|
Tarlós István főpolgármester 2011. év márciusában jelezte, hogy a
Főváros vezetése meg kívánja változtatni Budapest addig használatos
zászlaját, amelyhez a Fővárosi Önkormányzat döntésére volt szükség.
2011. június 22-én a Fővárosi Közgyűlés nagy többséggel, 21 igen és
2 nem szavazattal elfogadta Budapest új zászlaját.
A piros-sárga-kék színű régi lobogót rendszerint a hozzá hasonló
színű kék-sárga-piros Románi nemzeti lobogójával tévesztették össze
nem csak a külföldiek, de sok magyar, illetve budapesti lakos is.
Mindkét lobogó színösszeállítása a kék, sárga és a piros (bővebben
lásd: Budapest régi zászlaja).
Az új lobogó fehér színű, nemzeti színekből álló (piros-zöld),
befelé mutató farkasfogazattal szegélyezett zászló, közepén a
Budapest jelenleg is használatos címérével.
Budapest jelenlegi zászlaja
(2011. augusztus 14-től)
Budapest új zászlaja erősen hasonlít az 1848-49-es magyar
szabadságharcban a Honvéd seregek által használt zászlóhoz, valamint
Magyarország hadizászlójának szín- és formavilágához, amely szintén
fehér alapon piros-zöld farkasfogazattal volt díszítve, közepén az
akkori magyar címerrel.
Az 1848-49-es hadi
zászló
Budapest régi zászlaja
A főváros régi
lobogójának tervét - az egységes Budapest címerével együtt - 1873.
május 29-én fogadta el az akkor született Főváros közgyűlése, melyet
az uralkodó, I. Ferenc József magyar király 1873. szeptember 21-én
erősített meg.
Budapest főváros zászlójának színe már születése pillanatában viták
forrásává vált, ugyanis a képviselők helytelenítették, hogy a pesti
címer szerepel a felső mezőben, hogy Buda középkori címeréből
kiemelték az oroszlánt, s azt egyszerű címertartóvá "fokozták le",
valamint sérelmezték, hogy Óbudát csak egy kapu jelképezi, sőt,
helytelen a Duna szerepeltetése is, mert a folyó nem összeköti,
hanem szétválasztja a két várost.
A végül elfogadott és 2011. augusztusáig használt zászló
érdekes módon nagyon hasonlított Románia zászlajához, legalábbis a
színösszeállításában, ugyanis mindkettőn a kék, sárga, piros
található. Azonban amíg a román zászlón függőlegesen vannak a csíkok
és a színek a
kék-sárga-piros
sorrendben találhatóak, addig fővárosunk zászlaján vízszintesen
voltak a sávok, és a színek sorrendje fentről lefelé
piros-sárga-kék.
Továbbá még egy lényegi különbség, Budapest régi zászlaján szerepelt a
város címere is.
Budapest régi zászlaja
(1873. május 29. - 2011. augusztus 14. között)
 Buda zászlaja
olyan Árpád-sávos zászló, amelyben az ezüst csíkokat arannyal
helyettesítik. Ez ma az I. kerület zászlaja is.
Pest zászlaja sárga-kék, amiben a kék a Dunát, a sárga pedig
a dunaparti homokot jelképezi (régen Pest híres volt a
porviharairól, mivel az utcák akkoriban még nem voltak leburkolva).
Ez ma az V. kerület zászlaja is.
Budapest zászlaja a kettő ötvözéséből jött létre az 1872-ik
évi városegyesítési bizottmány döntése alapján.
Budavár (az I.
kerület) zászlaja
A trikolor eredete
A trikolór először a
francia forradalom (1789) idején jelenik meg. A forradalmi tömeg a
hármas szlogent – szabadság, egyenlőség, testvériség –
színszimbólumban is kifejezte. Vannak kutatók, akik a régi
Bourbon-címert elsöprő forradalom vérzivatarával hozták
összefüggésbe a trikolór egyre gyakoribb fölbukkanását. Tény, hogy
Napóleon katonái már a
piros-fehér-kék
lobogó alatt aratták győzelmeiket. Ha el is bukott Napóleon, a
trikolór az éppen kialakuló nemzetállamok identitásának szimbóluma
lett, s ma valamennyi európai nemzet büszkén lengeti háromszínű
lobogóját.
De hogyan lett Budapest zászlaja
piros-sárga-kék
színű? Ehhez ismerni kell a középkori erdélyi fejedelemség címerét.
Ez a címer évszázadok alatt sem változott, illetve csak a pajzs
formája alakult át.
A balázsfalvi görög
katolikus teológián ébredező román nemzeti szellem kezdettől fogva
Erdély címerét választotta trikolórja példájának. 1848-ban, mikor a
forradalmi magyar ifjúság tizenkettedik programpontjának – Erdély
Magyarországgal való újraegyesülésének – megvalósítását tűzte ki, az
erdélyi románság az ősi erdélyi címert mutatta fel
ellenszegülésképpen.
A piros-sárga-kék
aztán csakhamar egységes román nemzeti trikolórrá avanzsált.
Megjegyezni kívánom, hogy a hivatalos címer mellett az erdélyi
magyarság mindvégig a magyar nemzeti színeket, a
piros-fehér-zöldet
tekintette nemzeti identitása szimbólumának.
Hogy a forradalmi
köztudatból mégsem veszett ki Erdély hármas jelképe, azt mi sem
bizonyítja jobban, mint az, hogy 1848. március 15-én a pesti Nemzeti
Színházban Jókai Mór mellére Laborfalvi Róza ötszínű kokárdát
tűzött. Piros-fehér-zöld-kék-sárga virított Jókai mellén, így is
világgá kürtölve, hogy a forradalmi program tizenkettedik pontját ő
fogalmazta meg Petőfivel!
1867-ben, mikor a kiegyezés nyomán végre megvalósult a tizenkét
pont, Erdély visszatért az egységes magyar királyságba, az erős és
szilárd székesfőváros fölveszi a dicső Erdély színeit, a
piros-sárga-kéket. Azóta is viseli becsülettel, most már csak azért
is, hogy örök mementó legyen:
az ezeréves magyar Erdély
színét viseli Budapest, nem a százötven éves román trikolórt!
Konkrét történelmi források utalnak arra, hogy már Kálti Márk Képes
Krónikája iniciáléiban föltűnik a jellegzetesen magyar
színkombináció. Eredete kétségtelenül az Árpád-dinasztia piros-fehér
színében keresendő, utólag társult hozzá a természet színe, a zöld.
Mátyás király idején már általános a használata és csak természetes,
hogy 1848-ban a forradalom a magyar színt emelte nemzeti jelképpé.
Bereczki Károly |
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
|
