HIRDETÉS

A Budavári-palota pusztulásának kezdete
      

Mátyás halálát követően Buda elvesztette korábbi, nemzetközi szinten is kivívott kiemelkedő helyzetét, és ezzel az építési tevékenység is lecsökkent. II. Ulászló (1490-1516) uralkodása alatt, a 90-es évek második felében ugyan ismét felélénkültek a munkák (ekkor épült ki a kis udvar nyugati szárnyának második emelete), de az itt összegyűlt építészek, művészek és mesterek már új mecénásokat kerestek.


HIRDETÉS

A palota mintául szolgált a krakkói Wawel építéséhez is. Ugyanis Budán élt bátyja udvarában Zsigmond lengyel herceg (utóbb a lengyelek öreg Zsigmond királya9, aki még tervrajzokat is vásárolt, hogy az építendő krakkói palota minél jobban megközelítse mintáját: a budai lodzsás udvart és dekoratív részleteit, színes mázas tetőcserepeivel.

II. Lajos (1516-1526) idejében már megkezdődött a palota kincseinek a széthurcolása. Az 1526. augusztus 29-én bekövetkezett mohácsi csatavesztés hírére pedig megindult a teljes bomlás; II. Lajos király eleste után Mária királyné a királyi kincstárat Pozsonyba menekítette. 1526. szeptember 11-én a Kelenföldre érkezett oszmán sereg egy puskalövés nélkül birtokba vette a védelem nélkül maradt Budát. A bevonuló seregek a várost felégették, a palotát kizsákmányolták, de épületeit még megkímélték.

Evlia Cselebi török világutazó az 1660-1664. évi magyarországi utazásáról szóló könyvben ezt írja: "..Szulejmán khán Lajos királynak kincseit hétezer bőrládába rakatta és sok hadikészletet, ritka szép tárgyakat, drágaköves ablakredőnyöket és ajtókat, bronzból készült, s bearanyozott fényes angyal-alakokat, a régi királyoknak bronzból készült szobrait és jelenleg Isztambulban és Aja-Szofia dzsámi mihrábjának jobb és bal oldalán lévő fényes gyertyatartókat, s több ezekhez hasonló tárgyat elvitetvén Isztambulba küldötte. A szobrokat megtekintés végett az Atmeidanon állították fel."

Állítólag egy janicsárlázadás során megcsonkították, ledöntötték, s később ágyúkhoz olvasztották be őket.

Tizenegy napi ott-tartózkodás után Szulejmán elhagyta "Budun várát" és átvonult Pestre, majd - a mai napig megfejthetetlen okból - 1526. október 13-án ötvenezer főnyi seregével elhagyta az országot.

A következő tizenöt esztendő Buda életének legzavarosabb időszaka volt, a kettős királyság és annak következményei miatt. Alighogy Szulejmán szultán eltávozott az országból, Szapolyai János erdélyi vajdát - miután híveivel bevonult Budára - a Székesfehérváron egybegyűlt rendek királlyá választották, majd 1526. november 17-én meg is koronázták. Ugyanezen év december 17-én a pozsonyi országgyűlésen - az 1515. évi trónöröklési szerződés alapján - a Habsburg-párti rendek Ferdinándot, az akkor már cseh királyt is királlyá választották.

A kettős királyválasztás után megindult a két párt hatalmi harca: hol a törökkel szövetséges Szapolyai, hol Ferdinánd uralta vagy ostromolta Budát.

1527-ben Ferdinánd kezére került, de a törökök 1529-ben ismét visszajuttatták János királynak, aki ezután tíz évig (haláláig) birtokolta.

I. (Szapolyai) János (1526-1540) a palotát lakhatóvá tette és viszonylag nagyarányú erődítési munkákat végeztetett. A védelmi rendszert Domenico da Bologna olasz hadmérnök irányításával és tervei alapján, a kor hadászati színvonalának megfelelően, megerősíttette.


I. (Szapolyai) János és Nagy Szulejmán

Szapolyai János halála után I. (Habsburg) Ferdinánd (1526-1564) többször megkísérelte Buda várának birtokbavételét, ám eredménytelenül. A várban ekkor János özvegye, Izabella és gyermeke, János Zsigmond lakott.

