HIRDETÉS

I. Mátyás kora, 1458-1490.
      

Miután a királyválasztást 1458. január végén a pesti országgyűlésen az országos rendek is megerősítették, a Prágából hazaérkező Hunyadi Mátyás 1458. február 14-én fényes kíséretével ünnepélyesen bevonult Budára, ahol fogadta a polgárok szokásos hódolatát. A bevonulás után Mátyást – mivel még a Szent Korona Frigyes császárnál volt – a magyar történelemben egyedülálló módon avatták királlyá: a Boldogasszony-templomban (a későbbi Mátyás-templom) ünnepélyes hálaadó mise keretében letette a királyi esküt, majd a palotában elfoglalta trónját (a visszaszerzett Szent Koronával 1464-ben Székesfehérvárott koronázták meg). (Fenti kép: Virágvölgyi András: A Király: Hunyadi Mátyás arcai című könyvének borítója)


HIRDETÉS

Hunyadi Mátyás (1458-1490) – mivel számára már nem állott rendelkezésre akkora szabad hely a palota területén, ahol új, nagyszabású épületet lehetett volna emelni – főleg szépítette a palotát, Zsigmond épületeit reneszánsz stílusban alakította át. Tevékenysége így elsősorban az épületek belső építészeti gazdagítására irányult.

De a védelmi rendszert is tovább erősítette. Neki tulajdonítható a Vár-hegy deli csúcsának a védelmére emelt Déli nagy rondella is, amely az ágyús várvédelem egyik legkorábbi példája. Zsigmond a várfalakra széles körüljárót építtetett, Mátyás ezekre fából tágas védőfolyosót és őrtornyokat ácsoltatott. A védőfolyosókon, amelyeknek külső falát pártázat ékesítette, az egész palotát körül lehetett járni. A kimagasló István-torony és az őrtornyok tetőcsúcsain aranyozott toronygombok ragyogtak (ezért nevezték később, a török időkben az aranyalma – Kirill Elma – palotájának).

Jelentősek voltak Mátyás király vízmű-építkezései is: több új ciszternát létesített, s megoldotta a budai hegyek forrásvizeinek a várba vezetését. Bonfini jegyezte fel: „Mátyás király Budára nyolc stádiumnyi (mintegy másfél kilométer) távolból, szurkos fa- és ólomcsöveken át, forrásvizet vezetett. A szökőkutakat, a halastavat és a kerteket a Duna vizével látta el, amelyet egy különleges vízemelő gépezet hajtott fel a palotába".

A Mátyás-kori palotáról először a nagyszabású királyi esküvő budai ünnepségsorozatán résztvevő külföldi vendégek és követek adtak hírt. Hans Seybold bajor utazó, valamint a szász és a pfalzi fejedelem követei beszámolóikban különösen a Zsigmond-kori nagyterem szépségét emelték ki:

Az ebédlőterem nagyszerű palotacsarnok volt, királyi fényűzéshez méltó, arannyal átszőtt ritkaságszámba menő vörös függönyeivel, amelyeket teleszőttek számos igazgyönggyel. [...] A teremben legelöl egy kerek asztal állt, mögötte az oldalfalon teljes szélességben aranyfüggöny lógott. Az asztal felett három nagy – arannyal átszőtt – mennyezetkárpitot feszítettek ki. Egyik a királyné címereit ábrázolta két pajzsban és két koronával, a másik két kárpiton a király címerei voltak láthatók”.

A pazarul fölékesített palotáról Bartolommeo de Maraschi castellói püspök, pápai követ 1483-ban úgy vélte, hogy „ennél nagyobb és szebb palota Itáliában sincs”. Mátyás személyesen is részt vehetett az építkezések megtervezésében, Galeotto Marzio olasz humanista író szerint „mindenkinél jobban gyönyörködött a szép épületben”, s más feljegyzésekből tudjuk azt is, hogy figyelemmel kísérte az olasz fejedelmek építkezéseit és az udvarában megforduló követektől erre vonatkozóan élénken érdeklődött, valamint építészeti szakkönyveket és mestereket hozatott Itáliából. A tervezést segíthette a bolognai Aristotele Fioravente építész rövid magyarországi tartózkodása alatt.

