HIRDETÉS

Marokkó-udvar (Kemnitzer-ház, Wodianer-ház)
       V. kerület, Erzsébet tér - Deák Ferenc tér

A Marokkó-udvart is magában foglaló tömb házai 1945 után néhány évig még álltak, és az Erzsébet tér 11-15. számot viselték, s némelyikben laktak is. Homlokzataik a Hercegprímás utca páratlan oldalának vonalát követték. Ezeket később elbontották, és helyükön szabadtéri parkolót alakítottak ki az új buszpályaudvar számára.


HIRDETÉS

A helytartótanács 1785-ben új piacteret keres Pest városán kívül, mert addigra már tűrhetetlen állapotok uralkodtak a városfalon belüli kis utcákban az országos vásárok idején. Pest városa persze tiltakozik, hiszen rengeteg bevétele származik az árusoktól beszedett helypénz révén. Végül a tanács nyer, s az új piac területét a falon kívül, a régi temető helyén jelöli ki. A területet először Új térnek, később Új vásártérnek nevezik. Közel fél évszázadon át ezen a téren működött Pest város piaca.


A régi Pest térképe 1831-ből
(az Erzsébet tér ekkor még Új vásár tér néven)


A Kemnitzer-ház 1840 körül

1789-ben kezdik meg a terep nagy arányú rendezését Schiller János kamarai igazgató tervei alapján. A vadkacsafészkes, zsombékos, mocsaras mezőség feltöltésén és simításán mintegy száz napszámos dolgozott hosszú hónapokon át. Pest felé lejtett a terep, s egyik feléről 5 lábnyit kellett elhordani, a másikon 2 lábnyival feltölteni. A végén 14 hüvelyknyi durva sóderrel borították be az egészet.

Egy bizonyos Galler János ekkor vásárolja meg 290 forintért a Váci kaput és a megszüntetett temető elbontott kőkerítését. Néhány évre rá, 1793-ban egy bizonyos Kemnitzer János cserzővarga pedig felvásárolja a kerítés nélküli - már forgalomból kivont - temetőt, amelyre 1821-ig felépíti első bérházát, a Kemnitzer-házat.

A tér 1790-ben kapja meg az Új vásártér nevet: ettől kezdve évente - az országos vásárok idején - deszkabódékban és sátrakban folyik az árusítás. II. József rendelkezései nyomán az addig kitiltott zsidó kereskedők is árusíthattak a piacon (az 1936-ban lebontott Orczy-ház telkét is ekkor kaparintják meg). A teret az ezután elkövetkezendő években több néven is illetik, mind a területén zajló tevékenységre utalva: 1818-ban például Kohlplatz, Kohlmarkt, Káposztás-piacként is hívják, de Szén piac is előfordult az egyéb leírásokban.

1819-ben fiákerek és konflisok is megjelennek a téren: állomásukat 1827-től hivatalosan is használhatják.

A teret és közvetlen környékét ugyan olajlámpások világítják, de a tanács takarékossági okokból két hétig eloltatja azokat: az előírás szerint telihold előtt és után 5-5 napig tilos meggyújtani a lángot (csupán 1875-ben vezetik be a kanócos, repceolajos mécsesekkel működő közvilágítást, valamint ettől az évtől kezdve tiltják be a juhok legeltetését a városfalon belül).

A kétemeletes klasszicista stílusú Kemnitzer-ház Brein Ignác terve szerint épült 1821-ben, amelyre egy évvel később Dunaiszky Lőrinc két fekvő, turbános törököt ábrázoló szobra kerül. E szobrok miatt a népnyelvben a helyre utalóan megjelenik a Török tér elnevezés.

1847. februárjában leégett a hatalmas, 3500 néző befogadására képes Vörösmarty téri német színház. Az új színház helyének kijelölését sok vita előzte meg, végül szavazás útján az Új vásártér telke nyert (holott az kapta meg a legkevesebb szavazatot; valószínűsíthető, hogy a bűnözők tanyájává vált, a városba vezető főút mentén fekvő elkorcsosult piac már sokaknak szúrta a szemét, ezért a tanács nyomására az új színház építésével egyetemben felszámolták azt). Az új színházat (Not-theatert) mindössze pár hónap alatt építik fel, s az egykori piac helyett tágas sétateret létesítenek. Az új színházat ágyúgolyó találta leibe 1848-ban, mikor Heinrich Hentzi lövetni kezdte a várból a pesti Duna-partot. A színház leégett, de helyén 1852-ben újat emeltek. Ez 1870-ig működött (lásd: Erzsébet téri színház). 1855-ben épült fel az a kioszk, amelyben Bihr József város-szerte ismert uzsonnázója működött. Emellé épült fel 1858-ban a tér nyugati oldalán Hauszmann neoreneszánsz stílusú kioszkja (lásd: Erzsébet téri kioszk). A teret ezen évben nevezték át az uralkodó hitvese után Erzsébet térre.

Wodianer Fülöp 1848-ban, a szabadságharc idején Pesten dolgozott, de miután december 31-én a kormány Debrecenbe menekült, a nyomda is teljes berendezésével és a bankjegypréssel oda települt át. Wodianer Debrecenben a városi nyomdát vezette, amely a kormány lapját is nyomtatta. A világosi fegyverletétel után a nyomda felszerelését Aradon a Marosba süllyesztette, majd külföldre távozott. 1855-ben hazatérve megvásárolta a Kemnitzer-házat és új nyomdát alapított. A Kemnitzer-ház két fekvő törökje közé már ő vésette be a "W" betűt. Wodianer Fülöpnek jelentős szerepe volt az új típusú, üzleti-politikai napilapok megteremtésében, s egyike az Osztrák–Magyar Monarchia nagy sajtóvállalkozóinak. Kiadásában jelent meg a legtöbb iskolai tankönyv és népszerű ismeretterjesztő kiadvány.

A két turbános szobor a Kemnitzer-ház tetején

Az épület híres lakói voltak Fráter Pál királyi tanácsos, Nógrád vármegyei alispán (akinek unokahúgát, Fráter Erzsébetet vette el 1845-ben Madách Imre), dr. Chorin Ferenc Arad város országgyűlési képviselője (és alapítója a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek), báró Harkányi Frigyes országgyűlési képviselő (az 1878-as párizsi világkiállítás kormánybiztosa), báró szászbereki Kohner Alfréd bankár és nagybirtokos (25 gyár tulajdonosa), dr. Berczeller Imre nőgyógyász (a Zsidó Kórház orvosa) és Palkovics Ede az Angol Királynő Szálloda tulajdonosa (Európa-hírű szakácsművész).


A Kemnitzer-Wodianer-ház az evangélikus templom elől


A Kemnitzer-Wodianer-ház eleje (bal oldali kép), valamint oldala és a mögötte lévő házsor (jobb oldali kép)

Hevesi Lajos 1873-ban így írt az Erzsébet térről: „E tér közepén azelőtt az ideiglenes német színház éktelenkedett, melynek helyét most a gyapjú utczai német részvény-színház pótolja. A sétány keleti oldalán az 1872-ben megkezdett s már 1873-ban bevégzett szép új kioszk áll, melyet Hauszmann és Halitzky építettek. A mellette levő régibb kioszkot el fogják mozdítani. Az új kioszk elé még 1873 folytán két szép szökőkutat szándékoznak állítani, ércz-öntetű alakokkal. A sétány növényzete igen csinos és legújabban a virág-tenyésztésre is több gond van fordítva. Megemlítendő itt azon szerfölött erős illat, mely májusban és júniusban az egész Lipótváros utczáit betölti s az idegen orrát különösen megkapja; ezen illatot egy pár cseh olajfa (Elaeagnus angustifolia) szórja, mely ez időtájt a sétányon teljes virágában áll”.


Az Erzsébet tér és környezete 1884-ben

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1904-ben kezdeményezte az Erzsébet tér - Marokkói út - Vilmos császár út által határolt épülettömb részleges bontását, hiszen nem találták Budapesthez méltónak a Sugár út (ma Andrássy út) déli torkolatát, a Deák térre kifutó kezdetét. Devecis Ferenc elgondolása szerint csak a Marokkói utcát kellene kiszélesíteni, amelynek Sugárút felőli végét félkörívben kis térként csatolnák össze a Vilmos császár úttal (ma Bajcsy-Zsilinszky út). A kis térnek az Andrássy tér nevet adták volna. Valószínű, hogy az 1906-ban a Kossuth téren felállított, s a Zala György által mintázott Andrássy lovas-szobor eredetileg itt került volna felavatásra.


A Deák téri evangélikus templom előtti tér a templom felől nézve 1907-ben
(jobbra a Kemnitzer-ház, tőle balra az Erzsébet tér)

Bár a dualista időszak terveiből nem lett semmi, a Deák tér északi irányba való kiszélesítése a Horthy-korszakban is napirenden volt. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1931-ben megtartott kongresszusán hirdette ki a területre vonatkozó pályázatát. A pályamunkák bár szórványosan futottak be a megrendelőhöz, annyi hasonlóság azért csak volt a munkákban, hogy majdnem mindenki lebontatta volna azt a hét lakóházat, amelynek tömbjében állt a Kemnitzer-ház is.

A háztömb épületei szerencsére túlélték a Budapest 1945-ös ostromát. A városvezetés azonban - a lakáshiány ellenére - úgy döntött, hogy ezeket lebontva egybe építi a Deák teret az Erzsébet térrel. A bontást 1950-ben kezdték meg.


A bontás kezdetei: a Kemnitzer-ház elbontás után 1950-ben (kép: Fortepan.hu)

A hét lakóházat a templomtól kezdve a Marokkó utcáig (ma József Attila utca) végig lebontották. Első volt a már említett Kemnitzer-ház, utána az Első Magyar Általános Biztosítótársaság által kialakított bérház (Vilmos császár út 4. / Erzsébet tér 12.) következett. itt élt a biztosítótársaság igazgatója, Ormody Vilmos, aki alapítója volt az Erzsébet Szanatóriumnak, a Nemzeti Balesetbiztosító Társaságnak és a Budapesti Poliklinika Egyesületnek is. Az ő szomszédja volt Griegl István kártyagyáros.

Harmadikként (Vilmos császár út 6.) a
Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank által épített épület következett. Itt élt báró Madarassy-Beck Miksa, aki meghonosítója volt az országban található közraktáraknak. Negyedik lebontott házban lakott (Vilmos császár út 8.) a Népszava igazgatója, Bíró Dezső. Az öccse volt az a Bíró Mihály, aki az 1919-es kommunista terror idején kormánybiztos volt; ő rajzolta meg a magyar szociáldemokrácia leghíresebb politikai plakátját, a vörös kalapácsos férfit, amely persze a Népszava címlapján jelent meg. A következő lebontandó épületben (Vilmos császár út 10.) lakott Frankl Mór gyárigazgató és megyeri Krausz Lajos a Gizella Gőzmalom alapítója, országgyűlési képviselő. Az Erzsébet tér 14-ben élt Amizoni Károly vaskereskedő, az Országos Magyar Nőnevelő Intézet alapítója; ezt a házat is lebontották. Itt élt dr. Erődi-Harrach Tihamér országgyűlési képviselő is, aki az első világháborúban vöröskeresztes kórházat létesített, s amiért külön kitűntetésben is részesült.


A Vilmos császár út 1948-ban a Nyugati pályaudvar felől (kép: Fortepan.hu)

A második világháború után, az Oktogonon (akkor November 7-e téren) működő autóbusz-pályaudvar az 1940-es évekre már túlzsúfolttá vált, ezért muszáj volt elköltöztetni egy modernebb és tágabb környezetbe. A MÁVAUT (Autóbuszközlekedési Nemzeti Vállalat) már a Marokkó-udvar és házsorának lebontása előtt az Erzsébet térre (akkor Sztálin tér) költöztette a pályaudvart, amelynek új épületét Nyiri István, az Állami Mélyépítés-tudományi Intézet (ÁMTI) főépítésze tervezte. A tervek 1948-sa elkészülte után egy évre rá, 1949-ben adták át az új buszpályaudvart.

A buszpályaudvar szerkezeti megoldásai és arányos térkiképzése miatt erősen hajaz a MÉMOSZ-székház és a Zápor utcai pontházak stílusára, s ezért sokan támadták is az "öncélú modernizmusa" miatt. Az épület észak-déli tengelyű, s két pavilonból, valamint egy azokat összekötő, nyitott terű, fedett peronfolyosóból áll.


