HIRDETÉS

Budapest Sportcsarnok
       A jelenlegi Papp László Sportaréna előtt

Ahogyan a közeli Puskás Ferenc Stadion esetében történt, úgy az egykori Budapest Sportcsarnok felépítéséről is több évtizedes tervezés után döntött a 70-es évek közepén az állami vezetés. Már a 20-as években felmerült, hogy a jelenlegi Papp László Sportaréna helyén nagy sportcsarnokot építsenek, de a 70-es évek közepéig pályázatok és kész tervek ellenére nem lett semmi az elképzelésekből. A korábbi kudarcokból azt a következtetést vonták le, hogy egy már megvalósult épület átültetése lenne a leghatékonyabb, de kiderült, gyakorlatilag ez is megvalósíthatatlan.


HIRDETÉS

 

Fényképalbum

 
   

Így jött az a köztes megoldás, hogy egy már létező épület megoldásait veszik alapul, főként a tető esetében, ugyanis a több mint száz méter átmérőjű szerkezet kialakítása volt a legnagyobb kihívás. Nemcsak szovjet példák merültek fel - a bécsi Radhalle, az oregoni Memorial Coliseum és egy teheráni sportcsarnok is képben volt -, de végül akkori szempontból politikailag korrekt megoldás született: a 93 méter fesztávolságú leningrádi Jubileumi Sportpalota lett a kiinduló alap. Méretei és az eltérő előírások eleve kizárták, hogy egy az egyben átültetik Budapestre az épületet, de ugyanilyen elven 102 méteres átmérőjű tetőszerkezet építettek már Bakuban is.

A döntés elvi alapját képező, a bicikliküllők elve szerint felépült kábeltető-szerkezet akkor valóban korabeli statikai bravúrnak számított, amely máig tananyag a Műegyetem statikai tanszékén. A szerkezetbeli nehézséget az jelentette, hogy megfeszített huzalok vonalvezetése következtében a tartóoszlopokra csak függőleges teher jutott. Tűnjön bár bizarrnak, de a kötélszerkezet nem akarta „berántani" a kerületet adó pilléreket.

Az eredetileg Budapesti Nagy Sportcsarnoknak (BNS) hívott épület tervei a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) készültek, a tízpróbázóból lett építész, Kiss István jegyezte őket (Mestere ifj. Dávid Károly, a Népstadion tervezője volt).

A közvélekedéssel ellentétben a csarnok nem "kaukázusi import" volt. A lelátók rendszere, a megközelítés már Kiss István szellemi termékeként jött létre. Egyébként sem csak szovjet mintákból dolgoztak, hiszen a funkciók kialakításakor az akkor legkorszerűbb ilyen létesítménynek tartott müncheni olimpiai sportcsarnok tapasztalatait vették figyelembe.

Az építési engedélyt 1977 december 15-én adták ki, majd végül összesen ötéves előkészítés után, 1978. márciusában kezdődött el az építkezés.

Előbb egy kisebb telepnek kellett eltűnnie innen: a Posta műhelyei, raktárai és irodái mellett 144 lakást bontottak le, a lakók az Örs vezér tere környéki és az újpalotai panelekbe költöztek.

Négy év alatt készült el a csarnok: 1982. február 12-én adták át a 12 ezer négyzetméter alapterületű épületet, amelynek teteje kívül 127 méter átmérőjű volt, lelátóin 12.500-an fértek el és akkori áron 1,78 milliárd forintba került. A főcsarnok alatt kialakítottak egy gyakorló jégcsarnokot és volt egy külön labdajátékterem is. Az első esemény a Magyarország-NDK atlétikai viadal volt, ezt február 20-án tartották.

A BS akkor egyedülálló épületnek számított Magyarországon, nemcsak méretei, hanem megoldásai miatt is, jegyezte meg Bérces Tamás, aki az építkezésen mérnökként dolgozott, majd egészen a 99-es tűzig részt vett az üzemeltetésben. Olyan technikákkal kellett dolgozni, amelyeket korábban nem ismertek itthon, így eleinte gondok akadtak a jégkészítéssel is. Különlegesnek számított a 2500 luxos világítás is, amelyet később nagyra értékeltek a tévések. A belső mennyezet hídrendszerére nagy terheket lehetett függeszteni, ami jelentősen javította a terem akusztikáját és ezért a megoldásért 83-ban a legjobb európai koncerthelyszínnek választották a BS-t.

Világbajnokságok, Európa-bajnokságok sora volt itt, többek között atlétikában, birkózásban, jégkorongban, kézilabdában, műkorcsolyában, pingpongban, tornában és számos küzdősportban rendeztek világversenyeket. Mindig a magyar sikerek jelentették a legnagyobb élményt, jegyezte meg az előbb rendezőként, majd sportszervezőként, a 90-as években pedig már létesítményvezetőként dolgozó Németh Ferenc. A legnagyobb eseménynek mégis egy olyan mérkőzést nevezett, ahol pályára sem lépett magyar: 1986-ban itt játszották a férfi kosárlabda BEK-döntőt, a Cibona Zagreb nyert a Zalgiris Kaunas ellen.

Bár sportcsarnoknak épült, a kulturális életben is jelentős szerepet töltött be a BS. Akárcsak a sportban, itt is igaz volt, hogy olyan események jöhettek Budapestre, amelyekre korábban esély sem volt.

Már a nyitóévben kétnapos koncertet adott itt Tina Turner, majd később eljött többek között Johnny Cash, a Deep Purple, a Dire Straits (négyszer), Chuck Berry, az Iron Maiden, a Boney M., az R-Go, a Neoton, a Dolly Roll, a Fonográf, a Hobo Blues Band, C. C. Catch, a Kraftwerk, Zorán, a három tenor, Miles Davis (1993 telén az Aerosmith koncertjén e honlap szerkesztője is jelen volt).

A korábbi dolgozók úgy vélekedtek, a magyar művészek esetében értékmérő lett a BS-koncert: szintet jelentett, ha valaki annyi embert meg tudott mozgatni, hogy itt koncertezzen.

Nem egyszer adódtak nehézségek is, Németh Ferenc például felidézte, hogy a 88-as műkorcsolya-vb alatt órákra leállt a hűtőberendezés. Úgy véli, perceken múlt, hogy nem olvadt el a jég, de végül sikerült megoldást találni. Hasonlóan nehéz helyzetnek mondta, amikor teremkrossz-versenyt rendeztek: a pálya remekül nézett ki az ugratókkal, de az edzések alatt kiderült, a motorok kipufogógáza beszorul a csarnokba, valahogyan el kell vezetni.

A BS-ben a 90-es években még inkább visszaszorult a sport: a létesítményeknek egyre inkább el kellett tartaniuk magukat, így jelentősebb bevételt hozó rendezvényeket kellett az épületbe csábítani. A működés utolsó évében már csak a hasznosított napok húsz százalékán sportoltak a BS-ben, így lett 1990-től az egyik fő bevételi forrás a karácsonyi vásár. Egészen 1999. december 15-ig.

"Öt óra után néhány perccel csörgött a telefonom, ami már önmagában furcsa volt - idézte fel a tíz évvel ezelőtti hajnalt Németh Ferenc. - A metróállomástól hívtak, azt mondták, nagy a baj, ég a BS. Gyorsan odaértem, mert a Millenárisnál lakom. Először leblokkoltam, fizikailag és szellemileg egyaránt. Láttam, hogy mi történik, de nem tudtam felfogni" - mondta Németh Ferenc, a BS utolsó létesítményvezetője.

Ekkor még csak belül égett az épület, kívülről nem látszottak a lángok. A BS utolsó vezetője hiába tört össze a történtektől, folyamatosan volt feladata: a tűzoltóknak kellett iránymutatást adnia, vigasztalta a kollégáit és próbálta megnyugtatni a szomszédos Körcsarnokba összegyűlt kereskedőket, úgy, hogy talán ő volt a legkevésbé nyugodt. Németh és a BS-dolgozók egy ideig még reménykedtek, hogy nem lesz nagyon nagy a baj, de amikor leszakadt a tetőszerkezet, tudták, hogy valami véget ért. Igaz, ezzel az idegtépő agónia is lezárult és a küzdőtéren rögtön egyszerűbb lett az oltás.

A BS-ben dolgozók a következő hetekben reménykedtek abban, hogy ha nehéz körülmények között is, de újjáépülhet a csarnok. Az épület szerkezete állt és a vizsgálatok szerint nem károsodott nagy mértékben, tovább tudott működni a gyakorló jégcsarnok és volt több olyan épületrész, amelyet egyáltalán nem érintettek a lángok, illetve a sporteszközöknek sem lett komoly bajuk. A kormány azonban a következő év elején úgy döntött, elbontják a romokat és teljesen új épületet húznak fel ide, ez lett a mai Papp László Budapest Sportaréna.

Csepregi J. Botond

 

Adatok

 
 Tervezője: Kiss István
 Építés éve: 1977
 Stílusa: modern
 Funkciója: sportcsarnok
 Bontás éve: 1999
 
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!