1541. áprilisában Roggendorf vezetésével újabb támadást intézett Budavára ellen, de több hónapi hiábavaló ostrom után az Izabella felmentésére érkezett török seregektől megsemmisítő vereséget szenvedett. A segítségül jött török ugyan felmentette a várat, de ugyanakkor - tőrbe csalva a gyermek királyt és gyámjait - csellel meg is szállta. Amíg a király és kísérete távol volt, a török katonák lassan beszivárogtak a várba, és azt a szultán parancsára elfoglalták. Ezzel 1541. augusztus 29-én Buda török kézre került, így megszilárdították uralmukat az ország testébe beékelődött hódoltsági területen.

Nagy Szulejmán 1541. szeptember 2-án fényes ünnepség keretében vonult be kíséretével Buda várába, s ezzel kezdetét vette a 145 éves török uralom; a három részre szakadt Magyarország fővárosa pedig az új oszmán-török tartomány székhelyévé vált.

Miután a török elfoglalta Budát, az egykor fényes palota lassú pusztulásnak indult. A basák nem költöztek be a palotába, hanem istállónak, élelmiszer- és lőszerraktárnak használták. Kezdetben a Vízivárosban, majd az 1598-as ostrom után a nagyobb biztonságot nyújtó várba költöztek, és a mai Színház utca 5-7. számú telken épített szerájban rendezték be otthonukat. A palotával nem törődtek, csak védelmi rendszerét javítgatták, az új hadászati igényeknek megfelelően átépítették, egy-egy kiszögellő bástyával megtoldották. Az egyiknek a felirata szerint Kasim pasa "..ezt az erős bástyát az ellenség szeme számára félelmetessé tette."

Az egykori utazók szomorú képet festenek e törökkori várról. Schweigger Salamon 1576-ban utazott át Budán, és így emlékezett meg az egykor fényes palotáról: "A két nagy udvarban, ahol azelőtt ércszobrok állottak és fejedelmi dísz uralkodott, 30db összetört rozsdás ágyú hever, egyéb törmelék és piszok között. A remek kapuk és lépcsők legtöbbnyire megcsonkítva, használhatatlan állapotban vannak. Az ajtók és ablakok  befalazva, az ornamentek és kőfaragványok leverve voltak. A világhírű könyvtári termekben elszórva hevertek a kincseket érő kéziratok egyes lapjai, melyekhez hozzányúlni nem, de rajtuk taposni szabad volt, hisz azok a padisah tulajdonát képezték."

A török alóli felszabadulásig tíz ostromot elszenvedett Budán gyakoriak voltak a tüzek, a lőporrobbanások. A legsúlyosabb azonban az a már említett villámcsapás volt, amely 1578 pünkösdjén romba döntötte a gótikus palotát, és ugyanekkor kétezer ember életét is kioltotta.

A hosszú török uralom alatt Buda képe teljesen megváltozott. Az elpusztult vagy elmenekült magyarok helyét törökök vagy más mohamedán vagy nem mohamedán népek foglalták el: bosnyákok, szerbek, rácok, macedónok, zsidók és cigányok. A török adórovó 1563-ban mindössze 175 keresztény házat talál Budán.

A török visszaszorítására, Buda visszavételére több kísérlet is történt, de eredménytelenül. Mivel ekkor Buda az oszmán-török tartomány székhelyévé vált, katonai jelentősége is megnőtt. Buda várát a török birodalom nyugati végvidékének legfontosabb katonai bázisává építették ki. Állandóan dolgoztak falainak, sáncainak megerősítésén; volt amikor a pasa 20.000 munkást vont össze az erődítési munkálatokhoz. A védelmi művek erősítésén, illetve a mohamedán mecseteken, minareteken és fürdőkön kívül a törökök lényegében semmi maradandót nem alkottak. A magyarországi török építkezések sem tükrözik a fejlett iszlám építőművészetet.

Több metszet is megőrizte a török idők minaretekkel teletűzdelt, kupolás dzsámikkal díszelgő Budájának képét. Idősebb Matthäus Merian látképe jól tükrözi a kor hangulatát, s ha építészetileg kissé hamis is, a védelmi rendszer jól kivehető. A veduta Budát nyugat felől - a Császár fürdőtől a Gellért-hegyig - ábrázolja. A vár falai és védőművei az Esztergomi rondellától a Déli nagy rondelláig azonosíthatók.

A jól megerősített és kiépített védőrendszer nagyban hozzájárult a többször is megismételt visszafoglaló ostrom eredménytelenségéhez, s csak 1686-ban, óriási katonai erők bevetésével, hosszas ostrom után sikerült a várat bevenni.


