Ráth Károly (Buda, 1821. február 20. – 1897. július 30.) ügyvéd, jogász, az 1873-ban egyesített Budapest első főpolgármestere.
Ráth Károly Budán született 1821-ben, polgári
családban. Péter nevű testvére gyógyszerész, országgyűlési képviselő
(1812–1873),[1] József testvére budavári plébános, később pozsonyi
kanonok a Vaskorona-rend lovagja (meghalt 1882), Adolf (meghalt 1878)
testvére pedig ezredes volt.
Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron folytatta,
jogi diplomáját Pesten szerezte. 1841-től a királyi táblai jegyzője
lett, egy évig a királyi jogügyek igazgatóságánál működött. Ezután az
akkori egyik legnevesebb ügyvédnél, Schillernél dolgozott, készülve jogi
vizsgáira. A közügyvédi vizsgát 1842-ben, a váltóit 1843-ban tette le.
Ekkor kezdett önálló ügyvédi praxisba. 1848-ban a váltótörvényszék
nyilvános váltójegyzővé nevezte ki. Ezután pestvárosi főkapitánysági
tisztségre nevezték ki, de Ő Lang Ignác javára lemondott. A városi
képviselőként működött. Szerepe volt a pesti huszárőrség
megszervezésében, segédtisztként a pesti újoncozási és felszerelési
bizottság elnöke volt.
A szabadságharcban részt vett, de a megtorlásokban nem volt része. A
szabadságharc után visszalépett a nyilvánosság elől és ügyvédként
működött.
1860-ban az országbírói értekezlet tagja lett, ebben a minőségében főleg
váltó-, csőd - és kereskedelmi törvényeket felölelő alosztály jegyzője
lett és az ezzel a témakörrel kapcsolatos ideiglenes törvények
megszerkesztésével is megbízták. 1861-ben a városi tisztújítás és
követválasztások vezetésével megbízott fővárosi központi választmány
jegyzője lett. Ugyanebben az évben Lipótváros képviselőjének jelölték,
de Szalay László jelöltségét hallván visszalépett. Ezután folytatta
ügyvédi pályafutását. 1862-ben Angliába utazott tapasztalat szerzés
céljából.
Már ügyvédként is részt vett a pesti városi politikában, 1865-ben a
Budapest-lipótvárosi kerület újra képviselőjének jelölték, de báró
Kemény Zsigmonddal szemben alulmaradt. 1867-ben a pesti tisztújítás
elnöke lett, elnöklete alatt választották polgármesterré Szentkirályi
Mórt. Szentkirályi korábban a Józsefváros országgyűlési képviselője volt
és megválasztása után ezt a tisztséget Ráth kapta meg. Képviselőségét
nem sokáig gyakorolta, mert az igazságügy minisztérium Ráthot a korona
ügyészévé, a királyi jogügyek igazgatójává nevezte ki, ilyen
tisztségében azonban nem maradhatott a képviselőházban.
1869-ben a legfőbb ítélőszék bírája, 1871-ben a királyi tábla alelnöke
és egyben a főrendiház tagja lett. A bírói pályán azonban csak 1873-ig
maradt, amikor az egyesített Budapest főpolgármesterévé választották. A
másik jelölt Házmán Ferenc (1810–1894), Buda addigi és egyben utolsó
polgármestere volt, akit szoros versenyben hagyott maga mögött. a
harmadik jelölt Havas Sándor volt.
1873. október 25-én, Budapest egyesítésekor a fővárosi közgyűlés első
ülésén Ráth Károlyt választották a város első főpolgármesterévé. Ezt az
elsősorban reprezentatív célból létrehozott tisztséget haláláig töltötte
be. (A város gyakorlati vezetője a polgármesterré választott Kamermayer
Károly lett.) Politikájában, így főpolgármesteri működésében is a
kormány iránti lojalitás vezette, a városvezetésben ezt tartotta szem
előtt mindig.
Ráth Károly 24 éves főpolgármesteri működés után 1897. július 30-án
hunyt el, temetésére augusztus 2-án került sor. A Kerepes úti temetőben
lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra (jobb árkádsor -56-os
sír, mely 2004-től védett). Kitüntetései között szerepelt a Lipót-rend
középkeresztje, a Ferenc József-rend csillagos középkeresztje (1871).
