|

Tétényi Lovasklub |
 |
|
Új
építésű, családias, városi lovardánk bértartással, lovaglás
oktatással foglalkozik, ezen túl díjugratásra is lehetőség
van. Lovastábor, tereplovaglás, verseny, kellemes közösségi
tér a Duna-part mellett, az M0 budai oldalán, .a Camponától 5
percre, a Lánchídtól 13 km-re. |
|
Tovább |
A
lovaglás korábban elterjedt közlekedési mód volt, de a napjainkra
többen már csak kedvtelésből, hagyományőrzés vagy sport céljából
űzik. Ez utóbbinak a céljából komoly hagyománnyal rendelkező
versenyeket rendeznek és számos lovassportág terjedt el. A lovaglás
rendkívül élményekkel teli sport, amely a test összes izmát
megmozgatja, a lovas lelkére is hat, és folyamatos koncentrációt
igényel. A lovas csizmáival, derekával és karjával befolyásolja a
lovat. Karjaival a kantárszárakat, ezzel a zablán keresztül nyomást
gyakorol a ló szájára és nyelvére. Téves az a vélekedés, mely
szerint a zablával való lovaglás a lónak mindenképpen fájdalmat
okoz. Ne feledjük, hogy a lovaglás olyan tevékenység, melyben a
lovas bizonyos fokig ki van szolgáltatva négylábú társának és annak
ösztöneinek. A megriadó ló ösztönei felülírják a tanult
viselkedésformákat és elragadhatja a zabla nélkül lovagló lovast.
Helye van természetesen a zabla nélküli lovaglásnak, de
természetesen csak olyan környezetben, ahol a lovat semmilyen külső
körülmény nem zavarhatja meg abban, hogy kizárólag lovasára
figyeljen.
A lovaglás alapja a helyes ülés elsajátítása. A lovas az első
nyeregkápához közel ül. A testtartás egyenes, azaz a fej, a láb és a
sarkak egy vonalban vannak egymással. A vállakat egyenesen, lazán
leengedve hátul, míg a fejet felemelve, egyenesen tartják. A lovas a
ló két füle között néz ki. A combok és a térdek belső felületükkel
simulnak a ló oldalához. A lábszárak térdben kissé hajlítva,
szabadon lógnak a ló oldala mellett. Csizmasegítséget úgy adhat a
lovas, hogy a ló legjobban kidudorodó hasrészéhez nyomja a
lábszárát. Ha a boka ellazult, gyorsabb iramban elveszítheti a
kengyelt. A lábfejek úgy irányulnak kissé befelé és felfelé, hogy a
sarok lesz a test legmélyebb pontja. A lábujjak érintkeznek a
kengyelvassal.
Hazánkban a
lóversenyzés nyugati mintáját gróf Széchenyi István és báró
Wesselényi Miklós honosította meg.
A nyereg a lóra vagy más hátas állat hátára erősített
"szerszám", amely az ülést biztosabbá és kényelmesebbé teszi.
Készítésénél, alakja meghatározásánál tekintettel kell lenni, hogy a
lónak olyan részeire helyezze saját és a rajta ülő lovas súlyát,
amelyek alkatuknál fogva teherviselésre alkalmasak, tehát nem a
hátgerincre, hanem az oldalbordákra, amelyek boltozott, dongaszerű
alakjuknál s a rajtuk fekvő izomzatnál fogva erre kiválóan
alkalmasak.
A kengyel a nyeregről jobbról és balról lelógó, állítható
bőrszíjakra szerelt lábtartó vas. Ezzel egyrészt a lovas fölléphet a
nyeregbe, másrészt lovaglás közben lábbal tarthatja magát. Kényelmi
szerepe mellett az a nagy jelentősége, hogy kengyelben állva sokkal
nagyobb mozgástere van a harcoló lovas felsőtestének, mint nélküle.
A kantár a ló irányításához használt lószerszám, amelyet a ló
fejére helyeznek. Ezzel az eszközzel lehet a hátas és a fogatolt
lovat a kantárhoz szerelt zabla és hajtószár segítségével
irányítani, visszatartani és fékezni.
A zabla vagy zabola a lószerszám egyik része, amelyet a ló
szájába helyeznek, hogy az állatot ezen keresztül irányíthassák. A
zabla általában fémből, ritkábban más anyagból, gumiból vagy bőrből,
esetleg ezek kombinációjából készül. Egy középső elemből és két
karikából áll. A szájrész, amely a karikák között van, állhat egy
vagy két darabból. Ezeknek a daraboknak a vastagsága megválasztható
aszerint, hogy a ló erősebb vagy gyengédebb irányítását tartjuk-e
szükségesnek. A lovak a rézből vagy vasból készült zablák ízét
kedvelik, ezért ezeket könnyebben elfogadják. Ma már léteznek
ízesített friss almaízű és szintetikus anyaggal bevont zablák is,
ami a ló nyálképződését serkenti. |
HIRDETÉS


HIRDETÉS
|