Interregnum - Károly várépítése a mai Budán

I. Károlyt először 1301-ben koronázták meg, de mivel ez nem a magyar Szent Koronával történt, ezért magyar részről nem ismerték el királynak. Csupán a harmadik, 1310-es koronázásakor válhatott a Magyar Királyság (huszonhatodik) királyává, de a történelemtudomány 1308-at, az őt érvényesen királlyá választó országgyűlés évét tekinti uralkodása kezdetének.


AJÁNLÓ

Kubinyi András írja a felhévízi központról: "A XIV. század húszas éveiben a királyi országbíró, azaz a királyi kúria bírája (1323-24-ben) Felhévízen székelt. Ez annál jelentősebb tény, mivel abban a korban, amikor az uralkodó többnyire az országot járta, egyedül az oktávákon rendszeresen ítélkező királyi kúria jelentett valamiféle helyi állandóságot, és így a kúria székhelye mintegy az ország központjának tekinthető. Felhévíz esetében azonban úgy látszik csak ideiglenes központra gondoltak. Előtte Temesváron működött a kúria, Felhévízre költözése egybeesett az uralkodó Visegrádra költözésével. Valószínűleg Visegrád még nem volt berendezkedve a dikasztériumok elhelyezésére, és ezért kiépüléséig a központi fekvésű Hévízen működött ideiglenesen a kúria. Helyi elhelyezésére valószínűleg az apácák tulajdonába átmenő régi királyi kúriaépületet használták. Nemcsak a királyi bíráskodás központja volt azonban Hévíz, hanem - a fentinél állandóbb jelleggel - Pilis megyéé is. Legalábbis a XV. század végétől a Pilis megyei szolgabírák rendszeresen Felhévízen székelnek, és itt tartják a megye ítélőszékét"

De miért nem a királyi várban székel az Ítélőszék?

Magyarország királya ekkor már az ifjú Károly Róbert volt, aki ugyan 1301-től koronás, de csak az „Anjou-párt” részéről elismert uralkodó. Nagyanyja Árpád-házi Mária nápolyi királyné volt. Érvényesen (harmadszorra megkoronázva) 1310 és 1342 között uralkodott. A történettudomány 1308-at, az őt érvényesen királlyá választó országgyűlés évét tekinti uralkodása kezdetének.

(III. András halála után az osztrákok bevonultak Budára, hogy hazakísérjék Ausztriába az özvegy királynét, aki nem kívánt Magyarországon maradni. Károly ezalatt ezer főnél kisebb, jelentéktelen harcértékű csapatával elfoglalt több kisebb erősséget a Dél-Dunántúlon. Az osztrákok kivonulása után se Székesfehérvárra (a koronázó városba), se Budára (ahol a korona volt) nem sikerült bevonulnia, mert mindkét város polgárai lezárták előtte a kaput, és nem engedték be).

A megjelenése és elismerése közötti időszakban (ami 7 évet jelent) nem tudta megvetni lábát Sicambriában, ezért egy új uralkodói központ felépítését határozta el a ma ismert Várhegyen, így pedig már érthető, hogy az Ítélőszéket miért Felhévízen és nem a királyi várban működtették - ugyanis akkor az még nem volt kész! (a mai Budát ezekben az időkben nevezték Új-Budának, de létezett egy Újváros nevű városrész is, amely a mai Margit körút nyugati oldalán, a budai külső falon kívül alakult ki, és amely a bortizedlajstromokban fordul elő. Ez a városrész kb. a mai Mechvart tér és Széna tér közti területen (vagy annak egy részén) terülhetett el. Az eddigi véleményektől eltérően továbbá ide, kb. a mai ún. Országúti ferences kolostor helyére lokalizálnánk a Szent Lázár-ispotályt. Ebben az esetben Újvárost inkább Buda részének kell tekinteni)


AJÁNLÓ

1303-ban például Temesváron rendezte be udvarát, ami érthetetlen lépés abból a szempontból, hogy az állítólagos Várhegyen elvileg már létezett egy palota, amit III. András birtokolt, s amit illett volna mielőbb elfoglalnia, érzékeltetve vele, hogy ki is az ország valódi uralkodója. De Róbert király nem így tett, hanem leutazott Temesvárra, s ott rendezte be udvarát.

1306-ban visszafoglalta Esztergomot és elfoglalt több felvidéki várat.

1307-ben a Vencel fogságából kiszabadult Werner fia László budai bíró Csák nembeli János támogatásával visszafoglalta és Károly Róbert hűségére térítette Budát. Az egykori Buda (Sicambria) ekkor lett a király tulajdona. Október 10-én Károly Róbertet a hívei által összehívott rákosi országgyűlés királlyá választotta. A megjelentek elfogadták Károlyt és utódait Magyarország királyának, de nem voltak jelen a leghatalmasabb tartományurak: Csák Máté, Kán László és a Kőszegiek, és több jelenlévő érdeke sem a királyi hatalom erősítése volt. Második koronázása 1309. június 15-én volt a Nagyboldogasszony-templomban, de mivel a Szent Korona Kun Lászlónál volt, így ez a koronázás is érvénytelennek számított. Kán László végül 1310. április 8-án, Szegeden fogadta el Károlyt törvényes urának úgy, hogy a Tamás esztergomi érsek kezében tartott keresztre esküdött. A vajda által visszaadott Szent Koronával Fehérvárott 1310. augusztus 27-én az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden szempontból érvényesen is Magyarország királyává koronázta Károly Róbertet.

Károly Róbert egyébként uralkodásának második felében jelentős gótikus építkezések folytak: ekkor épült például a visegrádi királyi palota (a vár 1246-1251 között épült), a soproni ferences kolostor káptalanterme, átépült a diósgyőri vár, valamint gótikus szárnyakkal bővült a székesfehérvári koronázóbazilika is.

Budán a Kézai Simonnal korábban megszakadt krónikás hagyományt a budai ferences minoriták folytatták az 1330-as évek végéig. Ezek alapján, valószínűleg Kálti Márk szerkesztésében készült el a Képes Krónika, amelyik Záh Felicián merényletének elbeszélését követően, az 1330-as havasalföldi hadjárat, valamint az 1330. november 9-én kezdődött posadai csata leírásával és Károly halálát megemlítő sorokkal hirtelen megszakad, s a mondat közepén a »quatenus« szóval végződik.


AJÁNLÓ