A malom és a mai fürdő korábbi őse már a török időkben is létezett, amelyről tanúskodik a Budát 1686-ban felszabadító egyesült európai hadsereg tábornoki irodája munkatársának, az olasz G. Domenico Fontana hadmérnöknek a rajza.

A közút a mai Frankel Leo úttal azonos, ez azonban jóval keskenyebb lehetett a
mainál, hiszen a Malomtó ma benyúlik az úttest alá. Ezzel kapcsolatban felmerül
egy fontos topográfiai probléma, a később Császármalomnak nevezett négytornyú
épület kora és eredeti rendeltetése. A szakirodalomban ezzel kapcsolatban nem
alakult ki egységes állásfoglalás. Bár a török forrásokban általában török
eredetűnek mondják, építése középkorba helyezésének lehetőségét is felvetette
Horváth Henrik. Szerinte ez a négysaroktornyos vár a régi római castrum
formáját, az "urbs quadrata"-t őrizte meg, és így "egyáltalán nem látszik
lehetetlennek, hogy Arszlán basa lőportára eredetileg szintén középkori építmény
volt".
Horváth ezen, még eléggé bizonytalan feltevéséből indult ki Csemegi József, aki
azután ebből új elméletet épített ki. Ismervén a szentjakabfalvai királyi vámra
vonatkozó adatokat, és átvéve Bártfai Szabó egy téves fordítását, feltételez egy
szentjakabfalvai királyi várat, és ezt a Császármalommal azonosítja. Szerinte az
épület a XIV. században épült.
Csemeginek a Szentjakabfalva déli határára vonatkozó megállapításaiban igaza
van, láttuk, hogy a malmok egy időben oda tartoztak. Vár azonban
Szentjakabfalván soha nem volt, és a Malomtó környékén sem mutatható ki, Csemegi
várelmélete tehát nem helytálló. Ugyanez a helyzet Zolnay elméletével, aki az
ispotállyal igyekezett azonosítani: ez is ellentétben áll az okleveles
adatokkal. Annyi bizonyos, hogy a Császármalom helyén (a mai Lukács-fürdő
területén) már ekkor is malmoknak kellett lennie, mégpedig a királyi malom és a
káptalani malom jöhet csak szóba. A káptalani malomnak a Császármalommal való
azonosítása ellen szól a Babochayval kötött szerződés, hiszen Babochaynak
kőépületeket kellett itt emelnie. Ezek szerint vagy a királyi malommal azonos a
Császármalom, és akkor ez is a XV. század végi hámorhoz tartozott (és akkor a
káptalan malma a XVIII. század végi térképeken a Császármalom melletti malommal
azonos, ebben az esetben az épület XV. századi) vagy pedig a török forrásoknak
van igaza, és ez esetben várszerű kiképzését akkor nyerte, amikor a meglevő
középkori malmokat puskaporőrlő malommá alakították át a törökök. A Császármalom
a török után is malom volt, de pontos építési idejét csak ásatások tudnák
tisztázni.

