HIRDETÉS

Szoborpark (Memento Park)
       XXII. kerület, Budatétény, Balatoni út - Szabadkai utca

Budapest határában található a Szoborpark Múzeum, ez a sajátosan kelet-európai, de a világon is egyedülálló gyűjtemény, ahol azok a valamikori köztéri szobrok láthatók, amelyek a szocialista kultúrpolitika és ideológiai eszmerendszer útmutatásai és igényei alapján kerültek egykor a város köztereire. Budapest Főváros Közgyűlése széleskörű tájékozódás után 1991. december 5-én hozott határozatot egyes politikai szobrok lebontásáról, valamint elhelyezésükre egy szoborpark létesítéséről. A park 1993-ban nyitotta meg kapuit, terveit Eleőd Ákos készítette.


HIRDETÉS

A szocialista rendszer csak Budapesten több száz olyan szobrot, szoborcsoportot, díszkutat, emléktáblát vagy domborművet állíttatott, amelyek politikus-ideologikus alkotásnak minősültek, miközben egyetlen olyan mű sem készült, amely a második világháború magyar áldozatainak állított volna emléket. Az 1990 őszén rendezett önkormányzati választások után megalakult Fővárosi Önkormányzat 1991 januárjában kérte fel a kerületek polgármestereit és kulturális bizottságait, tegyenek javaslatot az eltávolítandó emlékművekről, emléktáblákról.

A javaslatok nyomán és a fővárosi kulturális bizottság előterjesztése alapján a közgyűlés 1991 decemberében egyenként döntött a listára került műalkotások sorsáról. Szűcs Gyula már idézett visszaemlékezése szerint a végül szoborparkba kerülő művek közül vita alakult ki a Steinmetz és Osztyapenko kapitányokról - mint Budapest városképének immár megszokottá vált elemeiről -, amelyek a főváros bejáratánál és kijáratánál emelkednek. Végül az a szemlélet győzedelmeskedett, amely arra utalt, hogy sokak számára e két szobor az elnyomás kezdeteinek emlékét jelentette.

A szoborparkba szánt fővárosi szobrok bontása 1992. szeptember 14-én kezdődött, és elvileg december 31-ig kellett volna befejezni. Azonban az '56-os szervezetek már ezt megelőzően ultimátumot intéztek a fővároshoz, hogy október 23-ra tekintettel már szeptemberben hajtsák végre az eltávolításokat. Ez végül még annál is hamarabb, október 8-ra be is fejeződött az inkriminált szobrok eltüntetése a főváros közterületeiről.


A Szoborpark bejárata Lenin, Marx és Engels szobraival (kép: Varga Máté)

A szoborpark létrehozásának gondolatát először Szörényi László vetette fel a Hitel című folyóirat 1989. július 5-i számában. Terve egy Leninkertről szólt, ahol a magyarországi Lenin-szobrokat állították volna ki.

A fővárosi közgyűlés 1991-ben kiírt pályázatát Eleőd Ákos építész nyerte meg, a park felépítésére 1992-1993-ban került sor a XXII. kerület önkormányzata által felajánlott, a Tétényi-fennsíkon található területen

Az ünnepélyes megnyitót 1993. június 27-én tartották, a Magyarországon tartozkodó szovjet csapatok kivonulásának 2. évfordulóján. Az elmaradt kisebb munkák befejezése után, 1993 őszén adták át a nyilvánosságnak. A szoborpark a Memento park projekt része. 2006 óta a szoborpark hivatalos nevét Illyés Gyula nevezetes verse után kapta: Egy mondat a zsarnokságról park.

2006-ban, az 1956-os forradalom évfordulóján adták át a Sztálin dísztribünt, amelyen a forradalom alatt lerombolt Sztálin szobor csizmájának méretarányos mása látható. 2007-ben ismét bővült a Memento Park. Ekkor nyílt meg a Sztálin csizmája című kiállítás és a Barakk-mozi, ahol Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című filmjét vetítik folyamatosan. Külön figyelmet érdekel a Red Star Store, ahol a kommunizmus idejére emlékeztető ajándékokat lehet vásárolni. A Memento Park az év minden napján látogatható 10 órától sötétedésig. (forrás: Wikipédia, Pótó János)

Megközelíthetőség

A Szoborparkot Memento Park megálló néven jelenleg három buszvonal is érinti: a 101-es, a 150-es és a 251-es busz, valamint az éjszakai 941-es járat. A Szoborparkhoz a legegyszerűbben a Kelenföldi pályaudvarról a 101-es busszal, vagy Újbuda-központtól a 150-es busszal juthatunk el. Mindkét kiindulási pontot érinti a 4-es metróvonal, ezért a Belvárosból érkezőknek ez a legkézenfekvőbb megoldás. A 251-es busz Budafok Városház térről indul, amely a 22. kerületi lakosoknak lehet jobb választás.

A Memento Park megállóból induló buszok menetrendje
Budapest felé a Balatoni út irányába (megtekintéshez kattintson a táblára):

 
   
  
   



 

Kereskedés, emléktárgyak

A bejáratnál, a pénztárnál lehet vásárolni különféle tárgyakat, úgy, mint régi jelvények, kitűzők, vagy sapkák és emlékérmek, medálok. Kapható még feliratos könyv, képeslap, bögre és hűtőmágnes.

 

Adatok

 
 Cím: XII. kerület, Balatoni út - Szabadkai utca sarka
 Telefon: 06(1)424-7500
 Nyitva: minden nap 10:00-től napnyugtáig
 Belépő: felnőtt 1500 Ft,
diák 1000 Ft, 14 év alatti gyermek 600 Ft, családi jegy (2 felnőtt + gyerekek) 2000 Ft
 Honlap: Mementopark.hu

  
 

Megközelítés

 
Memento Park
 
   
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 

Veszély

 
Teljesen biztonságos hely
Nem kell tartani veszélytől


 

 

  A bejárati fal szobrai

 
Lenin szobra a kaputól balra, Marx és Engels szobrai pedig a kaputól jobbra láthatók

Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista kiáltványa óta a kommunizmus kifejezés elsősorban az általuk leírt osztálynélküli társadalmat, illetve az ennek megvalósítására létrejött politikai ideológiát (marxizmus) és mozgalmat jelenti.

1918-ban az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Orosz Kommunista Párt nevet, amit más országok velük szövetségben álló pártjai szintén követtek. Ezt követően a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának, hivatalos doktrínájukat kommunizmusnak kezdték el nevezni, bár ezen országok egyikében sem valósult meg a kommunista társadalom.

A rivális kommunista áramlatok közül a Lenin által képviselt bolsevizmus győzedelmeskedett. Lényege a kapitalista társadalom erőszakos megdöntése, proletárdiktatúra kialakítása, mely szocializmus néven a kommunizmus első lépcsőfoka, s amely átmenet során a kulcsszerepet a proletárdiktatúra élcsapata, a kommunista párt viszi.

 Vlagyimir Iljics (Uljanov) Lenin (1870-1924)
Oroszországi zsidó forradalmár és államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója. Elsősorban neki "köszönhető" a szovjet terrorállam létrejötte, milliók legyilkolása és rabszolgasorsba taszítása. Uralma alatt legalább 13 millió ártatlan orosz polgárt irtott ki bolsevista segítséggel.
 Karl Marx (1818-1883)
Németországi zsidó filozófus, közgazdász, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa, a marxizmus névadója. Elsősorban kapitalizmuskritikájáról és a történelem materialista értelmezéséről, osztályharcok történeteként való leírásáról ismert. Elméleti munkásságával és közvetlen részvételével több európai munkásszervezetben, köztük a Kommunisták Szövetségében és az Első Internacionáléban fejtett ki forradalmi tevékenységet. Főbb művei a Kommunista kiáltvány és A tőke.
 Friedrich Engels (1820-1895)
Német forradalmár, filozófus, a Kommunista kiáltvány társszerzője, a kommunizmus tudományos elméletének megalapozója Karl Marx társaságában.


