A római korban - de még a magyar időkben is - a Duna egy mai szemmel egészen elképesztő mederben folyt. Az ásatások, fúrások és irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a Kr. u. 41-54. között létesült Aquincum rendkívül gazdag volt vízfolyásokban és karsztforrásokban. A települések, utak és hidak a víz által szétszabdalt szigeteken, terasz- és zátonyszigeteken létesültek, s az akkori medrek és holtágak a maihoz képest lényegesen eltérő vízrajzi hálózatot mutattak (lásd az alábbi képen).
A római korban - de még a magyar időkben is - a Duna egy mai szemmel egészen elképesztő mederben folyt. Az ásatások, fúrások és irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a Kr. u. 41-54. között létesült Aquincum rendkívül gazdag volt vízfolyásokban és karsztforrásokban. A települések, utak és hidak a víz által szétszabdalt szigeteken, terasz- és zátonyszigeteken létesültek, s az akkori medrek és holtágak a maihoz képest lényegesen eltérő vízrajzi hálózatot mutattak (lásd az alábbi képen).

A Duna kora-középkori folyása (kép: mtafki.hu)
A római korban a Duna természetes módon alakította folyásirányát, töltötte fel medreit és épített újat magának. Folyószabályozás ekkor még csak kisebb, helyi jelentőségű formában volt jelen. Aquincum, Transaquincum és Contra-Aquincum a terület magasabb részein jött létre:

Római települések az akkori Duna mentén
Hogy milyen tájkép fogadta az akkori utazót, mai
ésszel lehetlen felfogni. Amikor Árpád fejedelem a magyar csapatok
kíséretében átkelt a megyeri réven, valószínűleg egy szigetekkel
szabdalt, mocsaras környezetben találta magát. Ekkor már sem a rómaiak,
sem a hunok nem éltek e vidéken.
A rév két oldalán magyar népesség telepedett le, akik állattenyésztéssel
és földműveléssel foglalkoztak, amit Anonymus is megemlíti krónikájában.
Valószínű, hogy Káposztásmegyer mai területe a honfoglalás idején a
Megyer törzs egyik szálláshelye lehetett, a szemközti Békásmegyerrel és
a szentendrei-szigeti Pócsmegyerrel együtt (innen a megyeri rév
elnevezés). Ekkor a Megyer törzs biztosította és védte a révet, amely a
Duna egyik stratégiai fontosságú átkelőhelye volt. Káposztásmegyer első
írásos említései 1148-ból és 1253-ból származnak, ahol még Meger
településként hivatkoznak rá. A környéket Visegrádtól kezdve a
Csepel-szigetig egybefüggő királyi terület részeként tartották számon.
Mint Anonymus írásából tudjuk, Árpád fejedelem és népe a Felhévíz
területén telepedtek le.
A folyás változásai a coriolis-erő által
A középkori határjárás első állomásától, a Mókus
utcától, a szigeti klarissza kolostortól elindulva és a Dunán átkelve,
Szent Jakab apostol falú határához érkezik a középkori küldöttség.
Milyen tény következik mindebből? Az, hogy Óbuda városa sosem volt a
(Zichy) Főtér környékén! Hiszen Óbuda városa nem szigeten létezett!
Történészeink valahogy sosem ismerték fel, hogy a Duna medre a
középkorban még a nyugati hegyek oldalában haladt, ugyanis a
Coriolis-erőhatás miatt az északról-délre tartó Duna nyugatra térült el.
Tehát a nyugati partot pusztította, a keletit pedig építette. Éspedig a
286-ban megemelkedő, és bizony folyamatosan emelkedő vízszintről van
szó: a magas vízszint azt eredményezte, hogy a Duna megtalálta a
közvetlen a nyugati hegyek aljában haladó holocén medrét, melyet
Szentendrei - Pomázi - Békásmegyeri - Csillaghegyi Duna-mederként
ismerünk a szakirodalomból.

