HIRDETÉS

Hentzi-emlékmű
       I. kerület, Vár, Szent György tér

Heinrich Hentzi von Arthurm (1785–1849) császári és királyi vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban az osztrák császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka.


HIRDETÉS

 

Fényképalbum

 
   

Nagybátyja, Samuel Hentzi, svájci forradalmár és költő volt, aki összeesküvést szervezett Svájc fennálló alkotmánya ellen és ezért 1749. július 17-én kivégezték. A menekülni kényszerült család Debrecenben telepedett le. 1805-ben lépett be a császári hadseregbe. 1805-ben lett főhadnagy és részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. 1808 és 1813 között a komáromi vár erődítésén dolgozott. 1842-ben ezredesi rangban kinevezték a császári és királyi utászkar parancsnokának. 1844-ben nemesi címet, 1847-ben vezérőrnagyi rangot kapott. Egyike volt a császári hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. Magyarországi születése ellenére közismert volt magyarellenességéről.

1848 idején a péterváradi várőrség parancsnoka volt és császári parancsra ő is letette az esküt a magyar alkotmányra. Az október 3-ai királyi manifesztum után felmerült azonban a gyanú, hogy a várat osztrák kézre akarja átjátszani, ezért letartoztatták és Pesten házi őrizetbe került. A császáriak 1849. január 5-ei bevonulásakor kiszabadult és szolgálatra jelentkezett Windisch-Grätz tábornagynál, aki a budai vár parancsnokává nevezte ki. Mikor a honvéd hadsereg tavaszi sikerei után nyilvánvalóvá vált, hogy a várat ostrom fenyegeti, Hentzi mindent megtett, hogy az erősséget védhetővé tegye.

Görgey május 4-én érkezett a vár alá és egy hadifogoly tiszt útján – a megadásra való felszólítás mellett – közölte a várparancsnokkal, hogy Pest felől nem fog ostromolni, ha viszont Hentzi ennek ellenére lövetné a védtelen várost, a vár bevételé után az őrség nem számíthat kegyelemre.

A felszólítás ellenére a császári vezérőrnagy az ostrom szinte minden napján lövette Pestet, ahol pedig semmilyen katonai célpont nem volt. A céltalan rombolásnak számos építészeti műremek esett áldozatául (pl. a Redout). A tizenhét napig tartó ostrom utolsó napján Hentzi maga állt a védők élére, azonban a Szent György téren halálos sebet kapott.


Heinrich Hentzi eleste 1849. május 24-én

1850-ben posztumusz megkapta a Katonai Mária Terézia-rend kiskeresztjét, fiát bárói rangra emelték. 1852. július 11-én Ferenc József személyes parancsára a budavári Szent György téren emlékművet emeltek Hentzi és bajtársai tiszteletére, amely a főváros lakosságának ismételt tiltakozása ellenére 1899-ig helyén maradt.

Az emlékmű nyílt provokáció volt a magyar közönségnek, és ezt csak fokozta, hogy a kiegyezés után a Monarchia bornírt hivatalnokai előszeretettel rendeltek ki magyar honvédegységeket a Hentzi-obeliszk megkoszorúzására. (Ez a helyzet ismerős lehet a napjainkban is a Szabadság téren álló Szovjet emlékművel kapcsolatban)

Erzsébet császárné és királyné meggyilkolása után Budapest Székesfőváros Tanácsa felajánlotta, hogy az uralkodónak egy Sissy-emlékművet adományoznak. „Véletlenül” éppen arra a reprezentatív helyre kívánták azt állítani, ahol a Hentzi-emlékmű állt. Mivel a cél szent volt, Ferenc József beleegyezett a tervbe, hogy a Hentzi-emlékművet a Hűvösvölgybe, a későbbi Bólyai laktanya területére helyezzék át.

Hentzi-emlékmű, 1860-as évek vége
(Gévay Béla felvétele)

Az emlékmű mögötti rozzant polgárházak helyén épült fel 1879-81-ben a Honvédelmi Minisztérium palotája, mögötte, az evangélikus templom helyén a Dísz tér felé néző Honvéd Főparancsnokság. A II. Világháborúban mindkét épület csaknem teljesen elpusztult.

A kép szélén az egykori karmelita kolostorból Kempelen Farkas tervei szerint átalakított Várszínház áll, amely 1871-ben a Nemzeti Színház társulatának játszóhelye lett.


 

 

 

 

Forrás: Wikipédia

 

 

Adatok

 
 Tervezője: ?
 Építés éve: 1852
 Stílusa: ?
 Funkciója: emlékmű
 Bontás éve: 1899
 
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!