Lenin szobra eredeti helyén, a Felvonulási téren 1970-ben (kép: Fortepan.hu)
Alkotója: Pátzay Pál, anyaga: bronz, átadás éve: 1965.

1956 után a Kádár-korszak ideológiájába nem illett bele a forradalomban ledöntött gigantikus Sztálin-szobor visszaépítése: sem az ötlet, sem a megvalósítás magas költségei nem tetszettek a pártvezetésnek. A szobor egykori talapzatát egyszerű dísztribünné építették át, amelyről minden év május elsején, azaz A munka ünnepén a Minisztertanács vezetői integettek a kötelezően előttük elvonuló és rendszert éltető tömegnek. A Műcsarnokhoz közelebb, 1965-ben Pátzay Pál négy méter magas Lenin szobrát állították fel a Felvonulási térre, amit 1989-ben távolítottak el és 1993-ban a Szoborparkban állítottak ki.


Marx és Engels szobra a Jászai Mari téren (kép: Fortepan.hu)
Alkotója: Segesdi György, anyaga: mauthauseni gránit, átadás éve: 1971.

1991-ben a fővárosi közgyűlés vitatta meg a szobor további sorsát. Voltak, akik a beígért „nagytakarítás” jegyében az eltávolítását sürgették, míg mások az alkotás művészi értékére hivatkozva a maradása mellett érveltek. Végül kompromisszumos megoldás született: a szobrot a Jászai Mari térről el kell távolítani, de maradhat közterületen, amennyiben valamelyik fővárosi kerület befogadja. Mivel, szinte borítékolhatóan, nem volt ilyen kerület, az alkotás végül a Szoborparkba került. A szobor helyén jelenleg egy szökőkút működik.

 

 

  Felszabadulási emlékművek


A felszabadító szovjet katona szobra

A bronzból készült szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta 1947-ben a mai Szabadság-szobor részeként. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A kommunista rezsim bukása és a szovjet „felszabadítás” átértékelése után a szoboregyüttest jelentősen átalakították és a szovjetekre való utalásokat, mint például a szobor előterében álló (kezében PPS-41 géppisztolyt tartó) 4 méter magas orosz katona szobrát is eltávolították. Az orosz katona szobrát 1956-ban már ledöntötték, de a forradalom bukása után azt a tettesekkel visszaállíttatták. Az orosz katona szobra végül 1992-ben végleg a szoborparkba került.

A szabadságszobor talapzatának eredeti felirata szerint „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép” emelte az emlékművet, amelyet „Magyarország felszabadításának napja” második évfordulóján, 1947. április 4-én avattak fel. Az emlékművön az elesett szovjet katonák nevei is olvashatóak voltak.

Bár, a felszabadítási emlékmű létrehozását a Budapesti Nemzeti Bizottság kezdeményezte (1945. január), majd a nemzetgyűlés törvényben rögzítette (1945. szeptember), s a kivitelezési munkálatokat először a Honvédelmi, majd az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium irányította, az alkotót, Kisfaludi Strobl Zsigmondot Vorosilov marsall választotta ki (1945. január), ő rendelt szovjet művészeket tanácsadóul Kisfaludi Strobl mellé (1945. október). Ők aztán megváltoztatták a szobornak a Polgármesteri Hivatal által kijelölt helyét (a Horváth-kert helyett a Gellérthegy) és méreteit (8-10 méter magasság helyett csaknem 35 méter). Maga Vorosilov végig figyelemmel kísérte az emlékmű munkálatait, a szovjet parancsnokság pedig többször sürgette a munka befejezését a magyar kormánynál. Hivatalosan minden határozatról és minden változtatásról az illetékes magyar hatóság döntött el, de úgy, hogy mindig "tekintettel volt a Szovjet Ellenőrző Bizottság óhajaira is" - miként egy iratban olvasható.


