Báthory Kávéház

A Báthory Kávéház épülete 1925-ig foglalta el a Kálvin téren a református templom előtti területet. A kávéház már az 1870-es évektől működött a Kecskeméti utca és Múzeum körút sarkán álló Geist-házban. Nevét első tulajdonosáról, Bátori Mihályról kapta, de th-val és y-nal jobban hangzott, ezért az épület homlokzatára már Báthory-ként került fel a név.



A Báthory Kávéház története

Kávéház a Geist-házban

1905 májusában a Kálvin tér és a Kecskeméti utca sarkán bóbiskoló hordárok és parádéskocsisok hatalmas, csörömpölő zajra riadtak. Egy anarchista társaság betörte a Báthory Kávéház tükörablakait.

Morvai Ferenc urat, a tulajdonost, akinek termetes adóssága s négy neveletlen gyermeke volt, egészen letaglózta a veszteség. Idegösszeroppanással szállították a "Napóleon-gyárba", azaz a Schwartzerba. Az asszony megkérte jó barátjukat, Beyer Marcellt, hogy amíg a férje fel nem épül, vegye át az üzlet vezetését.  A férj betegsége hosszan tartott, így aztán Bayer Marcell egyévi kisegítő munka után, megvásárolta a Báthory Kávéház bérleti jogát. Át is költöztek az Erzsébet kőrútról a Kecskeméti utca 14-be, a kávéház épületében lévő, háromszobás lakásba.

Responsive image
A Kecskeméti utca torkolata a Belváros felé a Calvin tér felől nézve (jobbra a Geist-ház)

A Kálvin tér, az egykori Szénás-piac, a század elején még a város alvége volt. A régi Pest és a mai Budapest a lerombolt Városkapu helyén érintkezett a falusias alvéggel, a vidékkel. A Báthory Kávéház teraszán La Valliere-nyakkendős költők ültek, világvárosias pózban, s hallgatták két verssor közt elrévedve, a tér közepén hencegő márványkút csobogását. De a Soroksári út felől behömpölygött a falusi idill is: csizmás, turisöveges, szűrös-tarisznyás parasztok botozták fel a gulyát a vágóhídra. Az ökrök nagyokat lefetyeltek a kút márványmedencéjéből, amelyen oly ábrándosán függtek a poétatekintetek. A Geist-ház Kecskeméti utcai lakásaihoz loggia vezetett, míg a Magyar utcai és az egykori Országúton (Múzeum körúton) lévő lakásokat a pesti bérházakra jellemző folyosóról lehetett megközelíteni.

A nagyobbik Beyer gyerekek, a Marika és a Rudi, valamint Gizi gyakorta tartózkodnak a Báthory kávéházban rendszerint, ahová a két utcára is néző háztömb belseje felől, a kártyaszoba egy kis ajtaján keresztül visz az út. Gizi iskolából jövet-menet, a lakóház felől jár be szüleihez a zajos kávéházba. Ahogy keresztülmegy a kártyaasztalok közt, a füstös szobán át, gyakran megáll a játék, és a játékosok szemükkel követik a kislány útját.

Amikor Beyer Marcell megvásárolta a kávéházat, Gizi tizenhárom éves volt. Ez a környezet lett második otthona, s a gyermekkori sámlidobogó után az első színpada is. A kávéház, amely a század eleji Budapesten a lázongok tanyája, a tunyaság fészke, közéleti csarnok, terefere fórum és pletykaközpont is; ez a mindennapos, sűrű nyilvánosság, ahol a nagy elhatározások és olcsó szóviccek születnek; ez az éjjel-nappal kivilágított kirakat, amelybe némelyek csak belépnek, míg mások egy ültő helyükben, a széken száradnak el.

Mennyi alkalom a megfigyelésre! Különösen a Báthoryban, itt a belváros és a "vidék" érintkezési pontján, ahol egyaránt otthon érezte magát a nemzetes úr, a polgár, s a félproli. A gyermeklány számára, akinek az emberi adatgyűjtés majd művészi kötelessége lesz, keresve sem találhatnánk jobb környezetet. Gizi már tízvalahány éves korában annyi társaságot, embertípust és helyzetet ismert meg, mint más polgárlányok - akiket az illem kiutasított ebből a nyilvánosságból - asszonykorukban sem.

Persze, az apa nem nézte örömmel Gizi kávéházi szerepléseit. Honnan is tudhatta volna, hogy mindennap egy-egy lecke, amelynek mint színésznő látja majd hasznát? Beyer Marcell legszívesebben kitiltotta volna lányát a kávéházból. De a körülmények kényszerével szemben tehetetlen volt.



A kávéház bezárása

A Bátorkának becézett Báthory Kávéházat Bátori (Hüttner) Mihály vezette 1871-től kezdődően, de az épület folyamatosan a Geist család tulajdonában volt. 1909. október 14-én a család örököse, Szerb Györgyné (szül. Geist Clarisse) kezébe került az ingatlan, aki elődeivel ellentétben már nem volt olyan toleráns és felmondta a kávéház bérleti szerződését. Az új tulajdonos azzal az indokkal mond fel a kávéház üzemeltetőjének, hogy nem tűr a házában éjszakai üzletet.

A pesti lakosság egy része eget-földet megmozgatott, hogy a kávéház bezárását megakadályozzák, de a tulajdonos hajthatatlan. Gizi akkori udvarlója, bizonyos Sztrakoniczky Károly például - aki egyébként sokáig vőlegényjelöltként is szerepel Gizi életében - hírlapíró révén még újságcikk is keletkezik a kávéház bezárásáról. Az új tulajdonost azonban ez sem hatja meg, rendíthetetlen, ráadásul a törvények is őt védik, így a kávéház 1911-ben végérvényesen bezár. A ház tulajdonosa csipkeüzletet nyit a helyén.

* Megjegyzendő, hogy ekkor már nem Beyer Marcell volt a kávézó bérlője, mert ő időközben kibérelte Stern Józseftől a tér közepén lévő divatáruházat, amelybe 1909 telén át is költözik (Gizi ekkor már 17 éves).



Bajor Gizi

Responsive image
Bajor (Beyer) Gizella
(1893. május 19. - 1951. február 12.)

Nagyapja Görgei Artúr vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss von Hortenstein bárónő. Sváb gyökerekkel rendelkező apja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban - bányamérnök volt, aki eszes és becsületes ember létére jóhiszemű volt - »jó barátai» unszolására otthagyta a jó állását és a budapesti Kálvin téren átvette a régi jó hírű Báthory Kávéházat.

A színháztörténet primer forrásaiból, a színlapokból, színikritikákból tehát felrajzolhatók Bajor Gizi pályakezdésének főbb állomásai. De hogyan befolyásolta mindezt a magánvilág, a háborús környezet, a háborús ínséggel egyre inkább együtt élni kénytelen budapesti valóság? Ha a személyesebb dokumentumokat vesszük kézbe, megismerhetjük a fiatal színésznő életkörülményeit, és kirajzolódnak motivációi is.

Bajor Gizi ekkor családjával élt, amelynek megélhetését hosszú ideig a Kecskeméti utca 14. szám alatt, majd a Kálvin tér közepén, a templommal szemben lévő pavilonépületben üzemelő Báthory kávéház biztosította. Bajor Gizinek a kávéház törzsvendégei udvaroltak: Alländer Ernő cselédkönyves orvos, Sztrakoniczky Károly pályakezdő műtörténész és színikritikus, Csip- kay János medikus és Vajda Ödön ügyvédjelölt, akivel végül a színi akadé- mista Beyer Gizella 1913-ban eljegyezte magát.

Nővére, Mariska már férjhez ment, elköltözött otthonról; fivére, Rudolf még a családdal élt.

Édesapja, Beyer Marcell, hogy új kávéházát megnyithassa, teljesen eladósodott: hitel fedezte a Kálvin téri kávéház ragyogó berendezését és ezüstszervizeit. Bajor Gizi édesapjának erőfeszítései azonban hiábavalónak bizonyultak, a Kecskeméti utcai Báthory törzsközönségét nem sikerült átcsalogatnia a tér másik oldalára. A kávéház hamarosan csődbe ment, és bezárta kapuit. Épületét 1914-ben le is bontották.

Beyer Rudolf élettörténetéhez még hozzátartozik, hogy az első világháború után az Olasz-Magyar Bank tisztviselője lett. A családi hagyomány szerint egy időben József Ferenc főherceg Kúria utcában lévő borszaküzletét vezette. Élete végén a Nemzeti Színház pénztárosaként dolgozott.


Az új Báthory Kávézó

Kávézó a Kálvin tér közepén

Beyer Marcell 1912-ben hatalmas hitelt vesz fel különböző bankoktól, majd Stern Józseftől megveszi a kör alakú épületet. Az ideiglenesnek szánt üvegpavilonban próbálja új életre kelteni üzletét.

Responsive image
A Stern József idejében lévő épület

1913-ban az épületről lekerülnek a régi szecessziós díszítőelemek, majd az egészet déli irányba 15 méterrel kibővíti. Bár a legendás kávézó korábbi fényét soha többé nem nyeri vissza, de némiképpen enyhíti a család anyagi gondjait.

Responsive image
Az átcímkézett épület, mint az új Báthory Kávéház

Ez a kávéház valóban szebb, korszerűbb, így tágasabb a réginél. Éjszaka ragyog hatalmas, körbe futó tükörablakaival, mint egy kivilágított akvárium. Az ablakok mögött páfrányok, délszaki növények zöldellnek. Fent, az épület tetején terasz működik, a Hold ingyen-világításában. A tulajdonos heteket tölt Bécsben, maga válogatja össze a berendezést. Nem sajnálja a pénzt. Ezüst evőeszközöket vásárid: ezüst kávéstálcát, hamutartót, fogvájóhengert, sószórót - mindenből csak ezüstöt.

"Ragyog hatalmas, körbefutó tükörablakaival, mint egy kivilágított akvárium. Az ablakok mögött páfrányok, délszaki növények zöldellnek. Fent, az épület tetején terasz működik, a hold ingyenvilágításában. A tulajdonos ezüst evőeszközöket vásárol: ezüst kávéstálcát, hamutartót, fogvájó-hengert, sószórót" - meséli Galsai.

De Marcell rosszul számít, mert a Geist-házban ekkor még működő konkurens kávézóból nem tudja átcsalogatni korábbi törzsközönségét, amely ugye 1911-ig működik egy új bérlő alatt. Az új közönség pedig nehezen verődik össze. A kamat nőttön nő, az ezüstök a "beugró" vendégek miatt egyre fogynak. S Marcell bácsi mind cinikusabb, keserűbb lesz. Egyesek már "báró úrnak" szólítják. Ami egy üzletembernél rossz jel. Gizi ebbe a veszendő látszatragyogásba csempészi be a kolléganőit. Még sejtelme sincs, hogy nemsokára ő is a szegényebb sorsú diákok közé fog tartozni.


A negyedmilliós kártyaveszteség

Akik elsősorban azért jártak kávéházba, mert ott jobban érezték magukat, mint otthon, azok általában az előnyeit nézték "az aszfalt-kultúra központjának". Találkozóhelynek tekintették, ahol ki-ki a hozzá hasonlókkal találkozhatott. Ezért Budapesten nemcsak a New-York vagy a Philadelphia volt híres asztaltársaságairól, meg a Central, ahol szerdai összejöveteleit tartotta a magyar írónők színe-java, a "Kaffka Margit Társaság", hanem az ún. éjjeli kávéházak is, mint például a Sport és a Velence, ahol először vetítettek filmeket, vagy a Meteor és a Pannónia, olyan híres cigányprímásokkal, mint Radics Béla, Munczy Lajos, Vörös Elek, és a legendás Banda Marci. Vagy éppen a Ferenczy, a Báthory, a Fiume, a Korona és a Cammon, amelyek kártyacsatáiról sokat suttogtak egykor főváros-szerte.

Utóbbiak közül egy ilyen kártyacsata történetét meséli el az Esztergom folyóirat 1904. november 3-án:

"A bácskai nábob fia, Dungyerszky György most egy éve, november 4-én Szaczelláry György országgyűlési képviselővel kettesben ferblizett s rövid néhány óra alatt készpénzben 14.000 koronát, hitelre pedig 300.100 koronát vesztett. A nevezetes kártyajáték, melyet a Báthory-kávéház különszobájában kezdtek s egy privátlakáson folytattak, annak idején a nyilvánosságot is foglalkoztatta. Az öreg Dungyerszky ugyanis vonakodott kifizetni a fia kártyaadósságát s a pénzt inkább jótékony célra fordította. A fia pedig ennek következtében leköszönt a tiszti rangjáról s szanatóriumba ment.

A budapesti büntetőjárásbíróságon e héten tárgyalták ez ügyet, Baumann Mór kir. járásbirónál. Tiltott szerencsejáték által elkövetett kihágásért idézték pörbe Szaczelláry Györgyöt és Dungyerszky Györgyöt, továbbá a kávéház tulajdonosát, Morvay Ferencet és a főpincérét, Széman Mártont. A tárgyalásra azonban csak Szaczelláry és Szémán jelent meg. Dungyerszky külföldön jár, Morvay pedig időközben megőrült.

Szaczelláry György elmondta, hogy Dungyerszkyval orfeumban találkozott s az ő indítványára és nógatására mentek a Báthory-kávéházba ferblizni. Kettesben játszottak hajnali egy órától reggeli öt óráig. A pincér, nem tudhatta, hogy milyen játék folyik a szeparéban, mert táblát és krétát kértek s ugy tettek, mintha alsóst játszanának.

Széman Márton főpincér vallja, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy Dungyerszky és Szaczelláry mit játszanak. Hajnali egykor jöttek s pezsgőt kértek. Dungyerszky nagyon jókedvűnek látszott, mert a kezével hadonászott. Csakhamar kártyát kértek s egy különszobába vonultak. Többször bement a szobába, de nem hallott olyan kifejezést, melyből azt következtethette volna, hogy hazárdjátékot játszanak. Egy alkalommal mikor bement, látta, hogy Dungyerszky a kártyát a földhöz vágta s uj kártyát kért. Ekkor figyelmeztette a vendégeket, hogy hazárdjátékot ne játszanak, mert az az ő állásába kerülne.

Halász Béla, a pesti hazai első takarékpénztár tisztviselője együtt volt a vádlottakkal az emlékezetes éjszakán. Dungyerszkyvel ment az orfeumba, ahol Szaczelláryval találkozott. Dungyerszky azt mondta Szaczellárynak, szeretne kártyát játszani, harminc negyvenezer forintos differenciával. Szaczelláry eleintén nem akart játszani, de később mégis elmentek a Báthory-kávéházba, s ott ezer forintos vízivel ferblit játszottak. Dungyerszky a kávéházban 196.000 kor.-t vesztett.

Az ügyészi megbizott: Többször váltottak kártyát?
A tanú: Ugy hét-nyolc csomag kártya fogyott el.

A bizonyító eljárást ezzel befejezték s az ügyészi megbizott Szaczelláry György ellen vádat emel tiltott szerencsejáték által elkövetett kihágásért. Széman főpincér és Morvay Károly kávéháztukíjdonos ellen a vádat elejti, Dungyerszky ellen pedig az eljárást fölfüggeszteni kéri addig, amig megidézhető lesz. Szaczelláryra vonatkozólag súlyosbító körülmény, hogy mint törvényhozó követte el a kihágást, s talán többször követte el. Súlyosító körülmény még, hogy olyan nagy összegre játszottak.

Buncel Alfréd dr., Szaczelláry védője csak azt jegyezi meg, hogy Dungyerszky volt az, aki a játékot indítványozta. A biró Szaczelláry Györgyöt kétszáz korona pénzbüntetésre Ítélte. Szémánt fölmentette. Dungyerszky ellen az eljárást fölfüggesztette. Sulyositó körülmény a játék folyamán fölmerült óriási differencia. Szaczelláry megnyugodott az ítéletben, s nyomban lefizette a kétszáz koronát
".

Responsive image
A jelentősen átépített kávéház látványa a Duna felől

Az első világháború előtt - a szociális elégedetlenség lohasztására - gyakran rendeztek gyűjtéseket. Ilyenkor a forgalmasabb útszakaszokra kiraktak egy napernyőt, a napernyő alá egy nemzeti színnel letakart asztalt, az asztalra egy perselyt, mögé négy-öt széket, majd rájuk ugyanannyi nagyasszonyt. De utóbb, a látványosság kedvéért, neves színésznőket is kiültettek az utcára, a színinövendékeket pedig persellyel a kezükben, nekiszabadították a járdának. Gizi Péchy Blanka párja lett, aki akkor is matrózruhát hordott. Másra nemigen futotta volna a Báthory Kávéház bevételéből, és jószerint már a Beyer-család javára is kiírhattak volna egy kisebbfajta gyűjtést.



A kávéház bezárása

A Főváros a század első éveiben új rendszerű építkezést vezetett be, amelynek folyamán lépten-nyomon kisebb és nagyobb árubódék nőttek ki a földből, s amelyek eredetileg arra az időre épültek csupán, amíg a bódék közelében folyó házépítések befejeztetnek. De az idők folyamán ezek a bódék állandó jelleget nyertek (mint Stern József divatháza), a házak régóta készen álltak már, a bódék pedig még mindig ott éktelenkedtek a legforgalmasabb utcákban. Ennek pedig az volt az oka, hogy mindig akadtak jószivü emberek, akik merő humanizmusból kijárták a Közmunkák Tanácsánál és a Városházán a bódék életének prolongálását.

1909-ben a Kálvin tér kellő közepén épült egy ilyen bódé. Ez már azonban nem volt valami éjszakán át összetákolt, hordható alkotmány, hanem egy valóságos pesti cifra kávéház, amelyet gazdája után Báthory Kávéháznak hívtak. A bódé-engedély eredetileg addig az időig szólt, amíg a környék végleges rendezése, a Kálvin tér szabályozása bekövetkezik. Ezt a terminust azonban később a város maga is túlságosan hosszúnak találta, minek okán 1911. február havában felmondta a telepengedélyt. Ez az intézkedés érthető okból igen kellemetlenül érintette a kávéháztulajdonost, aki legalább is 80-90.000 koronát ruházott itt be, abban a reményben, hogy még évekig zavartalanul szolgálhatja ki a vendégeket.

Báthory prolongációért folyamodott s a város több ízben gyakorolt vele szemben méltányosságot. A Közmunkák Tanácsa ellenben egyre jobban sürgette a kávéház lebontását, s az az álláspontja, hogy a bontáshoz 1913. november 1-ig feltétlenül hozzá kell fogni.

Tudvalévő, hogy a Kálvin téren a Főváros is, a református egyház is nagy építkezést tervez, amelynekgyőztese Reich Kálmán műépítész lett.

A Báthory-bódé sorsa ezek szerint ismét szembeállítja a Fővárost a Közmunkák Tanácsával. A kávéháztulajdonost az ügy minden szakában, az összes fórumok előtt, Pető Sándor dr. ügyvéd, a jeles kriminalista képviselte.

"Nem ártana, ha a Kálvin-téri bódé ügyével kapcsolatban, amelyet szerdán fog tárgyalni a közgyűlés, általában szóban kerülne a bódék dolga. Micsoda jogon akarják még esztendőkig ott tartani a Kálvin-téren a Báthory-kávéházat? Kik azok, akik állandóan azon dolgoznak, hogy a fővárost elcsúfítsák ezekkel az ideiglenes bódékkal? Vizsgálatot kell indítani a bódék dolgában, mert a helyiségeket nem kiszorult kereskedők kapják meg, valakik tehát rútul visszaéltek a főváros méltányosságával" - írja a Független Budapest 1912. április 4-én.

A Nagy Budapest című folyóirat tesz említést a kávéház sorsáról 1914. május 4-én:

"
Rombolják a Báthory kávéházat.
A bódék vége.

Végre valahára talán elpusztulnak Budapest utcáiról és tereiről az ideigleneseknek épített, de hosszú esztendőkig elpusztithatatnul szereplő árubódék. A Báthory-kávéháznak nevezett bódé, amelyet még akkor építettek, amikor a Kálvin-tér és a Kecskeméti utca sarkán lévő Pintér-ház épült, a minap került lebontás alá. A legnagyobb ellenségei azok a kereskedők voltak, akik a bódét otthagyták s beköltöztek az uj Pintér-házba és mindenképpen azon voltak, hogy a közben kiszorult Báthory-kávéház ne kaphasson helyet benne. Az igyekezet nem járt sikerrel s a Kálvin-tér közepén jó három esztendőn keresztiül bódé-kávéház állott.

Most már vége a bódénak s remélhetően azt jelenti ez a lerombolás, hogy a Kálvin-tér közepén nem is látunk többé bódét.

De amikor pusztuló bódékról van szó, meg kell emlékeznünk arról is, hogy a Szervita-téri bódét is elhordták végre, valamint a Kigyó-téren állót is. A Kigyó-térre végre valahára rákerülhet a Pázmány-szobor, azaz hogy — újra várnia kell egy darabig. A bódét ugyan elvitték, de a Kigyó-utcában leromboltak megint egy házat s ha nem is a kiszorult kereskedők, de az épitési anyagok foglalták el a régi bódé helyét. A térség be van kerítve s ha az érdeklődő azt hiszi, hogy a Pázmány-szobor felállitási munkálatai folynak ott, akkor nagyon téved. A Kígyó-téri ház építői helyezik ott el a téglát meg a homokot.

Még rendületlenül áll a Rókus előtti bódé. Palán azért, mert semmi szükség nincsen rá. A kereskedők, akik helyiséget bérelnek benne, nem szorultak ki sehonnét, hiszen a Kis-Rókus szilárdabban áll, mint valaha. A bódé azonban, amelyet egy nagyon szerencsétlen pillanatban engedélyeztek, sziklaszilárdan áll ott s már nem is emlékszünk arra a kedves kis parkra, amely a Népszínház előtt állott. Vajjon a főváros mikor fogja megunni ezt az utolsó mohikánt?
"

A Báthory Kávéház 1914 májusáig volt a tér színfoltja, majd lebontották. Helyén nyilvános illemhelyet létesített a Főváros.


Ajánlott cikkek

Geist-ház
A Geist-ház egy háromemeletes neoreneszánsz bérház volt a Kecskeméti utca torkolatában, a mai Kálvin téren. 1863-ban adták át Ybl Miklós tervezésében. Ybl-nek ez a munkája volt a harmadik a téren. Megrendelője a vagyonos mangalicatenyésztő volt, ifjabb Geist Gáspár.
Kálvin tér
A Kálvin tér Budapest egyik fontos közlekedési és városi csomópontja, a VIII. kerület (Józsefváros), a IX. kerület (Ferencváros) és az V. kerület (Belváros) határán. Több főútvonal halad át rajta: a Kiskörút mintegy körbeöleli Pest régi városmagját, míg az Üllői úton haladva egészen a Budapesti Nemzetközi Repülőtérig juthatunk.
Kiskörút
A Kiskörút Budapest egyik fontos főútvonala, amely a régi Pest városfalának mára részben elbontott vagy beépített vonalát követi. Gyakorlatilag egy félkörívet alkot a középkori Pest városa körül. A Kiskörút a Deák Ferenc tér és a Szabadság híd között húzódik, s három szakaszból áll: Károly körút, Múzeum körút és Vámház körút.