Sétánk ugyan a 4-es, 6-os villamos végett a Margit hídtól kezdődik, de mivel itt még nincsenek érdemben feltüntethető műemlékek, ezért ezen sétánk leírását a Kossuth Lajos tértől kezdjük.
![]() Idő: 02:00:00 |
![]() Állomás: 10 |
![]() Látnivaló: 31 |
![]() Távolság: 5.7 km |
A séta útvonala

A séta állomásai
Jászai Mari tér - Kossuth Lajos tér - Széchenyi István tér - Eötvös tér - Vígadó tér - Petőfi tér - Március 15. tér - Fővám tér - Nehru-part - Bajor Gizi park
Útikalauz
A Kossuth Lajos tér északi szegletében áll az egykori
Igazságügyi Palota, mely 2019-ig a Néprajzi Múzeumnak adott otthont. Az
épület Hauszmann Alajos tervei alapján 1893-96-ban épült fel Királyi
Kúriának. Igazságügyi Palotaként 1949-ig működött.
Az épület stílusa az Ybl Miklós utáni eklektika jegyeit mutatja, még
részben neoreneszánsz, erőteljes barokk formákkal, amelyek a belső tér
látványosan mozgalmas architektújában válnak dominánssá. A főhomlokzat
gazdagon tagolt, középrizalitjából timpanonnal lezárt hatoszlopos
portikusz lép elő. Az attika tetejét megkoronázó hármas fogaton az
Igazság istennőjének szobra áll, jobbjában fáklyával, baljában
pálmaággal, e szobor Senyei Károly munkája. Kétoldalt a Törvényt adó és
a Törvényt látó ülő szobra Fadrusz János alkotása. A timpanon
szoborcsoportja Zala György műve, amely három részből áll: középen az
ötalakos Bírósági tárgyalás látható, a sarkokban pedig a Törvényhozás és
a Törvénytanítás fekvő férfiallegóriái. A homlokzat többi szobrát Róna
József és Donáth Gyula készítette. A főkapun és az előtéren át egy
ünnepélyes hangulatú, hatalmas előcsarnokba jutunk, amelyből kétoldalt
lépcsők vezetnek az emeletre. A mennyezet allegorikus freskója Justitia
diadalát ábrázolja, mely Lotz Károly alkotása. Lotz e művének
készítésekor Andrea Pozzónak a római St. Ignazio-templomban levő
látszat-architektúrás képét vette alapul. Az épület egyik
oldalszárnyában található a Politikatörténeti Intézet.

A múzeumtól jobbra, az Alkotás út túloldalán, vagyis a tér déli szegletében működik a Földművelésügyi Minisztérium. A négy utcára néző, háromemeletes, eklektikus stílusú épületet Bukovics Gyula tervei szerint, 1885-1887 között emelték. A Földművelésügyi és Vidékfej-lesztési Minisztérium négyhomlok-zatos, eklektikus stílusú műemlék épülettömb, földszintjén 6-9-6 nyílású, széles árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korinthusi oszlopokkal. Az épület előtt látható Somogyi Árpád Kaszás legény és Agronómus lány című szobra, a jobb oldali parkrészben pedig Nagyatádi Szabó István (1863-1924) politikus, földművelésügyi miniszter bronzszobra (Szentgyörgyi István műve, 1932). A minisztérium déli falán van Woronieczki Mieczslaw hercegnek, a szabadságharcban oldalunkon harcoló lengyel lovaslégió ezredesének emléktáblája, akit 1849 októberében e helyen végeztek ki az osztrákok.

1956. október 25-én a kommunisták az épület tetejéről lőttek halomra az Országház előtt összegyűlt tüntető tömegből közel száz embert. E mészárlásnak állít emléket az épület oldalában elhelyezett fémgolyók: Kampfl József szobrászművész és Callmeyer Ferenc építészmérnök közös munkája a Kossuth téri sortűz kereszttüzében elhunyt civil áldozatoknak állít emléket. Az embereken áthatoló, majd a minisztérium árkádfalaiba fúródó gyilkos lövedékek véletlenszerű halmazát bronzból öntött golyók szimbolizálják.

A Kossuth tér észak felé; balra az Országház, középen távol a
Kossuth-szobor, jobb szélen az Igazságügyi-palota
A tér déli oldalában emelkedik II. Rákóczi Ferenc lovas szobra. Az emlékmű a fejedelem halálának 200. évfordulójára 1937-ben készült Pásztor János (szobrász) és Györgyi Dénes (építész) által. A 4,7 méteres svéd gránit talapzaton 6 méter magas bronz lovas szobor áll. A Kossuth tér déli végében, arccal észak felé néző szobor talapzatának felirata az évforduló dátumát, 1935-öt jelzi. A jobb oldalon olvasható latin szöveg (Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera) jelentése: Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet sebei. Ez Rákóczinak 1704-ben megjelent, a nemzetekhez intézett kiáltványának egy sora. II. Rákóczi Ferenc a nevével fémjelzett szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem. Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. Harca jóllehet nem járt sikerrel, de a magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. A nyolc évnyi küzdelem után törökországi száműzetésben halt meg.