A magyar-szovjet barátság szobra

A bronzból készült szobrot Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta 1956-ban, amely a kőbányai Pataki téren (ma Szent László tér) állítottak fel. A szobrot még abban az évben, a forradalom alatt ledöntötték (kép balra).

Eredeti mészkő talapzatának felirata:

"Köszönet és hála
a hazánkat felszabadító
a szocializmus építésében
segítséget nyújtó
Szovjetuniónak
"

"A Gellért-hegyi felszabadulási emlékművel Kisfaludi egy csapásra a kommunista rendszer hivatalos szobrászává vált: megrendelésekkel és kitüntetésekkel halmozták el. Ezt a munkáját 1956-ban állították fel Kőbányán a Pataki (ma Szent László) téren, a főváros 1945-ös ostromában elesett szovjet katonák tömegsírját jelölő obeliszk 'minőségi cseréjeként'. A posztamensen álló két férfialak, egy magyar munkás és egy szovjet katona színpadiasan kezet fog egymással. A testbeszéd is jól mutatja, hogy mennyire nem egyenrangú partnerekről van szó: a magyar fél mindkét kezét használja, a peckes szovjet katona viszont csak fél kézzel vesz részt a barátkozásban. Az egykori felirat szerint az emlékmű mondanivalója a köszönet és hála kifejezése a hazánkat felszabadító, a szocializmus építésében segítséget nyújtó Szovjetuniónak. A szobrot nem sokkal a felavatása után, a forradalom napjaiban ledöntötték. A forradalom leverését követően felmerült, hogy az emlékművet vidéken állítsák fel, de végül visszatették az eredeti helyére"

Boros Géza - Szoborpark


Felszabadulási emlékmű Kiss István alkotásában

Kiss István falon áttörő munkást ábrázoló alkotása eredetileg a XIV. kerületben, a Thököly út 141-es számnál lévő parkban állt, ahol 1971-ben avatták fel. Süttői mészkőből készült, 10 méter hosszú. Eredeti, háromlépcsős talapzata napjainkban is a parkban látható.

 

"A rusztikusan faragott mészkő emlékmű a Thököly út mentén, a Szitakötő utcai parkban állt. A jellegtelen alkotás egy szétnyíló kőfalból kilépett, életnagyságú munkásfigurát ábrázol. A falon lévő három kőkonzol a párt-, a tanácsi és a tömegszervezetek koszorúinak az elhelyezésére szolgált. Semmilyen attribútum vagy felirat nem utal az emlékmű jellegére. A pályázati felkérésben még egy új munkásmozgalmi emlékműről volt szó, az avatásra szóló meghívóban azonban már felszabadulási emlékműnek titulálták (és hogy a zavar fokozódjon: augusztus 20-a alkalmából leplezték le). Legjobb, ha a Népszabadság korabeli tudósítására hagyatkoznunk, amely szerint az emlékművet 'Zugló munkásmozgalmi harcosainak, mártírjainak, a névtelen hősöknek állították, akik életüket áldozták a fasizmus ellen vívott harcban'. A szobrot 1991 késő őszén ismeretlenek ledöntötték. (A fej összetört, a jelenlegi rekonstrukció.) A falra vörös festékkel mázolt felirat nyoma még mindig kivehető: 1956. okt. ÁVÓS vérengzés. A téren 1990-ben a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) 56-os emlékhelyet alakított ki keresztet formázó szimbolikus sírhanttal és kopjafákkal"

Boros Géza - Szoborpark


Felszabadulási emlékkő

 


Szovjet hősi emlékmű Megyeri Barna alkotásában, 1948. (a XVII. kerületi Kaszet A. utca 4. számú ház előtt állt)


Szovjet hősi emlékmű Kalló Viktor alkotásában, 1965. (a XIII. kerületi Béke téren állt)

