|
A
városba való bejutást a várfalakon lévő városkapuk biztosították.
Ezekből napjainkra egyik sem maradt meg eredeti állapotában, de
egyéb forrásokból jól tudjuk hogyan néztek ki és miről kapták
elnevezésüket.
HIRDETÉS
 Szent
János kapu
A mai Dísz tér keleti oldalán, a Színház utca torkolatánál állt. A török időkben
Vízi kapunak, majd Ferenc József kapunak is nevezték, de középkori nevét a
közeli Ferences kolostorról, illetve az odavezető Szent János utcáról (ma
Színház utca) kapta. Helyét egyértelműen meghatározzák a kapu mindkét oldalához
épült ingatlanokra vonatkozó okleveles források. A XVII. századi lát- és
térképek tanúsága szerint maga a kapu egy négyzet alakú tornyon át vezetett,
amely a városfal vonalánál kissé beljebb helyezkedett el. A törökök elővédművel
látták el; ez eleinte palánk, majd kőfal volt. A középkorban a kapun keresztül a
Szent György
piacról közvetlenül lehetett lejutni a Dunához, a váralja Szent István
városnegyedébe, távolabbra pedig a Szent Péter mártír negyedbe. A kaput
elbontották, napjainkra már nem létezik.
Kreinfeldi
kapu
A kapuról csupán egyetlen oklevél tesz említést Kelenföldi kapu néven, de e név
viszont vitatható, mivel a Kreinfeld név a latin Minor Pest, azaz Kis-Pest
megfelelője. Azonban az is igaz, hogy a Gellért-hegy tövében a XIV. századtól
kezdődően már létezett a Kelenföld nevű falu is. Az 1302-es határjárás leírása
alapján tudjuk, hogy a kapu a város déli végén állt, ám a királyi palota későbbi
építkezései a város déli végén az Árpád-kori városfalat jórészt
megsemmisítették, ezért a kapu maradványait nem sikerült feltárni.
Szombat
kapu
A mai Bécsi kapu téren a ma is álló kapu korábbi elnevezése. Nevét a mögötte
elterülő szombati piacról és az azon a helyen elterülő településről,
Szombathelyről kapta. Helyét pontosan meghatározták a plébániahatárok 1441-es
bejárása során. Legkorábbi látképes ábrázolását és alaprajzát XVII. század végi
metszetekről és térképekről ismerjük. Mai formáját a XX. századi újjáépítés
során kapta (lásd:
Bécsi kapu). A középkori Szombat kapu négyzetes kaputornyon nyílott,
amely a belső városfal vonalában emelkedett. Török kori elbeszélésekből tudjuk,
hogy János király idejében két olasz-bástyát építettek a kapu két oldalán a
külső városfalak felé. Később ezen bástyák vonalában épült fel a
törökök idején a teljes északi oldalon a harmadik várfal, amely a kaputól
nyugatra a mai várfalat alkotja, keleti részét a múlt században lebontották. A
törökkor végén az eredeti középkori kaputorony már magányosan állt a
kapuerődítmény végén, mivel a hozzátartozó belső városfal elvesztette
jelentőségét és lebontották.
Zsidó
kapu
A mai Dísz tér nyugati oldalán, a Szent György utca torkolatában állt kapu. A
török időkben Mező kapu volt a neve, napjainkban Fehérvári kapunak hívják.
Középkori nevét a város korai zsidónegyedéről nyerte, amely a kapu közvetlen
szomszédságában, a mai Szent György utcában terült el. Helyét egyértelműen
kijelölik a kapu mindkét oldalához épült ingatlanokra vonatkozó okleveles
források és a törökkor elején készült ostromleírások.
A Zsidó kapu az új kor elején
(háttérben a Szent György kápolna, amelyet 1728-ra már lebontottak)
A kaputornyot és az előtte álló védőműveket a
XVI.
század közepétől kezdve számos látképen ábrázolták, a XVII. század végétől
kezdve pedig ismerjük alaprajzát a korabeli térképekről. Egy részletes leírás
alapján a kapu egy természetes
völgytorkolat végén álló négyzetes kaputornyon át vezetett eredetileg a városba.
A kaputorony a belső városfalhoz csatlakozott, a falak visszakanyarodtak a völgy
végéhez hátravont toronyhoz. Régészeti megfigyelések szerint a kapu déli oldala
mellett közvetlenül emelkedett a város legkorábbi zsinagógája.
A városnak ez az egyetlen kapuja nyílott egyenesen a mezőre, és ezért már a
középkorban tovább erődítették. Feltehetően a XIV. század végén külső kapu épült
a kaputorony elé, erre utal a külső városfal feltárt falszakaszának iránya. A
kapu déli oldalán, magát a kaput is eltakaró nagyméretű ágyútornyot építettek a
várfalak elé, amelynek maradványai máig feltáratlanok. Az ágyútornyot vették
körbe a törökök az 1540/1550-es években egy köpenyfallal, majd a tornyot
lebontva rondellává építették át az erődítményt az 1660-as években. Ehhez ekkor
már négszeres kapu csatlakozott.
Barabás Miklós: Az összelőtt Fehérvári kapu 1849-ben
A középkorban a kapu a Szent György piacról és a
zsidó negyedből közvetlenül vezetett ki a városból a Fehérvárra tartó országút
felé és a szőlőkbe, vagy Alhévízre és a pesti rév irányába. Szerepe igencsak
felértékelődött a királyi palota nagyszabású kiépítése és az udvar Budára
költözése után, mivel a legkönnyebben rajta keresztül lehetett megközelíteni a
palota főbejáratához vezető utcát. A királykoronázások, királyi esküvők és
követek érkezései alkalmával tartott ünnepélyes bevonulások mind a Zsidó kapun
keresztül léptek a város területére.
Kisajtó
(Pfortlein an der Stiegen)
Gyalogkapu, amely a mai Halászbástya déli lépcsőjénél, a Jezsuita lépcsőnél
nyílt a városba. A lépcső középkori eredetű, a Boldogasszony plébániatemplom
melletti temetőből a kapun át vezetett a hegyoldalban folytatódó temetőbe és az
ott emelkedő Szent Mihály kápolnához. Itt lehetett a tanácsháztól és a
plébániatemplomtól legegyszerűbben lejutni a váralja Szent István városnegyedébe
is. 1541-ben a budai tanács ezen az ajtón engedte be a Habsburg párt
fegyvereseit, a jelszót nem ismerő német katonák azonban idő előtt
lelepleződtek.
Forrás: Végh András - Buda város középkori helyrajza I. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
