A Duna folyása és szigetei

A római korban - de még a magyar időkben is - a Duna egy mai szemmel egészen elképesztő mederben folyt. Az ásatások, fúrások és irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a Kr. u. 41-54. között létesült Aquincum rendkívül gazdag volt vízfolyásokban és karsztforrásokban. A települések, utak és hidak a víz által szétszabdalt szigeteken, terasz- és zátonyszigeteken létesültek, s az akkori medrek és holtágak a maihoz képest lényegesen eltérő vízrajzi hálózatot mutattak (lásd az alábbi képen).


AJÁNLÓ

A római korban - de még a magyar időkben is - a Duna egy mai szemmel egészen elképesztő mederben folyt. Az ásatások, fúrások és irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a Kr. u. 41-54. között létesült Aquincum rendkívül gazdag volt vízfolyásokban és karsztforrásokban. A települések, utak és hidak a víz által szétszabdalt szigeteken, terasz- és zátonyszigeteken létesültek, s az akkori medrek és holtágak a maihoz képest lényegesen eltérő vízrajzi hálózatot mutattak (lásd az alábbi képen).

Responsive image
A Duna kora-középkori folyása (kép: mtafki.hu)

A római korban a Duna természetes módon alakította folyásirányát, töltötte fel medreit és épített újat magának. Folyószabályozás ekkor még csak kisebb, helyi jelentőségű formában volt jelen. Aquincum, Transaquincum és Contra-Aquincum a terület magasabb részein jött létre:

Responsive image
Római települések az akkori Duna mentén

Hogy milyen tájkép fogadta az akkori utazót, mai ésszel lehetlen felfogni. Amikor Árpád fejedelem a magyar csapatok kíséretében átkelt a megyeri réven, valószínűleg egy szigetekkel szabdalt, mocsaras környezetben találta magát. Ekkor már sem a rómaiak, sem a hunok nem éltek e vidéken.

A rév két oldalán magyar népesség telepedett le, akik állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak, amit Anonymus is megemlíti krónikájában. Valószínű, hogy Káposztásmegyer mai területe a honfoglalás idején a Megyer törzs egyik szálláshelye lehetett, a szemközti Békásmegyerrel és a szentendrei-szigeti Pócsmegyerrel együtt (innen a megyeri rév elnevezés). Ekkor a Megyer törzs biztosította és védte a révet, amely a Duna egyik stratégiai fontosságú átkelőhelye volt. Káposztásmegyer első írásos említései 1148-ból és 1253-ból származnak, ahol még Meger településként hivatkoznak rá. A környéket Visegrádtól kezdve a Csepel-szigetig egybefüggő királyi terület részeként tartották számon.

Mint Anonymus írásából tudjuk, Árpád fejedelem és népe a Felhévíz területén telepedtek le.


AJÁNLÓ

A folyás változásai a coriolis-erő által

A középkori határjárás első állomásától, a Mókus utcától, a szigeti klarissza kolostortól elindulva és a Dunán átkelve, Szent Jakab apostol falú határához érkezik a középkori küldöttség. Milyen tény következik mindebből? Az, hogy Óbuda városa sosem volt a (Zichy) Főtér környékén! Hiszen Óbuda városa nem szigeten létezett!

Történészeink valahogy sosem ismerték fel, hogy a Duna medre a középkorban még a nyugati hegyek oldalában haladt, ugyanis a Coriolis-erőhatás miatt az északról-délre tartó Duna nyugatra térült el. Tehát a nyugati partot pusztította, a keletit pedig építette. Éspedig a 286-ban megemelkedő, és bizony folyamatosan emelkedő vízszintről van szó: a magas vízszint azt eredményezte, hogy a Duna megtalálta a közvetlen a nyugati hegyek aljában haladó holocén medrét, melyet Szentendrei - Pomázi - Békásmegyeri - Csillaghegyi Duna-mederként ismerünk a szakirodalomból.

Responsive image
Környezeti változások a Duna egykori mellékága mentén (forrás)

A római helytartói palota régészeti feltárásaiban ez igen jól dokumentálva van, mikor a járószint rétegek folyamatos emeléséről-munkálatairól írnak a Duna vízszint-emelkedése miatt. Éppen ennek a folyamatnak köszönhető az a tény, hogy az Árpád-korra már a Duna sodrása a magas térszinteket az akkori bal-partra, mint szigetre építette fel, vagyis a mostani jobb partszakasz, az Árpád híd budai hídfőjének környéke van magasabban. Ez a tény bizonyítja a meglátásomat és egyben igazolja az északról készült óbudai hadmérnöki rajzok mindegyikét.

És bizony nem csak ezt igazolja a középkori Duna-meder a nyugati hegyek oldalában, hanem azt is, hogy a római Aquincum városát a Duna hordaléka tüntette el, hiszen azt a területet töltötte! Tehát hibás az a nézet, miszerint a "vízszint emelkedésével a település beljebb került volna a nyugati hegyek irányába" (ahogy azt Kanyó Ferenc és Szávoszt Vass Dániel állítja). Ez alap gondolati hiba, mert a Duna már Szentendre után közvetlen a pomázi öbölben volt, és a Corolois-erő a nyugati hegyek oldalába tolta a vizeket. A belső meder jelentette a Duna főmedrét mindaddig, míg ez a magas vízállás létezett a Kis-jégkorszak hatásai által.

 

Helyes értelmezés

Már a krónikáinkban, pl a Tarihi Üngürüszben is említett Sicambria városa tehát sehogyan sem lehetett a rómaiak Aquincuma, mert az már a negyedik századra a Duna hordaléka alatt volt! Ez a valós oka annak, hogy Aquincum polgárvárosi részén egy kabátgombot sem sikerült a régészeknek találnia, amely magyar lett volna! Hiányoznak a Hun az Árpád-kori paloták és a Magyar leletek! És a mai állapotokat a múltba visszavetítő tudománytalan történészeink azt sem akarták észrevenni, hogy a Magyar Krónikák még részleteiben sem szólnak a római Aquincumról! Így tehát alapban bukta mindaz, mit egészen idáig összehordtak Óbuda történelméről.

Responsive image
A Duna folyása a középkorban

Mit nem tettek meg történészeink, mi az, amit elfelejtettek elvégezni? Nem csináltak geomorfológiai és vízrekonstrukciós azonosításokat a vonatkozó oklevelekkel, és hadmérnöki látképekkel egyetemben! Ezáltal nem azonosították sem az egykori szigetet, sem az ott valójában lévő középkori településeinket, mert nem tudták azonosítani a földrajzi területet sem.

Több száz fúrásszelvény kiértékelése után, bizonyos, hogy a napjainkban "Mocsárosnak" hívott belső Duna-meder, melyet a Csillaghegy bővizű forrásai táplálnak, pár száz évvel ezelőtt használatban volt. Kijelenthető tehát, hogy az Óbuda városáról készült hadmérnöki rajzok, ezt a belső medret mutatják, a ma Csillaghegynek hívott területet Vetus Buda városaként ábrázolva!

Responsive image

Responsive image
Műholdas képátfedés vízrajzi rekonstrukcióval (INSULA LEPORUM - SZŰZ MÁRIA SZIGET - ÚJBÉCS)

A műholdas-vízrekonstrukciós képátfedéssel azt a földrészt mutatom, amit történészeink alapjában tévesen hittek Óbuda városának. Délről nézünk észak felé, és így jól látható az a Duna meder, ami a középkorban is még a nyugati hegyek oldalában létezett, vonatkozó okleveleink is erről szólnak. Nem a Margitszigeten lévő “ferences kolostor”, hanem Insula Leporumon, a Kiskorona utcában, az iskola udvarán található kolostor volt a klarissza apácák szigeti kolostora!

 

Egy természetes mellékág

A "Települési stratégiai dokumentumok Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer" című, Óbuda területéről szóló átfogó tanulmányban az szerepel, amit Egyed Zoltán is hangoztat régóta, s amely egyúttal az állításait is igazolja: mégpedig az, hogy a békásmegyeri - a Rókahegy oldalában lévő - Duna-ág a késő középkorig a Duna természetes mellékágaként funkcionált. Ez a tény egyben azt is jelenti, hogy a Zichy Főtér és környéke az Árpád-kor és középkor folyamán szigetként létezett, melyet Insula Magna, Pest-sziget és Boldogasszony-szigetnek is hívtak. És bizony ennek a szigetnek a nyugati kikötőjének területe lett Árpád lovászmesterének nevéről Chepelnek elnevezve.

Responsive image
A magyar történelem-ellenes oktatás hozadéka az, hogy napjainkban a történésznek félreképzett kerékkötő balfékek a tudományos tényeket is igyekeznek meghazudtolni folyamatosan Óbuda helyrajzával kapcsolatosan. Óbuda település stratégiai dokumentuma világosan közli, hogy a Mocsáros területe a középkor végéig Duna-mederként működött!

A békásmegyeri Duna-ág középkori létezése tudományosan bizonyított, hiszen ez nem csak Egyed Zoltán kutatásában szerepel, hanem tudományos tény! Így tehát az északról készült Óbudát ábrázoló hadmérnöki látképek is igazak, amelyek Óbuda (Sicambria) városát a csillaghegyi Rókahegyen, a sziklavárost pedig a békásmegyeri hegyoldalban ábrázolják, Üröm területéig terjedve.

Mindezt az összes vonatkozó oklevél is megerősíti, melyek Calida Aqua (Felhévíz) települését a város promontorio előhegyére lokalizálják az ott létezett ősi Boldogasszony Fehéregyházával, Buda Vetus anya-szentegyházával. Erről a városról szólnak krónikáink, okleveleink, ezt ábrázolja a Képes Krónika és az összes Óbuda látkép. Ezt a várost alapították Sicambria néven a trójai királyok, és ide költözött be a hun király, Attila is. Majd természetesen Árpád fejedelem is ugyanide, Attila városába vonult be, miután a hegyoldali várossal szemben átkelt a réven, amelyet Megyernek hívtak.

Csillaghegy korábbi neve Meger, a Turul-Magyar nemzetség szálláshelye. Ez a földrajzi tény egyben azt is jelenti, hogy az összes történész tévedett Óbuda város helyrajzával kapcsolatban. Valótlan rögeszméket erőltet a Budapesti Történeti Múzeum, Óbudai és Aquincumi Múzeum, és az összes tekintélyelvű régész-történész, aki Óbudáról napjainkban cikket ír, tanulmányt közöl, vagy nyilatkozik. Egyed Zoltán kutatása a helyes, amely Óbuda-Sicambria városát a csillaghegyi Rókahegyre és hegyoldalba lokalizálja. Óbuda városa nem a római Aquincum területén létezett!

Responsive image
Néhány hozzászólás a Kék Dögön, amely szintúgy bizonyítja a hely magas vízállását

A római helytartói palota elhagyásának oka

A rómaiaknak el kellett hagyniuk a helytartói palotát, mert megemelkedett a vízszint, nem tudták a járószintet tovább emelni, kétszer vagy háromszor is megemelték ugyanott. Az Aranyhegyi-patak belső medernél lévő torkolatánál is folyamatosan küzdöttek az árral, pedig akkoriban még mélyebb volt a belső mederterület. Ezek régészeti tények.

Tehát a vízszint emelkedése a III. század végén, 286-ban történt, illetve vélhetően már korábban is folyamatosan emelkedett az áradás, de ez az időpont az, mikor elhagyták a helytartói palotát. És innentől fogva a Duna vízszintje még jobban emelkedett, a békásmegyeri Duna-ág teljesen feltöltődött vízzel. Ez a teknő alakú meder, két fő irányból kapta a vízfeltöltést, a Pilis forrásai, patakjai és talajvizei táplálták, ugyanakkor pedig a Duna árvizének a visszatöltése is emelte a vízszintjét.

Buda visszafoglalásának időpontjára is hatással volt az időjárási helyzet, a vízszinttel összefüggésben. A felvonulási terület sem lehetett volna Óbuda területének déli oldala, a katonavárosi amfiteátrum környéke, ha ugyanez a vízrajz fennállt volna. Tehát 1682. évre már csökkent a vízszint és a belső meder vízszintje is. Marsigli már mocsárnak írja és ábrázolja ebben az időszakban a békásmegyeri Duna-ágat, amelyet ma is Mocsárosnak hívunk.

 

Folytatjuk!


AJÁNLÓ