március 15. tér |
| |
 |
 |
Ferenciek tere |
|
|
     |
| |
     |
|
|
|
HIRDETÉS
|
