Budapest legkisebb területű, egyúttal legnagyobb népsűrűségű kerülete. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Erzsébetváros.
A pesti oldal egyik belvárosi kerülete.
Északnyugatról a Király utca, északkeletről a Dózsa György út,
délkeletről a Rákóczi út, a Thököly út és a Verseny utca, délnyugatról
pedig a Károly körút határolja.
Áthalad rajta a Nagykörút: a kerületen átvezető szakaszát Erzsébet
körútnak hívják. Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Nagykörúton
közlekedő 4-es és 6-os villamosjáratokkal, valamint a kerület szélén
futó M2-es metróval érhető el. A kerület határán található a Keleti
pályaudvar, melynek területe már a VIII. kerület része.
A török hódoltság utáni időkben a mai Kiskörút mentén húzódtak a
városfalak, s a későbbi Teréz-, illetve Erzsébetváros helyén elszórt
tanyák, szőlőskertek jöttek létre. A Felsőkülvárosnak nevezett területen
1734-ben 11, 1792-ben már 559 házat számláltak össze. A későbbi VII.
kerület szerkezetét az elsőként kialakult utcák (Király utca, Dob utca)
határozták meg. Az 1870-es években a Nagykörút kialakítása adott
lendületet a terület fejlődésének.
A VII. kerület 1873-ban, a városegyesítéskor jött létre. Mivel a
Felsőkülváros (akkor már egy évszázada Terézváros) túl nagy és
túlságosan népes volt, kettéosztották. A Király utcától északra továbbra
is Terézváros néven a VI., attól délre Budapest VII. kerülete jött
létre.
A kerületi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a néhány
évvel korábban, Terézvárosból kivált VII. kerületet I. Ferenc József
feleségéről, Erzsébet királynéről nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A
király 1882. január 17-én írta alá az engedélyt, 1882. február 7-én az
új elnevezés beiktatásra került.
A Rottenbiller utca, Thököly út, Damjanich utca és a Dózsa György út
által határolt sakktábla szerkezetű utcarendszeren a 19. század végére
gyors tempóban épültek fel a bérházak. Még napjainkban is a főváros
legsűrűbben lakott területe. A pesti köznyelv a városrészt Csikágónak
nevezi.
Jelenleg más információ nem elérhető!








