A Pesti Városi Német Színház 1812 és 1847 között működött Pesten. Klasszicista stílusú háromemeletes épülete a Színház, később Gizella (ma Vörösmarty) téren, a Vigadó telke mögött állt. Az épület 3500 néző befogadására volt alkalmas, színpada 28 méter mély volt. Bécsi tervezője monumentálisnak tervezte, és bár a kivitelezést Pollack Mihály felügyelte, mégis sok kívánnivalót hagyott maga után, nem kis mértékben rendezetlen környezete miatt.
A Vörösmarty története nagyjából az 1700-as évek
utolsó évtizedében kezdődött, amikor még kirakodóvásárok helyszíne volt.
Az idő előrehaladtával, ahogy a századfordulóra eltüntek a város falai
és megindult a lakosság beáramlása, elkezdték beépíteni a területet is.
A tér északi oldalában épült fel 1782 körül a Harmincadhivatal épülete.
Az alapkőletétel évszáma még nem tisztázott, de 1783 nyarától kezdődően
egész sor irat maradt fenn a megkezdett épület áttervezésére és
befejezésére vonatkozóan Tallherr József kamarai építész iratai között. Az épület igen korai megvalósult példája annak a
lehiggadt, klasszicizáló, késő barokk helyi építő stílusnak, amelyhez
képest már a kortárs hillebrandti architektúra is "túlságosan barokk".
Az épületről készült korabeli leírások is kiemelik az épület és főleg a
bejárat szépségét. Kár, hogy a hat évvel később, 1789-ben meginduló
tárgyalások a Városi Színház és Vigadó felépítéséről olyan sokáig,
1808-ig elhúzódtak, mert az 1791-ben a harmincadhivatallal szembe
megtervezett színház és Vigadó stílusa igen közel állt a vámház
architektúrájához. Az Országos Építési Igazgatóságon 1792-ben készült
Vigadó nélküli Városi Színház tervváltozatáról pedig akár azt is
mondhatjuk, hogy tervezője szinte a meglevő harmincadhivataléhoz
igazította a színház homlokzati architektúráját.
A tér keleti és déli frontja már a század fordulójára
klasszicizáló-késő barokk homlokzatú házakkal népesült be és
városképileg meglehetősen egységes képet mutatott. A kompozícióra a
koronát az 1812-ben megnyílt német színház tette fel, egyben azonban fel
is borította a térnek azt a finom egyensúlyát, amit körös-körül az
egyemeletes házak képe nyújtott.

A Német Színház épülete az 1810-es években, tőle jobbra a Magyar
Királyhoz fogadó (kép: Rudolf Alt / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
(az épület a mai Vigadó és a későbbi Haas-palota helyén állt)
A színház megnyitóján August von Kotzebue két darabját játszották (Ungarns erste Wohlthäter, Die Ruinen von Athen), amelyekhez Beethoven írt kísérőzenét. A színház társulata zenés (például Rossini, Mozart) és prózai (például Shakespeare, Schiller) darabokat egyaránt játszott. A város akkori lakosságának tíz százalékát meghaladó befogadóképességet még nagy nehézségek árán sem tudták megtölteni, de az sem segített megtölteni az épületet, hogy magyar témájú, esetenként magyar nyelvű műsorszámokat is beiktattak (magyar nyelvű színház Pesten ekkor még nem volt). A budaiakra ráadásul télvíz idején nem számíthattak, ugyanis a jég miatt a pontonhidat fel kellett szedni.

Pest város térképe 1823-ban (a hajóhíd pesti végével szemben állt a
Német Színház)
1862-ben másodszorra került napirendre az új városháza felépítésének kérdése,
szintén a mai Vörösmarty téren, de ezúttal a régi német színház helyére
tervezték. Vassél Alajos el is készítette a rajzokat, de ez az
elképzelés sem valósult meg. A következő évben Hild József kapott
megbízást a régi városháza harmadik emeletének felépítésére, mert az új
városháza csak 1875-re készült el Steindl Imre tervei szerint a Váci
utca 62-64. szám alatt.
A német nyelvű színházat 1837-ben átkeresztelték, amely Pesti Német
Színház néven folytatta életét, miután a Kerepesi úton megnyílt a
Pesti
Magyar Színház (a Nemzeti Színház jogelődje). A Német Színház volt Pest
első kőből épült színháza.
Az 1838. március 13-án jeges árvíz tört Pestre, amely során a tér is víz alá került. Csónakokkal mentették az embereket, de szerencsére az új építésű házakban nem keletkezett kár. Ennek ellenére a Belvárosban 203, a Ferencvárosban 260, a Józsefvárosban 216 centiméter magasan álló víz Pest 4254 házából 2281-et döntött össze, Budán 601 épület vált romhalmazzá, az anyagi kárt pedig csillagászati összegre, 22 millió pengőforintra becsülték.

A Színház tér 1838-ban
1847. február 2-án kigyulladt a Német Színház teteje. A tűzben gyakorlatilag minden megsemmisült, s szinte csak az oldalfalak maradtak meg, a könyvtáron és jelmeztáron kívül minden egyéb a tűz martalékává vált. Felmerülhet a szándékos gyújtogatás esete, hiszen a szabadságharc előtti németellenes időszakban járunk, viszont a korabeli sajtó inkább azon a véleményen volt, hogy alighanem az utolsó előadás után egy "eltévedt röppentyű” okozhatta a tüzet. A tragédia után a Szépítő Bizottmány nemzetközi pályázatot írt ki új színház építésére, ám a nemsokára kirobbanó forradalom és szabadságharc lesöpörte az asztalról a terveket.

A színház égése ás oltása
A tűzeset után csak a tetőt javították meg, a
társulat pedig átköltözött az Erzsébet téren emelt ún. Ideiglenes Német
Színházba (lásd:
Erzsébet téri
színház). A kiégett épület falai között működött
vásárcsarnok és iskola is, de végül az 1860-as évek végén elbontották az
egészet. A homlokzati szobrokat mentették meg belőle egyedül.
A volt Német Színház üres telkén mindeközben megkezdődtek a munkálatok: ide 1868-1870 között építették fel Linzbauer István tervei alapján Haas Frigyes osztrák üzletember bérházát, amelynek földszintjén és első emeletén hatalmas üzletház működött. A palota a kor ízlésének megfelelően eklektikus stílusban épült.

Az újonnan emelt Haas-palota 1874-ben (kép: Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.029)