Rákóczi Ferenc lovas szobra

Rákóczi Ferenc szobra a tér déli szélén, mellette a Földművelésügyi
Minisztérium
Tőle nyugati irányba, az Országház déli végén, a Duna felé tekintve helyezték el József Attila költő szobrát. Marton László szobrász által alkotott, 3,5 méter magas, 3 kőlépcsőn ülő, kalapját kezében tartó József Attila-bronzszobrot 1980-ban állították fel a Duna partján. A szobor mellett ovális, írott, domború bronzbetűkkel a költő A Dunánál című verséből való idézet olvasható: "Mintha szívemből folyt volna tova / zavaros, bölcs és nagy volt a Duna". József Attila a magyar költészet XX. századi egyik legkiemelkedőbb alakja.


József Attila (1905–1937) huszadik századi magyar
költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Költészete
forradalmat jelentett a magyar irodalom történetében: az az új
szemléletmód, ahogyan verseiben az »én«-t felépíti, láttatja,
összhangban volt Európa és Amerika akkori költészetével. Öröksége sok
évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden
igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel
születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző
évtizedekben. László Zoltán szerint: „Minden, ami költészetünkben addig
volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik".
A Kossuth tér nyugati szélén, a Duna partján magasodik az ország
legnagyobb épülete, s egyben a világ legszebb parlamentje, az Országház.
Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi
LVIII. tc. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben. Magyarország
számára egy állandó országház építésére több kiváló építész
jelentkezett. Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika
jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület,
részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a
bécsi neogótika szellemében épült, s világosan érzékelhető rajta a
rajnai gótikus Wien-Fünfhausi templom stílusa.
E templom kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti
Parlament kupoláját megtervezte. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit
alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a
tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső
tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a XIX-XX.
század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az
Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált, mint Sir
Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak. A magyar állam
ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében,
1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az
Országgyűlés első ülését. Az építkezés során átlagosan ezer ember
dolgozott, 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40kg aranyat
használtak fel. Maga az épület 268 méter hosszú, 123 méter széles és 96
méter magas, alapterülete 17745 négyzetméter. Központi eleme a kupola,
amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a
volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27
kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a
közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200
irodahelyiség található. A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a
hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242
szobor van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az
Országházat.

Az Országház madártávlatból (kép: Google Maps)
A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján az Országházban állították ki a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt (a koronázási palást kivételével). A Korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.

A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben
használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság
egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet a XI. századtól
napjainkig. A hozzá kapcsolódó hagyományokkal és jogokkal foglalkozó
Szent Korona-tan szerint a magyar alkotmányosság alapja volt az
Anjou-kor végétől egészen a II. világháború végéig. A tan szerint az
ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona.
E korona amennyiben azonos lenne I. István koronájával, úgy 55 magyar
király fejét érinthette. Csak három király nem volt megkoronázva: I.
Ulászló, János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott és
1570-ben le is mondott, valamint II. József, a „kalapos király”, aki nem
koronáztatta meg magát. A Magyar Királyság ezer éve alatt a Szent Korona
is kalandos történelmet élt meg. Az Árpád-házi királyok idején
Székesfehérvárott őrizték, később Visegrádon, utána pedig Pozsony lett a
koronázó főváros. A II. Világháború befejeztével a korona az Egyesült
Államokba került, ahonnan 1978. január 6-án kerül vissza Magyarországra.
A Kossuth teret elhagyva, a Széchenyi rakparton folytatjuk utunkat. Az
út mellett halad el a 2-es villamos, amelyről gyönyörű panoráma nyílik
Budára és a Királyi-palotára.
500 métert haladva jutunk el a Széchenyi István térre. Első látnivalónk
itt a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek fő feladata a tudomány
művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása
és a magyar tudomány képviselete. 1825. november 3-án, a pozsonyi
országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja, Széchenyi István
gróf (1791–1860) birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot
ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia –
létrehozására. Az általa megalapított szervezetet más főnemesek is
jelentős összegekkel támogatták. A bizottság munkálatai 1827. augusztus
18-án a királyi szentesítést is megnyerték, így 1827-ben az alapítást
törvénybe iktatták. Az országgyűlés ebben a törvénycikkben (a hazai
nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról)
mondta ki a társaság megalapítását. Tényleges működését, miután az
uralkodó elfogadta az alapszabályokat 1830-ban kezdhette meg. 1860-ban
országos gyűjtés indult a székház felépítésére. A tervpályázatot
1861-ben írták ki. A győztes, neoreneszánsz stílusú tervet Friedrich
August Stüler nyújtotta be. A kivitelezés 1862 tavaszán kezdődött Ybl
Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével. A felavatásra 1865. december
11. napján került sor. A homlokzati szobrokat Emil Wolff, az alapítást
ábrázoló bronz domborművet Holló Barnabás készítette. A díszterem
freskói Lotz Károly alkotásai. Ligeti Antal tájképei ékesítik a kis
üléstermet.

Az Akadémiától jobbra, szemben a Lánchíddal épült a Gresham-palota, mely a magyar szecessziós építészet kiemelkedő épülete. Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei alapján épült 1907-ben, a londoni The Gresham biztosítótársaság budapesti székházaként. Földszintjén egykor a híres Gresham Kávéház működött, e kávéházban tartotta összejöveteleit a Gresham-körnek nevezett művészeti társaság. 1987 óta más Dunaparti épületekkel együtt a Világörökség része. A Gresham palotában jelenleg a Four Seasons Gresham Palace Hotel nevű luxusszálloda működik.

A tér közepének északi végében áll Széchenyi István
gróf szobra. A "legnagyobb magyar" emlékműve az általa alapított
Akadémia palotája előtt áll. Alkotója Engel József, 1880-ban állították
fel. A mellékalakok Széchenyi István sokoldalú hazafiúi tevékenységének
jelképei: Minerva a kereskedelem, Neptun a hajózás, Vulcanus az ipar és
Ceres a földműves allegóriája. A vörös gránittalapzatot Weber Antal
tervezte.
Vele szemben, a tér déli csücskében állították fel Deák Ferenc szobrát.
Huszár Adolf alkotása 1887-ben készült el. Ülő helyzetben ábrázolja a
"haza bölcsét", az első felelős magyar kormány igazságügy-miniszterét,
akinek vezető szerepe volt az 1867. évi kiegyezés előkészítésében is. A
magas szienit-talapzatot négy allegorikus mellékalak, illetve csoport
veszi körül. Elől Justitia (az igazság istennője) áll, balról a
Népnevelés és a Nemzeti haladás, jobbról a Kiegyezés, a hátsó oldalon
pedig a Honszeretet szobra látható.

Széchenyi István és Deák Ferenc szobra
A tér dél-keleti végében van az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, mely 1909-ben épült Quittner Zsigmond tervei alapján. Az épület a második világháború után lett a Belügyminisztérium központja. A Belügyminisztérium mai helyén, a Roosevelt tér sarkán állt a Diana fürdő épülete. A pesti Duna-partnak ezen a szakaszán ekkor még hajók rakodtak, ezért is nevezték Rakpiacnak, Kirakodó térnek. A XIX. század első harmadában a teret Hild József épületei vették körül. Az eredetileg Duna-fürdőnek, majd később az itt álló szoborról Diana fürdőnek elnevezett épület 1822-ben épült Pfeffer Ignác számára. A földszinten fürdő, a felső szinten lakások voltak (itt lakott Széchenyi István 1827-32 között). A mai épület falán emléktábla hirdeti, hogy gróf Széchenyi István az épület elődjében lakott.

A Belügyminisztérium épülete az Eötvös térről nézve (előtérben Eötvös
József szobra)

A Belügyminisztérium épületének részletei

A Széchenyi István tér dél felől nézve - középen Deák Ferenc szobra,
jobbra pedig a Belügyminisztérium épülete
A Széchenyi István tér közepén csatlakozik Pesthez a Lánchíd, amely Budapest első állandó hídja. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió forintot tett ki, ebből a híd 4,4 millióba került. A II. világháború végén a német hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 20-án nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pillérek boltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti Kossuth-címerekre 1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak.

A Lánchíd 1870-ben

A Lánchíd látványa a rakpartról

A Lánchídtól északra futó rakparti rész
A Széchenyi tér déli csücskével szemben, az Eötvös téren állították fel Eötvös József báró (1813–1871) szobrát, aki a XIX. századi magyar történelem egyik kiemelkedő tudású politikusa, államférfija, költője és írója volt. Az emlékmű mauthauseni gránitból készült, négy és fél méter magas talapzatát nem kisebb építész, mint Ybl Miklós tervezte, a kivitelezést Kauser Jakab végezte. A talapzat előlapján mindössze ennyi olvasható: Báró / Eötvös József. A hátoldalon felvésett Emelte a nemzet / 1879 szöveg arra utalt, hogy az emlékmű közadakozásból készült.

A tér Duna-part felöli szélén kezdődik a híres
Duna-korzó. A klasszicista pesti Duna-partot már a múlt század második
felében is nagy szállodák szegélyezték. Ide építették a Carlton, a
Bristol, a Hungária és a Ritz szállodákat, s mindegyikük pont olyan
magas volt, mint az egyetlen, a második világháború után is megmaradt
épület, a Thonet-ház a Vigadó tér sarkán. Ezek előtt a szállodák előtt
alakult ki az új sétatér, a Korzó.
E szállodasoron kilenc kávéház működött, melyek mindegyike a Dunára
nézett, s teraszaik teljesen egymásba értek. Tavasztól őszig ide jártak
sétálni a legkülönbözőbb társadalmi rétegű emberek, és egyáltalán nem
csak a környékről. Pest kisváros korából maradt meg ez a szokás, ide
kijönni, s az ismerősökkel szót váltani. Három korzója volt Budapestnek,
de ez volt a legfontosabb és a legnépesebb. Esténként különösen szép és
világvárosias volt a sok kivilágított kávéház. Majd mindegyikben szólt a
zene, az ország legjobb cigány- illetve jazz-zenészei játszottak itt. A
kivilágított teraszoktól tisztes távolságban, már a homályban üldögéltek
megilletődötten azok, akik a külvárosokból zarándokoltak ide zenét
hallgatni, de akiknek kávéházra nem tellett. Most, hogy újra kiépült a
szállodasor, a korzó kezd feltámadni. Elsősorban turisták sétálnak erre,
de mintha lassanként visszaszoknának a budapestiek is, elsősorban az
idősebbek. Újra elkészítették a "Buchwald-székek" másait is, de már nem
kell 20 fillért fizetni a leülésért a bortáskás "Buchwald-néninek".
A Kiskirálylány-szobor eredeti (50cmes) kisplasztikája 1972-ben készült.
A művészt legidősebb lánya -az akkor 5 éves Évike'- ihlette meg, aki
gyakran játszott királylányjelmezben, hosszú újságpapírkoronával a fején
a Tabánban. Ez a kép indította a művészt e kis szobor megalkotására (az
eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona). E szobor
nagyobb méretben 1990-ben került a Dunakorzóra, és másodpéldánya
Tapolcára a művész szülővárosába. Ugyanezen szobor másolata áll még
Japánban is, a Tokyo Metropolitan Art Space nevű kulturális központ
koncertterme előtti csarnokban.

A Kis királylány szobra

Szobrok a Duna-korzón: Shakespeare-t színészként ábrázoló szobor,
valamint egy kislány kutyával játszó szobra
A Pesti alsó rakparton sétálva jutunk el a Vígadó
térre (az Eötvös tértől mindössze 250 méterre). A tér a Budára vezető
egykori hajóhíd pesti hídfője volt. A tér korábbi nevei voltak: az
1840-es évektől Duna tér, illetve Dunaparti sétatér a hajóhídnál, Donau
Zeile, Untere Donau Zeile (Alsó Duna sor). Az 1870-es években
Redoutenplatz, 1873-tól Vigarda tér, 1879-től Vigadó tér, 1946-tól
Molotov tér, 1957-től újra Vigadó tér a neve. Itt állt a Pollack Mihály
által 1813-ban, klasszicista stílusban tervezett Redoute, melyet
1849-ben rommá lőttek Hentzi ágyúi. Helyette épült fel romantikus
stílusban, Feszl Frigyes tervei alapján a Pesti Vigadó 1859 és 1865
között. Szintén a téren állt az 1932 végén lebontott Hangli kioszk, a
budapestiek kedvelt találkozóhelye. A térről nyílik a Mahart Vigadó téri
állomása.
A Pesti Vígadó keleti elemekkel vegyített romantikus épülete nagy
feltűnést keltett, s egyhamar az akkori főváros egyik legfontosabb
kulturális, művelődési intézményévé vált. Ünnepi bál keretében avatták
fel 1865 januárjában. Belsejét Lotz Károly és Than Mór balladisztikus
témákat feldolgozó freskói díszítik. A szobrok többségét Alexy Károly
szobrászművész készítette. Liszt Ferenc 1865-ben itt mutatta be a Szent
Erzsébet legendája című oratóriumát.
A XIX. században bálokat, ünnepi fogadásokat,
köszöntőket rendeztek, és számos komolyzenei előadás helyszíne volt. A
fővárosban megforduló neves személyiségek sorra felléptek a Pesti Vigadó
hangversenytermében. Többek közt: Johannes Brahms, Camille Saint-Saens,
Claude Debussy, vezényelt Bruno Walter és Herbert von Karajan valamint
Emil Sauer, Vladimir Horowitz és Arthur Rubinstein szólisták is
megfordultak itt. A II. világháborúban az épületegyüttes súlyos
sérüléseket szenvedett, sokáig vitatott volt hogy sor kerül-e az
újjáépítésére, de végül az 1970-es években megkezdődött a felújítás. Az
újjáépült Pesti Vigadót 1980-ban adták át, és jelenleg is az ország
egyik legszebb művelődési központja. 2009-ben újították fel ismét. A
hangversenyterem – mely a korábbinál valamelyest kisebb terű és javított
akusztikájú – a főváros egyetlen középkategóriás koncertterme. A
reprezentatív kiképzésű hangversenyterem 700 üléses; a kamaraterem 220
személy befogadására képes, színházi előadásoknak, kamarakoncerteknek,
kulturális rendezvényeknek biztosítja a helyszínt. A magyar kortárs
képzőművészet egyik legfontosabb bemutatóhelye a Vigadó Galéria. Az
épület különböző konferenciáknak, banketteknek, fogadásoknak is
helyszíne.
A Vígadó teret elhagyva jutunk el a Március 15. térre, ahol Petőfi
Sándor szobra áll. Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő, forradalmár,
nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb
alakja. Az 1882-ben felállított bronzszobor a Nemzeti dal szavalása
közben ábrázolja a költőt. Eredetileg Izsó Miklós kapott megbízást
elkészítésére, ő azonban 1875-ben meghalt, s a művész vázlatainak
felhasználásával Huszár Adolf fejezte be. A szobor felállítására alakult
bizottság elnök lelke Reményi Ede hegedűművész volt, aki hangversenyei
jövedelmének jelentős részét is erre fordította. A gránittalapzatot Ybl
Miklós tervezte.

A szobor előtti tér minden év március 15-én, a magyar szabadság emlékünnepén a fővárosi ifjúság gyülekezőhelye. Itt rendezték 1942. március 15-én a második világháborúban való részvétel ellen tiltakozó legnagyobb tüntetést, melynek emlékét a tér 1-es számú házának falán márványtábla örökíti meg.

A szobor mellett áll a Magyar ortodox templom. E templomot a XVIII. század folyamán Pesten megtelepedett görög és macedón kereskedőcsaládok megbízásából építette Jung József 1791-1801 között. Homlokzatát 1872-1873 folyamán Ybl Miklós tervei alapján átalakították, ekkor készültek szép ívű toronysisakjai is. Déli tornya a 2. világháborúban pusztult el, amit 2017-ben újjáépítettek. Falpillérekkel osztott főhomlokzatán a klasszicizmusba hajló copf stílus eleganciája érvényesül. A kertre nyíló déli oldalbejárat melletti falon a templomot egykor körülvevő temető XVIII. és XIX. századi sírköveit helyezték el.