A buszpályaudvar déli végének bejárata (kép: Fortepan.hu)

A pavilonok közti peronfolyosó két szintből áll, s eredetileg az utas- és teherforgalom külön-külön való kiszolgálását célozta, de ez később feleslegessé vált. A két végén található pavilon vasbeton szerkezetű, homlokzatukat travertin lap és rusztikus kőfalazat burkolja. A pályaudvar felőli homlokzatuk acél portálszerkezetek.


A buszpályaudvar teljes hossza északi irányba (kép: Fortepan.hu)
A kép jobb szélén látható - az akkor már bontás alatt álló - Marokkó-udvar


A buszpályaudvar északi vége az Erzsébet tér felől (kép: Fortepan.hu)
A háttérben még látható a bontás alatt lévő Marokkó-udvar északi fele

Az új buszpályaudvar építésének helyét éles vita kísérte: a bírálók azt a vádat hozták fel ellene, hogy az Erzsébet park végéből vágtak le egy darabot, hogy legyen helye, ezáltal kisebb lett a Belváros amúgy is kicsi zöldfelülete, valamint, hogy a buszforgalmat az eleve szennyezett és túlzsúfolt környékre tereli. A Mandarchiv.hu írja: "a nemzetközi járatok is innen indultak, így a vasfüggöny mögötti nép a külföldi városok feliratai láttán képzeletben akár mehetett is világot látni. A peron mellett katonás rendben sorakoztak a faros Ikaruszok, ha kiberregett az egyik, beállt helyébe a másik. A buszok szélvédője mögött fehér táblákon fekete betűkkel városnevek: Eger, Nyíregyháza, Debrecen, Győr, Szombathely, Nagykanizsa. A nagyobbik kiszolgáló épületben háromszintes váróterem. Az alagsorban komoly illemhelyrendszer. A földszinten, amely egyben a fő szint is volt, pénztárak sora, balra az induló, jobbra az érkező járatok óriási jelzőtáblái, szemben a büfék. Néhány kerek asztalka is volt ott, körülöttük piros műbőr ülőkék. A büfé rántott húsos zsömléjét, vagy rózsaszínű és sárga mignonjait aki ette, nem feledte. A földszintről széles lépcsősor vezetett az emeleti körfolyosóra, itt apró trafik, ajándékbolt és újságos kapott helyet. Az épület belső tere a maga célszerű rendezettségével nyugalmat sugallt. Itt soha nem volt tumultus, tülekedés. Aki akkoriban utazni indult, az tudta, mikor kell kiérkeznie a pályaudvarra, mennyit kell várnia, mikor szállhat fel a buszra, és mikor érkezik meg a célállomásra. A buszokon egyébként nem csak az egyenruhás, tányérsapkás sofőr volt jelen hivatalos személyként, hanem ott csattogtatott jegylyukasztójával a kalauz is".

A Marokkó-udvar az 1950-es évek elejére nyomtalanul eltűnt, s helyére idővel a buszpályaudvart kiszolgáló hatalmas parkolót építettek.
 

Maga a buszpályaudvar az évtizedek multával egyre kopottabbá vált, s tervbe vették lebontását. Ettől csak úgy menekült meg, hogy 1977-ben műemléki védettséget kapott. 2004-ben végül rekonstrukciós pályázatot írtak rá ki, amelyet Golda János és Madzin Attila tervezőcsapata nyert meg. A terv a formatervezési kiállításoknak, rendezvényeknek, szakkönyvtárnak otthont adó Design Terminál létrehozására irányult. Többszöri határidő-módosítások és pénzügyi vizsgálatok miatt a Terminál csak 2011-ben nyílhatott meg.

Az 1990-es évek elejére ahogy az autóbusz-pályaudvar, úgy az előtte szétterülő megviselt parkoló is zavarta a városvezetés, valamint a lakosság szemét. Parkolóra ugyan nagy szükség volt, de a városvezetés nem szerette volna Budapest legfrekventáltabb helyét egy óriási autótárolóként üzemeltetni.

