HIRDETÉS

I. (Nagy) Lajos kora, 1308-1382.
       Spekner Enikő írása

III. András halála után fellángoltak a trónviszályok. Először a cseh Vencel herceg került trónra (1301-1305), majd végül Károly Róbert (1308-1342) foglalhatta el azt. A budai vár elleni első támadás is ekkor történt, amikor is a Vencel birtokolta várat Károly Róbert híveinek csapatai 1302 szeptemberében megostromolták.


HIRDETÉS

Károly Róbert nem Budán tartotta udvarát, mert nem kedvelte a várost, és Buda Vencel-párti polgársága miatt inkább Temesváron, majd Visegrádon lakott. Mikor 1309-ben, hosszas huzavona után megkoronázták a budai Nagyboldogasszony templomban (mai Mátyás-templom), fényes ünnepséget tartott Budán, majd uralkodásának első éveit is a várban tartotta. Buda tényleges királyi székhellyé csak utódja, I. (Nagy) Lajos (1342-1382) idejében lett.

Az Anjouk 1320-1330 körül épült palotája a Várhegy déli részén egy U alakú kastély volt, déli végén egy magas toronnyal és egy ahhoz csatlakozó kis kápolnával. A vár I. (Nagy) Lajos nápolyi hadjárata alatt a király névlegesen kormányzó öccsének, István hercegnek a székhelye is volt (1347-1354 között), ami arra utal, hogy ez időben már állhatott a minden bizonnyal róla elnevezett István-vár. Ennek magasan kiemelkedő tornya, az István-torony mindvégig egyik jellegzetes építménye volt a középkori királyi várnak. Romjai a budai vár területén ismert legkorábbi épületmaradványok.

István herceg halála után, az 1355 és 1382 közötti időszakban az Anjou-vár egyre erőteljesebben bővült, mind jobban bekapcsolódott Buda védőövébe, és védelmi szempontok alapján a Várhegy legerősebb része lett. Az eddig egységes budai vár a folyamat során kettévált, a déli királyi várra és az északi polgárvárosra.

I. Lajos – leszámítva három litván és egy szerbiai hadjáratát – többnyire Budán tartózkodott egészen 1355. szeptember végéig, amikor is a királyi udvar – szintén nem tudni, milyen okból – visszaköltözött Budáról Visegrádra. Ekkoriban Visegrádon nagyszabású palotaépítkezés folyt, ami 1366 táján fejeződhetett be. Talán ez az oka annak, hogy több magas rangú látogatót is Budán láttak vendégül.
 

1365. november végén IV. Károly német-római császár fényes kísérettel érkezett Budára, hogy fia, Vencel számára feleségül kérje István herceg leánya, Erzsébet hercegnő kezét. Az eljegyzést 1366 januárjában tartották meg. Ugyanez év nyarán V. Jóannész Palaiologosz bizánci császárt fogadta I. Lajos és édesanyja. A császár majd fél évig folytatott tárgyalásokat Budán a magyar királlyal. 1368 februárjában pedig III. Kázmér lengyel király kötött Budán kereskedelmi egyezményt I. Lajossal.

I. Lajos király az 1370-es években Visegrád mellett Budán is építkezésekbe kezdett a város központjától távoli, déli részen, az István-torony előterében. Ez az építmény még nem vetekedhetett a későbbi Zsigmond-kori palota fényével, s Francesco Gonzaga mantuai herceg követe, Paolo Armanini 1395. évi jelentése szerint a szegényes budai királyi udvar (curia) nem méltó az udvar elnevezésre. Megjegyzése vonatkozhatott általában az udvar életére is, de Mátyás olasz történetírója, Bonfini sem tartotta említésre méltónak Zsigmond nagyszerű épületeinek árnyékában az Anjou-kori királyi palotát.

I. Lajos, jóllehet lengyel királlyá koronázása (1370. november 17.) után egyre többet időzött Észak-Magyarországon (főleg Diósgyőrött és Zólyomban), azért minden évben legalább kétszer hosszabb ideig Budán tartózkodott.

