Nemzeti Színház (Népszínház)
       VIII. kerület, Józsefváros, Blaha Lujza tér
 
 

A Nemzeti Színházat először gróf Széchenyi István álmodta meg a Duna partjára. Pompázatos épületet tervezett, és az intézményt részvénytársaságként szerette volna üzemeltetni. A gróf 1832-es, A magyar játékszínről című röpiratában indítványozta a nagyszabású színház felépítését.


HIRDETÉS

A magyar országgyűlés 1836. évi 41. számú törvénycikkében elrendelte egy nemzeti díszes játékszín megvalósítását, amely Pest városának egy kijelölt telkén, a magyar Játékszínben működött, először (1837. augusztus 22-től 1840-ig) Pesti Magyar Színház, majd 1840-től Nemzeti Színház néven. Az épületet (lásd: Nemzeti Színház), amely a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt, 1913-ban lebontották. A társulat számára a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületét bérelték ki.

Az épület Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján épült 1872 és 1875 között. Homlokzatán - amely a tér felé nézett - nagyméretű rizalitot láttunk, benne domborművel, amelyet hat oszlop tartott. Az első emeleti ablakok felett Kisfaludy Károly, Egressy Béni, és Gaál József mellszobra állt. A Nemzeti Színház fő feladata volt a drámairodalom hazai és külföldi klasszikusainak színrevitele, a „jelenkori” magyar dráma ápolása.

 


A Népszínház 1900. körül

A második világháborúban, a színházépület meglehetősen sok kisebb mértékű kárt szenvedett, így gyors romeltakarítás és helyreállítás után 1945 szeptemberében meg is kezdődött a játék a Blaha Lujza téren. Később, már 1948-ban azonban kiderült, hogy a nézőteret ért két repülőbomba-találat mégis megbontotta a tetőszerkezetet, s az alapos renoválás már alig halasztható. A hibajegyzék a következő tíz-tizenöt esztendőben csak gyarapodott.

A Nemzeti Színház az 1956-os forradalom alatt komoly válságba került, melyet tetézett, hogy a harcokban az épület olyan súlyos károkat szenvedett, hogy csak hónapokig tartó munkával sikerült helyreállítani.


A színház felújítása 1957-ben, hat évvel a lebontásáról született döntés előtt (kép: Fortepan)

1960 áprilisában egy bizalmas feljegyzés született a Nemzeti Színház épülete tárgyában a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főigazgatósága számára. A részletes elemzés az átépítésre-felújításra vonatkozó megoldási javaslatokkal és költségvetési tervezettel zárul. A felújítás keretében az aláíratlan tisztázat szerzője javasolja például az áramhálózat átállítását 110-ről 220 voltosra, ezzel a színházépület bekötését a városi hálózatba, ugyanígy a teljes gépészet (víz-, csatorna- és fűtésrendszer) teljes korszerűsítését az építészeti és színpadtechnikai felújítás keretében, s következtetése így hangzik:

„Összegezve: Az épület minden szempontból igen rossz állapotban van. Sürgősen el kellene dönteni, hogy ezen tarthatatlan állapoton hogyan segítsünk. Két megoldás lehetséges: 1.) vagy új színházat építünk, 2.) vagy a jelenlegit teljesen átépítjük. Ha az ország jelenlegi gazdasági helyzetében megengedhető egy új Nemzeti Színház felépítése, úgy azt javasoljuk, mert az a gazdaságosabb. A jelenlegi épület ugyanis a Nemzeti Színház számára annyira szűk, hogy csak nagyobb átépítés mellett válnék számunkra használhatóvá.”

1963. április 22-én a Nemzeti Színház (Malonyai Dezső gazdasági igazgató) jelenti a Művelődésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának, hogy az előző napon megroggyant a nézőtér első emeleti padozata. Kéri az életveszély elhárítását és statikai szakvélemény készíttetését. Ekkor már folytak a metró mélyépítési munkálatai a Rákóczi út Rókus Kórház és Blaha Lujza tér közé eső területe alatt.