A királyi palotában a szörnyetegeket legyőző mitológiai hős nemcsak az említett bronzkaput díszítette, hanem az előudvarban is állt egy önálló, Herkulest ábrázoló bronzszobor, amit 1526-ban Szulejmán szultán szállíttatott el hadizsákmányként.

A leírásokon túl az előkerült faragott kövek, vörös márvány ajtó- és ablakkeret-, fríz- és mennyezettöredékek, lépcső-, árkádos folyosó- és erkélyrészletek, valamint a majolika padlócsempék is arról árulkodnak, hogy Mátyás alatt a gótikus építésű palota nagyrészt reneszánsz architektúrát kapott.

Mátyás a már említett, Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt, valószínűleg Anjou-kori kétszintes, a Bonfini által leírt, jelentős felszerelésekkel gazdagított kápolna felső szintjén helyezte el a török szultántól kapott Alamizsnás Szent János-relikviákat, amiről a kápolnát később Alamizsnás Szent János-kápolnának nevezték.



A külső udvaron, más néven Várpiacon (area magna) tartották a tömeges lovagi tornákat, itt vívott meg (1485–1487 között) Mátyás király Holubár cseh vitézzel, de alkalmas volt ez az udvar cirkuszi játékok, ünnepségek tartására is. A XV. században itt dolgoztak a fegyverkovácsok és a lőporkészítők, háborús készülődéskor itt gyűjtötték össze az ágyúkat, fegyvereket.

A Száraz-árok és a vele valószínűleg egyszerre épült várfal mögött kelet-nyugati irányban helyezkedett el Zsigmond palotája, a már említett Friss-palota. Díszterme – az ún. Római terem – 100 lépés hosszú és 25 lépés széles, vagyis mintegy 70 x 18 méter alapterületű volt. A kéthajós termet nyolc oszlopa (nyilván gótikus pillére) kilenc boltszakaszra osztotta.

A terem a korabeli Európa egyik legnagyobb nem egyházi célú belső tere volt, országgyűlések, tanácskozások színhelye; itt voltak a fogadások, itt zajlottak a nagyobb ünnepségek, itt tartotta 1476. december 22-én Mátyás menyegzőjét Beatrix királynéval. V. László király e terem erkélyéről nézte végig 1457. március 16-án Hunyadi László fővételét: „László grófot Buda vára elébe vezették, szemben a Friss-palota bejáratával, hogy fejét vegyék, és ott le is fejezték" – emlékezik vissza Thuróczi János történetíró krónikájában.

I. Mátyás király a hetvenes évektől – kivéve, amikor háborúzott – szinte minden évben tartott országgyűlést, legtöbbször Budán. 1469-től megszaporodó távollétei idején (a cseh trón megszerzése érdekében, majd az osztrák tartományok egy részének és Bécsnek 1485-ben történt elfoglalása után) Budán a kinevezett királyi helyettes – aki nem a nádor volt és nem gyakorolt helytartói jogokat – maradt az udvar és a kincstár nagyobb részével együtt.

A Mátyás által 1490. március végére, Budára összehívott és elhalasztott országgyűlés azonban végleg elmaradt, ugyanis a király 1490. április 6-án Bécsben váratlanul meghalt. Holttestét – hasonlóan Károly Róbertéhez – ünnepélyes gyászszertartással Budán ravatalozták fel, innen vitték végső nyugvóhelyére, Székesfehérvárra.

