HIRDETÉS

Sztálin-szobor
       XIV. kerület, Városliget

Sztálin szobrának felállításáról 1949. december 20-án, két nappal Sztálin születésnapja után után döntött a Magyar Kommunista Párt vezetése. A 25 meghívott szobrász pályázata közül politikusokból és művészekből álló zsűri választotta ki Mikus Sándor Kossuth-díjas alkotó tervét. A szobrot eredetileg hat méter magasra tervezték, de végül nyolc méteres lett, a talapzat pedig még tíz méterrel magasabbá tette.


HIRDETÉS

 

Fényképalbum

 
   

A Dózsa György utat kiszélesítették, a háború óta romos Regnum Marianum templomot és a Városligeti Színházat pedig lebontották, hogy helyet és teret biztosítsanak a szobornak, amelyhez felvonulási tribünt illesztettek. A szobrot 1951 decemberében avatták, amelyen nyolcvanezer ember vett részt.

A budapesti Sztálin-szobor a kommunista zsarnokság egyik jelképének számított.

A Sztálin-szobor eltávolítása egyike volt a MEFESZ 1956 október 22-ei műegyetemi gyűlésén elfogadott 16 pontjának, amelyet a 23-ai tüntetéseken másolatokban nagy példányszámban terjesztettek, illetve sok helyen ki is ragasztottak a városban. A listán szereplő pontokat sokan a forradalom fő követeléseinek tekintették. 13. pontja ez volt: „Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek”.

A forradalmárok 1956. október 23-án este kezdték meg a diktatúra jelképének elbontását: a szobor nyakába kötelet akasztottak, csörlőkkel, teherautókkal és más erőgépekkel próbálták ledönteni, sikertelenül. Miután a hegesztők megérkeztek az akkor Sztálin térnek nevezett Dózsa György útra, lángvágókkal elválasztották a törzset a csizmától, és rövid idő alatt ledöntötték a szobrot.

A tömeg „Sztálin testét” egészen a Blaha Lujza térig vitte, ahol tovább darabolták, pontosabban szétverték. A legnagyobb megmaradt, jelenleg ismert maradvány Sztálin ökle, amely a Nemzeti Múzeumban látható. A „Felvonulási téren” a hatalmas tribünön csak a csizma meredt az égbe, a budapestiek pedig „Csizma térnek” gúnyolták a helyszínt.

A forradalom vérbefojtása után a Kádár-rendszer egészen 1965-ig kivárt, amikor a volt Sztálin-szobortól nem messze felavatták Lenin szobrát.

 

 

Adatok

 
 Tervezője: Mikus Sándor
 Építés éve: 1951
 Funkciója: köztéri szobor
 Ledöntése: 1956
 
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!