A Szálloda az Angol Királynéhez Pest egyik híres szállodája és étterme volt a XIX. században, amely arról is nevezetes, hogy 15 évig itt lakott Deák Ferenc, "a haza bölcse”.
A Báthory Kávéház épülete 1925-ig foglalta el a Kálvin téren a református templom előtti területet. A kávéház már az 1870-es évektől működött a Kecskeméti utca és Múzeum körút sarkán álló Geist-házban. Nevét első tulajdonosáról, Bátori Mihályról kapta.
1861-ben nyitották meg a Buda–Kanizsa vasútvonalat, ekkor gördült ki az első személyszállító vonat a mai Déli pályaudvar elődjének számító Budai Indóházból. Az egykori indóház a második világháború pusztításai és a későbbi átépítések miatt teljesen eltűnt, egyedül a régi felvételi épületet díszítő koronás szárnyaskereket mentették meg az utókornak.
1861. szeptember 14-én a Széchenyi lánchíd budai hídfőjénél nyílt meg, miután Mátyás király egykori lovardáját Gerster Károly és Frey Lajos tervei alapján átalakították.
A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház 1976. április 3-án nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt Budapesten, a XI. kerületben. 20.000 négyzetméterével ez volt akkoriban a legnagyobb hazai áruház. A közönség olyan újdonságokkal ismerkedett, mint a mozgólépcső, a pénztár-sorok új elrendezése, a lágy zene és a bevásárlókocsi használata.
Ahogyan a közeli Puskás Ferenc Stadion esetében történt, úgy az egykori Budapest Sportcsarnok felépítéséről is több évtizedes tervezés után döntött a 70-es évek közepén az állami vezetés. Már a 20-as években felmerült, hogy a jelenlegi Papp László Sportaréna helyén nagy sportcsarnokot építsenek, de a 70-es évek közepéig pályázatok és kész tervek ellenére nem lett semmi az elképzelésekből.
A Császár-malom minden bizonnyal már a török időkben is működött, hiszen azt egy Fontana nevű hadmérnők is lerajzolta 1686-ban, Buda felszabadítása után.
Kétszáz évvel ezelőtt a Várhegy tetején épült palotát holdtalan éjszakákon csak a csillagok fénye világította meg. Ezt az eget pillantotta meg esténként Weiss Ferenc budai csillagász a várépület tetején levő kupolából. Az ő vezetésével épült fel 1780-ban az első budai csillagvizsgáló. Ezt 1829-ben lebontották.
Ybl Miklós megbízást kapott a királytól, hogy tervezze meg a szabadságharc utáni első, 1857. május 4-i ünnepélyes látogatásának alkalmára emelt pesti diadalkaput. A háromnyílásos, nemzeti színű (mű)márvánnyal borított, csillogó, aranyozott diadalkapu a Nagyhíd utcában, az Angol Királynő Szálloda és a leégett Német Színház között állt. Díszesebb, észak-itáliai gótikus homlokzata a Dunára nézett.
Az egykori Drugeth-palota óbudai romjait 1908 és 1984 között tárták fel a régészeti ásatások. E palota nyugati és déli falára épült rá 1786-ban a napjainkban is álló református templom nagy része. Az 1908–1909-ben Kós Károly tervei alapján átépített parókia pincéjében a mai napig láthatóak a várkápolna bejáratának és padlózatának részletei. A történészek e romokat tévesen azonosítják az óbudai királynéi várral.
Az elevátorház és a közraktárak együttesének megépítésére a feldolgozóipar közvetlen közelében a ferencvárosi Duna parton került sor (itt voltak ugyanis a malmok), mintegy 740 méter hosszú és átlagosan 70 méter széles, vagyis kb. 51.000 m² nagyságú területen. Tudták már akkor is, milyen fontos, hogy közút, vasút, és vízi út össze legyen forrasztva.
1911. december 8-án nyitotta meg kapuit az akkori Tisza Kálmán, ma Köztársaság téren Budapest második dalszínháza, a Népopera. A külső-belső megjelenésében szokatlanul puritán épületet a kor neves építészei, Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték.