A templom látványa 2014-ben
A téren láthatjuk a Belvárosi plébániatemplomot, mely Pest egyik legrégibb épülete. E templomon végigkísérhetjük fővárosunk építészetének stílusváltozásait. Első formájában a Contra Aquincum falaira, annak köveiből épült a XI. században.
Az erőd délkeleti sarokbástyáját a szentély végénél
rejti a föld. A Szent Gellért-legenda szerint a Vata-féle
pogánylázadáskor meggyilkolt Gellért püspököt ide temették 1046-ban. A
későbbi, XII. század végére kialakított román stílusú bazilikából csak
egy ívsoros párkány maradt fenn a déli torony belsejében. A hagyomány
szerint e templomban tartották a gyermek Árpád-házi Szent Erzsébet
eljegyzését a férjéül kiválasztott Thüringiai Lajossal. A XIV. század
végén Zsigmond király támogatásával épült ki a templom mai méretére,
körüljárós csarnokszentéllyel és a mellékhajókhoz csatlakozó
kápolnasorral. Mátyás király korában késő gótikus építészeti
részletekkel gazdagították. Ekkor készült a díszes déli és északi
oldalbejárat és az oratórium emelete. A reneszánsz művészetet két igen
szép pasztofórium (szentségtartó fülke) képviseli a XVI. század
elejéről. A törökök mecsetté alakították át a templomot, amelynek emléke
a mihrabfülke. A visszafoglaláskor megrongálódott, majd leégett épületet
1725-1740 között, barokk stílusban állították helyre, Paur János György
irányításával. A késő barokk toronysisakok 1795-ből valók.
A templom előtti téren található a római kori erőd, Contra Aquincum
romjai, a pannóniai limes egyik fontos állomása. Az erőd a II. század
elején épült, majd a III. század végén alapjaitól átépítették.
Az erődítmény romjaira az első Erzsébet híd építésekor, 1898-ban
bukkantak rá, további részleteit pedig az 1930-as években tárták fel.
1971-ben süllyesztett térszintű szabadtéri múzeumot létesítettek,
melyben az ellenerőd északi falát láthatjuk egy patkó alakú tornyával. A
fal folytatását és a másik tornyot vörös színnel jelezték a
betontalapzaton.

Contra Aquincum romjai 2010 előtt
A Petőfi tér 2010-es felújításakor a romokat tetővel
befedték, amelynek keskeny ablakain át tekinthetjük meg a romokat.
A régi Erzsébet híd 1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc
József híd (ma Szabadság híd) után. Nevét az időközben Genfben merénylet
áldozatául esett Erzsébet királynéról kapta. A híd a maga idejében
műszaki szenzációt keltett, mivel egyetlen, 290 méter hosszú nyílással
ívelt át a Dunán, vagyis függőhíd. Architektúráját Nagy Virgil tervezte.
A láncszerkezetű híd szecessziós díszítést kapott. A híd rendszere
merevített lánchíd, amelynél a híd egész önsúlyát a láncok hordták. Az
Erzsébet hidat 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a
Pestet kiürítő német haderő. Nem tudni pontosan miért, de a négyből csak
a budai hídfő déli lánckamrájában robbant fel a töltet. Az elszakadó
déli lánc így nem tartotta tovább az útpálya súlyát, ami dél felé
csavarodva rántotta magával a budai oldalon álló pilont a Dunába.
Érdekesség, hogy az északi lánc ugyan megsérült és összeroncsolódott,
viszont nem szakadt el. Pesten a hídfő állva maradt, és egészen az új
híd építésének kezdetéig emlékeztetett a háború eme pusztítására.
Helyreállítására a budapesti Duna-hidak közül utolsóként került sor.

Az Erzsébet híd madártávlatból (kép: Google Maps)
Sok vitát szült, hogy érdemes-e helyreállítani a régi
hidat a régi helyen, vagy esetleg egy teljesen új hidat építsenek más
vonalvezetéssel. Végül Sávoly Pál modern külsejű, de az eredeti
pilléreket hasznosító terve alapján, 1961 és 1964 között történt meg az
újjáépítés. Sávolyék az új Erzsébet híd tervezése előtt az 1929-ben
épült, majd 1951-ben újjáépült kölni Mülheim-hidat tanulmányozták a
helyszínen, és a méretezési elvekről konzultáltak annak építőivel. Végül
1964. november 21-én adták át a forgalomnak.
A 6300 tonnás acélhíd 29 darab, egyenként 90 tonnás hídtagból áll, ezt a
terhet alig több, mint ezertonnányi kábel tartja. A kábeleket Svájcból
importálták. Az új híd közel tíz méterrel lett szélesebb a réginél,
ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték. A villamosok
dinamikus hatása miatt azonban a híd lemezei elkezdtek repedezni, főleg
emiatt szüntették meg a villamosforgalmat rajta a 2-es metró elkészülte
után. A vágányokat 1975-ben távolították el véglegesen. Az Erzsébet híd
23 évig volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja, 1903 és 1926 között.
Az Erzsébet híd alatt elhaladva, a Március 15-e teret elhagyva
folytatjuk utunkat déli irányba a Fővám tér felé, melyet 650 méter
megtétele után érünk el.

A budavári Királyi-palota látványa a Március 15. térről
A 10 perces séta közben csodálhatjuk meg a budai
oldalon magasodó Gellért-hegy sziklás magaslatát. Látványa párját
ritkítja a világon.
A Fővám tér Budapest egyik legrégebbi és legszebb tere. Innen
átjuthatunk a budai Gellért térre és a Gellért-hegyre, valamint a
Kiskörút vonalát követve, átkarolhatjuk és bejárhatjuk a történelmi
várost, Pestet is. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház,
ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út
közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két
városrész, a Belváros és a Ferencváros határán.

A Fővám tér madártávlatból (kép: Google Maps)

A Központi Vásárcsarnok látványa a Fővám térről
Az első időkben az áruval megrakott uszályok föld alatti csatornákon egyenesen a Központi Vásárcsarnok piactere alá úsztak be, mely csarnok Budapest legnagyobb és legszebb, valamint leghíresebb vásárcsarnoka. A Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer Károlynak, Budapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer 1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület átadásán már egyszerű polgárként vett részt.

A Központi Vásárcsarnok bentről
Az épület Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei
alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel
együtt. A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb
alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt
a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete
kb. 10 000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet
1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement,
1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti
szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix
d’Excellence díját. A Vásárcsarnok Budapest egyik legjobban látogatott
helye, a turisták egyik elsődleges célpontja.
Mellette, a Duna felé látjuk a Közgazdaságtudományi Egyetem épületét,
mai nevén a Budapest Corvinus Egyetemet. A neoreneszánsz épületet Ybl
Miklós tervei alapján építették és 1874. május 1-jén adták át. A
(korábbi nevén) Fővámpalota egészen a második világháborúig fontos
vámházként funkcionált. A mellette található és szintén az Egyetem
részét képező 1890-ben átadott Sóház a főépületet kiszolgáló irodáknak
adott otthont. A háború utolsó évében az épület igen súlyos sérüléseket
szenvedett. Erős falazata és a Ferenc József híd melletti elhelyezkedése
miatt mind a német, mind pedig a szovjet katonák fontos támpontnak
használták. Az épület köré légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket
telepítettek. A háború utáni újjáépítés szinte reménytelennek látszott,
volt olyan vélemény is, hogy belekezdeni sem érdemes, ám 1948-ban
eldőlt, hogy az épület fog otthont adni az akkor önállóvá vált Magyar
Közgazdaságtudományi Egyetemnek.

A Fővámház épülete Budáról, 1900 körül (ekkor még a Vásárcsarnok nem
létezett, amelynek helyén falusias házak sorakoztak)
Az Egyetem az 1950/51. tanévben vehette birtokba új
központi épületét. Ezt követően létesült 1952-ben a pinceszinten
található egyetemi menza. 1953-ban lifteket szereltek be, 1957-ben a
földszinten laboratóriumot, 1963-ban pedig számítóközpontot. Utóbbit
1970-ben Makk Károly tervei szerint alakították át. A főépület legújabb
rekonstrukciójára a rendszerváltáskor, 1989-90 között került sor:
jelentős mértékben korszerűsítették az épületet, sokat visszaállítottak
az eredeti architektúrából. A díszudvar térhatása visszakapta eredeti
formáját, kibontották az elfalazott öntöttvas oszlopokat, a homlokzatot
megtisztították, a tetőteret pedig beépítették.
Mivel a mai Fővám tér és a Kiskörút az egykori pesti városfal mentén
halad, így egy kis kitérővel megnézhetjük, milyen is volt Pest város
védelmi fala évszázadokkal ezelőtt, mielőtt beépítették volna. A fal
maradványait a körút mentén lévő bal oldali házak udvarain lehet
megtekinteni. Címek szerint: Királyi Pál utca 13/b, Múzeum körút 9.,
19., 21., 23-25., 27., 29., 31-33. Mivel a házakban laknak és ezek nem
nyilvánosak, így csöngetés útján juthatunk be az épületekbe.
Déli irányban haladva pár perc séta után érjük el az egykori Közraktárakat, amelyeket évtizedekig tartó elhanyagoltság után 2010-ben adtak át ismét, felújítva és átépítve.

A Közraktárak 1881-ben

A Közraktárak napjainkban, az átépítés után

A pesti Duna-part látványa a Gellért-hegyről 1945 előtt

A Közraktárakra épített Bálna (kép: Google Maps)
A Közraktárakat elhagyva jutunk el a Nehru-partra,
majd onnan a Boráros térre, mely Budapest egyik kulcsfontosságú
közlekedési csomópontja. 1891-ben a tér alatt épült meg Pest egyik fő
szennyvízgyűjtő csatornája. 1933 és 1937 között építették meg a Petőfi
híd elődjét, a Horthy Miklós hidat.
E tér közvetlen a Petőfi híd lábánál fekszik. Rajta fut keresztül a
Nagykörút, s ide érkezik be minden fontosabb délpesti buszjárat is,
valamint a csepeli és erzsébeti HÉV-ek is. Főbb villamosjáratai, a
nagykörúti 4-es és 6-os, valamint a pesti Duna-parton haladó 2-es
villamosok megállóin keresztül könnyen elérhetjük Budapest főbb
közlekedési útvonalait.

A Boráros tér aluljárója, előtérben a Borárus-szobrával
A téren több szobor is áll. Itt állították fel 1983-ban Varga Imre Borárusát, a régi Nemzeti Színház két, 1910-ből megmaradt oszlopát, valamint a nagyszentmiklósi kincs felnagyított bikafejes ivócsanakját, ami szintén Varga Imre alkotása.

A Borárus-szobra és a a nagyszentmiklósi kincs felnagyított bikafejes
ivócsanakja
A Petőfi híd (eredetileg Horthy Miklós híd) tervezése Álgyay Hubert Pál nevéhez fűződik. 1933–37 között építették, és a nagykörút déli szakaszainak villamos- és gépjárműforgalmát vezeti át a Duna felett. 1937. szeptember 12-én adták át a közönségnek. A II. világháborúban 1945. január 14-én felrobbantották. 1950–52 között építették újjá, és 1952. november 22-én nyitották meg a forgalom előtt. Ekkor kapta Petőfi Sándor magyar költő nevét. Hossza 378 m, feljárókkal együtt 514 m. Szélessége 25,6 m. A közelmúltban 1966-ban, 1968-1970 között, majd 1979-1980-ban, aztán a Lágymányosi híd átadása után 1996-ban újították fel. Érdekesség: a villamospályája alatt (a hídpálya alatt) egy kézzel hajtható szerelőkocsi lóg le. Erről a kocsiról lehet ellenőrizni a híd teljes hosszában a villamosvágányok leerősítő csavarjainak az állapotát. A szerelőkocsiba csak a két hídfőnél lehet beszállni.

A Boráros tér madártávlatból (kép: Google Maps)
A Boráros teret elhagyva a Duna-parti sétányon
folytatjuk utunkat. Hozzávetőleg 950 méter megtétele után jutunk el
Budapest egyik legfiatalabb városközpontjába, ahol számos
látványosságot, valamint kulturális épületegyüttest csodálhatunk meg.
A Bajor Gizi parkban építették fel több évtizedes hányattatás után a
Nemzeti Színház végleges épületét. Jelenlegi helyén 2001 decemberében
nyitotta meg kapuit, s az első előadást 2002. március 15-én tartották
meg. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos
mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai.

A Nemzeti Színház épülete
A Nemzeti Színház tervezése hosszú időt ölelt fel.
Már a XVIII-XIX. század fordulóján tekintélyes gondolkodók tartották
fontosnak, hogy az ügy mellett hangjukat hallassák. A Nemzeti Színház
míg eljutott jelenlegi formájáig, hatszor költözött hat épületbe. A
jelenlegi
Miután a Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színházat lebontották, az 1964-es
pályázat a Városliget szélén, a Felvonulási téren jelölte ki az új
Nemzeti helyét. Az 1965-ös építészeti pályázaton nem adtak ki első
díjat. A két megosztott második díjat Hofer Miklós, valamint Jan
Boguslawski és Bogdan Gniewiewski pályázatai nyerték el. Ezt követően
Hofer Miklós vezetésével két évtizeden keresztül húzódott az épület
tervezése a Középület-tervező Vállalaton belül. Végül 1985-ben kiadták
az építési engedélyt. Az építkezés azonban nem jutott messzebbre néhány
fa kivágásánál. 1988-ban új helyszín-kijelölő pályázatot írtak ki, ahol
az Engels (a mai Erzsébet) tér bizonyult a nyertes helyszínnek. 1997-ben
Bán Ferenc nyerte meg az építészeti tervpályázatot. Az 1998-ban indult
építkezést azonban az új kormány a munkagödör kiemelésének stádiumában
leállította. 1999-ben Schwajda György miniszteri biztos pályáztatás
nélkül Siklós Máriát bízta meg az új Duna-parti helyszínen a
tervezéssel. Az építésztársadalom felháborodását követően mégis
tervpályázatot írtak ki, amit Vadász György nyert meg, ő azonban nem
volt hajlandó Siklós Mária tervének a csinosítására. Így végül a
színházat az építésznő tervei alapján fejezték be. Az épületet rekordidő
alatt, mindössze 15 hónap alatt építették fel. Siklós Máriát az épület
tervezésért Mádl Ferenc köztársasági elnök kitüntette, a Magyar Építész
Kamara etikai vétség miatt elmarasztalta.
Az épület oldalhomlokzatain megjelenő szobrok Schrammel Imre tervei
alapján készültek. A főbejárati homlokzaton a kilenc múzsa szobra
Párkányi Raab Péter szobrászművész alkotása, míg a tizennégy relief
Marton László munkája. A reliefek Makláry Zoltánt, Őze Lajost, Somogyi
Erzsit, Rajz Jánost, Kálmán Györgyöt, Bihari Józsefet, Pártos Erzsit,
Pécsi Sándort, Gábor Miklóst, Páger Antalt, Sulyok Máriát, Bulla Elmát,
Feleki Kamillt, és Dajka Margitot ábrázolják.

A Nemzeti Színház, a Bábel-tornya és a Művészetek Palotája
madártávlatból
A színház főbejárata előtti tér, hajóorr-szerűen nyúlik egy - a Duna kiterjesztéseként értelmezhető - mesterségesen kialakított vízfelületbe. A főbejáratot hajóhídon lehet megközelíteni, mely a tradicionális nagyszínházaknál megszokott kétkarú rámpás felhajtó megfelelője.

A színház hajóorra (kép: varosom.hu)
A park kapuszobrát Melocco Miklós szobrászművész tervezte, melyen Tolnay Klári és Latinovits Zoltán alakja fogadja a közönséget.

A park bejárati kapuja (kép: nemzetiszinhaz.hu)
Egy-egy legendás szerepükben megörökített, egész
alakos szobrot kapott Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Ruttkai Éva, Latabár
Kálmán, Tímár József, Major Tamás, Sinkovits Imre, Lukács Margit, Básti
Lajos és Soós Imre. Az alkotások Bencsik István, Marton László, Kligl
Sándor és Párkányi Raab Péter szobrászművészek munkái.
A Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház főhomlokzatának sziluettje a
hajóorr előtti vízfelületbe fektetve látható. A Duna-parti oldalra
Vörös-kősivatagot idéző színes mészkő burkolat és spirituális építmények
kerülnek.

