HIRDETÉS

Bogrács
       Ősi magyar főzőedény

A bogrács egy szabadtűzi főzőedény, amely hagyományosan a magyar tábori főzés egyik kelléke. Jellemzői, hogy különböző űrtartalmú és alakú, felfelé szélesedő nyílású, s egy nagy drótfüllel függeszthető fel a tűz fölé. A bográcsban készült ételek íze finomabb lesz a konyhában készültekével, s ezen ételek készítéséhez olyan közösségi tevékenységek kapcsolódnak (favágás, alapanyagok összekészítése), amelyben az egész család, vagy a baráti kör is részt vehet.


HIRDETÉS

A bogrács egy ősi főzőedény, amely minden földrészen, és szinte minden nép őstörténetében megtalálható. A legelső bográcsokat, az ősi nomád lovas kultúrákban használták először, mivel a szabadban való főzéshez a legalkalmasabb eszköz a tűz fölé függeszthető üst volt. A mai - fémből készült - bogrács ősét, a honfoglaló Magyarok hozták magukkal a Kárpát-medencébe, amit akkor még cserépből készítettek. Ez az üst a X-XIII. századi Magyar fazekasság legjellemzőbb edénye volt. Mára azonban ez az edénytípus összefonódott a Magyar kultúrával, mondhatni hogy a Magyar nemzeti ételek szimbólumává vált. Tehát a bogrács ma már sokkal több jelent, mint pusztán egy szabadban használatos edénytípus.

Egyik formája kerek, és széle kifele hajlik. Ennek megfelelő változatait a keleti szlávságon át egészen a Kaukázusig lehet nyomon kísérni. A másik inkább körte alakú, pereme felfele álló, egyenes. Ez a magyar nyelvterület déli részében otthonos, és a balkáni formákkal egyezik meg.

     
A tábori bográcsozás kellékei: bográcstartó vas, sima és halfőző bogrács

A bográcsban szabad tűzön főztek sűrűbb vagy hígabb levesféléket, húsokat. Ezeknél lényegesen nagyobbak azok a rézből készült edények, üstök, melyekben abálták a szalonnát, hurkát, olvasztották a zsírt, illetve a jószágnak főztek benne abrakot. Ezeket beépített katlanokban elsősorban a Dunántúl és az Alföldön találjuk. A katlan nyugati származék, és az utóbbi századokban került Magyarországra.

Új, vagy fényes bogrács vásárlásakor először a rozsdagátló mázat kell eltávolítani a bogrács faláról. Minden ilyen típusú bográcsedény rozsdásodás elleni védőréteggel kerül forgalomba. A védőréteget szabadban rakott tűzön égessük le. Előtte kívül-belül zsírral, vagy étolajjal kenjük be. A tűzre csak akkor helyezzük rá, ha az már lánggal ég. A leégetés után a bográcsot finom kőporral vagy homokkal súroljuk át, míg felülete fényes nem lesz. Ezután mosószeres vízben alaposan mossuk meg, és tiszta vízzel öblítsük le.

A bogrács alatt a tűz helyét úgy alakítsuk ki, hogy a tűz lángja védve legyen a széltől, és a tűz melegítő hatása a legkedvezőbben érvényesüljön. A bográcsban való főzéshez lobogó tűz szükséges. Ha keményfát használunk a bográcsban készült étel elkészítéséhez, akkor az étel a használt tűzifa fajtájától függő, jellegzetes füstös ízt kap.

Hogy ne égjen le az étel, a bográcsot állítsuk megfelelő magasságra, gyakran forgassuk, és szabályozzuk a tűz lángját. Minél magasabbra helyezzük a bográcsot, annál kényelmesebb a főzés, így megelőzhető a derékfájás. Használat után a letisztított bográcsot minden esetben kenjük be olajjal vagy zsírral, hogy megóvjuk a rozsdásodástól.

Bográcsgulyás készítése során a húst folyó víz alatt leöblítjük, és közepes nagyságú kockákra vágjuk. A megtisztított fokhagymát, vöröshagymát finomra aprítjuk. A bográcsban felhevítjük az olajt, beletesszük a hagymát és megpirítjuk. Hozzáadjuk a húst, és állandó kevergetés mellett addig pirítjuk benne, amíg ki nem fehéredik. Megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, és máris felöntjük egy kis vízzel, nehogy a paprika megégjen, és keserű legyen tőle az étel. Beletesszük a fokhagymát, a köményt, ízlés szerint sózzuk, és takaréklángon puhára főzzük. Amikor a hús majdnem megpuhult, beletesszük a megtisztított, kockákra vágott burgonyát, a megmosott és megtisztított, cikkekre vágott paradicsomot, zöldpaprikát. Öntünk hozzá annyi vizet, hogy ellepje, és lassú tűzön készre forraljuk. A tojásból, lisztből, sóból tésztát gyúrunk, és a csipetkét beleszaggatjuk a levesbe. Addig forraljuk, amíg a csipetke megfő, és frissen tálaljuk.

  
A disznóvágás vagy lekvár főzés kellékei: üstház és üst

A disznóvágás során a levágott állat sok szalonnát ad, a belőle kisütött zsír a mindennapos főzés egyik alapanyaga. A szalonna egy részét üstben kavargatva kisütik, majd a zsírt bödönben tárolják. Zsírba öntve tartósítható a sült hús, és a töpörtyű is. A szalonnából kisült töpörtyű (vagy tepertő) a disznótor egyik jellegzetes étele.

 
Tepertő készítése (kép: eszpee)

Tepertő készítése során a szalonnát megmossuk és feldaraboljuk, majd kis lángon lábasba (nagyobb adag esetében üstbe) tesszük sülni. Amíg a szalonna sül, felügyelni kell, mert könnyen megéghet! Addig kell sütni, amíg picit megbarnulnak a kisült szalonnadarabok. Ha a tepertő megég, akkor íze kesernyés lesz, a zsír pedig nem alkalmas fogyasztásra. Amikor kisült a tepertő, a zsírt egy másik lábasba fém tésztaszűrőn átszűrjük. A tepertőből fakanállal a zsírt még kinyomkodjuk. Nagyon vigyázzunk a balesetveszélyre, mert a forró zsír igen veszélyes égési sérülést okozhat! A kész tepertőt megsózva, puha kenyérrel és savanyúsággal fogyasztjuk.

 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 Jelenleg nincs ajánlható link!




Bográcsban készült étel