Halála alkalmából a sajtó is megemlékezett alakjáról és működéséről.
"Budapest közönsége megilletődéssel fogadta a rögtön elterjedt
gyászhírt, mert Ráth Károlyban olyan férfiút tisztelt, aki életének
főleg utolsó 24 esztendejében minden tehetségét, készültségét és
munkaerejét a fővárosnak szentelte, s mindenütt ott volt, ahol a fő- és
székváros érdekeit előmozdítani vagy védeni kellett. Ő ugyan Budapest
igazgatásának mint a kormány bizalmi embere állott az élén,
mindazonáltal úgy tudta vinni szerepét, hogy sem a kormány, sem a
főváros iránti kötelességei nem jutottak egymással kibékíthetetlen
ellentétbe. Mindenre kiterjedő figyelmét semmi sem kerülte el. Még
évenkénti szabad idejének nagy részét is hivatalának szentelte.
Nyaralóhelyére is rendesen maga után küldette a folyó ügyek iratait,
hogy az ő pihenése miatt semmiben ne történjen fönnakadás. Emellett
közmondásos ügyességgel, tapintattal és dísszel képviselte a fővárost
azon igen gyakori esetekben, midőn a királyt vagy a királyi család
tagjait, idegen méltóságokat kellett fogadnia, s üdvözlő vagy
részvétnyilatkozatokat vivő küldöttségeket kellett a korona vagy a
kormány elé vezetnie" - írta róla a Vasárnapi Ujság terjedelmes
nekrológja.
A főváros történetében ritka életpályát futott be Ráth Károly: majd\'
negyed századig töltötte be az alkatának megfelelő, kényes és bizalmi
posztot. Budapest tudós történésze, Vörös Károly tömören és találóan így
jellemezte működését: "Úgy véljük, Ráth pontosan az a főpolgármester
volt, akit a Tisza Kálmán-i Magyarország kívánhatott Budapest
főpolgármesteri székébe - az e megállapításból következő pozitív és
negatív vonásokkal együtt".
Pályafutása alatt
A főpolgármester volt az a személy, aki a főváros élén a kormányt és annak akaratát képviselte. Ráth bírta mind a kormány, mind a város "politikacsináló" polgárainak bizalmát, emellett barátságos, simulékony, vérbeli politikus volt. Ebben az időben különös jelentősége volt, hogy ne boruljon fel a két hatalmi tényező, a kormány és a főváros közötti normális viszony, mert a kormánynak szüksége volt Budapestre, hogy Bécset ellensúlyozza, a fővárosnak pedig szüksége volt a kormányra, hiszen majd' minden jelentős beruházáshoz a kormány adta a pénzt. Ezt a borotvaélen táncoló jó viszonyt sikerült Ráth Károlynak hallatlanul ügyesen és taktikusan, huszonöt évig megtartania.
- 1872. - Közvágóhíd átadása
- 1872. - Megkezdik a Sugárút építését
- 1872. - Megkezdik a Nagykörút építését
- 1872-1876. - Margit híd
- 1874. - Fogaskerekű vasút
- 1874. - Ferdinánd híd
- 1875. - Zeneakadémia
- 1876. - Átadják a Sugárút első szakaszát
- 1877. - Fővárosi Egylet
- 1877. - Nyugati pályaudvar
- 1879. - Megkezdődik a csatornarendszer tervezése
- 1880 és 1883 között több közraktár épül
- 1881 - Átadják az Elevátor-házat a Duna-parton
- 1881. - Budaújlakon megépült az első állandó vízmű
- 1881-1884 között megépül a Keleti pályaudvar
- 1885. - Átadják a Szent István Kórházat
- 1885. - Az Országos Kiállítás alkalmával elindul az állandó hulladékszállítás a fővárosban
- 1885. - Megalakul a Közélelmezési és Ellátási Főosztály
- 1887. - Megindul az első villamos a Nyugati pályaudvar és a Király utca között.
- 1889. - Átadják az Egyetem tér és a Fiumei út közti villamosvonalat.
- 1893 és 1904 között felépül a káposztásmegyeri vízmű
- 1897. - Központi Vásárcsarnok