A régi Nemzeti Színház szimbolikus romjai (kép: dka.oszk.hu)
A Duna-part parktér építményei közül az egyik egy
labirintus - emberléptékű nyírt sövényből. A másik egy zikkurat, amely
Bábel tornya vagy a maja nap-piramisok távoli idézeteként fogható fel.
Az építmény spirálalakban kanyarodó útjának végén, a piramis tetején
királyi trónpárhoz érkezik a látogató. Az épület belsejének hét terme a
Kékszakállú herceg várát idézheti fel. Az építményből a reneszánsz
szellemben komponált kis viridárium kertbe jut ki a látogató. A
labirintust és a zikkurátot finoman tagolt platán alleé fedi át,
lugasként ható összenyírt árnyas lombtömegével ölelve körül az
építményeket. A tervezők elképzelése szerint, ez a különös tér városi
közpark funkciót is betölt.
A kert és a szoborpark, a színház külső környezetének megálmodója Török
Péter kerttervező művész. A kert és annak szerves részét alkotó
szoborpark, a Nemzeti Színház külső térben megfogalmazott folytatása. A
színház tehát nem ér véget az épület falainál, a színháztörténet, a
kertművészet-történet és az egyetemes építészettörténet segítségével
olyan színházi idézetek jelennek meg a különböző díszletelemeken
keresztül a kert meghatározott pontjain.

A Bábel-tornya a Nemzeti Színház mellett
Közvetlenül a Nemzeti Színház mellett található a 2005-ben átadott Művészetek Palotája (MÜPA). A Közép-Európában is egyedülálló létesítmény megteremtőit az a gondolat vezette, hogy a magyar fővárosban, az UNESCO Világörökség-listáján is szereplő Duna-part részeként megszülető Millenniumi Városközpontban álljon Európa új kulturális fellegvára.

A Művészetek Palotája
A cél ambiciózus, ám eléréséhez a Művészetek Palotájában minden meg is található: grandiózus terek, a legkorszerűbb színházi, akusztikai és múzeumi technológia, és mindenekelőtt az az egyedülálló összetettség, amely a legkülönfélébb művészeti ágakat együtt, egy helyen vonultatja fel. A Művészetek Palotája elnyerte az építészeti, illetve ingatlanfejlesztési Oscar-díjként számon tartott „FIABCI Prix d'Excellence 2006” kitüntetést az úgynevezett „specialized” kategóriában, amelyben a nagyközönségnek termékeket és szolgáltatásokat kínáló épületeket – oktatási és közművelődési intézményeket, könyvtárakat, repülőtereket stb. – díjazzák.

A Művészetek Palotája kora este (kép: turizmus.com)
A budapesti Közvágóhíd a Művészetek Palotájával szemben, a Soroksári út túlsó felén található. Építése és üzembe helyezése a XIX. század második felének legrangosabb eseménye volt. Kamermayer Károly polgármester kezdeményezésére a főváros korának egyik legnagyobb vállalkozásába fogott. 1865-ben a Pest városi tanács több száz magánvágóhíd és mészárszék működését szüntette be. Ennek elsősorban közegészségügyi oka volt, hiszen a megnövekedett város belterületén az állatok terelése, tartása, a fel nem használható belső részek tárolása lassan tűrhetetlen állapotokat idézett elő, járványokat és betegségeket terjesztett. A közgyűlés 1868-ban elhatározta, hogy a közvágóhidat saját kezelésében fogja megépíteni a Soroksári úti szántóföldeken. Az élelmiszeripari telep dél-pesti koncentrálódásának az is oka volt, hogy az Alföldről szállított termények itt könnyen elérhették a várost. A vágóhíd tervezésére tervpályázatot írtak ki, a győztes Julius Hennicke porosz építész lett. A vágóhíd tizennégy hektáros területen helyezkedik el. Monumentális, úgynevezett birodalmi stílusban épült, félkörben záródó nagy falnyílásokkal és szimmetrikus épületegyüttes tengelyében elhelyezett, magasan kiemelkedő víztoronnyal, amely vártoronyszerű, vaskos tömegével és a tetőzete alatt körbefutó törpegalériájával nemcsak a leghangsúlyosabb, de építészetileg is a leghatásosabb eleme a vágóhíd eklektikus épületeinek. Az épületet 1872. július 27.-én avatták fel nagy díszünnepség keretében.

A Közvágóhíd a XIX. század végén
A Rákóczi Ferenc híd közvetlenül a Déli vasúti híd mellett található. A megépítésére az Expo'96 néven megrendezendő világkiállítás kapcsán került volna sor. Szükség volt rá, hogy tehermentesítse Budapest addigi legdélebbi közúti hídját, a Petőfi hidat, valamint össze kellett kötnie az akkor kiépített Hungária körgyűrű déli szektorát a Könyves Kálmán körutat a Dél-Budai oldal fejlődő területeivel. 1992-ben kezdték el építeni, és 1995 októberében adták át a forgalomnak. Ez Budapest dunai közúti hídjai közül az első, amelyik nem egy személyről, hanem földrajzi elhelyezkedéséről kapta elnevezését. Budai hídfője mellett jött létre az InfoPark 1996-ban, továbbá az ELTE és BME új közös kampusza. A lágymányosi egyetemi és informatikai negyed többi modern épületét a híd átadása utáni években építették fel.
Duna-parti sétánk ezennel véget ért
A 2-es villamossal visszajuthatunk a Belvárosba, vagy az 1-es
villamossal a Hungária körúton megkerülhetjük Budapest városmagját

A Rákóczi Ferenc híd és a Déli vasúti összekötő madártávlatból