Egy 1963. október 25-én kelt Tájékoztató jelentés (a Politikai Bizottság, illetve az Agit.-prop. Bizottság elé szánva) összefoglalta hazai színházépületeink műszaki állapotleírásait, s köztük a Nemzeti Színházra vonatkozóan a következőt jelezte:

A Nemzeti Színház működése a rendkívül leromlott műszaki állapoton túl a földalatti vasút építkezése miatt vált kérdésessé. […] Elsősorban gondoskodnunk kell a Nemzeti Színház működésének lehetőségéről. Az Országos Tervhivatallal, az Építésügyi Minisztériummal és a Fővárosi Tanáccsal egyetértésben javasoljuk az új Nemzeti Színház felépítését a Dózsa György úton, a felvonulási tér közelébe. (Kb. 20 millió Ft.) Szükséges lenne, hogy a műszaki előkészítés 1964-ben, az építés kivitelezése 1966-ban megkezdődjék. Az új Nemzeti Színház felépítéséről szóló döntést javasoljuk nyilvánosságra hozni. (A Nemzeti Színház működtetése az 1964/65-ös színházi évad végéig a Blaha Lujza téren megoldható lenne, ezt követően az új színház felépítéséig a Nemzeti Színház az Izabella téri épületbe költözne)

Ezt követően született a következő ügyirat: 1963. december 3. Javaslat a Politikai Bizottságnak új Nemzeti Színház felépítésére. Ebből idézünk:

1.) A Nemzeti Színház 1875-ben épült. A második világháborúban súlyosan megsérült, s mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult. Az épület tartófalai az aránytalan süllyedés következtében elferdültek. Érvényes tűzrendészeti határozat a 220-as áramra való átállásnál – 1964–1965-ben – előírja a teljes elektromos berendezés kicserélését. A színpad alsógépezet csak korlátozottan használható, az erkélyszerkezetek, közönségszolgálati helyiségek felújításra szorulnak. 1961-ben ideiglenesen meg kellett szüntetni a működtetést a tetőszerkezet meghibásodása miatt. Akkor olyan döntés született, hogy a színház épületének korszerűsítése – amely kb. 80–100 millió forintot tett volna ki – nem célszerű és az életveszély megszüntetésére csak a szükségesebb javításokat kell elvégezni.
2.) A földalatti vasút építése szükségessé teszi a Nemzeti Színház épületének megerősítését. Ennek érdekében rövidesen megindulnának a megerősítési munkálatok. A földalatti építése, valamint az ezt követő rekonstrukció miatt 5-6 évig a színházépület nem üzemeltethető a megerősítés és az ezzel járókárok helyreállítása becslés szerint 40 millió forint költséggel jár. Az előbbiekben említett és elkerülhetetlen rekonstrukcióval együtt a jelenlegi épület felújításának becsült összege 12 millió, ugyanakkor az épület adottsága miatt csak a századforduló technikai színvonalát lehetne elérni.
3.) Fentiek alapján nem tartjuk célszerűnek az épület megerősítését. Javasoljuk az új Nemzeti Színház megépítését a XIV. ker. Dózsa György úton. Ez lenne az első új színházépület, amelyet a felszabadulás óta építettünk.


Ezek alapján született meg a döntés az építészeti pályázat kiírásáról. A nyertes pályázatot 1965-ben Hofer Miklós, Vajda Ferenc, Kádár István, Bakos Kálmán és dr. Lohr Ferenc, a Középület-tervező Vállalat munkatársai jegyezték. A bontási határozat az Országos Tervhivatal 1964. március 6-i, igen alapos és részletekbe menően, elvi alapon érvelő előterjesztése nyomán született meg a Gazdasági Bizottság ülésén.

Az 1964. június 28-i Lear király után gördült le utoljára a Blaha Lujza téri színház függönye. A színpadon és a nézőtéren is döbbent szomorúság ült. A társulat 1964. október 2-án kezdte új évadát a Nagymező utcában (ma Thália Színház).

 

A korabeli fényképek alapján látható, hogy az épület egyáltalán nincs rossz állapotban, mellesleg, ha más lakóházakat s egyéb műemlékeket is fel tudtak újítani a háború utáni évtizedekben, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen nagy presztízsű épületnél, mint a Nemzeti Színház, miért ne tehettek volna ugyanígy. Egyes vélemények szerint az akkori kommunista vezetést zavarhatta annyira a színház puszta léte, hogy idővel elrendeljék a bontását. Olyan híresztelések is napvilágot láttak, amely szerint a híres színésztő, Gobbi Hilda is tevékenyen támogatta a színház lerombolását; ezt a véleményt igazolhatja az az érdekesség, hogy a mai Nemzeti Színház parkjában látható szobra éppen a vele szemben lévő ókori jellegű színházépület süllyedő romjával néz farkasszemet.

Természetesen ezek amolyan városi pletykák, amelyeket csak levéltári kutatás útján lehetne bizonyítani, viszont mint érdekesség, a korabeli színházzal kapcsolatban mindenképp megemlítendő.

Ugyan a Budapestiek ragaszkodtak az épülethez, de a Kormány nem kívánt költeni annak felújítására. Egyébként a budapesti régi épületek jelentős része hasonló sorsa jutott: a Pesti Vígadó, a Budai Vígadó, a Nyugati pályaudvar, a Bazilika is fekete, koszos épületként állt még az 1990-es évek elejéig (és még sorolhatnánk hosszasan), a Corvin Áruház pedig egy hatalmas és ronda bádogborítást kapott, aminek a visszabontását és az épület eredetinek megfelelő felújítását közel húsz éve tervezik.

Némely vélekedések szerint a Nemzeti Színházat azért bontották el, mert tüske volt a rendszer szemében, csakúgy, mint az egykori Regnum Marianum templom a Városliget szélén.

 

1985-ben az 1965-ös pályázati terv felújítására kapott megbízást Hofer Miklós, s megszületett az építési engedély is. A Városliget néhány fájának kivágásánál azonban nem jutott tovább az új Nemzeti építése.

Forrás: Dr. Sirató Ildikó, Színháztörténeti Tár

 

Adatok

 
 Tervezője: Fellner és Helmer
 Építés éve: 1872-1875
 Stílusa: ?
 Funkciója: színház
 Lebontották: 1965
 
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 

Filmhíradó

 

 

 

  Képek

 

 

  Vasárnapi Újság, 1875.

A fővárosi diszes népszínházát gyakran emlegettük, az elfogadott terv után készült rajzát is bemutattuk olvasóinknak, de minthogy a kivitelnél a terven lényeges változtatások tétettek, megismertetjük e valóban szép középületünket most már teljesen abban az alakban, a mint felépült s a mint a kerepesi-úton mindenki megtekintheti. Még most is van ugyan rajta némi csekélység, a mi csak ideiglenes, de főalakjában már teljesen ki van építve s inkább csak környezete fog megváltozni, a mi még inkább ki fogja tüntetni szépségeit.

Azok a régi és nagyon is kisvárosias házak ott körülötte részben lebontatnak, részben kiépíttetnek, az oldal-homlokzatról az ideiglenes feljárás a főhomlokzatra tétetik át, mihelyt (már a legközelebbi tavasszal) a Kasszelik-féle házat lebontják. Az újrakeresztelés útján népszinház-utczává avanszirozott sertéskereskedő-utczát szintén ki fogják szélesíteni, a mikor a népszínház egy tér közepén fog állani s minden oldalról szabad hely nyílik szépségeinek előnyös felmutatására.

De közlekedési tekintetben is mintegy központi hellyé van kijelölve a népszinház. Mellette már is van egy lóvonatú vasút a kerepesi úton, a másik lesz a háta rnegett kiépülendő külső körúton, a harmadik pedig, melyet már szintén terveznek, a népszinház utczán fog végigmenni, keresvén a rövidebb utat Kőbánya felé. Így a közúti vaspályának egész közlekedési hálózatába bele jut a népszinház.