Környezeti változások a Duna egykori mellékága mentén (forrás)
A római helytartói palota régészeti feltárásaiban ez
igen jól dokumentálva van, mikor a járószint rétegek folyamatos
emeléséről-munkálatairól írnak a Duna vízszint-emelkedése miatt. Éppen
ennek a folyamatnak köszönhető az a tény, hogy az Árpád-korra már a Duna
sodrása a magas térszinteket az akkori bal-partra, mint szigetre
építette fel, vagyis a mostani jobb partszakasz, az Árpád híd budai
hídfőjének környéke van magasabban. Ez a tény bizonyítja a meglátásomat
és egyben igazolja az északról készült óbudai hadmérnöki rajzok
mindegyikét.
És bizony nem csak ezt igazolja a középkori Duna-meder a
nyugati hegyek oldalában, hanem azt is, hogy a római
Aquincum városát a
Duna hordaléka tüntette el, hiszen azt a területet töltötte! Tehát hibás
az a nézet, miszerint a "vízszint emelkedésével a település beljebb került
volna a nyugati hegyek irányába" (ahogy azt Kanyó Ferenc és
Szávoszt Vass Dániel állítja). Ez alap gondolati hiba, mert a Duna
már Szentendre után közvetlen a pomázi öbölben volt, és a Corolois-erő a
nyugati hegyek oldalába tolta a vizeket. A belső meder jelentette a Duna
főmedrét mindaddig, míg ez a magas vízállás létezett a Kis-jégkorszak
hatásai által.
Helyes értelmezés
Már a krónikáinkban, pl a Tarihi Üngürüszben is említett Sicambria városa tehát sehogyan sem lehetett a rómaiak Aquincuma, mert az már a negyedik századra a Duna hordaléka alatt volt! Ez a valós oka annak, hogy Aquincum polgárvárosi részén egy kabátgombot sem sikerült a régészeknek találnia, amely magyar lett volna! Hiányoznak a Hun az Árpád-kori paloták és a Magyar leletek! És a mai állapotokat a múltba visszavetítő tudománytalan történészeink azt sem akarták észrevenni, hogy a Magyar Krónikák még részleteiben sem szólnak a római Aquincumról! Így tehát alapban bukta mindaz, mit egészen idáig összehordtak Óbuda történelméről.

A Duna folyása a középkorban
Mit nem tettek meg történészeink, mi az, amit
elfelejtettek elvégezni? Nem csináltak geomorfológiai és
vízrekonstrukciós azonosításokat a vonatkozó oklevelekkel, és hadmérnöki
látképekkel egyetemben! Ezáltal nem azonosították sem az egykori
szigetet, sem az ott valójában lévő középkori településeinket, mert nem
tudták azonosítani a földrajzi területet sem.
Több száz fúrásszelvény kiértékelése után, bizonyos, hogy a napjainkban
"Mocsárosnak" hívott belső Duna-meder, melyet a Csillaghegy bővizű
forrásai táplálnak, pár száz évvel ezelőtt használatban volt.
Kijelenthető tehát, hogy az Óbuda városáról készült hadmérnöki rajzok,
ezt a belső medret mutatják, a ma Csillaghegynek hívott területet Vetus
Buda városaként ábrázolva!


Műholdas képátfedés vízrajzi rekonstrukcióval (INSULA LEPORUM - SZŰZ MÁRIA
SZIGET - ÚJBÉCS)
A műholdas-vízrekonstrukciós képátfedéssel azt a földrészt mutatom, amit történészeink alapjában tévesen hittek Óbuda városának. Délről nézünk észak felé, és így jól látható az a Duna meder, ami a középkorban is még a nyugati hegyek oldalában létezett, vonatkozó okleveleink is erről szólnak. Nem a Margitszigeten lévő “ferences kolostor”, hanem Insula Leporumon, a Kiskorona utcában, az iskola udvarán található kolostor volt a klarissza apácák szigeti kolostora!
Egy természetes mellékág
A "Települési stratégiai dokumentumok Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer" című, Óbuda területéről szóló átfogó tanulmányban az szerepel, amit Egyed Zoltán is hangoztat régóta, s amely egyúttal az állításait is igazolja: mégpedig az, hogy a békásmegyeri - a Rókahegy oldalában lévő - Duna-ág a késő középkorig a Duna természetes mellékágaként funkcionált. Ez a tény egyben azt is jelenti, hogy a Zichy Főtér és környéke az Árpád-kor és középkor folyamán szigetként létezett, melyet Insula Magna, Pest-sziget és Boldogasszony-szigetnek is hívtak. És bizony ennek a szigetnek a nyugati kikötőjének területe lett Árpád lovászmesterének nevéről Chepelnek elnevezve.

A magyar történelem-ellenes oktatás hozadéka az, hogy napjainkban a történésznek
félreképzett kerékkötő balfékek a tudományos tényeket is igyekeznek
meghazudtolni folyamatosan Óbuda helyrajzával kapcsolatosan. Óbuda település
stratégiai dokumentuma világosan közli, hogy a Mocsáros területe a középkor
végéig Duna-mederként működött!
A békásmegyeri Duna-ág középkori létezése
tudományosan bizonyított, hiszen ez nem csak Egyed Zoltán kutatásában
szerepel, hanem tudományos tény! Így tehát az északról készült Óbudát
ábrázoló hadmérnöki látképek is igazak, amelyek Óbuda (Sicambria) városát a
csillaghegyi Rókahegyen, a sziklavárost pedig a békásmegyeri hegyoldalban
ábrázolják, Üröm területéig terjedve.
Mindezt az összes vonatkozó
oklevél is megerősíti, melyek Calida Aqua (Felhévíz) települését a város
promontorio előhegyére lokalizálják az ott létezett ősi Boldogasszony
Fehéregyházával, Buda Vetus anya-szentegyházával. Erről a városról
szólnak krónikáink, okleveleink, ezt ábrázolja a Képes Krónika és az
összes Óbuda látkép. Ezt a várost alapították Sicambria néven a trójai
királyok, és ide költözött be a hun király, Attila is. Majd
természetesen Árpád
fejedelem is ugyanide, Attila városába vonult be, miután a hegyoldali
várossal szemben átkelt a réven, amelyet Megyernek hívtak.
Csillaghegy
korábbi neve Meger, a Turul-Magyar nemzetség szálláshelye. Ez a
földrajzi tény egyben azt is jelenti, hogy az összes történész tévedett
Óbuda város helyrajzával kapcsolatban. Valótlan rögeszméket erőltet a
Budapesti Történeti Múzeum, Óbudai és Aquincumi Múzeum, és az összes
tekintélyelvű régész-történész, aki Óbudáról napjainkban cikket ír,
tanulmányt közöl, vagy nyilatkozik. Egyed Zoltán kutatása a helyes, amely Óbuda-Sicambria
városát a csillaghegyi Rókahegyre és hegyoldalba lokalizálja. Óbuda
városa nem a római Aquincum területén létezett!

Néhány hozzászólás a Kék Dögön, amely szintúgy bizonyítja a hely magas
vízállását
A
római helytartói palota elhagyásának oka
A rómaiaknak el kellett hagyniuk a helytartói
palotát, mert megemelkedett a vízszint, nem tudták a járószintet tovább
emelni, kétszer vagy háromszor is megemelték ugyanott. Az
Aranyhegyi-patak belső medernél lévő torkolatánál is folyamatosan
küzdöttek az árral, pedig akkoriban még mélyebb volt a belső
mederterület. Ezek régészeti tények.
Tehát a vízszint emelkedése a III. század végén, 286-ban történt,
illetve vélhetően már korábban is folyamatosan emelkedett az áradás, de
ez az időpont az, mikor elhagyták a helytartói palotát. És innentől
fogva a Duna vízszintje még jobban emelkedett, a békásmegyeri Duna-ág
teljesen feltöltődött vízzel. Ez a teknő alakú meder, két fő irányból
kapta a vízfeltöltést, a Pilis forrásai, patakjai és talajvizei
táplálták, ugyanakkor pedig a Duna árvizének a visszatöltése is emelte a
vízszintjét.
Buda visszafoglalásának időpontjára is hatással volt az időjárási
helyzet, a vízszinttel összefüggésben. A felvonulási terület sem
lehetett volna Óbuda területének déli oldala, a katonavárosi amfiteátrum
környéke, ha ugyanez a vízrajz fennállt volna. Tehát 1682. évre már
csökkent a vízszint és a belső meder vízszintje is. Marsigli már
mocsárnak írja és ábrázolja ebben az időszakban a békásmegyeri
Duna-ágat, amelyet ma is Mocsárosnak hívunk.
Folytatjuk!