Hunyadi Mátyás halála után több trónigénylő is fellépett, elsősorban természetes fia, Corvin János herceg, akinek trónutódlását apjának végül is nem sikerült biztosítania. A herceg a Hunyadi-birtokokkal és a hadsereggel a háta mögött az ország egy részét el is foglalta egy időre, s Ludovicus Tubero dalmát apát, a korszakot feldolgozó történetíró szerint Buda várát is a kezében tartotta, ahol - amikor hadaival a délvidékre ment - megerősített védelmet hagyott hátra. A vár őrsége azonban 1490. július 4-én megnyitotta a kapukat az ostrommal fenyegető Nagylucsei Orbán egri püspök csapatai előtt. Corvin János a katonai vereség után a Hunyadi-birtokok megtartásával és horvát báni kinevezésével kiegyezve megállapodott a rendekkel, amelyek a lengyel királyi házból származó Jagelló Ulászló cseh királyt választották magyar királlyá.

A század utolsó évtizedében a késő gótikus stílusban épült Friss-palota, Mátyás reneszánsz palotájának hatására, veszített jelentőségéből, gyakorlati célokra kezdték használni, sőt II. Ulászló idejében már lőport is tartottak a pincéjében.

A törökök a XVI. században lőszerraktárnak használták; a felhalmozott lőpor 1578. május 19-én villámcsapás következtében felrobbant: „..vala egy torony a várban Sigmond palotája mellett, kinek czimertorony volt a neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az menykü. Nagy fényességgel jött az kü alá, mint egy lámpás: ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala". (Szamosközy István)

Az 1686. évi ostrom során, július 22-én a Duna felőli épület lőportornya is felrobbant, s e két hatalmas robbanás a Friss-palotát teljesen megsemmisítette. A korabeli forrásokban helyéül megnevezett területet a későbbi térképek és metszetek már üresen is hagyták.

A Mátyás-kori királyi vár legrégibb ábrázolása a Michael Wolgemuth 1476 körüli rajza alapján készített fametszeten, Hartmann Schedel nürnbergi krónikájában (1496) maradt meg. A fametszet hitelességét igen sokan kétségbe vonták, a feltárások azonban igazolták a metszet több képelemének helyességét.

Mátyás király palotájának legteljesebb leírását olasz történetírója, Antonio Bonfini adta több humanista értekezése előszavában és a Magyarország történetéről írt Rerum Hungaricarum Decades című, topográfiailag helyenként nehezen értelmezhető, erősen antik hatásokat tükröző művében. Mégis Bonfini szemén keresztül látjuk legjobban a jelentős reneszánsz részeket is magában foglaló Mátyás-kori királyi palotát: „Nekilátott, hogy a budai várat [...] fölékesítse; a hátsó palotasort szépen kiépítette, tudniillik a dunai oldalon egy kis kápolnát emelt víziorgonával, a kettős keresztelő kutat márvánnyal és ezüsttel díszítette; [...] fent mindkét nyelv [a görög és a latin] csodás gazdagságú könyvtárát rendezte be; a kötetek kiállítása is pazar. Ez előtt, ahol délre néz, bolthajtásos terem van, melyben az egész mennyet látni lehet. A római fényűzéstől nem különböző palotákat épített, ahol tágas nagytermek, pazar berendezésű előszobák és lakószobák [vannak], mindenütt tarka kazettás mennyezet, sok és sokféle aranyos címerrel; emellett mutatós intarziás ajtótáblák, gyönyörű kályhák, tetejükön négyesfogat meg számos faragott római címer, alul tárházak és kincseskamrák, napkelet felé különböző ebédlő- és lakószobák, ahova széles lépcsők és folyosó vezetnek. Itt van a trón- és tanácsterem. [...] Nyugaton egy ódon, még fel nem újított épület, közepén egy régi árkádsorral kerített udvar, amelyet kettős kerengő koronáz, a felsőn, amely az új palota elé vezet, oda, ahol az emeleti nagyterembe lehet belépni, nem nézheted bámulat nélkül a csillagos mennybolt tizenkét csillagképét; mindenhol négyszögű cifra kövecskékkel kirakott padló, némelyik mázas csempe [az úgynevezett majolika padlótégla]; mindenfelé hideg és meleg vizes fürdő helységek; a padlófűtéses nagyterem lyuggatott téglával burkolva, melyet nemcsak a szép színek, hanem különféle mesebeli lények is szemet gyönyörködtetővé tesznek. A belső udvarban, szemközt a magasban három fegyveres szobra tűnik a belépő szemébe. Középen áll a sisakos Mátyás, elgondolkodva támaszkodik lándzsájára és pajzsára; jobbról az apja, balról a bús László. Az udvar közepén egy márványmedencével körülvett bronzkút, fölötte a sisakos fegyveres Pallasz [Pallasz Athéné, a tudomány görög istennőjének szobra] magaslik. [...] E négyszögű térségben tehát, amely Zsigmond palotái előtt fekszik, elkezdte felújítani az oldalsó régi palotát. [...] Kétrészes lépcsőt toldott hozzá vörös márványból, bronz kandeláberekkel. Ugyanebből a kőből emelt a tetején egy kétszárnyú bejáratot, amelyet elöl is, hátul is művészi kivitelezésű, csodálatos, Herkules munkáit [az ókori mitológiai hős cselekedeteit] ábrázoló bronz ajtótáblák ékesítettek. [...] A váron kívül a legközelebbi völgyben bájos kertek fekszenek és egy márvány villa...