Többszöri emlegetés után köztudomású már, hogy e szép épületet Buzzi és Kéler Napóleon építési vállalkozók épitették, Fellner Ferdinánd bécsi épitész terve szerint, ki egyszersmind maga végezte az építés körüli felügyeletet is. Az épület hétszázezer forintba került, teljes fölszerelésével együtt, a mi szép pénz ugyan, de szép épület is állott elő érte. Igazi színházi styl, minden pontja elárulja, hogy középület, hogy művészet csarnoka, távol van tőle az unalmas bérház-styl-nek minden köznapisága.

A népszinház jogi viszonyai igen sajátságosak s hamarjában meg sem lehetne mondani, kié ez a népszinház? A főváros egy telket adott a népszinház eszméjének és czéljának a Herminatéren. Ezt megvette az operaház alapja, a vételáron vették a mostani telket s épitették a népszínházát, mert a közadakozásból alig jött be 25 ezer forint. Ha az adományozókat keressük: a népszinház több mint kilencz tizedrészben a fővárosé volna, de telekkönyvileg a „népszinház"  nevére van bejegyezve s ez épületet az 1872-ben alakult „népszínházi bizottság" hozta létre, melynek elnöke Lipthay Béla báró volt. Igazgatására egy, kilencz tagból álló bizottság választatott a főváros és a korábbi „népszínházi bizottság" által; e kilencz tagú bizottság ismét egy két tagú „végrehajtó bizottság"-ot küldött ki, melyben az építtető „népszínházi bizottságot" b. Lipthay B., a fővárost pedig Steiger Gyula képviseli. A végrehajtó bizottságban jelenleg b. Lipthayt Kléh István helyettesíti. E szövevényesnek látszó szervezet tulajdonképpen elég egyszerű, mert mindenütt párhuzamosan van benne képviselve az adományozó főváros s az 1872-ben alakult s az építés gondjait viselő „népszínházi bizottság".

A népszínházát Rákosi Jenő, a mostani igazgató három évre vette ki, s a kezdet nehézségeivel meglehetős szerencsével, folyvást könnyebben küzd. Az előadások szép kiállításának egyik hátránya, a különben nagyon szép és czélszerüen elhelyezett nagy csillár, mert csupán maga a világítás minden este nyolczvan frtba kerül.

Minthogy a belső berendezést már más alkalommal eléggé ismertettük, most csak annyit emlitünk, hogy a szinház 2000 személy befogadására van épitve s egy tele ház, a mostani árak mellett 1500 frtot jövedelmez. Legolcsóbb helye a karzati álló hely, mely csak 10 krajczár. Ülőhelyek közül a legolcsóbbnak ára 30 kr., a legdrágábbé 1 frt 50 kr. Mindenki megtalálja benne a maga helyét, erszénye szerint. Legkapósabbnak bizonyult eddigelé a karzati ülőhely (30 kr.), melyből az összes előadások alatt még egyetlen egy darab sem maradt eladatlan.

A pénztári bevételek összeszámítása mindenkor hü képét adja a közönségnek. Operettek alkalmával mindig van négy-öt darab 50 frtos, elég szép számú 10 frtos bankjegy; egészen népies daraboknál (minő pl. a „Molnár és gyermeke") roppant mennyiségű a hatos, és zsírosabb, szakadozottabb forintok. Az igazgatóság természetesen legjobb néven veszi, midőn mind a két jellemző sajátság együtt van a pénznemekben. S ezt, ismét természetesen, ugy érheti el, ha ez előadásoknál a közönség minden osztályára figyelemmel lesz.

Sajátságos véletlen, hogy mind a nemzeti színháznak, mind a népszínháznak Csepreghi a titkára (amott Lajos, emitt Ferencz) s meg sajátságosabb, hogy a nemzeti színháznál a gazda: Á d á m, a népszínháznál pedig Éva, csakhogy két p-vel irja a nevét. Meg vagyunk egyébiránt róla győződve, hogy sem az Ádám, sem az Eva színháza nem fog a tiltotta gyümölcsébe harapni, vagyis hogy a határt meghúzó szerződést mindenik intézet igazgatósága megtartja s a közönségtől reméljük, hogy virágoztatni fogja mind a kettőt. A mit ha meg nem tenne: valóban nem válnék dicsőségére Budapest főváros magyarságának.

 

  Hozzászólás