 
Szovjet hősi emlékmű Kalló Viktor alkotásában, 1965. (a XIII. kerületi Béke téren állt) (kép balra)
Szovjet hősi emlékmű Mikus Sándor alkotásában, 1970. (a XVI. kerületi Hősök terén állt)


Szovjet-magyar barátság emlékmű Búza Barna alkotásában, 1975. (a kőbányai Óhegy parkban állt)

 

 

 

  Munkásmozgalmi személyek szobrai


Dimitrov szobra
A mellszobrot 1954-ben készítette Jordan Kracsmarov, anyaga bronz

Georgi Dimitrov Mihajlov (1882-1949) a bolgár, valamint a nemzetközi kommunizmus egyik meghatározó alakja volt. 1935-től a Kommunista Internacionálé vezetője, 1945-től haláláig Bulgária első embere. Budapesten teret neveztek el róla (ma Fővám tér), ahol 1984-ig mellszobra állt, amit a Máriaremetei utcába, majd 1992-ben a Mementó parkba helyeztek át.

1935-ben ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről. 1939-ben kidolgozta a Komintern téziseit, amely A háború és a kommunisták feladatai címen jelent meg. Ebben a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. Ezután tilos volt a nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.

1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg 1949-ben.


Dimitrov szobra 1956-ban (kép: Fortepan.hu)


A Dimitrov tér az 1970-es évek elején, háttérben a Központi Vásárcsarnok

Valentin Sztarcsev 1983-ban leleplezett Dimitrov-szobra, mely szintén a Fővám téren került elhelyezésre a korábbi mellszobor helyén.

Valentin Sztarcsev alkotása „a szófiai dolgozók ajándéka”-ként került Budapestre. A szobrot direkt úgy helyezték el, hogy hátterében a Gellért-hegyi felszabadítási emlékmű látszódjon.

Wehner Tibor író és művészettörténész szerint "a szobor portréhűsége révén a történelmi jelentőségű alakot idézi, de a magabiztos, szilárdságot sugárzó tartás, az expresszív lendületű körvonalak szobrászi megjelenítése túlmutat a portré tartalmi körén”

A korábbi szobrot, Kacsmarov művét egy évvel később a II. kerületi Dimitrov (Máriaremetei) út elején állították fel.


Munkásmozgalmi harcosok emlékműve (kép: Varga Máté)
Olcsai-Kiss Zoltán, Herczeg Klára és Farkas Aladár szobra a Kun Béla téren (ma Ludovika tér) állt,
amelyet 1967-ben állítottak föl, s 1992-ben szállítottak el.

 Szamuely Tibor (1890-1919)
Kommunista politikus, újságíró, a Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetője, aki számos embert végeztetett ki statáriális módon.

"A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!” - 1919.04.20., Győr

Szamuely és a vele egy véleményen lévők terrorkülönítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”-nak nevezték magukat. Ez a terrorcsoport gyakran együttműködött a Cserny József vezette terrorbrigáddal. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot, és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek. A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik.

 Kun (Kohn) Béla (1886-1939)
Magyarországi zsidó újságíró, kommunista politikus, a Tanácsköztársaság tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyi népbiztos. 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol az 1938-39-es sztálini tisztogatás áldozatává vált.

1918. novemberében megalakította a Kommunisták Magyarországi Pártját, amely intenzív kormányellenes propagandatevékenységet folytatott. Nap mint nap tartotta több szemtanú által „gyújtó hatásúnak” leírt szónoklatait, sztrájkokat és gyűléseket szerveztek. 1919. március 21-én a KMP és az MSZDP egyesült, majd Kun Béla és Garbai Sándor kikiáltották a Tanácsköztársaságot, megalakítva a Forradalmi Kormányzótanácsot (FK). Államcsínnyel átvették a hatalmat.

Kun Béla 133 napig tartó uralma alatt, a vörösterror idején statáriális eljárással legalább 590 személyt végeztek ki. Az áldozatok között 200 pedagógus és 34 zsidó burzsuj is volt. A Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk ennek többszörösét gyilkolták meg vidéken, minden törvényes felhatalmazás nélkül.
 Landler Jenő (1875-1928)
Magyarországi zsidó kommunista politikus.