A középkori budai várpalota rekonstrukciója az ásatások alapján; 1470-1502 körüli állapot
(Seitl Kornél rajza A budai vár feltárása című könyvéből, 1966.)


A budai vár látványa Pestről 1490 körül (kép: 3Dpast.com)

 

Bibliotecha Corviniana

A Bibliotheca Corvinianát Naldo Naldi firenzei és a jeles magyar humanista, Oláh Miklós esztergomi érsek építészeti leírásaiból ismerjük. Naldo Naldi híradása szerint: „A könyvtárt Mátyás a palota legszebb részévé tette, hogy ezzel is kifejezze a tudás felsőbbségét.  Négyszögletes, boltozott helység [..., melynek] szemközt két színes üvegtáblás ablaka van. A két ablak között aranyos takaróval fedett heverőágy [… állt. A könyvtárnak] két bejárata van, az egyiket a királyhoz jövő tudósok használják, a másikat a király, midőn kívülről, rejtekhelyről óhajtja hallgatni a misét. A szabadon maradt három falon hármas rendben művészies polcok. A polcokat aranyos bíborfüggönyök fedik, amelyek ragyogó hengerekről függenek. A termet körös-körül díszes szekrények övezik, firenzei művészek munkái. A terem közepén háromlábú székek [...], amelyeket drágaköves, aranyszövésű takarók borítanak.” Oláh Miklós leírásából azt is megtudjuk, hogy a könyvtárnak volt még egy boltozatos helyisége: „az egyik a görög könyvekkel volt tele, [...] a másik boltíves terem őrizte a teljes latinság kódexeit. […] Mindegyiket selyemborítás fedte, színes és aranyos díszítésű, rajta volt a tudományág és tudományszak jelzése, ezek szerint voltak a könyvek osztályozva.

A könyvtár nemcsak sokoldalú és korszerű tartalmával, hanem kézzel írt kódexeinek káprázatosan gazdag kiállításával is kiemelkedett. A többségében firenzei mesterek által festett díszkódexek aranyozott lapjain nagyméretű miniatúrák, lapszéli díszítésként pedig antik műtárgyak (kámeák, érmek, szarkofág-domborművek) apró másolatai, emblémák, címerek, Mátyás, Beatrix és híres humanisták arcképei sorakoztak. A kódexek külső megjelenése sem maradt el a belső díszítés pompájától. A köteteket színes selyem- és bársonykötésbe, illetve aranyozott bőrkötésbe foglalták. A corvinák többsége kifejezetten Mátyás megrendelésére készült, főként a kor leghíresebb itáliai (túlnyomórészt firenzei) miniátorainak műhelyeiben. Működött azonban Budán is másoló- és könyvkötőműhely, többnyire úgyszintén itáliai személyzettel. A könyvtárhoz csatlakozott még egy csillagvizsgáló is, melyben Mátyás híres tudósai – köztük Regiomontanus – dolgoztak. A kettős könyvtárterem egyikének boltozatára a csillagos ég képét festették, Mátyás születési idejének konstellációjában ábrázolva az égbolt bolygóit.