Buda és Pest térképe 1686-ban ostromhelyzettel (La Vigne de Nicolao Marcel,
1686.) - a jobb alsó sarokban ábrázolja a malomot
De mi a malom?
Malomnak nevezünk minden olyan kerékműves szerkezetet, amely különböző anyagokat
megőröl, azaz apróra zúz, tör, de olyanokat is, amelyek apró darabokat
egybegyúrnak. A vízimalmoknak két fő fajtája van, a kanalas és a kerekes malom.
Az előbbinél a vízkerék tengelye függőleges és egyszersmind a malomkövet is
hajtja. A vízkereket a víz folyása forgatja. A kerekes malom lehet alul- és
felülcsapó. Az alulcsapó malomnál már nem közös a tengely. A vízkerék tengelye
vízszintes, a malomköveket hajtó szálvas függőleges, a kettőt dobszerkezet
kapcsolja össze. A malomház a patakparton áll, a vízkerék tengelye innen nyílik
ki a vízikereket tartva, melynek lapátját alulról éri a folyó víz. Magyar nevén
először 1369-ben említik. Számunkra a felülcsapó malom a legfontosabb, "amelyet
nem a víz folyása, hanem esése hajt, hegyi patakokon áll. Ennél a vízkerékhez
vagy árokban, vagy lejtős csatornán vezetik a vizet, amely a vízkerék alatt
zuhanva alá, esésével, súlyával forgatja azt". 1359-ben már oklevél említi
magyarul: "felyulchapomolon", egyben latinul is megmagyarázza értelmét.
Ezt a leírást egybevetve a malomperek adataival, világos, hogy az összes hévízi
malmok felülcsapók voltak. Ez érthető is; a víz viszonylag kevés, mégis sok
malmot kellett hajtani.
Az akkori viszonyokhoz képest komoly technikai felkészültséget igényelt a malmok
üzemeltetése. Már maga a Malomtó létesítése is jelentős eredmény volt, ezzel
sikerült elérni a vízszint magasan tartását. A malomkereket föld alatti
ciszternákba helyezték el, és csatornákon át vezették a kerekekre a vizet. Ha a
kerék előtti falat alacsonyabbra veszik, akkor a víz esése kisebb, és így a
kerék lassabban forog. Viszont, ha felemelik valamely malom csatornáját, a víz
esése nagyobb lesz, jobban hajtja a kereket, de ha ez a csatorna esetleg egy
másik malom vízlevezető csatornája is egyben, akkor annak a malomnak lassabban
folyik el a vize, sőt visszatorlódik. Ez pedig akadályozza a működést. Mindez
világosan igazolja a malomperekben található összes panaszok valódiságát.
A vízimalmok megjelenése a technika fejlődésének jelentős állomását jelentette.
Hévízen a gazdasági életnek már el kellett érnie a XIII. században egy bizonyos
fejlődési szintet, ha itt akkor egy kisebb földesúrnak, mint Uza fia Péternek,
vízimalma volt. A vízimalmok mellett a kézi vagy állati erővel hajtott, és így
alacsonyabb fejlődési fokot képviselő malmok még Franciaországban és
Németországban is fennmaradtak a XVII-XVIII. századig.
A hévízi malmok először úgy látszik csak gabonát őröltek, és elsősorban városi
patríciusok bérelték. A gabonaőrlés jelentősége továbbra is fennmaradt, a XV.
század közepétől a budai zsemlyesütő pékek bérelték a malmok nagy részét. Ettől
az időtől kezdve azonban már egyre több adat szól arról, hogy a vízierőt ipari
célokra is felhasználják.

A budai Császármalom és Császárfürdő környékének helyszínrajzi térképe (Zakarias
Sax, 1797.)

A Lukács fürdő, Császár fürdő és környékének részletes szabályozási
helyszínrajza (középen a malomépület, Varásdy Lipót térképe, 1868.)
"A Nagy Mélt. Kir. Magyar Udvari Kamara
rendeléséhez képest f. év September 3-ikán Budán, a Praefectus
Kantzelláriájában nyilvánságosan tartandó Licitatio útján, 3 egymás után
következendő esztendőre a legtöbbet ígérőknek fognak árendába adattatni
a következendő kir. használatok, úm. 1-ször Budán, az országút mellett
levő, úgynevezett Császár-malom, melyben négy felyül, egy pedig alól
tsapó kerék forog, annak utána vagyon benne két kalló posztó és
pokrótzkallolásra, továbbá vagyon benne nagy két berakóhely lisztnek, és
egy gabonaleöltögetésre alkalmas padlás, melyre mintegy 2000 pozonyi
mérőt lehetet töltögetni. Lakásra vagyon benne 4 szoba, nagy konyha
hozzá, 2 kamara földszint, mint bolthajtásra, fakamara, kotsiszín,
istálló 6 lóra. Ezen malomhasználathoz tartozandó az udvaron levő és
mind helyheztetésére, mind a víz tulajdonságára nézve igen alkalmatos
vászonfehérítő is, mind a vászonfehérítőnek, mind a kallósnak
külön-külön alkalmatos szállásaikkal, valamint ezen használathoz
tartozandó az úgynevezett Lukáts-fördő is, mely ezelőtt nem sok
esztendőkkel építtetett" - hírdetmény 1831-ből
Ludwig Rohbock 1850-es években készült metszetén a
jelenlegi Malomtó forrásai által működtetett vízimalmok láthatóak, a
jelenlegi Lukács-fürdő és -uszoda területén:

A Császár-malom balra, míg a fürdő jobbra látható (1844-ben készült el),
háttérben a Rózsadomb magasodik (A Lukács-fürdő három évtized múlva, 1884-ben
épül fel)
A fenti kép 1856-ban készült, L. Rohbock rajza nyomán J. Richter acélmetszete. Ez a kép északkelet felől ábrázolja a mai Lukács fürdő környékét. A tér jobb oldali, északi oldalán ekkor már áll a Császár fürdő ma is meglevő épületének déli homlokzata. A sétáló házaspár s az úszkáló kacsák még láthatják a hajdani fegyvergyár négysaroktornyos épületét s még pallja a vizet a Kaisermühle egyik malomkereke.
"A Császár-malom, melynek kerekeit a fürdőből kifolyó meleg víz hajtja,
mielőtt a Dunába ömlenék, emlékeztet még kerek tornyaival a hajdani török erődre"
- Hunfalvy: Magyarország és Erdély képekben, 1856.
"A császárfürdő nagyon régi fürdő. Meleg forrásait hihetőleg már a rómaiak is ismerték; a régi magyarok felhévizwk nevezték. Mátyás király alatt az itteni fürdők kicsinosittattak. S midőn később a törökök uralkodtak az országban s különösen Budán, ezek a meleg fürdőket még nagyobb becsben tartották, pompás épületeket raktak ide s különös szeretettel ápolták. A mai császárfürdő helyén Kaplia fürdője volt, egy nyolezszögü épület, azután Velibég fürdője volt a legszebb és legjelesebb. Tágas előszobából, ment az ember a fürdő belsejébe, melyet öt kupola ékesített, ezek közöl a nagy kerek fürdő feletti középső kupola különös szépséggel volt épitve. A többi négy kupola külön fürdők felett emelkedett a négy sarkon. A középsőt 12 oszlop horda" - Vasárnapi Újság, 1864.

1864-ben a Vasárnapi Újság egyik tárcaírója, a városélet krónikása,
lerajzoltatja, majd fába metszeti a Császármalom képét. A délnyugat felől nézett
kép északon gótikus - vagy neogótikus - ablakokat láttat az egyik tornyon. A két
déli tornyot hegyes süvegű toronysisakok fedik. A tornyokat összekötő
épületrészek roskadoznak: a tetőzet, a fedélszék deszkázatát mintha a szél
lengetné.
1865-ben Kimnach Vilmos kisebb átalakításokat végeztetett az épületen. 1884-ben
azonban ütött a hajdani királyi lőpormalom, a Császármalom végórája. Palotai
Fülöp, a Lukács fürdő megalapítója lebontatta az ódon, ekkor már több mint három
évszázados épületet, és helyébe a mai fürdőt építtette fel.
Feljegyezték azonban, hogy a régi Császármalom délkeleti oldaltornyának
megkegyelmezett a bontócsákány. A régi írás szerint e torony földszinti részét
meghagyták s benne az új épület egyik fürdőmedencéjét helyezték el. Ezzel
eltűnt a keletebbre álló szabadtéri fürdő, amelyről ezt jegyezték fel: a
Császármalom udvarán működött a fürdő, "melynek felette csekély számú kádjai
leginkább a vidékről érkező földmívelők által szoktak gyógyul használtatni".
Palotai Fülöp, a Lukács fürdő tulajdonosa - minekutána egyik legszebb középkori
műemlékünket megsemmisítette - tetszetős név után nézett. A környék magyarjai e
hévizeket azokról a hévizes tölcsérekről, amelyek a források alján voltak,
Lukasfürdőnek nevezték. Ők már századok óta mosásra s mosdásra-fürdésre
használták ezeket az elfolyó vizeket. Az egyik utazó a nyakig vízben ülő budai
atyafiak láttán meg is jegyezte: úgy ülnek azok nyakig a füstölgő vizekben, mint
az utolsó ítélet-ábrázolásokban a sírjaikból feltámadók. Palotai figyelmét nem
kerülte el a Kaisermühle-nek ez a népies, magyar neve. A Lukasból Lukácsot
csinált. S ha már Lukács lett a fürdő névadója, megtette Szent Lukácsnak.