Szociáldemokrata politikusként a Tanácsköztársaság idején belügyi és kereskedelmi népbiztos, majd a magyar Vörös Hadsereg 3. hadtestének parancsnoka, később a MÁV vezérigazgatója, és júliustól a Vörös Hadsereg főparancsnoka, a felvidéki sikeres hadjárat egyik irányítója. A Tanácsköztársaság idején kereskedelmi, majd belügyi népbiztos lett, annak bukása után Ausztriába emigrált.

Szerepe volt a bukás után feloszlatott, majd a Bethlen–Peyer-paktum után ismét legálissá vált MSZDP újjászervezésében, valamint a legálisan működő kommunista párt, az MSZMP megszervezésében (melyet azonban három évvel az alakulás után feloszlattak).

A vörösterrornak is nagy szerepe volt a Kunék által kreált proletárdiktatúra bukásában. Hatására a vidéki lakosság szinte teljes egésze és Budapest polgári rétegeinek nagy része elfordult a Tanácsköztársaságtól. Valószínűleg a trianoni tragédia méreteiben is nagy szerepet játszott a nyugatban hazánk iránt általuk keltett ellenszenv.


Kun Béla-emlékmű, Varga Imre 1986-os alkotása (az I. kerületi Vérmezőn állt)


Lenin-szobor, 1958. A csepeli vasmű főbejáratánál állt, ismeretlen szovjet szobrász műve

Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár 1958-ban látogatást tett a Csepel Vas- és Fémműben, amely ekkor Budapest legnagyobb nehézipari létesítménye volt. Ekkor fogant meg a gondolat, hogy a hatalmas gyár előtt valamilyen szobrot kéne állítani a kommunizmus emlékére, így még ezen év november 7-én (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulóján) J. I. Gromov szovjet nagykövet jelenlétében felavatták Moszkva ajándékát, Budapest első köztéri Lenin-szobrát.

10 év elteltével a szobor erősen korrodálni kezdett, majd pedig rövidesen kilyukadt. A csepeli szakemberekre várt a feladat, hogy titokban újraöntsék a szobrot, így 1970 márciusában a legnagyobb hallgatás mellett a szobrot kicserélték egy újra.


A Lenin-szobor 1969-ben a gyár bejárata előtt

A rendszerváltás politikai változásait kísérő szoboreltávolítások időszakában egyes szervezetek arra készültek, hogy ledöntsék a csepeli Lenin-szobrot. A gyár munkásai erről tudomást szereztek, és a szobrot a tervezett ledöntés előtti éjszakán megmentették és az üzem egyik pincéjében elrejtették. A szobrot 1996-ban tulajdonosai, a Csepeli Fémmű Rt. és a Csepel Közhasznú Társaság a Szoborpark Múzeumnak ajándékozták.


Kalmár József szobra, Gyenes Tamás 1957-es alkotása a csepeli Kalmár József (ma Szent István) utcában állt

 
Asztalos János emléktáblája, Nagy István János 1968-as alkotása a Nagyvárad téren állt (kép balra)
Kreutz Róbert emléktáblája, Kiss Nagy András 1977-es alkotása az Asztalos János Ifjúsági Parkban állt (ma Orczy-kert)

 Asztalos János (1918-1956)
1937-ben tagja lett a Nemesfémipari Munkások Szakszervezetének és az MSZDP-nek. 1948 áprilisában vonult be a Magyar Néphadsereghez, századosi rendfokozattal beosztották a Műszaki Hadosztályhoz nevelőtisztnek. 1956. október 23-tól az MDP Budapesti Bizottsága Köztársaság téri épületében lévő ÁVH-s egység egyik parancsnoka, Tóth Lajos ezredes politikai helyettese. Október 30-án, a pártház ostromakor a védelem egyik irányítója. Az épület elfoglalásakor agyonlőtték, és holttestét a tömeg meggyalázta.
 Kreutz Róbert (1923-1944)
Magyarországi zsidó kommunista vasmunkás. Az 1944-es német megszállás alatt kapcsolódott be a fegyveres kommunista ellenállási mozgalomba. Elfogása után 1944. december 24-én Pataki Istvánnal és Pesti Barnabással együtt kivégezték Sopronkőhidán.
 
 

 


Tanácsköztársasági-emlékmű Kiss István alkotásában, 1969. (a Felvonulási téren állt)


Munkásmozgalmi-emlékmű Kiss István alkotásában, 1976. (a II. kerületi Hűvösvölgyben állt)


A spanyolországi nemzetközi brigádok magyar harcosainak emlékműve
Makrisz Agamemnon alkotásában, 1968.
(az V. kerületi Honvéd téren állt)


Tanácsköztársaság úttörőemlékmű, 1959. (II. kerületi Pasaréti út 191-193.)

 
Steinmetz kapitány szobra Mikus Sándor alkotásában, 1958. (a XVIII. kerületi Üllői úton állt)

A Vörös Hadsereg 1944 karácsonyán bezárja gyűrűjét Budapest körül, a nyugatról előretörő szovjet harckocsik ellenállás nélkül jutnak el a János kórházig. A támadók vezetésének fontos a város elfoglalása, hiszen a sztálini parancs november 7-re irányozta elő annak teljes bevételét. A gyors győzelem érdekében megadásra szólítják fel a védőket: december 29-én parlamentereket küldenek úgy a budai, mint a pesti oldalon lévő egységekhez, hogy tegyék le a fegyvert, és ezt hangszórókon, szórólapokon is jelzik.

Két gépkocsi indult el azonos időben: a Budaörsi úton a németül beszélő Osztyapenkó - mivel ott csak német csapatok voltak -, az Üllői úton pedig a magyar és német nyelvet is bíró Steinmetz kapitány, arrafelé ugyanis magyar és német csapatok is védték a területet. Osztyapenkót, annak ellenére, hogy jövetelét nem igazolták vissza, fogadják, bekísérik a német parancsnokhoz. Steinmetz Pestszentlőrincen a főtérig jut gépkocsijával, amikor az felrobban, a kapitány hősi halált hal, két kísérőjéről továbbiakban nem esik szó. A kommunisták szerint a magyar nép megmentéséért elinduló parlamentert a német nácik és magyar cinkosaik lőtték le. Valószínűleg egy harckocsinak szánt páncéltörő löveg találta el. Osztyapenkó ezalatt a német parancsnoknál várakozik, ellátják élelemmel, nem bántják. A németek nem fogadják el a kapitulációt, így Osztyapenkó elindul övéi felé, útközben azonban idegen fegyvertől életét veszti. Támadói vélhetően azt hitték, német katonáról van szó, hiszen túllépte a megszabott visszatérési határidőt, így tüzet nyitottak rá. Az elvtársi magyarázat szerint a fasiszták ölték meg hátulról kézifegyverrel.

 Steinmetz Miklós (1913-1944)

A két parlamenter halálának kezdetben nem volt különösebb visszhangja. Nem kaptak magas kitüntetést, előléptetést, nem váltak a Szovjetunió hősévé. Viszont ahogy múltak az évek, idehaza egyre erősödött a kultuszuk. Steinmetz gyakori névadóvá vált, iskolák, brigádok vették fel nevét. Emlékművénél rendszeresen tartottak ünnepi megemlékezéseket, halála bizonyítéka lett a fasiszta gaztetteknek. 1956-ban a többi szovjet érdekeltségű szoborhoz hasonlóan a kapitány szobrát is megsemmisítették. Mikus Sándor kapta a feladatot újólag történő elkészítésre, ám a szobrász valamiért spórolt: kétalakos szobor helyett egyalakosat mintázott és állíttatott fel. A rendszerváltás után, 1993-ban újra eltávolították a szobrot, darabjai szanaszét kerültek, legnagyobb része a tétényi szoborparkban pihen.

Napjainkra feledésbe merült, neve már annyira sem ismert, mint sorstársáé, Osztyapenkóé, aki annak köszönheti fennmaradását a köztudatban, hogy a Budaörsi úton álló szobra hajdanán tájékozódási, találkozási pontja volt az utazóknak.

 
Osztapenko kapitány szobra Kerényi Jenő alkotásában, 1951. (a XI. kerületi Budaörsi úton állt)


Osztapenko kapitány szobra 1973-ban a XI. kerületi Budaörsi-balatoni útnál (kép: Fortepan.hu)

 
Chlepkó Ede szobra Szabó Gy9rgy alkotásában, 1980. (a XIX. kerületi Ötvenhatosok terén állt) (kép balra)
Münnich Ferenc szobra Kiss István alkotásában, 1986. (az V. kerületi Honvéd téren állt)

 Chlepkó Ede (1883-1938) Kommunista politikus, vasesztergályos, az MSZDP tagja, 1895-ben a Lipták-gyár munkástanácsának elnöke volt. Az első világháború idején részt vett az antimilitarista mozgalomban. 1918-ban a KMP megalapítása után a Központi Bizottság tagja. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség főparancsnokságának politikai megbízottja. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe, majd 1923-ban a Szovjetunióba emigrált, ott pedig szakmájában dolgozott. 1936-ban letartóztatták, a sztálini tisztogatások áldozata lett.
 Münnich Ferenc (1886-1967)
Jogász, keményvonalas kommunista politikus, miniszterelnök, 1956 után a rendszer második legfontosabb kádere, egyik jelképe, NKVD-ezredes. Münnich november 4-étől a Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes, november 11-én pedig az MSZMP KB tagja lett. Részt vett a karhatalmi zászlóaljak és a munkásőrség megszervezésében. Halála után 1989-ig utca viselte a nevét Budapest V. kerületében. Szobra az egyetlen volt, amelyet a rendszerváltás során ledöntöttek, és ezután csonkán szállítottak el a szoborparkba.
 Szakasits Árpád (1888-1965) Újságíró, politikus, az 1946. február 1-jén kikiáltott Magyar Köztársaság második köztársasági elnöke, majd a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának első elnöke. A Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság osztályvezetője, majd munkaügyi és népjóléti népbiztos és a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnoka volt. 1950-ben hivatalban lévő elnökként koholt vádakkal letartóztatták, s háborús bűntett, kémkedés, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 márciusában szabadult ki, s a desztalinizáció jegyében őt is rehabilitálták. 1958-tól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, illetve ismételten országgyűlési képviselő lett. 1960-ban az Országos Béketanács elnökévé választották, 1959 és 1963 között a Magyarok Világszövetségének elnöke volt.


Szakasits Árpád szobra Marton László alkotásában, 1988. (a XI. kerületi Etele úton állt)


Ságvári Endre szobra Baksa Soós György alkotásában, 1949. (az V. kerületi Városház utca 9-11. számú ház előtt állt)


 

Ságvári (Spitzer) Endre (1913-1944) - Magyarországi zsidó jogász, az illegális kommunista mozgalom tagja. Fő szervezője volt a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, ahol háromszáz szociáldemokrata fiatal adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal. 1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében.

1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában (ma Remiz étterem) találkozott egy másik kommunistával; ide érkezett négy csendőr az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A kibontakozó tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ám ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. Kristóf Lászlót, az egyik intézkedő csendőrt 1959-ben többek között Ságvári meggyilkolásáért halálra ítélték és kivégezték, a Legfelsőbb Bíróság azonban 2006. március 6-án hatályon kívül helyezte az ítéletet, kimondva, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el.

 

Forrás: Wikipédia, Origo.hu, Hetek.hu, Wangfolyo.blogspot.hu,

 
1994-es újságcikk
(kattintásra nagyítható)

 

 

  Hozzászólás