Pesten, az akkori Újvásár-téren (ma Erzsébet tér) 1852. május 1-jén nyílt német színház. A Pesti Német Színház épületének pusztulása után szükségszínházként (Nottheater) emelték. Műsorának gerincét a német nyelvterületen működő színészek vendégjátékai alkották. Az Erzsébet téri Színház utolsó előadását 1870. április 9-én tartotta, az épületet az év júniusában lebontották.
A Geist-ház egy háromemeletes neoreneszánsz bérház volt a Kecskeméti utca torkolatában, a mai Kálvin téren. 1863-ban adták át Ybl Miklós tervezésében. Ybl-nek ez a munkája volt a harmadik a téren. Megrendelője a vagyonos mangalicatenyésztő volt, ifjabb Geist Gáspár.
Az egykori Kígyó téren (ma Ferenciek tere) lévő palota, amely a híres Grassalkovich-család tulajdonában volt. Miután lebontották, a mai Dréher-palotát emelték a helyére.
A budai keserűvizekről az első ismert közlés Schams Ferenctől származik, aki 1922-ben megemlíti a Budán a Kamaraerdőbe vivő út melletti glaubersós keserűvíz előfordulását. Ennek pontos helyét nem tudjuk; mai ismereteink szerint a budai keserűvízforrások között a legrégebben név szerint ismert Hildegard-forrás és az Erzsébet-forrás, amely köré utóbb az Erzsébet sósfürdő épült.
A főváros egyik legnagyszerűbb magánépülete a Haas Fülöp és fia - hírneves szőnyegcég tulajdonát képező impozáns palota a Gizella téren. E palotában volt az Országos Kiállítás jegypénztára is.
A budapesti Haditengerészeti hősi emlékmű egy monumentális első világháborús emlékmű volt az egykori Horthy Miklós híd (ma Petőfi híd) budai hídfőjének északi oldalán.
A tér északi oldalában épült fel 1782 körül a Harmincadhivatal épülete. Az alapkőletétel évszáma még nem tisztázott, de 1783 nyarától kezdődően egész sor irat maradt fenn a megkezdett épület áttervezésére és befejezésére vonatkozóan Tallherr József kamarai építész iratai között.
A XVIII. század első éveiben épült fel az a két épület, amelyek összeépítésével hozták létre a kaszárnyát 1802-ben. Az egyik épületben a Három nyúl fogadó, a másikban a Zöld szőlőfürt nevű fogadó működött. Az utóbbiban működő serfőző megszűnésével ismét fogadót alakítottak ki, de végül a budai tanács 1801-ben felvásárolva a fogadókat - a két épületet egybeépítve - laktanyát alakított ki benne.
Heinrich Hentzi von Arthurm császári vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban az osztrák császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka. 1852. július 11-én Ferenc József személyes parancsára a budavári Szent György téren emlékművet emeltek Hentzi és bajtársai tiszteletére, amely a főváros lakosságának ismételt tiltakozása ellenére 1899-ig helyén maradt.
A Heccszínház vagy korabeli német nevén Hetz-Theater a XVIII. század végi Pest állatviadalok céljára szolgáló épülete volt a mai Szent István-bazilika helyén. Az 1787 és 1796 között üzemelő, kétezer férőhelyes „amfiteátrum” működtetője Tuschl Sebestyén kávéház-tulajdonos volt.
A Hungária fürdő Budapest VII. kerületében, a Dohány utcában álló, egykor nagy múltú közfürdő volt. Pest városának harmadik jelentős, az 1820-as évektől működő fürdőházaként ismert. Mára csupán a Dohány utca 44. szám alatti, műemléki védelem alatt álló, 1910-ben emelt szecessziós épület homlokzatrésze maradt meg, a fürdőépület jelentős része elpusztult.
A XIX. század közepe óta Európa-szerte nagy divatban volt a kiállítások rendezése. Világvárosok kiállításokon mutatták be fejlődésüket: London (1865), Párizs (1867), Bécs (1873). Magyarország is ilyen világkiállítást kívánt rendezni 1885-ben, bár csupán egy Országos Kiállítás jött létre, 1896-ban.
1921. január 16-án több mint nyolcvanezer ember szorongott a Szabadság téren megtartott szentmisén, amely után felavatták az úgynevezett irredenta szobrokat. A Védő Ligák Szövetsége határozta el az elszakításra ítélt országrészeket jelképező irredenta szobrok elkészítését és felállítását, hogy művészeti alkotásokkal is erősítse az egybetartozás gondolatát.
Az 1718-ban, a török elleni harcokban szerzett érdemeikért nemessé tett Karátsonyi család a század közepe táján barokk stílusban emelt kastélyát 1851-ben elbontották, majd ennek helyére 1853-1856 között Pán József vezetésével palotát építettek Karátsonyi Guidó számára.
A Vásár tér 1858-tól az Erzsébet nevet kapta, és ide húzták föl a jó emlékű Nemzeti Szalont, amelynek első emelete részben kiállítások, részben táncvigalmak helyszínéül szolgált, hátsó fertályához meg egy kioszkot ragasztottak, amelynek udvara számtalan apró üzletnek, kékfestőnek, órásnak, szabónak és gyertyamártónak adott otthont.
A koronázó domb Magyarország vármegyéinek és szabad királyi városainak földjéből összehordott mesterséges halom, amelyre a megkoronázott és a nemzetnek esküt tett magyar király koronázási díszben föllovagolt, s tetején a 4 égtáj felé napvágást tett - Szent István kardjával. A kardcsapások az urakodó haza iránti kötelességét fejezték ki: a hazát bármely oldalról támadó ellenségtől megvédi. Budán a koronázási dombot a Kapucinusok terén emelték. I. Ferenc Józsefet és IV. Károlyt a budavári Nagyboldogasszony-templomban koronázták - az előbbinél a koronázási domb a Lánchídnál, míg utóbbinál a várbeli Szent György téren állt.
A Közlekedési Múzeum Magyarország egyik legrégibb alapítású, műszaki jellegű múzeuma volt a Városligetben. A városligeti épületet 2017-ben lebontották, 2021-től Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum néven az Északi Járműjavítóba kerül át.
A Lágymányosi Dohánygyár 1908 és 1912 között, Zobel Lajos tervei alapján készült épületegyüttes volt, amely 1965-ben zárt be, miután a termelés vidékre került.
Az 1838-as árvíz után kezdték meg a folyamszabályozást a területen, amelynek első eleme a Gellért-hegytől délre húzódó töltéspart, a Kopaszi-gát őse, a 3 km hosszú Kopaszi párhuzammű megépítése lett 1870-1876 között: ez választotta le a hegy alatti szakaszon kiszélesedő Dunáról a Lágymányosi-tó területét.
Hild épületei, már csak nagy számuk miatt is, gyakran képeztek együtteseket. Messze földön híres volt - az azóta átépült - klasszicista pesti Duna-part, amelynek kialakításában ő is közreműködött. Az akkori Kirakodó-téren és a hozzájuk csatlakozó utcákban több épületet tervezett. Itt volt a Lloyd-palota, a Diana-fürdő, magánpaloták, a későbbi Európa szálló. Sajnos valamennyi már a múlté.
A Lujaz gőzmalom egykor Óbuda legnagyobb épülete volt, 1910-es években
történt elbontásáig. Akkor a helyén csinos parkocska és impozáns házsor
épült, amely még ma is szegélyezi a park északi oldalát.
A Margit fürdő egy gyógyfürdő volt a Margit-szigeten. A sziget északi részén építették fel ott, ahol már a középkori krónikák is természetes forrásokról számoltak be.
A Marokkó-udvart is magában foglaló tömb házai 1945 után néhány évig még álltak, és az Erzsébet tér 11-15. számot viselték, s némelyikben laktak is. Homlokzataik a Hercegprímás utca páratlan oldalának vonalát követték. Ezeket később elbontották, és helyükön szabadtéri parkolót alakítottak ki az új buszpályaudvar számára.
A Gresham-palota helyén eredetileg egy neoklasszikus palota, a Nákó-ház állt, melyet Deron Antal nagykereskedő építtetett 1827-ben Hild József tervei alapján. 1880-ban a Nákó Ház az 1847-ben alapított angol Gresham Életbiztosító Társaság tulajdonába került.
Ybl életművében kiemelkedő szerepet játszanak a palota-negyedbe tervezett épületek. Egyedülálló volt az a lehetőség, hogy egy helyen nagyszámú műve valósulhatott meg, s ezáltal a múzeum környékének képét alapvetően az ő művei határozták meg.
A Nemzeti Színházat először gróf Széchenyi István álmodta meg a Duna partjára. Pompázatos épületet tervezett, és az intézményt részvénytársaságként szerette volna üzemeltetni. A gróf 1832-es, A magyar játékszínről című röpiratában indítványozta a nagyszabású színház felépítését.
A Népstadion egy mára lebontott sportközpont és futballstadion volt, amelyet 1948-ban kezdtek el építeni, 1953-ban adtak át és 2002-ig működött. 2016-ban elbontották, majd helyére felépítették az új stadion Puskás Ferenc Stadion néven.
A Kerepesi úton (ma Rákóczi út) álló Párisi Nagyáruház 1903. augusztus 24-én éjjel kigyulladt, minek során teljesen kiégett több halálos áldozatot követelve. Az Ördög-árok 1879-es áradása óta nem volt ilyen nagy szerencsétlenség Budapesten, mint akkor éjjel.
A Pesti Magyar Színház volt Pest első magyar nyelvű színháza. Miután 1840-ben átnevezték Nemzeti Színházzá, 1875-ben jelentősen átépítették és kibővítették, majd sajnálatos módon 1913-ban lebontották.
A Pesti Városi Német Színház 1812 és 1847 között működött Pesten. Klasszicista stílusú háromemeletes épülete a Színház, később Gizella (ma Vörösmarty) téren, a Vigadó telke mögött állt.
A XIX. században a Vác-Budapest közötti vasútvonal kiindulópontja volt,
Magyarország első vasútvonalának pesti végállomása. Építését 1844-ben
kezdték meg, majd 1846-ban fejezték be. A megnövekedett igények miatt
1873-1875 között bontották le a Nagykörút építésekor. Helyére épült fel a
Nyugati pályaudvar.
A Petőfi Csarnok Budapest egyetlen ifjúsági szabadidőközpontja volt, mely 1985 és 2015 között működött a Városligetben. A köznyelvben csak PeCsa néven emlegetett, népszerű könnyűzenei koncerthelyszín évente több száz kulturális rendezvénynek és kiállításnak adott helyet, valamint számos közösségi klubot is működtetett. 2017-ben bontották le.
A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium egy hivatali épület volt a Várnegyedben, amelyet a második világháborúban elszenvedett sérülései miatt bontottak le.
A régi Redout legenda volt. Emlék a reformkori Pestről. Mesébe illő farsangi báljaival és koncertjeivel, amelyeken olyan nagyságok szórakoztatták a zenerajongó polgárokat, mint az idősebb Johann Strauss vagy Liszt Ferenc. A Redout mindössze tizenhat évig létezett. 1833. január 13-án nyitották meg, s 1849 májusáig állt: Buda ostromakor a várat védő Hentzi tábornok bosszúból szétlövette.
Az 1710-es pestisjárvány után nem csak Pesten, de Budán is épült egy fertőző betegeket ápoló faszerkezetű karantén ("veszteglőház"), amit 1713-ban alakítottak át szegényházzá, majd közkórházzá, melyben 26 beteget ápolhattak egyszerre. A közkórház és a szegényház fogalma ezekben az időkben még egybemosódott, s az ilyen intézmények a szegényebb néposztály fertőző betegeit vették fel. Ezen XVIII. századi magyar kórházakat a jómódú polgárok adományai tartották fenn.
Pestnek volt egy organikusan kialakult, a város sajátos fejlődéséből adódó tere, vagy térsora, amit főtérnek lehetett nevezni és lehetne ma is. Ez az egykori Városház tér és Eskü tér együttese. Városháza, templom, sőt még a Duna-part is része volt ennek a térségnek.
A Regnum Marianum (Mária Országa) a Rákosi-rendszer által lerombolt templom. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta. A templomot az 1919-es vörös uralomtól való megszabadulás emlékére építették.
A Spenót-ház eredetileg az állami külkereskedelmi vállalatok székházának tervezett irodaház volt Budapesten a Roosevelt téren (ma Széchenyi tér). Építésénél használtak először Magyarországon teljes egészében acélzsaluzatot, s ez volt az első, mely fej nélküli gombafödémmel készült. A Spenót-ház volt az első olyan irodaház Budapesten, amely teljes egészében légkondicionált volt.
Sztálin szobrának felállításáról 1949. december 20-án, két nappal Sztálin születésnapja után után döntött a Magyar Kommunista Párt vezetése. A 25 meghívott szobrász pályázata közül politikusokból és művészekből álló zsűri választotta ki Mikus Sándor Kossuth-díjas alkotó tervét. A szobrot eredetileg hat méter magasra tervezték, de végül nyolc méteres lett, a talapzattal tíz méterrel magasabb.
A Párisi Nagy Áruház elődje, a Terézvárosi Kaszinó, Petschacher Gusztáv tervei alapján épült 1882-ben. Az Andrássy út kiépítése során a rendezést irányító Közmunkatanácstól a mai telket 1884-ben vásárolta meg a Fővárosi Casinoépület Részvénytársaság.
Újépület (németül Neugebäude) egy hírhedt épület neve volt Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén. Felépítésére II. József adott utasítást. A terveket Isidore Canevale bécsi építész készítette. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület építése 1786-ban kezdődött, Hild János vezetésével.
Az Aréna út sarkán álló, 1874-ben épült városligeti Arénában 1879-ben nyílt színház. A Feld család vállalkozásaként 1872-ben létrehozott Városligeti Színkör nevét - amely főként operetteket és bohózatokat játszott - 1909-ben Fővárosi Városligeti Színházra, majd 1912-ben Budapesti Színházra változtatták.
A Rákóczi út Budapest egyik legfontosabb főútvonala, mely az Erzsébet hídtól
indul - a Szabadsajtó út és a Kossuth Lajos utca folytatásaként - egészen a
Keleti pályaudvarig. A középkori Pest lerombolásával és a Rákóczi út
kiszélesítésével temérdek épület tűnt el a városból, amelynek egyik ékes
példája az Astoria sarkán álló Vigyázó-ház volt.
A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI) az 1886-ban alapított Vízrajzi Szolgálatból fejlesztették ki 1952-ben, az ország felszíni és felszín alatt vizeivel összefüggő tudományos és kutató tevékenység ellátására.
A Váci út és a Dózsa György út sarkán (Váci út 23-27.) álló toronyház 1979
és 1981 között épült. Az irodakomplexuma három részből állt, az irodák
teljes alapterülete 26 ezer négyzetméter volt. A toronyházat 2019-ben
bontották le.
A Volga szálló 1971-ben épült a Kossuth-díjas építész, Finta József tervei alapján. Eleinte Hotel Volga, majd Hotel Ibis néven üzemelt. A Volga szálló néven emlegetett épületet 2010-ben eladták, majd 2012-ben bontották le. Helyén épült fel 2014-ben a Vision Towers irodaház.
A jellegzetesen eklektikus, romantizáló épülettömb napjainkban már nem létezik, de falaival egykor a Gül baba türbéjét fogta közre. A négy saroktornyos épületet 1880-ban építette Wagner János építész, amit 1970-ben bontották le.
Werner ispán Buda várának volt a bírája 1289-ben, akinek saját magánbirtoka
állott a Duna partján. E birtokon állt a szigeti apácák klarissza kolostora
is (Insula Beate Maria Virginis - Boldogságos Szűz Mária Szigetén),
amelyeket együttesen nevezik a mai dogmák óbudai királynéi várnak. Ez
viszont hamis, ugyanis az Erzsébet királyné által alapított apácarend
1343-tól nem a ma ismert Óbudán, hanem a csillaghegyi Ó-Budán épült meg.