Hunyadi Mátyás híres könyvtárának legnagyobb része azonban megsemmisült a törökök 1526. évi hadjáratakor, kivéve azokat a köteteket, amelyeket a szultán magával vitt Konstantinápolyba, vagy amelyek még előtte más tulajdonába kerültek. Az igen szétszóródott anyagból máig több mint kétszáz kötetet sikerült azonosítani, ezek tizenhat országban, negyvenhárom városban és negyvenkilenc könyvtárban találhatók meg. Magyarországon ötven kódexet őriznek különböző könyvtárakban, ezeken kívül több kódex található Bécsben, Modenában, Párizsban, Rómában, Firenzében, Wolfenbüttelben és Münchenben.

Mátyás palotájáról szólva végül álljon itt egy későbbi magyar királynak, Habsburg Ferdinándnak, V. Károly német-római császár testvérének a véleménye. Caspar Ursinus Velius 1527-ben Ferdinánd budai bevonulásáról szóló tudósításában azt írta, hogy „az uralkodó megtekintve az épületegyüttest, csodálatát fejezte ki Mátyás építkezései iránt”.


Michael Wolgemuth budai látképe Hartmann Schedel Világkrónikájából; 1496.
(Budapesti Történeti Múzeum)

A fametszet Buda legkorábbi olyan ábrázolása, amely részben bizonyosan helyszíni felvételeken, tehát a valóságon alapul. A Duna felől készített látkép bal oldalán a fallal körbevett királyi palota jelenik meg, jobboldalt pedig a várost ábrázolták. A palota képe számos egyezést mutat azzal, amit a régészeti feltárások során a középkori épületegyüttesből megtaláltak: a várfalaknak baloldalt, a Dunáig lenyúló része, a kép bal felső részén emelkedő ún. István-torony vagy a palotakápolna támpillérekkel tagolt szentélye. Nehezen azonosítható ugyanakkor, hogy a jó félszáz évvel később készült metszeten mely részletek felelnek meg a Zsigmond által emeltetett épületeknek. A várfalakon kívül, melyeknek bizonyos szakaszai biztosan uralkodása alatt épültek, az együttes középső részéből kiemelkedő kettős torony valamelyike valószínűleg a hozzá köthető úgynevezett Csonka-toronnyal azonos, és a jobb szélső, rövidebb oldala felől ábrázolt, sátortetős és oromzatán címerekkel díszített épület lehet a hatalmas díszterméről híressé vált Zsigmond-palota.


Buda ostroma
A középkori vár legrégibb nyugat felöli ábrázolása
Erhard Schön metszete, 1541.

Erhard Schön fametszetén, amely a török 1541. évi ostromát ábrázolja, Budát és környékét nyugati irányból mutatja be. A feltehetően Roggendorf (Ferdinánd király hadvezére) megbízásából készült metszet itt bemutatott részletének jobb szélén az Anjou-kori palota látható, kiemelkedő István-tornyával, balra pedig feltehetően a Mátyás-udvar nyugati szárnyának meredek tetejű épületei látszanak. Az Anjou-kori épülettömb és a Mátyás-udvar nyugati szárnya között az árkádokon nyugvó összekötő épület látható. Tovább haladva balra a Csonka-torony és a mögötte lévő kaputorony (hibásan) szorosan egymás mellett áll. A metszet végül a Friss-palotát és mellette Mátyás befejezetlen reneszánsz palotáját mutatja. A palotát védőfolyosós, őrtornyos várfalak övezik, amelyek az északon - a kép bal oldalán - emelkedő kaputoronyba torkollanak.

A fenti és a jobb oldali metszet kiegészítik egymást, mivel Wolgemuth rajza keletről, Schön fametszete pedig nyugatról mutatja be a várat.

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek