A Hatvani kapu
Pest városa 1468-ban kapta meg Hunyadi Mátyás királytól a "szabad királyi város" jogát. Ezen időszakban építették ki a Pestet körülvevő várfalat, gyakorlatilag a mai Kiskörút vonalán a Deák Ferenc térig. A városból kivezető utakat a várfalban lévő kapuk biztosították: a Váci kapu (Vörösmarty tér), a Hatvani kapu (Astoria) és a Kecskeméti kapu (Kálvin tér). A korabeli telekhivatali leírás szerint a kapuk egységes képet festettek (8 öles homlokzat, 7 öles oldalfal). A városrendezés során a falak nagy részét és a városkapuk mindegyikét lebontották: a Váci-kaput 1789-ben, a Kecskeméti-kaput 1794-ben, a Hatvani-kaput pedig 1808-ban. A Kiskörúti városfal azért úszhatta meg a lebontást, mert a lakóházak szorosan ráépültek mindkét oldalán. Ennek maradványai még napjainkban is látható a Kiskörút nyugati oldalán lévő házak udvaraiban (lásd: pesti városfal), illetve egy nyitott szakaszon a Bástya utca elején.
A Hatvani-kapu a XVIII. században Warschag Jakab festménye alapján
A kapun túl jól látható a ma is létező Rókus-kápolna
Berán Lajos emléktáblája az egykori városfalról
(kép: Szoborlap.hu)
A Kossuth Lajos utca szélesítése
Az Eskü téri híd (Erzsébet híd) építési munkálatai
csak a Vámház téri híd (Ferenc József híd) befejezése után, 1897-ben
kezdődtek el. A hídtengely végleges rögzítése hosszas viták és eltérő
javaslatok értékelése után történt meg. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa
képviselői általában a kompromisszumos megoldások felé, a főváros
szakemberei a nagyobb áldozatokkal járó megoldások felé hajlottak. Az
1891-ben készült első elgondolások szerint a híd tengelye a mai
tengelytől északra, a Kötő utcától a Döbrentei tér déli oldaláig terjedő
vonalban szelte volna át a Dunát, a híd folytatása a Belváros és a
Károly-kaszárnya (ma Városháza) áttörésével a mai Kiskörútba torkollott
volna. A főváros képviselői ezzel szemben Gerlóczy Károly alpolgármester
indítványára a Hatvani utca (ma Kossuth Lajos utca) folytatásában
javasolták a híd vezetését.
A régi Városháza elbontása elhatározott tény volt, ezt a Közmunkák
Tanácsa 1891. évi jelentése azzal indokolja, hogy a mellette vezető
Városház utcát (a mai Váci utca egy szakasza) 7-ről 8 ölre kell
szélesíteni.
A legnagyobb problémát a Belvárosi-templom (ma Belvárosi
plébániatemplom) jelentette. Az 1893-as törvénycikk a
Belvárosi-templomot megtartandónak ítélte, ezzel szemben a Főváros és a
Magyar Mérnök és Építész Egylet a közlekedés átszervezését és a templom
bontását javasolták. Budapest egyik legjelentősebb történeti emlékéről
leszögezték, hogy a "Belvárosi-templom nem tekinthető oly
elháríthatatlan akadálynak, mely a helyes megoldásnak útjában állna". A
Közmunkák Tanácsa ezzel szemben pénzügyi szempontból a templom
megtartására törekedett, 1894. évi tervében a Kossuth Lajos utcától az
útvonal kétszeri töréssel vezet a mai hídfőtől valamivel délebbre fekvő
hídtengelyhez.
Az Eskü téri híd elhelyezésének terve egy 1894-es térképen
A Belváros szerkezete a tervben a végleges megoldásnál nagyobb mértékben maradt volna érintetlen. Ennél az elgondolásnál a híd az egyesített Rózsa és Sebestyén térbe vezet. A Főváros ellenállása folytán végül a Közmunkák Tanácsa is elfogadta a Kossuth Lajos utca továbbvezetésének elvét, hiszen ez ideig is csupán pénzügyi szempontból aggályoskodott. Amikor az egyenesebb vonalú megoldáshoz a kormány hozzájárulását megszerezte, jegyzőkönyvében megállapítja, hogy "bizonyára a késő utókor is hálával fogja emlékében megőrizni a magas kormány azon áldozatkészségét, mellyel az akadályok leküzdésére vállalkozott". Végül is a kocsiutat úgy tervezték meg, hogy a később lebontandó Belvárosi-templom fennállása alatt is a hídra átvezethető maradjon. Ez a megoldás lett azután a rendezés alapja.
A Belváros rendezési terve
A Belváros látványa 1865 körül
(a rakpartokat csak az 1870-es évek elejétől kezdik el kiépíteni)
A végleges tervet Lechner Lajos, Heuffel Adolf és
Devecis Ferenc készítették. E terv szerint a Belvárosi-templom
megszűnne, helyette a hídtól északra új templom épül. Hamarosan viszont
bizonyossá vált a templom bontásának nehézsége, a műemléki értékét is
elkezdték elismerni, ezért a jelenlegi helyéről eltolására születtek
javaslatok. A Főváros Középítési Bizottsága a híddal párhuzamos eltolás
mellett foglalt állást, Palóczi Antal ellenterve a templomnak a mai
Piarista-ház helyén a Dunával párhuzamos áthelyezését, vagy ehelyett itt
új templom építését javasolta. A templom lebontására szerencsére nem
került sor, de eredeti környezete teljesen megsemmisült. A régi
városházát az 1900-as év folyamán bontották le.
Az 1893. évi XIV. törvénnyel, amely szerint a Kerepesi út folyatásaként
széles sugárút vezessen egyenesen a Dunáig, hivatalos megerősítést nyert
a Hatvani utca átépítése. A törvény nem csak a Szabadság híd és az
Erzsébet híd megépítését, de a Hatvani utca szélesítését is szabályozta,
mely utóbbit 24,65 méter szélesre kellett kibővíteni. Ez hatalmas
ingatlanfejlesztést vont maga után, amit az utca északi oldalán kellett
végrehajtani. Nem bízták a véletlenre azonban ezt sem, az új épületek,
amelyeknek 1903-ig lakható állapotban kellett lenniük, 15 éven keresztül
adómentesek, majd további 15 évig adókedvezményesek lettek.
A Kossuth Lajos utca eleje a Kerepesi út (ma Rákóczi út) felől a Duna
felé
A bal oldali képen még épségében áll a Grünbaum és Weiner kereskedés
épülete, míg a jobb oldali képen már elbontották a felét.
A tőle jobbra álló ház napjainkban is áll; a képen jól kivehető, amint a
két épület közti részt kibontották.
Az Astoria Szálló 1913 körül épült és a többi sarkon
is városképi jelentőségű épületek álltak illetve állnak. A XX. század
elejétől a Rákóczi út - Kossuth Lajos utca nagy forgalmú kereskedelmi
útvonallá vált. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején is
szerephez jutott a helyszín. 1963-ban kormányhatározat született a
kelet-nyugati metró építéséről, ehhez kapcsolódva még ebben az évben
megépítették az Astoria aluljárót, amely a metró kijáratának is helyet
ad. 1973. március 15-én, az 1848-as szabadságharcra emlékezve a
rendőrség nagy erőkkel szorította be az aluljáróba az ünneplőket, főleg
egyetemista fiatalokat.