Feltehetően már az új királyi palotában fogadta az uralkodó 1378-ban Zaccaria Contarini velencei követet, ahol a követ a trónterem előtti szobában (in anticamera) várakozott több báróval együtt, míg a király színe elé nem járulhatott.

I. Lajos 1381-ben már el is adományozta budai városi szálláshelyét, a Kammerhofot a budaszentlőrinci pálos kolostornak Remete Szent Pál Budára hozott ereklyéi ideiglenes őrzésére. A király egyik 1381-es oklevelét is "Budán, a királyi palotánkban" ("Bude in nostro pallatio regali") megjelöléssel keltezte. A déli királyi palota megépítését igazolja a város két plébániájának határait leíró 1390-es ítéletlevél is, mely a curia regiát a Várhegy déli részére lokalizálta.

A XIV. és XV. században az Anjou- és a vegyes-házbeli királyok miatt Budavár mindinkább emelkedő politikai jelentőségének, az ipar és kereskedelem fejlődésének, a lakosság szaporodásának és gyarapodó jóllétének hatása az építészet terén is mutatkozik. Károly Róbert fővárosának nevezi Budát, de ritkán tartózkodott itt. Noha nem igen kedvelte a várost, s annak emelésére nem fordított gondot, uralkodása mégsem maradt egészen nyomtalan a város építészetében.

Az egyetlen magyar eredetű szerzetnek, a pálosoknak, Szent Lőrinczről nevezett temploma és terjedelmes kolostora a budai Jánoshegy és Hárshegy közötti nyergen Róbert Károly uralkodása alatt, s az ő támogatása mellett fejeztetett be. 1381. november 14-én nagy ünnepéllyel ide helyeztetett el Remete Szent Pál feje, melyet a velenceiek az utolsó békekötés egy titkos pontja következtében szolgáltattak ki. A templom csúcsíves épület volt, a falak szögleteit faragott és csiszolt vörös kövekből rakták. A török uralom alatt dőlt romba. Egy névtelen író 1827-ben írja, hogy az ő gyermekkorában még ember-magasságúak voltak a falak, két rendben hat-hat faragott oszlop emelkedett ki félig a földből, ahol oltár asztala még ép volt, sőt látott itt címerekkel díszített vörös, fekete, fehér és kék márvány sírköveket, de mindezek 1826-ban már annyira elpusztultak, hogy a templomnak a helye sem volt többé fölismerhető. E század elején a Szép juhásznéhoz címzett mulatóhelyet, később a Ferenczhalmon levő templomot és még egy korcsmát építettek az itt szedett kövekből. Ma a kolostor egykori kútja és néhány darab kő jelöli a hajdan szép épület helyét.

 
Az István-torony délnyugat felől és a Friss-palota északkeleti homlokzata
Illusztráció Zolnay László
A budai vár című könyvéből
 

Az István-torony XIV. századi gótikus építmény maradványa a budai vár déli részében, a középkori épületegyüttes legmagasabb tornya. Károly Róbert kisebbik fia, István herceg építtette, amikor átalakíttatta a várat testvére, I. (Nagy) Lajos király itáliai hadjárata idején. A régészeti leletek és a névazonosság alapján az sem kizárható, hogy már száz évvel korábban (1260-as évek) IV. Béla király fia, a későbbi V. István nevéhez fűződik megépítése, s Anjou István azt csak átépíttette és lakta.

1526. szeptember elején a budai várat ostromló török sereg egy ágyúlövése lerombolta a torony nagy részét. A 11x12 m-es alaprajzú, négyszögű István-torony a gótikus palota-együttes déli végén épült, a későbbi falakhoz képest átlósan elfordítva. Nyugati oldalán fennmaradt a szemöldökgyámos ajtókkal egybenyíló, dongaboltozatos helyiségek sora. Folytatásaként a nyugati szárnyat északon a nagy, szintén négyszögű, de befejezetlenül maradt Csonka-torony zárta. Az István-toronytól keletre, a déli várfal mögött félig a sziklába vágott, dongaboltozatos pince nyílik, a fölötte lévő nagy Zsigmond-kori termet kiegészítve helyreállították.

 
Az István-torony (Csonka-torony) maradványai napjainkban

 


  

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek