HIRDETÉS

Irredenta szobrok
       V. kerület, Szabadság tér

A Szabadság tér a Habsburg-elnyomás híres-hírhedt Újépületének (Neugebäude) lebontásával kezdett kiépülni a századfordulón. A gyűlölt Újépület például Batthyány miniszterelnök kivégzésének volt a helyszíne, így a lebontását követően a térre futó utcák mind az 1848-1949-es szabadságharcunkra vagy azok hős mártírjaira emlékeztető nevet kaptak. Vécsey, Aulich, Kiss tábornokok, az északról jövő Honvéd és a délről érkező Október 6-a utca erről mesélnek, akárcsak a Tőzsdepalota előtt álló, alig ismert emlékmű.


HIRDETÉS

 

Fényképalbum

 
   

1921. január 16-án - bár nagyon hideg volt - mégis több mint nyolcvanezer ember szorongott a téren megtartott szentmisén, amely után felavatták az úgynevezett irredenta szobrokat. A Védő Ligák Szövetsége Kertész K. Róbert akkori miniszteri tanácsos, a Kultuszminisztérium művészeti ügyosztálya vezetőjének javaslatára, Urmánczy Nándor elnökletével határozta el az elszakításra ítélt országrészeket jelképező irredenta szobrok elkészítését és felállítását, hogy művészeti alkotásokkal is erősítse az egybetartozás gondolatát. A szövetség megrendelésére így a Felvidék (Észak) szobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond, Alpokalja (Nyugat) szobrát Sidló Ferenc, a Délvidék (Dél) szobrát Szentgyörgyi István és Erdély (Kelet) szobrát Pásztor János szobrászművészek készítették el.

Az avatóünnepségen az összes törvényhatóság küldöttje részt vett, karöltve a hazafias egyesületekkel és az ország minden részéből összesereglett emberekkel. Ugyanekkor szentelték fel Észak, Kelet, Dél, Nyugat zászlóit és az országos irredenta zászlót, amelyet a Szent István Bazilikában őriztek - az országos zászló állandóan a szentélyben, az oltár mellett állt. Feltámadáskor 1928-tól minden évben az Ereklye és Országzászló Nagybizottság elnöksége a Bazilika irredenta-körmenetében vitte az Országzászlóhoz.

1928. augusztus 20-án a Szent István-napi ünnepségek betetőzéseként a nemzet adakozásából fölavatták az Ereklyés Országzászlót. Zászlója félárbocon hirdette a magyar nemzet fájdalmát elveszett országrészei miatt. Maga a zászló egy nemzeti színű lobogó volt, rajta a magyar nagycímerrel és az "Így volt - így lesz" felirattal. Az Országzászló talapzatába összegyűjtötték az ország összes vármegyéjének, községeinek, megszállott törvényhatóságainak, nevezetesebb történelmi helyeinek egy kis földjét és a világháború külföldön fekvő magyar katonai temetőinek sírjairól küldött földet. Az ereklyetartó zárókövére az alábbi feliratot vésték: "Tudd meg óh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz".

Az Ereklyés Országzászló Nagybizottsága megszervezte az Országzászló őrszolgálatát, majd 1930. májusától kezdődően minden vasárnap és nagyobb ünnepeken rendszeres, zenés őrségváltást tartottak. Az Országzászló őrségei képviselték a magyar társadalom állandó helytállását az irredenta gondolatért.

Maga az Országzászló a közhiedelemmel ellentétben nem a jelenlegi szovjet emlékmű helyén állt, hanem ott, ahol most egy rózsaágyás található.

Felállítása után a téren rendezték a Trianon ellen szervezett társadalmi tiltakozó gyűléseket is. 1931-ben felállították az első vidéki Országzászlót, majd azt követően öt év alatt további 240-et a megcsonkított hazában.

Az Ereklyés Országzászló főhomlokzata a Honvéd utcára nézett. Ezen az Árpád-, az Anjou- és a Corvin-család címere és a magyar nagycímer volt látható. Egyik oldalán Urmánczy Nándornak, a Területvédő Liga elnökének, az Országzászló(k) felállítása kezdeményezőjének kedvenc jelmondata, egy Mussolini idézet ("I trattati di pace non sono eterni.", azaz "A békeszerződések nem örökké valók") mellett ott állt lord Rothermere Daily Mail-beli cikkének címe is: "Hungary's Place in the Sun" ("Magyarország helye a nap alatt"), a másik oldalának felirata: "Jövő nagyságunk alapjait múltunk nagyjai rakták le". A harmadik oldalon Papp-Váry Elemérné "Magyar Hiszekegy" című költeményének utolsó versszaka volt olvasható.

Az elképzelt ősmagyar stílusú virágdíszből nyúlt ki a húsz méter magas zászlórúd, amely egy 1 méter nagyságú esküre emelkedő aranyozott kézben végződött (melyhez Horthy Miklós keze szolgált modellként). A rúd alját egy turulmadár őrizte.

A háborúban az Ereklyés Országzászló megsérült, ám az irredenta szobrok viszonylag épen megúszták az ostromot. Amikor a szovjet városparancsnokság itt is emlékművet akart állítani (a Lipótvárosban már volt egy szovjet emlékmű a Vigadó téren), akkor az Országzászló megmaradt részét is lebontották. Ezután még négy hónapig álltak a szobrok (érdekes együttes lehetett), majd Vas Zoltán polgármester utasítására két nap alatt eltüntették őket. Egyesek tudni vélik, hogy többet összetörtek (ami nem lehetett egyszerű feladat, hiszen betonból készültek), mások úgy tudják, hogy valahol még egészben megvannak. Tény, hogy a mai napig egyik szobor sem került elő.

Irredenta szó szerinti jelentése:
megváltatlan, visszaszerzendő; politikai törekvés az akarata ellenére idegen uralom alá került népeknek, területeknek az anyaországhoz való visszacsatolására.

Észak - Az emlékmű főalakja a három méter magas, keresztre feszített Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi az anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is küzdöttek.

Nyugat - A szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar Szent Koronára, s míg jobbjával az ország testéről leszakadni készülő nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen kapaszkodik a nagy magyar kettőskeresztes pajzsba. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján, jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul.

Dél - A szobor főalakja karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal kel a Délvidéket jelképező svábleány védelmére. Az előtte lévő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánátot jelképezik.

Kelet - A szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező - kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító - alakot.


Irredenta plakát az 1920-as évekből

 

Adatok

 
 Tervezők:
        Kisfaludi Strobl Zsigmond
        Sidló Ferenc
        Szentgyörgyi István
        Pásztor János

 Építés éve: 1921
 Funkciója: szobor
 Lebontották: 1945
 
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!