Az 1686-ban felszabadult Budán a magyar királlyá is
megkoronázott Habsburg uralkodók nem sok időt töltöttek, szemükben csak
Bécs lehetett az igazi központ. A magyar nemzet önállóságáért küzdők
igyekeztek Buda fővárosi rangját elismertetni, így természetes volt,
hogy az ország útjainak hosszát is innen számították, egész pontosan, az
újonnan felépülő királyi palota küszöbétől.
A reformkorban született meg a gondolat, hogy a jelképes útjelzőt az
épülő Lánchíd budai hídfőjénél kellene felállítani. Így került a kő a
Királyi-palota elől a Lánchíd térre (mai Clark Ádám tér). Igazi
megbecsülésben viszont itt sem lehetett része, hiszen az idők folyamán -
miközben egyre inkább beépült a hídfő környéke - a mérföldkőnek nyoma
veszett.
Az 1930-as évek elején Festetics Pál gróf vetette fel a javaslatot, hogy
állítsanak fel egy művészileg is méltó színvonalú alkotást az állami
országutak kiindulópontjánál, az 1912 óta Clark Ádám nevét viselő téren.
A Hungária Automobil Club magáévá tette az indítványt, így megbízta
Körmendi Frim Jenőt az emlékmű elkészítésével. A ruszkicai fehér
márványból faragott, egyméteres, finoman megmunkált, karcsú nőalak,
Patrona Hungariae, azaz Magyarország Védőasszonya
harmonikusan illeszkedett a talapzatául szolgáló, két méter magas,
jelképes kilométerkőhöz. A haraszti mészkőből készült talapzat
előlapjába a következő feliratot vésték: "A magyar országutak
kiinduló pontja / 0 km / Állította a Hungária Automobil Club / 1932".
Az első kilométerkő (Körmendi Frim Jenő munkája, 1932.)
A kilométerkő hátlapjába és két oldalsó lapjába a
gyalogos, a kocsis és az autóvezető stilizált domborművét véste az
alkotó. Körmendi Frim Jenő munkáját 1932. május 7-én leplezték le a
Clark Ádám tér déli oldalán, a Kereskedelmi Minisztérium épülete előtt.
Az avatóbeszédet a klub díszelnöke, József Ferenc főherceg tartotta.
Budapest 1944-45-ös ostromakor a Vár környékén tomboltak a legsúlyosabb
harcok. Romba dőlt a Clark Ádám tér épületeinek jó része, s elpusztult a
0 kilométerkő is. Pótlásának gondolata csak az ötvenes évek elején
merült fel; ekkor a Madonna-alak újrafaragása a kommunista rezsim
vallásellenessége miatt szóba sem kerülhetett. De milyen legyen egy
szocialista 0 kilométerkő?
Molnár László 1953-ban felállított, életnagyságú, a szocreál jegyeit
hordozó, távolba tekintő munkásfigurája plasztikailag tisztességgel
elkészített alkotás volt, de a legkevésbé sem fejezte ki a gondolatot,
amiért létesült. Éppúgy állhatott volna egy vasmű vagy egy munkásotthon
előtt, mint a Clark Ádám téren.
A második kilométerkő (Molnár László alkotása, 1953.)
Alig húsz év múlva a főváros vezetése úgy határozott, másik, kifejezőbb jelzésre van szükség. Molnár alkotását a XVII. kerületi Tanács kérésére 1974-ben Rákoshegyen, a Szabadság utca és a Baross utca sarkán helyezték el, egyszerű köztéri szoborként. Az elárvult talapzattal senki sem törődött. Jelenleg a Közlekedési Múzeum parkjában található.
Az új 0 kilométerkő elkészítésére a magyar kortárs művészet egyik legkiemelkedőbb művésze, Borsos Miklós kapott megbízást, aki nem is okozott csalódást. Az 1975-ben felállított, jelenleg is látható munkája nemesen egyszerű, ugyanakkor tökéletesen adja vissza a mondanivalóját.
A 0 kilométerkő 1975-ben
A három méteres, ovális ívelésű nulla számjegy külső felülete simára polírozott, belsejének durvább megmunkálása a kő igazi anyagszerűségét érzékelteti. A budavári Sikló vízivárosi végállomása közelében harmonikusan illeszkedik környezetébe. A mészkőből faragott kocka alakú talapzat oldalába a KM jelet faragták.
A 0 kilométerkő 2013-ban, miután a park növényeit megritkították (kép:
Varga Máté)
2014. szeptemberében felújították a szobrot és az azt övező parkot.