Háborús foghíjat kellett itt beépíteni, úgymond. A bombatalálatot kapott Ullman-ház helyét. A régi, kétemeletes, klasszicista ház a XIX. században Európa szállóként volt Pest nevezetessége, később pedig rendőrkapitányság kapott benne helyet. Híres volt bálterme, amelyet romjaiban egészen 1967-ig lehetett látni, mert csak ekkor kezdődött maradványainak végső eltüntetése.

Az épület tervezését és kivitelezését a Kereskedelemi Beruházási Vállalat rendelte meg 1969-ben a KÖZTI-től (Középület Tervező Intézet), amelyre az építései engedélyt 1970 márciusában adták meg. A hatóságok az épületet a tervezett újdonságok miatt a kísérleti épületek közé sorolták, amelynek megvalósítása a feladat mérete és a gépészeti berendezések nehézkes importja miatt jócskán elhúzódott. A terveket már 1973-ban elkészítették, de a kivitelezés folyamatos csúszása miatt a tervezők még 1978-ban is korszerűsítették a terveket.

11 évig tartott az irodaház építése, amelynek költsége a tervezett 180 millióról 750 millióra nőtt. A szerkezet 1972-re ugyan elkészült, de a vasbetonszerkezet állékonysága miatt született vita folytán az építést 1974-től 1976-ig leállították. Úgy maradt a ház évekig félkészen, a nyers falakból kilógó betonvasakkal. Egyesek szerint az olajválság miatt elfogyott a beruházók pénze, mások szerint tervmódosítás és munkaerőhiány miatt állították le az építkezést. A szerkezet végül helyenként megerősítést kapott, a födémek súlyát csökkentették. 1979-ig számos kivitelező cég vett részt az építésben, amit 1980-ra fejeztek be.

Az épület eredetileg üvegfalú lett volna, de végül vasbeton homlokzat készült fújt festéssel. Ennek színét városképvédelmi okok miatt előzetesen be kellett mutatni, mert csak így kaphatott építési engedély a vállalkozás (megjegyzendő, hogy érdekes módon az épület formájánál fontosabb volt annak színe - a szerk.). Az építkezés befejezésének közeledtével maga a Főváros választott zsűrije szavazta meg az épület színét három festett homlokzati mintából. Az épület átadása után napirendre került az építés átfestése, de annak magas költsége miatt végül erre nem került sor.

Az épület ezután viták és viccek tárgyává vált; többek között a Ludas Matyi és a Rádiókabaré is kifigurázták. A pesti nép ezúttal sem hazudtolta meg szatirikus hajlamát, röviddel a zöldre fújás után Spenót-palotának keresztelte el a székházat. Kubinszky Mihály építészkritikus túl egyszerű megfogalmazásúnak, méretében túlzottnak ítélte az épületet a Budapest című folyóirat hasábjain. A homlokzatot pedig túlságosan hosszúnak tartotta. Szerinte az építkezés hosszúsága miatt az ízlésvilág annyira megváltozott, hogy ami 1969-ben jó lett volna, az 1980-ra már nem.

A tévé 1979-ben készített róla riportfilmet: a megkérdezett járókelők fantáziátlannak, ormótlannak, tömegével környezetbe nem illőnek tartották a spenótkaszárnyának" is csúfolt épületet. Valóban: az új irodaház tömege akkora, mintha elődjéből, az Ullman-házból kettőt egymásra építettek volna.

Hofer Miklós építész szerint "a Roosevelt teret az Akadémia és a Gresham épülete annyira uralja, hogy hozzájuk mindenképpen csak valami csöndesebb épület illeszkedhet. Ma is úgy érzem, hogy az irodaház tömegében is, megformálásban is jó oda, mert nem lehet egy korszerű irodaházat (...) belekényszeríteni (...) egy XIX. századi építészeti keretbe".

Az egykori statikus tervező így emlékezett vissza a burkolat kialakítására: "Üveg és alumínium itt nem jöhetett szóba, tehát végül is abban maradtunk Hübner Tiborral, aki ekkor már az épület tervezését átvette, hogy kisebb darabokból felcsavarozunk a homlokzatra vékony vasbeton elemeket, melyeket azután egy műanyagkötésű réteggel lefújnak, ami hasonlít a kő struktúrájához. Heine írja egy helyen: „Vén dómjaidnak zöldes kővirága" - valami ilyen lebegett a szemeink előtt, egy finom angol szövet, benne kis zöldes színezés. Amikor azonban szabadságunkról visszatértünk, megdöbbenten láttuk, hogy egy erős és ellenszenves zöld színnel festette be a kivitelező a Zrínyi utcai homlokzatot, és az anyagot az egész házra már megvette. Szörnyű volt és utóhatásaiban is igen kedvezőtlen. Valami újságíró, vagy riporter kitalálta a spenótház elnevezést és ez minden további lehetőségnek gátat szabott".

Az épület eredetileg a Medimpex, a Nikex és a Tannimpex külkereskedelmi vállalatok székháza lett vona, de 1980-ban egy állami bizottság úgy döntött, hogy az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Anyag és Árhivatal költözhet be.

1990-ben a Tervhivatal megszűnt, s az épület először a munka- és pénzügyi tárcákhoz, majd 1996-ban az ÁPV. Rt-hez került. Ez utóbbi bajor befektetőknek adta el végül.

Hosszú tervezési viták után a Spenót-házat 2003-ban részben elbontották, amelyet átalakítva végül 2006-ban adtak át. Az építészkamara kamaraügyészi jelentése szerint a kiviteli tervi munkarészek közül az alaprajzok, metszetek, lépcsőházak, liftaknák, álmennyezetek és álpadlók tervei és részlettervei, valamint a belsőépítészeti tervezés a MCXVI Kft.-nél, a homlokzatok és a tető tervei a Turányi és Simon Építészirodánál készültek, míg a homlokzati részlettervezést német szaktervező cég készítette.

Csordás Lajos nyomán a cikket írta: Varga Máté

Tervezője: Hofer Miklós                      Hübner Tibor                      Horváth Lajos  Építés éve: 1970-1980  Stílusa: modern  Funkciója: irodaház

Budapest története  Eltűnt épületek  Széchenyi István tér  Magyar Tudományos Akadémia  Nákó-ház  Lloyd-palota

Jelenleg nincs ajánlható link!