A rendszerváltás utáni első kormány ezért tervbe vette annak megszűntetését. De mi legyen a helyén? - kérdezték sokan. Mivel a Nemzeti Színház kérdése az 1960-as évek óta foglalkoztatta a közvéleményt, s felépítésének helye és mikéntje már a 80-as években is újra és újra felmerült, ezért annak megvalósítására 1988-ban új helyszín-kijelölő pályázatot írtak ki, amelyen a szakmai zsűri az Erzsébet téri helyszínt tartotta legmegfelelőbbnek. E pályázatot 1989-ben Ligeti Béla nyerte meg, azonban az Antall-kormány az építkezést mégsem indította el. A következő kormány 1996-ban újabb pályázatot írt ki, aminek következtében egy évre rá a bírálóbizottság Bán Ferenc építész munkáját ajánlotta megvalósításra. 1998-ban az új Nemzeti Színház építése ugyan tervszerűen megkezdődött. Az alapkőletételen, 1998. március 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök, Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter vett részt. Az épület átadását 2000. október 23-ra tervezték.

Az 1998-as választások következtében új kormány érkezett az ország élére, amely fél évvel az alapkőletétel után leállította az építkezést. Az akkori kultuszminiszter indoklása szerint a belvárosi Erzsébet tér környezetvédelmi és közlekedési szempontból nem felel meg a célnak, ezen kívül a színházépület megépítése az eredeti tervek szerint túl drága lenne. Hamarosan új területet kerestek az újonnan felépülő Nemzeti Színház számára: az építkezés színhelyeként felmerült a Városliget, a Margitsziget és az egykori Ganz-terület is, de végül - egy év parlamenti és szakmai vita után - az új helyet a ferencvárosi Duna-parton jelölték ki, lévén az kincstári terület, s oda már nem ér el a folyton gáncsoskodó Főváros keze.


Az építkezés leállítása után hátrahagyott gödör

Az egykori Marokkó-udvar helyén tátongó gödörrel sokáig nem tudott mit kezdeni a városvezetés. Terveztek ide mélygarázst, kulturális központot is, majd 2000 áprilisában - hosszas egyeztetés után - megegyezett a Főváros és a Kormány, hogy ez utóbbit fogják megvalósítani. A kivitelezési munkákra hamarosan kiírták a közbeszerzési pályázatot.

A mindeközben még működő Volánbusz-pályaudvarra is születtek tervpályázatok, miszerint azt az Erzsébet térről a Népliget mellé telepítik, ahol nemcsak fontos közlekedési csomópontok találhatók meg, de metróval könnyen megközelíthető és kellő távolságra van a Belvárostól. Az Erzsébet tér rendezéséről szóló dokumentumot - amelynek értelmében parkoló, konferenciaterem és park épül - Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere írta alá.

Az Erzsébet téri gödör és
környezete rendbetételének látványterve


A megegyezés szerint az állam 2002. április 15-ig az ott megkezdett építkezést folytatva a mélyben 150 személyautónak helyet adó közparkolót, mintegy 30 üzlethelyiségnek és egy kisebb konferenciateremnek, valamint egy szabadidős létesítménynek helyet adó szintet alakítanak ki, a felszínen pedig közpark létesül. A főváros az Erzsébet téri beruházás befejezését követő 90 napon belül az ingatlan eladására nyílt nemzetközi pályázatot hirdet, az értékesítésből befolyt összegen az állam és a főváros egyenlő arányban osztozik. A területrendezés végül elkészült, s az egykori gödör helyére épült vendéglátóhelyet a Gödör Klub vehette birtokba, mely néhány év alatt - különösen nyáron - a hosszúra nyúlt pesti éjszakák egyik alapvető találkozóhelye lett. Kilenc évnyi használat után a Gödör Klub környezet erősen lelakott állapotba került, ezért a Főváros 2012-ben bezárta a helyet. Kisebb felújítás után az Akvárium Klub vette át a stafétabotot.

 A Gödör Klubot kilenc éve működtető Uni-co Kft. vezetői korábban közölték: a klub elnevezése az építésziroda szellemi tulajdona, így annak használatát nem engedélyezik az új működtetők számára. A váltást eleinte morcosan fogadta a közhangulat, de a 2013-ban kezdődött teljes Erzsébet téri rekonstrukció lecsillapította a kedélyeket. A megújult parkot 2014-ben vehették birtokba a városlakók.

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!