Buda
Matthäus Merian metszete

A törökök, a korábbi ostromok tapasztalataiból okulva, elsősorban a polgárváros északi városfalát igyekeztek minél erősebbre kiépíteni. A többszörösen tört vonalú falat megkettőzték, s a köztük lévő mintegy 30 méter széles falközt lemélyítették. A kettőzött falból ma már csak a Bécsi kaputól nyugati irányba haladó, külső falszakasz van meg. Ez a kettős, viszonylag rövid és a Bécsi kapuval áttört halántfalat a két sarkán egy-egy védőmű: az északnyugati sarkon az Esztergomi rondella, az északkeleti sarkon pedig az Erdélyi bástya védte. A Bécsi kapu fokozott védelmét az egyik oldalról az építőjéről elnevezett Murád pasa kuleszi (torony), azaz Kis rondella, a másik oldalról a Mahmud pasa kuleszi látta el (ez utóbbi már nincs meg). A fal védelmét az Esztergomi rondella és a Murád kuleszi között még egy, tervezőjéről Sziavusz pasa tornyának nevezett védőmű erősítette, mely mai alakját az 1870-es átépítés során kapta.

Az Esztergomi rondella eredetileg földből és palánkból álló építmény volt, és csak Musza pasa (1630-1644) építette át kőből, több, egymás feletti ágyúszinttel. Az anyagára utaló Földbástya nevet a török még átépítés után is megtartotta, és Toprak kuleszinek hívta. Sarokvédőmű lévén nemcsak az északi fal, hanem a nyugati, úgynevezett Hosszú fal előterét is ágyútűz alatt lehetett innen tartani.

A vár legfejlettebb védőműve az Erdélyi bástya volt. A hosszan, mintegy 50 méterre előugró, ék alakú sarokbástyáról oldalazótűz alatt lehetett tartani mind az odavezető utat, mind pedig a Bécsi kaput.

Az Erdélyi bástyától déli irányba futó városfal - mivel meredek sziklaperemre épült, és a Duna felől kevésbé volt támadható - nem igényelt különösebb erősítést. Vonala zegzugos, hiszen a sziklaperemhez igazodva, úgynevezett hajtogatott vezetésű volt. Első szakaszát, amely alaprajzilag nagyobb ívű behajlást, behorpadást mutat, észak felől a már említett Erdélyi bástya, dél felől az erősen a falsík elé ugró, jó kilátást nyújtó, s ezért Híradásbástyának is nevezett őrtorony, a Haber kuleszi védte (a mai Halászbástya északi tornya helyén. A XVIII. század elején bástyaszerűen átépítették.

A várfalvédőöv hajtogatott volta a legszembetűnőbb az annak idején a védelmét ellátó és nevével is a halász céhre utaló Halászbástya szakaszon. A további, a Vízi kapuig terjedő kora középkori városfal tagolódása még ma is a hajdani telekosztást követi.

Dunai végénél állott az Istálló torony, amely az istálló kapubejáratára őrködött. A torony a mai Clark Ádám térről felvezető sétaút területén lehetett. A Vízi kaputól déli irányba, a sziklaperem töréseit követve haladt tovább a Hajtogatott várfal.

Az Esztergomi rondellától induló, mintegy 950 méternyi, nyugati Hosszú falat csak két kis védőmű, az 1570 körül épült Veli bej kuleszi és a népiesen Savanyúleves bástyának mondott rondella töri meg. Mivel ez az oldal nagyobb támadást nem kapott, most is szinte sértetlen állapotban látható. A mai bástyaként támasztó Hosszú fal előtt több mint 20m széles árok is húzódott.

A nyugati Hosszú fal a Fehérvári kapuig, illetve a török építésű és ezért Kászin pasa kuleszinnek is nevezett Fehérvári rondelláig terjedt. A rondella, a kapu, a Hosszú fal és a déli irányban folytatódó várfalszakasz védelmét is ellátta. A hatalmas rondellát a múlt század második felében lebontották, de az 1950-es években feltárt alapjára nyers épülettömegét ismét visszaállították.


A budai várpalota rekonstrukciós rajza az ásatások alapján; 1470-1502 között (Seitl Kornél rajza)

 




A Budai Vilájet a Török birodalomban

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek