Új nevén Szent Ferenc sebei római katolikus templom. A barokk épülettömb
közepén álló templomot a ferences barátok építették 1731-1737 között, Hans
Jakab tervei alapján. A torony 1739-1741 között készült el, sisakja 1891-ből
való.
A Corvin tér déli oldalán álló egytornyú templom romantikus homlokzata
mögött a kövek a távoli múltról tanúskodnak. A szentély északi falában
talált részletek még valószínűleg annak a karmelita templomnak a
maradványai, amelyek Erzsébet, Nagy Lajos király édesanyja alapított
1372-ben. Ennek felhasználásával építették a XVI. század derekán Tojgun pasa
dzsámiját, amely szerencsésen átvészelte az 1686. évi felszabadító harcokat.
A Krisztinavárosi plébániatemplom alapítása óta mindig is különleges
bánásmódban részesült. Kéményseprők, végtagok, esküvők tarkítják a
történetét, de igazán híressé a templomot a főoltár és a szentély odébb
tolásának izgalmai tették.
A tatárjárás után IV. Béla király elhatározására vár épült a budai
Várhegyen, amely kis változtatások után, jóformán ma is ugyanolyan
elosztással áll, mint a XIII. században: délen a királyi palota, középen a
"Mátyás-templom", északon pedig a Mária Magdolna templom, a köréjük épített
szűk utcácskákkal és megannyi apró házzal.
A tatárjárás pusztítása (1241) ráébresztette IV. Béla királyt arra, hogy
csak megfelelő és korszerű védelem biztosítása mellett szabad új királyi
központot létesítenie. Így a tatárok támadásának könnyű zsákmányául esett
Óbuda helyett tőle délre, a hadászati és gazdasági szempontból egyaránt
elsőrendű fontosságú dunai átkelőhely fölött húzódó, meredek sziklán, az ún.
pesti Újhegyen alapította meg Budát, a XIII. század közepétől a király és az
ország véglegessé váló fővárosát.
A középkorban a mai budai Víziváros nagy részén a Szentpéter vagy másként
Szentpétermártír külváros terült el. A városrész nevét plébániatemplomáról
kapta, amelyet 1257 előtt emeltek az 1253-ban szentté avatott domonkos rendi
Szent Péter vértanú tiszteletére. Eleinte a budavári Boldogasszony templom
filiája volt mindaddig, míg 1390-ben meg nem vonták plébániájának határait.
A török időben és a felszabadító harcok során a templom elpusztult.
Budai Várhegynek a Víziváros felett álló várfalszakasza a múlt század végén
került az érdeklődés középpontjába: a Mátyás templom átépítését tervező
Schulek Frigyes azért, hogy méltó keretet biztosítson a koronázó
főtemplomnak, azzal azonos neogótikus stílusú építményt emelt a középkori
falakra. Munkálatai megkezdése előtt kutatásokat végzett a bástyán: ekkor
találta meg azt az - általa casamatának nevezett - építményt, amelyet később
a szakemberek Szent Mihály kápolnaként azonosítottak.
A 62 méter magas tornyú, színes Zsolnay-cserepekkel fedett, neogótikus
templom a budai Duna-part jellegzetes városképi eleme: 1893-1896 között
épült, Pecz Samu tervei alapján.
A Rózsadomb lejtőjén, az egykori Országút (ma Margit körút) mentén áll az
Ágoston-rendiek által épített barokk templom és kolostor, amely 1785 óta a
ferenceseké, akik tovább alakították, illetve bővítették az épületegyüttest.
A budai görög katolikus egyházközség plébániatemplomát a hajdan volt kórház
mellé Christ Antal pékmester építtette 1759-1760-ban, Nepauer Máté tervei
szerint. Homlokzati fülkéiben Szent Balázs, Flórián és Miklós szobra áll.
Pesthidegkút Ófalu leválasztott területén – Széphalmon – kisegítő
lelkészséget hozott létre 1944-ben az egyházi hatóság, amely akkor a Kossuth
utcai iskola egyik osztálytermében végezhette az istentiszteletet.
Remetekertváros a századforduló idején, az akkor alig 2000 lakosú
Pesthidegkút csaknem lakatlan külterülete volt. A 30-as években kezdett
kiépülni, amikor a terület parcellázásra került. A fejlődés során kezdtek a
nehézségek megmutatkozni a hívek lelkipásztori ellátása terén. Összesen csak
két templom volt, mindkettő 2 km távolságra Remetekertvárostól.
Pesthidegkút községet az 1720-as években német katolikus telepesek
alapították, míg a református hívek a XIX. század végén költöztek a
település kertvárosi részébe. 1931-ben már felmerül a templomépítés
gondolata is.
Buda város tanácsa 1847. június 11-i ülésén határozza el Döbrentey Gábor
királyi tanácsos javaslatára kb. 100 dűlő nevének megváltoztatását. 1847.
június 16-án a Tündér-hegyen ünnepélyesen dűlő keresztelőt rendeztek. Ekkor
kapta az egykori Disznó-rét és a Zsír-domb a Pasarét nevet. A Pasaréti téri
templom, hivatalos nevén Páduai Szt. Antal plébániatemplom, a modern magyar
építészet egyik jelentős alkotása, Budapest II. kerületében, a Pasaréti
téren található.
A műemlék kápolna romantikus stílusban, Knabe Ignác tervei alapján épült
1854-ben. Kis fatornya van. A Szépvölgyi út, az Ürömi utca és az Ürömi köz
által határolt kis téren található, bejárata az Ürömi közre nyílik.
A neogót stílusban épült templom 700 m2-en áll. Hossza 44 m, szélessége 15
m, magassága ugyancsak 15 m, a toronyé pedig 54 m. A templom tervezője
Schönner Ferenc. Az építkezést Hauszmann Sándor vezette.
Határában, Gercse-pusztán már 1333-ban templom állott. Megrongált falait a
török után az új birtokos, Kurtz János 1703 körül restauráltatta. Az
1736-ban Solymár filiájából plébániává vált Hidegkút telepesei a XVIII. sz.
közepéig jó időben a gercsei templomot használják, rossz időben pedig a
faluban lévő romos templomot, amely csak az 1752-es restaurálás után válik
Sarlós Boldogasszony titulussal igazán plébániatemplommá.
Ha körbenézünk a magyar református templomok közt, bizony nemigen találunk
Bauhaus stílusút köztük, akár Budapestről, akár az ország vagy a magyarlakta
területek egészéről beszélünk. A Torockói téri református templom ritka
kivételt képez ez alól.
Ma már szinte elképzelhetetlenül nehéz korban, a háború után, a totális
kommunista hatalomátvétel előtti utolsó pillanatban, 1949-ben épült a budai
Kapisztrán Szent János-templom. Előzménye a Margit körúti templomtól a
Rózsadombra felvezető keresztúti stációk végénél emelkedő XVII. századi
Veronika-kápolna volt, amely az ostrom alatt elpusztult.
Elődjét a török hódoltság után érkezett bajor telepesek emelték 1705-ben.
Erre utal a kapu felirata is. A jelenlegi barokk templom 1746-1759 között
épült Hamon Kristóf és Nepauer Máté tervei szerint. Tornya 1763-1766 között
készült, hangsúlyos toronysisakja Ybl Miklós alkotása 1877-ből. A homlokzat
fülkéiben Szent Immaculata és Szent Erzsébet szobrai láthatók.
A Szent Péterről és Pálról elnevezett, barokk stílusú templom özvegy Zichy
Péterné támogatásával, 1744-1749 között épült, Paur János György építőmester
tervei alapján. A főkapu felett Szent Rozália domborművét látjuk, a szélső
fülkékben Szent Sebestyén, illetve Szent Rókus szobra áll, míg az oromfal
felső párkányán kétoldalt Péter és Pál apostoloké.
A főváros legrégebbi református templomát a földben rejtőző középkori
épületek anyagából, 1785-1786-ban emelték. Tornya 1788-ban, sisakja 1878-ban
készült el. A parókia Kós Károly tervei alapján épült 1905-ben.
Az óbudai zsinagóga Budapest legrégibb zsinagógája, az európai klasszicista
zsinagógaművészet remekműve. A zsinagóga 1957 óta műemléki védelem alatt
áll. Részleges felújítását követően 2010. szeptember 5-én újraavatták.
A templom nélkül épült lakótelepek lelkipásztori ellátása és a
kereszténységtől számtalan eszközzel elfordított emberek evangelizálása
talán a legnagyobb és legnehezebb feladat. Jól látszik ez Békásmegyeren is,
ahol a közelmúltban épülhetett csak református templom.
Békásmegyer községhez tartozó, az úgynevezett Kissing-en lakó háromezer
római-katolikus csillaghegyi hívő 1924-ben elhatározta, hogy templomot
építtet. Vojnich László kezdeményezésére gyűjtőívekkel néhány év alatt
120000 pengő gyűlt össze. A gyűjtők ügybuzgósága és a hívek áldozatkészsége
folytán már hozzákezdhettek egy kis templom építéséhez a korábban vásárolt
kis telken.
A templom csillaghegy északkeleti részén fekszik és a békásmegyeri új
lakótelep számára épült. A kápolna működése nagyban hozzájárult a hívek
összeismerkedéséhez és egybekovácsolódásához. A karácsonyi éjféli misén az
emberi szemek ragyogása és a még nedves falak csillogása köszöntötte a
gyermek Jézust.
Óbuda evangélikus egyházközsége már 1843-ban megalakult s 1909-ben lett
anyaegyházzá. A templomépítésre 1912-ben már rendelkezésre álló összeg
hadikölcsönben elveszett, így a templomépítő bizottság csak 1922-ben
kezdhette újra működését. 1933-ban kaptak telket a fõvárostól, ekkor írták
ki a pályázatot a templomra és gyülekezeti házra. Friedrich Lóránt tervét
fogadták el. A templom 1935-re épült fel.
Az 1920-as években egyre többen költöztek ki a belvárosból a megszépülő
Csillaghegyre, így a református lakosság is megnőtt. A hívek 1925-ig a
Pomázi Református Egyházközséghez tartoztak, majd 1925-tő a közelebb levő
Óbudai Református Egyházközség fiókegyházává szerveződött. Ám a gyarapodó
település saját templomra áhítozott.
1811-ben a Duna árjából Bauer Jakab kőműves mester egy Mária-képet ment ki
és helyez el az Aquincumba vezető római vízvezeték egyik megmaradt
kőpillérjére. A kép Lucas Cranach innsbrucki Madonnájának változata. A
környékbeli hívek Kövi Mária néven tisztelettel veszik körül. 1843-ban
megújítják a kép foglalatát és e szöveggel látják el: "Sieh, o Mensch und
besuche Maria auf den Stein; kommt zu mir in allen Noten und ich will euer
Trost sein. 1843."
A Jó Pásztor szeretetéről nevezett Miasszonyunk leányai női kongregáció
1892-ben szerzetesházat alapított fiatalkorú leányok javító-nevelése
céljából. A hozzá tartozó Hofhauser Antal tervei alapján neoromán stílusban
épült templomot 1901. november 21-én szentelték fel. Kapuja fölött a Jó
Pásztor mozaikképe látható. A szentélyt a templom közepén alakították ki,
két végén kórussal.
Az Óbudai Főplébánia területéből 1946-ban alakul önálló lelkészségként Jézus
és Mária Szíve titulussal, főleg a hegyvidéken és a Bohn-téglagyár körül
lakó hívek ellátására. Első misézési hely a Vörösvári úti iskola tornaterme.
A templom 1948-ban épült fel.
A Clarisseum létrejötte elsősorban a Károlyi grófi család
gyermekszeretetének a gyümölcse. 1870-ben megalapították az Elsô Budapesti
Gyermekmenhely Egyletet, s az épületkomplexum tervezésére a család Ybl
Miklóst kérte fel.
Újpest város szélén, a Károlyi grófok vadászházának környékén sok
elhagyatott gyerek élt. Ide kérte 1907-ben P. Soós István, a karmelita rend
tartományfőnöke a Rocca di Papa-i nővéreket, akik jutányosan megvásárolták a
vadászházat. Az istállóból lett a templom, amely hamarosan kicsinynek
bizonyult. Ezért 1926-ban kezdték el építeni - nagyrészt a belga karmelita
rend adományából - a mai templomot, amely 1933-ban lett kész.
Schreiber Janka, az angolkisasszonyok apácarend budapesti intézetének
főnöknője családi örökségből szőlőt és villaépületet vásárolt egykoron a
Baross utcában. A villa déli szomszédságában 1886-ban kápolnát emeltetett,
amelynek tervezője Bachmann Károly újpesti építész volt.
A templom, illetve plébániaközpont alapkövét 1991-ben Marosi Izidor váci
megyéspüspök tette le, megáldását 1995-ben Paskai László bíboros,
esztergom-budapesti érsek végezte. Az épületegyüttes földszintje (1400 m2)
magában foglalja a szentségi kápolnát (75 m2), amely a hétköznapi misék, a
csend és az imádság helye, a nagytermet (400 m2), ahol a vasárnapi
szentmisék és különböző összejövetelek, rendezvények is folynak, valamint
hittantermeket, irodákat, papi lakásokat.
A magyarországi szocializmus utolsó éveiben épült káposztásmegyeri lakótelep
északi részének házai között található templomot 2013-ban adták át a
nagyközönségnek.
Újpest község 1836-ban alakult meg. 1868-ban 500 evangélikus lakosa
magániskolát alapított, ez lett a leányegyház alapja: 1874-ben vették fel a
pesti egyházba. Az iskolában felváltva németül és magyarul tartottak
istentiszteletet.
Az újpesti Főplébánia egyháztanácsa a váci püspök kezdeményezésére 1932.
február 15-én határozott arról, hogy az Újpest-turjánnak nevezett
városrészen templomot épít.
Az 1920-as évek végén Újpesten már több mint 40 ezer katolikus élt. Dr.
Hanauer Á. István váci püspök szorgalmazta egy új templom építését. Gróf
Károlyi László 600 négyszögöl telket adományozott és Csík József
apát-plébános gyűjtést indított az új templom építéséhez.
Újpest első telepesei katolikusok voltak, s 1845-ig Dunakeszi fíliájaként
szerepelt. 1845-ben a fóti plébániához csatolták. Peitler Antal József váci
püspök végül 1870 februárjában az újpesti egyházközséget önálló lelkészséggé
tette, s Illek Vince káplánt bízta meg, hogy a lelkészséget plébániává
szervezze.
A kicsinyke templom 1878-ban épült a mai Szent István tér szélén. E
templomot 1941-ben oszlopos bejárattal látták el, majd elkészült a torony és
a parkókia megmagasítása is.
Az első újpesti zsinagóga 1839-ben épült, a Bocskai utca elején. Az
épületről rajzot vagy fotót nem ismerünk. 1885?86-ban építették fel a
Berzeviczy utcában ma is működő neológ zsinagógát. A korabeli sajtó
tudósításai szerint Greiner (vagy Gränner) budapesti építész tervezte, a
kivitelezést Böhm Mátyás építőmester irányította.
A kéttornyú templom Pest legrégibb épülete, melyen végigkísérhetjük
fővárosunk építészetének stílusváltozásait. Első formájában a Contra
Aquincum falaira, annak köveiből épült a XI. században. Az erőd délkeleti
sarokbástyáját a szentély végénél rejti a föld. A Szent Gellért-legenda
szerint a Vata-féle pogánylázadáskor meggyilkolt Gellért püspököt ide
temették 1046-ban.
A Szent István-bazilika vagy Lipótvárosi plébániatemplom római katolikus
templom, Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, Budapest egyik
legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége. A Szent István-kultusz fő
helyszíne, névadója a magyar államalapító király, I. (Szent) István, akinek
épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik.
1882-ben írásban fordult a budapesti unitárius egyházközség presbitériuma
nevében Hajós János gondnok, Derzsi Károly lelkész Budapest Főváros
vezetőihez, hogy adományozzon egy telket, mely alkalmas lenne az építendő
templom számára. A Tanács a pesti oldalon jelöli ki az Alkotmány utca és
Koháry utca sarkán levő 600 négyszögöles területet. Ezeket az akkoriban még
a város szélén levő üres telkeket raktárak részére adta bérbe a Főváros.
A Deák téri evangélikus templom Budapest legrégebbi és legismertebb
evangélikus temploma, torony nélküli klasszicista stílusú teremtemplom a
budapesti Deák Ferenc téren.
Magyarország egyik legszebb barokk műemléke. Az egyetlen magyar alapítású
szerzetesrend, a magyar alapítású pálosok rendje építette, elpusztult és
távol eső budaszentlőrinci anyamonostoruk helyett.
A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII. század
elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk stílusú díszei
alig változtak valamit az elmúlt három évszázad folyamán. Története
visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére azonban csak 260 évvel
ezelőtt került sor.
A pestiek által mostanában is csak görögkeleti görög templomnak hívott Isten
háza fölszentelésére közel két évszázaddal ezelőtt, 1801-ben került sor az
egykori Alsó-Dunasoron, de teljesen csak 1803-ra készült el. Pontosabban még
ekkor sem véglegesen, mert a Duna-partra néző két tornyot nem fejezték be az
építők.
A XIX. század második felében, amikor Magyarország számos területen utolérte
a fejlett nyugat-európai államokat, ezekből az országokból számos tudós,
elszegényedett vállalkozó, értelmiségi vándorolt be országunkba. Többek
között ismert németajkú protestáns családok, mint pl a Hagemacher, a Dreher
és a Ganz család, akik Németországból.
Már a XVI. század végén volt egy kisebb szerb település ezen a környéken, és
valószínűleg templom állt a mai helyén. A XVII. század végén újabb szerb
telepesek érkeztek, akik 1695-1698 között új templomot emeltek a háborúk
alatt megrongálódott korábbi helyére. Ezt maga Csernojevics Arzén pátriárka
szentelte fel Szent György tiszteletére.
Magyarországon az 1221-ben megtelepedett domonkosok pesti, Szent Antalról
nevezett kolostorukat és templomukat 1230-ban alapítják. A kolostor és a
templom helyével kapcsolatban eltérők a vélemények. A tatárok az épületeket
elpusztítják, s a kolostor falai közé menekült pesti polgárok közül sokan
itt lelik halálukat.
1725-1732 között, barokk stílusban épült Hölbling János, majd Paur János
György irányításával. Mai átalakított, eklektikus főhomlokzata és
toronysisakja Diescher József munkája 1873-ból.
A Szabadság tér eklektikus palotái között foglal helyet egy egyszerű
homlokzatú, Bauhaus jellegű bérház, amelyről csak a toronyszerűen
kialakított, órával ellátott tetőről ég felé nyúló csillag árulja el, hogy
református templom, a Hazatérés Temploma.
1930. szeptember 28-án szentmisével egybekötött alapkőletételi ünnepség
volt. A templomot Fábián Gáspár tervei alapján építették fel, angol késő
gótikát utánzó stílusban. Gótikus oltárait is Fábián Gáspár tervezte, a
főoltár fölött hatalmas üvegmozaik ablak helyettesítette az oltárképet.
Eredetileg copf stílusban építették 1803-1809 között, Kasselik Fidél tervei
szerint. 1885-ben neobarokk stílusban alakították át külsejét.
Toronysisakját Ybl Miklós készítette 1871-ben. A tűzfigyelő folyosóval
ellátott torony főhomlokzati fülkéjében Szent Teréz szobra áll (Dunaiszky
Lőrinc alkotása). 1803. augusztus 14-én helyezték el a terézvárosi
plébániatemplom alapkövét.
Az Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy Erzsébetvárosi
plébániatemplom Budapest VII. kerületében, a Rákóczi út közelében, a Rózsák
terén található. A VII. kerület (Erzsébetváros) római katolikus
plébániájához tartozó templom.
A neogótikus stílusú, kéthajós templom Pecz Samu tervei alapján, 1903-1905
között épült. Magasra emelt főhajója arányaiban a párizsi St. Chapelle
térélményét idézi.
Az Árkay Aladár tervei szerint 1911-1913 között emelt templom a XX. századi
magyar építészet becses emléke. Jellegzetes architektúrájában a magyar
nemzeti stílus igénye a kor angol és finn építészeti hatásával együtt
jelenik meg. A kupolával fedett centrális belső tér vizuális hatása
felülmúlja a valóságos méreteket. Az ablakok Róth Miksa műhelyében
készültek.
Eredetileg Erzsébetváros plébániatemplomának épült 1880-ban, de miután a tér
közepén a nagy templom felépült, 1905-ben átadták a görög-katolikus
egyháznak, ezzel megnyílt a főváros első görög-katolikus temploma, Roskovics
Ignác ikonosztázával.
A romantikus, bizánci-mór stílusú műemléket 1854-1859 között emelték Ludwig
Förster bécsi építész tervei szerint. Belső díszítése, illetve berendezése
részben Feszl Frigyes elgondolásai alapján készült. A templom Európa
legnagyobb működő zsinagógája.
A Budapesti Izraelita Hitközség ortodox tagozatának Sasz Chevra imaháza és
tanháza. Lajta Béla tanítványai, Löffer Béla és Löffer Sándor tervezte ezt a
szecessziós stílusú ortodox zsinagógát. Az 1910-13 között épült tömbnek
bravúros az útkanyarulatban elhelyezett tömege.
A "zsinagóga háromszög" második temploma 1872-ben, romantikus mór stílusban
épült, a neves bécsi építész, Ottó Wagner egyetlen hiteles magyarországi
alkotásaként. Ottó Wagner 1868-ban vetette papírra a terveket, amelyek
alapján 1870-72-ben Kalina Mór másodtervező és Buzzi Bódog építőmester
építették fel a templomot.
A Baross utca tengelyében álló kéttornyú, késő barokk stílusú templomot
Tallher József tervei alapján Kundt Ignác kőművesmester építette
1794-1798-ban. Homlokzata Kasselik Fidél műve (1814). 1863-1865 között Hild
József felújította és újraboltozta. Mai formáját az 1891-1895 között történt
restaurálás alkalmával kapta, melynek során dísztelennek tartott
homlokzatait, valamint belsejét eklektikus ízlés szerint alakították át. A
főhomlokzat orompárkányán álló Szent József-szobrot Dunaiszky Lőrinc
készítette 1820-ban.
Az 1711. évi nagy pestisjárvány után Pest város tanácsa egy kis kápolnát
építtetett itt a járványok ellen védelmező Szent Rókus és Szent Rozália
tiszteletére. 1741-ben bővítették ma méretére, tornya 1797-ből való.
1921. január 1-én kezdte meg a Budapesti Református Egyházközség
presbitériuma a Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelepi Református Missziói
Egyházrész szervezését. Templomukat 1930-tól 1935-ig építették, amelynek
felszentelésén Horthy Miklós kormányzó is részt vett. Nevével ellentétben
nem a Nagyvárad téren, hanem az Üllői úton található.
1907-től a környék híveinek a mai XIV., Őrnagy utcai iskolában miséznek.
1919-ben alakul meg a Templomépítő Bizottság. A templom 1928-ban épül,
felszentelése 1928. október 28-án volt.
A jezsuiták a XIX. század végi budapesti megtelepedése után, a hívek
szorgalmazására, részben közadakozásból saját templomot emeltek a Scitovszky
tér (ma Lőrinc pap) és a Mária utca sarkán. A templomot Kauser József tervei
szerint építették 1888 és 1909 között. A pesti Jézus Szíve templom ma a
magyarországi jezsuiták központi temploma.
A múlt század utolsó évtizedeiben kiépült Tisztviselőtelep templomát
1929-1931 között emelték neoklasszicista stílusban. Terveit Kismarty-Lechner
Jenő készítette, aki követte nagybátyja, Lechner Ödön megelőző, centrális
elrendezésű pályatervét. A részletek kiképzésében azonban magyaros elemeket
alkalmazott, a Nemzeti Múzeum honfoglalás kori gyűjteményének motívumaira
támaszkodva.
A Kerepesi úton található irodaházak szorításában létezik egy apró templom,
amely még a térképeken is alig vehető észre, nemhogy az utcáról
felfigyelhetnénk rá. Törökőr a VIII. és XIV. kerület határán fekszik
Kerepesdűlő, Alsódűlő és Zugló között a Hungária körút és a Kerepesi út
találkozásának környékén.
A lelkészséget 1946. március 27-én a józsefvárosi plébániából választják le.
Miséző helye először a Jázmin utcai iskola tornaterme, majd a Lósy Imre utca
3. számú ház pincehelyisége. E házat ma is néhány más házzal együtt
"papháznak" nevezik, mert a pálosok, ill. később a Központi Papnevelő
egykori birtokán épültek.
A Magyar Államvasutak alkalmazottainak lakótelepén 1924-ben jött létre a
Kisegítő Kápolna Egyesület, amely a kezdeti időkben a MÁV által ideiglenesen
átadott épületben nyitotta meg kápolnáját.
A Vajda Péter utcai templomtorony, amely Budapesten, a józsefvárosi Vajda
Péter utcában áll, egykoron egy evangélikus templomhoz tartozott, amelyet
később lebontottak. Az evangélikus hitközség a múlt század harmincas éveiben
kapta meg az eredetileg iskolai tornateremként használt épületet, amit aztán
Lux Kálmán tervei alapján építettek át templommá. 1934-ben szentelték fel, a
máig megmaradt torony (mely technológiai műemlékvédelmi oltalom alatt áll)
két évvel később készült el.
Az eklektikus-neoromán stílusú, háromhajós, keresztházas bazilikát Ybl
Miklós építette 1867-1879 között - francia előképekhez igazodó
architektúrával. A főhajó előtt álló, 67 méter magas tornyon nyílik a
főbejárat, melynek orommezejét Feszler Leó Krisztus-domborműve díszíti.
Felette Szász Gyula Szent Ferenc-szobrát láthatjuk. Az északi külső falon
lévő Szent Ferenc-szobor Stróbl Alajos alkotása.
E területen már a plébánia megalakulása előtt Páli Szent Vince szerzetesei
működnek. A Szeretet Leányai (Vincés Nővérek) Ranolder János veszprémi
püspöktől 1875-ben alapított és hatalmassá nőtt (óvoda, elemi, polgári,
tanítónőképző, ipari középiskola) leánynevelő intézmény-együttest vezetik.
Hofrichter József tervei szerint, klasszicista stílusban épült 1816-1830
között. A főbejárat timpanonos záródású, oszlopos előcsarnokát Hild József
emelte 1848-ban, a torony sisakja pedig Buchold János tervei alapján készült
1859-ben.
Az első Oltáregyesület 1848-ban alakult Belgiumban. Hazánkban Trautwein
János piarista Budapesten alapítja meg a Központi Oltáregyesületet, amelynek
célja az Oltáriszentség tiszteletének előmozdítása és szegény templomoknak
liturgikus szerekkel és ruhákkal való ellátása.
A Kisegítő Kápolna Egyesület helyi szervezete 1921-ben alakul meg, és azzal
kap nagy lendületet, hogy a Kápolna Egyesület országos főtitkára, Dr.
Rónaszéki Trux Jenő, aki később a Külső-ferencvárosi egyházközség elnöke is
lesz, aki bekapcsolódik a helyi munkába.
A XIX. században megindult nagyarányú bolgár betelepülés egyik jelentős
központjává vált Budapest, különösen a főváros déli határán jelentő
Ferencváros. Itt kezdte meg működését 1914-ben a Magyarországi Bolgárok
Egyesülete, s 1916-ban a Lónyay utcában alakult meg a bolgár egyházközség.
Szintén a kerületben nyitotta meg kapuit az első bolgár iskola 1918-ban.
A neogótikus stílusú, magyaros-szecessziós és keleti elemekkel tarkított
templom 1893-1900 között épült Lechner Ödön tervei szerint. Szerkezetileg
háromhajós, keresztházas bazilika, amelyben sötét téglalizénák, támpillérek,
támívek és zománcos burkolatú díszítőpillérek váltják egymást.
1885. május 24-én volt Kőbányán az első református istentisztelet. 1900
karácsonyára elkészült a ma is szolgáló templom. Ekkor már 6000 református
élt Kőbányán. Bútorzata 1905-ben készült. Ugyanaz a Thék Endre cég
készítette mint aki az Országház bútorzatát. A harangok is ugyanebben az
évben készültek. Tíz év múlva, az I. világháború elején kettőt
elrekviráltak.
A fogadalmi káponát Conti Lipót Antal kőfaragómester és felesége, Drenkler
Anna építtette 1739-40-ben hálából, hogy a Conti család megmenekült a nagy
pestisjárvány elől. Később Conti Lipót meghalt és második felesége,
Schallhard Éva lemondott kegyúri jogáról, melyet a városi hívek kaptak meg,
akik kibővítették és toronnyal látták el.
A mai Kőbánya valaha egy nagyon hangulatos, kedves kisváros volt. A XIX.
század vége fele tömegesen telepedtek le munkások, akik az ország különböző
tájairól érkeztek, így az evangélikusok száma is megnőtt, mígnem 1899-től
rendszeressé váltak az istentiszteletek. Az alkalmakat a Kápolna téri iskola
egyik termében tartották.
A rákosfalvai gyülekezet templom nélkül kezdte életét. A gyökerek 1897-ig
nyúlnak vissza. A feljegyzések szerint ekkor tartották az első
istentiszteletet egy buzgó református asszony házának udvarán. Később
otthonok nyíltak meg sorban Isten dicsőítésére, s szentelődött a maroknyi
gyülekezet templomává, csaknem húsz éven át Ács Károly (1897-1907) és Tóth
Ferenc (1907-1911) vezetésével.
Az I. világháború utolsó évében, az 1919-es kommunista terror idején
megindult a történelmi Magyarország megszállt, később elcsatolt területeiről
a menekültek áradata az anyaországba, főként Budapestre. Az Országos
Menekültügyi Hivatal 350 ezerre becsülte az önkéntes vagy kényszerből
áttelepültek számát.
A Budapesten letelepedett és főképp a kőbányai üzemekben dolgozó lengyel
katolikusok 1907-ben kérik, hogy az óhegyi (Kápolna téri) fogadalmi kápolnát
használatba vehessék. 1908-ban Danek Vince lengyel származású papot nevezik
ki lelkésznek, aki az itteni, valamint a lengyelországi és amerikai lengyel
katolikusok adományaiból felépítteti Árkay Aladár tervei szerint a templomot
(198 m2) és mellette (Óhegy utca 11.) a lengyel szociális otthont.
Buda, Pest és Óbuda egyesítése után gyorsan benépesülő kerület kezdett
határozottan pesties formát ölteni: a gyártelepek által közrezárt
központjában fasorok szegélyezték a portalanított utakat, felépült több
iskola, megalakult a gimnázium. Kőbányának ekkor már volt elöljárósága,
szépséges és kellően tágas plébániatemploma, főútján pedig hatalmas
bérpalotát emelt saját alkalmazottainak a főváros.
Kőbányának a Maglódi út körül lakó hívei a kórház megépítésétől kezdve a
kórház kápolnájában részesülnek lelki ellátásban, de már a második
világháború előtt külön kápolna és önálló lelkészség létesítésén fáradoznak.
Az egyházi hatóság 1947. január 20-án kelt okiratával állítja fel, a
kőbányai plébánia területéből leválasztva az önálló egyházközséget és
lelkészséget.
A gazdagréti Szent Angyalok-templom nemcsak a balatoni útról, de a főváros
különböző pontjairól is jól látható. A templom új tömbje Koppányi Imre
tervei szerint a gazdagréti lakótelep szélén helyezkedik el, gigantikus
méretei és kedvező fekvése miatt nemcsak a balatoni úton haladók vagy a
budaörsi lakosok figyelmét vonja magára, hanem a főváros különböző
pontjairól is jól látszik.
A Budapest Külső-Kelenföldi Református Egyházközség 1950-ben alakult,
Kelenföld akkor még kevéssé lakott részén - a jól ismert Kelenföldi
pályaudvar környékén élő reformátusok számára. Ma hivatalosan körülbelül 600
főt számlálunk. Gyülekezetünk terület három egymástól eltérő területből áll:
Kelenföld, Farkasrét és Őrmező.
A századforduló idején Budafok filiájaként létezett, mint mezőség, és
szőlőskertek. 1909-ben épült egytanerős iskolájában 1911 Szentháromság
vasárnapjától kezdődően rendszeresen szentmiséket tartanak.
Már 1914-ben megalakult a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Egyesület, de
a háborús évek ítéletnapjai s lelki dermedtsége miatt csak 1924-ben ért be
az építkezés gondolata.
Az 1996-ra tervezett Világkiállítás lemondása után az Esztergom Budapesti
Főegyházmegye úgy döntött, hogy felépíti azt az épületet, amely az Expo
idején vatikáni pavilonként működik, és csak a későbbiekben kapott volna
templomi funkciót.
Az Október 23-a út mentén találjuk ezt az építészetileg megragadó templomot
a Magyar Advent templomát, mely a zsúfolt budai bérházak, lakótelepek és
üzletközpontok között messzebbről alig észrevehető.
A telket Szunyogh Xavér Ferenc, a liturgia nagy magyar apostola hagyta a
szerzetre. A ház dr. Szennay András főapát kezdeményezésére külföldi bencés
testvéreink: elsősorban az osztrák, a bajor, a svájci, a sanktottilieni és a
belga kongregáció anyagi támogatásával épült fel II. János Pál pápasága
idején, Lékai László esztergomi bíboros érsek kormányzása alatt.
Kelenföldön 1920-ban megalakult a Kelenföldi Templomépítő Egyesület. Ebben
az időben a leányiskola tornatermében tartották a vasárnapi szentmiséket.
1930-ban a főhatóság dr. Takách Jánost bízta meg a plébánia
megszervezésével. Még ugyanebben az esztendőben, dr. Mészáros János érseki
helytartó áldotta meg az elkészült templomot (163 m2). Ugyanezen évben jön
létre az egyházközség részben a ciszterci, részben a tabáni plébánia
területéből. 1931-ben kultúrház létesült.
Albertfalva a ráckevei koronaura-dalom promontori kirendeltségéhez
tartozott, amikor a XIX. sz. elején a promontori (budafoki) zsellértelep
északi irányba való bővítését határozták el és 50 házhelyet jelöltek ki az
új településnek. E területet Mária Terézia ajándékozta leányának, Krisztina
hercegnőnek nászajándékul, aki Albert, szásztesseni herceghez ment
feleségül.
A Gellért Szállóval szemben, 25 méterrel a Duna vízszintje felett, a hegy
oldalában van a főváros egyik különlegessége, a Sziklatemplom. Nevezik Szent
Iván barlangnak is egy hajdan itt élt remetéről, aki a monda szerint a hozzá
zarándokló betegeket a barlang előtt fakadó forrás vizével gyógyította.
A kéttornyos, neobarokk stílusú templomot Walder Gyula tervei szerint
építette a ciszterci rend, 1929-ben elkészült gimnáziuma mellett.
Felszentelésére 1938-ban került sor. A háromhajós bazilika ugyan történelmi
formákat mutat, ám egyszerű kompozícióját, szerkezetét tekintve a korszak
modern templomaihoz hasonlítható.
Magyarországra közel 500 évvel ezelőtt érkeztek Németországból az első
baptista hitelveket valló misszionáriusok. Hosszú, megpróbáltatásokkal teli
út vezetett odáig, hogy 1905-ben elismert, a többi magyarországi egyházzal
egyenrangúvá váljon a közösség.
A húszas évek második felében Szelényi István misézőhelyet létesít a Fürj
utca 26-os számú házban. 1929-ben megalakul a Csörsz utcai Kápolna
Egyesület.
Az egyhajós kápolna 1821-ben épült Kalmárffy Ignác (Buda örökös bírája) és
neje, Reinprecht Katalin telkén és költségén. Az 1822. október 6-án Szűz
Mária és Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt épületet valamiféle
félreértés miatt hosszú ideig Szent László-kápolna néven jegyezték. A
kápolna egyes elmondások alapján részben az egykori pálos kolostor köveinek
felhasználásával készült el.
A Budahegyvidéki Református Egyházközséget 1931-ben alapították az akkortájt
benépesülő budahegyvidék református lakói. Az istentiszteleteket kezdetben a
Márvány utcai iskolában tartották, mígnem 1935-ben meg nem vásárolták a
Böszörményi út és a Beethoven utca sarkán álló épületet, amely mindmáig a
gyülekezet otthona.
A Városmajor szélén álló kistemplom és a modern nagytemplom - különálló
beton harangtornyával - a két világháború közötti magyar építészet
kiemelkedő együttese, melyeket méltán nyilvánítottak műemlékké. A mellette
álló kisebbik, magyar-szecessziós stílusú templomot Árkay Aladár tervei
alapján emelték 1923-ban.
Budán a XIX. században egyetlen evangélikus gyülekezet volt, amelyet Mária
Dorottya evangélikus hitű főhercegnő, József nádor felesége alapított
1819-ben.
Az Országos Onkológiai Intézet területén fekvő Irgalmas Jézus kápolna
építését 1942-ben a kezdték meg. Az 1944-es átadást követően a kápolna az
1950-es államosításig folyamatosan és rendszeresen működött.
1999-ben aláírásgyűjtést kezdeményeztek a hegyen lakók körében felekezetre
való tekintet nélkül. Kb. 500 aláírás gyűlt össze abból a célból, hogy a
XII. kerületi Önkormányzat bocsásson a reformátusok részére olyan telket,
amelyen templomot lehet építeni.
A templom a zugligeti Római Katolikus Plébánia temploma. 1913 és 1917 között
épült a Szent Család tiszteletére. Építtette: Almássy Mária az
Angolkisasszonyok akkori főnöknője a Rathfarham-i (Írország) intézeti
templom mintájára. Tervezője: dr. Hültl Tivadar Kivitelező építész: Havel
Lipót. Stílusa: újromán stílus.
Svábhegy a főváros felett elhúzódó Budai-hegység része, kedvelt
kirándulóhely. A "Svábhegy" elnevezésnek igen hosszú története van. Ez a név
először csak 1833-ban jelenik meg. 1847-ben javaslat született arra, hogy az
egész hegyet Istenhegynek hívják, ami hivatalosan meg is történt, azonban
nem vált általánossá (ma az Istenhegy a Svábhegyet alkotó hegyek egyike,
amelyen a templom is épült). Az elmúlt 50 év alatt pedig "Szabadsághegy"
névre keresztelték át.
Angyalföldön, a Váci út külső részén, a Tripolisznak nevezett területen
1917-ben alakul meg a Hóvirág Kisegítő Kápolna Egyesület. Egyházközséget
szerveznek 1923-ban. Foerk Ernő tervei szerint 1929-ben kezdik el a templom
(900 m2) építését. 1930. november 21-én szenteli fel Serédi Jusztinián
hercegprímás.
A Béke téri Szent László plébániatemplom Angyalföld első plébániatemploma
volt, amikor 1929-ben átadták, és máig fontos szerepet játszik a városrész
vallási életében. A neogótikus stílusban épült templom a XIII. kerület egyik
központi helyén, a kerületi Önkormányzat épületének tőszomszédságában áll,
parkkal körülvett területen.
Az 1900-as évek elején az angyalföldi zsidóság elhatározta, hogy zsinagógát
építtet. A tervezéssel Baumhorn Lipótot bízták meg, aki egy egyszerű, de
mégis szép zsinagógát álmodott meg a mai Dózsa György, régi nevén Aréna
útra. Az eredetileg zsinagógának szánt épületet ma a Budapesti Honvéd
vívóteremként használja, a hitélet a korábban kultúrteremnek szánt kisebb
épületben folytatódik Deutsch Péter rabbi vallási irányítása alatt.
A templomot 1927-1933-ig építették. A gyülekezet háború előtti lélekszáma
több mint ötezer fő volt. A háborúban szétlőtték a tornyot, mivel német
lőállás volt benne.
Magyarországon a sarutlan karmeliták 1644-ben jelentek meg a győri
egyházmegyében, remeteséget létesítve. A törökök kiűzése után Szelepcsényi
György esztergomi érsek 1697-ben Győrben, 1699-ben pedig Szakolcán alapított
számukra kolostort. A következő alapításra csak 1896-ban került sor
Budapesten, a Huba utcában. A Kármelhegyi Boldogasszony templom és a
karmelita rendház Angyalföld első temploma volt.
A gyülekezet első állandó épületét, a Tutaj utcai imaházat, mely a
gyülekezet és a templom bölcsője volt, a főváros által ajándékozott telken,
1926-ban avatták fel. Ekkor már megfogalmazódott a templom és vele egy olyan
épületegyüttes szükségessége, mely a gyülekezet otthona, ahol
tevékenységének minden formája, csoportja helyet talál.
1939-ben alakul meg a Kisegítő Kápolna Egyesület, amely a Szent László út
(Mautner Sándor utca) 143. számú ház alagsorában nyit kápolnát. 1940-ben az
angyalföldi Szent László plébánia északi területéből leválasztott részen
önálló egyházközség lesz.
Rimár Jenő, a Városligeti fasori templom körzetéből kiküldött hitoktató
lelkész kezdte meg 1919-ben az evangélikusok összegyűjtését Angyalföldön. Az
istentiszteleteket kezdetben a Váci út 61. szám alatti iskola tornatermében
és az Üteg utcai polgári iskolában tartották. Már 1923-ban megindult a
gyűjtés a templomra.
1932-ben kap Kaiser József, a Szent Margit plébánia káplánja megbízatást,
hogy a Szent Margit plébánia Dráva utca, Röppentyű utca, Rákos-patak és Duna
által határolt területén új egyházközséget és lelkészséget szervezzen.
Rákos mezején 1280-tól gyakran tartottak országgyűléseket, amelyek közül
több a barátok templomában végzett ünnepélyes szentmisével fejeződött be.
Egyesek véleménye szerint a jelzett templom a mai ferencesek temploma helyén
állott, az országgyűlések pedig Pest város falán kívül, a templomtól nem
messze zajlottak le.
A török megszállás előtt Párdi vagy Párdió falut találjuk e területen,
amelyet részben a szigeti premontreiek birtokolnak. Századunk elején még
gyéren lakott vidék. Lakossága nagyrészt kertészkedéssel foglalkozik és a
későbbi Erzsébetvároshoz tartozik.
A neogótikus kápolnát József nádor leányának, Hermina Amália Mária emlékére,
Hild József tervei alapján építették és 1856 szeptember 8-án szentelték fel.
A kápolna szobrait Meixner János alkotta, falait Kontuly Béla freskói
díszítik. Búcsú: szeptember 8.
József nádor igen fiatalon meghalt leánya, Hermina főhercegnő emlékére 1856.
szeptember 8-án szentelték fel a Hermina kápolnát, a Kassai téri templom
jogelődjét. A kápolna adta a városrész nevét.
A templomot 1997. Ádvent napján szentelték fel. Története során volt már
ideiglenes felszentelés, "templomnyitó" istentisztelet, ünnepélyes
használatbavétel, berendezési tárgyak külön-külön szentelése, ám a templom
egészének Isten szolgálatába állítása még nem történt meg.
Szent Domonkos szerzetesrendje Budán 1221-ben, Pesten 1230-ban telepedett
meg. A tatárjárás, majd a török megszállás alatt a templom és a kolostor
ismételten elpusztult. 1701-ben mindkettőt újjáépítették, de II. József
elvette a rendtől (1785). A dominikánusok 1903-ban telepedtek le ismét
Budapesten, jelenlegi helyükön, a Thököly úton.
Az esztergomi főhatóság 1919-ben az erzsébetvárosi plébániából leválasztva
megalapítja a Magyarok Nagyasszonya plébániát. Első plébánosa Shvoy Lajos, a
későbbi székesfehérvári püspök. Az új templom építésére 1921-ben
Templomépítő Bizottság alakul. A Kotsis Iván egyetemi tanár terve szerint
dél-franciás román stílusban épült templomot (1820 m2) 1931. június 14-én
szenteli fel Serédi Jusztinián hercegprímás.
Egy 1281-es oklevélben fordul először a "Nyír-Palota" név. Az Árpádok
korában templomos település volt. 1546-ban egy török adóösszeírásban
lakatlan puszta-ként szerepel a falu. A török világ után az Újfalussyak
szervezték újra az életet. 1923. június 30-án a nagyközséget várossá
minősítették, majd 1950-ben XV. kerületként Budapesthez csatolták.
A rákospalotai gyülekezet a reformáció terjedésekor alakult. Az
ellenreformáció idején a fóti lelkészek gondozása alá került. 1749-tõl a
hívek Cinkotára jártak istentiszteletre, s hivatalosan 1774-tõl
önállóságukig a cinkotai gyülekezet leányegyházaként szerepeltek.
A Régi Fóti úton, az egykori temetővel szemben, az evangélikus templom és a
zsinagóga közötti, a várostól kapott telekre épült fel Rákospalota gyönyörű,
téglaburkolatú, tagolt tömegű, neoromán jellegű református imaháza. A később
felépült Kossuth utcai templom felavatása után azonban kezdeti szerepét
elvesztette, itt már csak társas összejöveteleket tartanak.
A rákospalotai gyülekezet a reformáció terjedésekor alakult. Az
ellenreformáció idején a fóti lelkészek gondozása alá került. 1749-től a
hívek Cinkotára jártak istentiszteletre, hivatalosan pedig 1774-től a
cinkotai gyülekezet leányegyházaként szerepeltek.
Rákospalota-Főplébániától leválasz-tott területen lelkészség alakult, 1944.
november 1-jén. A kezdeti időben az Alig-téri iskolában és a szervező
lelkész lakásán végezték az istentiszteleteket.
1902. augusztus 5-én az újpesti gyülekezet bizonyságtevői tartották
Rákospalotán az első baptista evangéliumhirdetést. A mindmáig folyamatos
istentiszteletek sora azonban csak 1931. február 1-jén nyílt meg.
A Kossuth utcában, a templom helyén volt telek-együttesen állt Rákospalota
régi, többször, utoljára 1890-ben átépített községháza. Ekkor toldották meg
az épületet új szárnnyal, amely az akkori falu lebontott börtönszobája
helyére került.
Heintz Béla tervei alapján 1938-ban építették, a belső festés Leszkovszky
György munkája. Orgonáját 1932-ben Marcell Endre építette. Harangjait
1938-ban Szlezák Ráfáel öntötte.
Pestújhely területe a Katonai Kincstár tulajdonában katonai lőtér volt
Széchenyi telep néven a Millennium évében, 1896-ban. 1897-ben az alapítók
parcellázni kezdtek és a századfordulón már álltak a házak. Dr. Szűcs István
országgyűlési képviselő Dr. Bezsilla Nándorral, valamint Dr. Veszelovszky
Béla rákospalotai jegyzővel megalapították Pestújhelyt.
Rákospalota lakossága évszázadokon keresztül szinte kizárólag földművelésből
élt. A XIX. század végén egyre több kisiparos, munkás és közalkalmazott
telepedett le a községet két része osztó, a mai Szentmihályi úttól délre
elhelyezkedő Palotaújfalunak nevezett településrészen. Rákospalota északi
részét ettől az időtől hívták egy darabig Rákospalota Öregfalunak, ahol
ekkor a Rákospalotai Református Egyházközség barokk stílusú temploma állt.
Az idetervezett épület-komplexum egy templomból, s hozzácsatlakoztatva
lelkészlakásból, illetve gyülekezeti házból állt volna eredetileg. Azonban
mire Csaba Rezső építészmérnök-tervező által javasolt tervek elkészültek
volna, s a kivitelezéshez is hozzá lehetett volna fogni, az országban a II.
világháborúba való belépés következtében számos nehézséggel kellett
szembenéznie az építtető gyülekezetnek. Maga a templom 1939. május 18-án, az
alapkőletételt követően kezdett el épülni.
1910-ben jött létre az egyházközség Rákospalota segítségével. Rákospalotától
különvált Pestújhely öt terének egyikén, a Sztárai Mihály téren épült fel a
templom. A templomot 1928. december 2-án szentelték fel.
A gyülekezet első éveiben Rákospalota leányegyháza volt, majd 1922-től van
önálló anyakönyvezés, amikortól missziói egyházzá lett. Komjáthy Béla
(templomépítő) lelkész indította el a gyűjtést 1928-ban. Raffay Sándor
püspök és Kemény Lajos esperes 1933. november 26-án szentelte fel a
templomot. A szűkös anyagi lehetőségek nem tették lehetővé parókia építését.
Az újpalotai panelrengetegben egy - a lakótelephez hasonllító - szögletes
templom épült 2008-ban, amely formályát tekintve méltán kaphatná meg
Budapest legegyszerűbb és legridegebb templomának címét.
A templom a Baross Gábor utca és a Kalitka utca sarkán található, a bejárat
a Baross Gábor utcáról nyílik. Parkolni a Kalitka utcában lehet, melynek a
templommal szembeni fele zsákutca.
A századfordulón a helybeli reformátusok Rákospalotára jártak gyülekezeti
alkalmakra. 1901. augusztus 11-én érett meg a helyzet, hogy önálló
gyülekezetté formálódjanak, amikor Benkő István rákospalotai lelkész
vezetésével "értekezleti gyűlést" tartottak és megállapították, hogy 380
református lélek igényli a fiókegyházközséggé alakulást.
Rákosszentmihály község evangélikusait az első, 1870-bõl eredő adatok
szerint cinkotai lelkészek gondozták. Istentiszteleteiket az állami elemi
iskolában tartották. Fiókegyházzá 1911-ben alakultak. Már 1910-ben
indítottak gyűjtést templomépítési alapra.
Pichler István rákosszentmihályi plébános megvásárolta a jelenlegi Ida és
Párta utca sarkán lévő 600 négyszögöl területű telket. A közelben akkor még
kevés lakóház állt, amikor 1928-ban hozzáfogott a templomépítéshez, de
várható volt, hogy a község ebbe az irányba fog terjeszkedni. A templom (216
m2) 1930-ban készült el.
Mátyásföld 1887-ben alakult. 1926-ban Cinkota elvált a csömöri matertől,
ettől kezdve Mátyásföld Cinkota filiája. Az önállósulási törekvés 1936.
április 5-én valósul meg. A 270 m2 alapterületű neogót stílusú templom -
tervezője Weninger Ferenc építész - 1904-1905 között épült fel.
A századfordulón benépesülő községben 1921-ben alakult meg a sashalmi római
katolikus egyházközség, Pichler István, rákosszentmihályi plébános
kezdeményezésére. A tervezett templom az Ehmann család által ajándékozott
telken épült. Az alapkőletételt Hanauer Á. István váci megyéspüspök végezte
1927. augusztus 1-jén.
A településről az első írásos nyom 1259-ből való. Károly Róbert egy oklevele
1335-ben már Szent Mihály néven említi, amelynek volt temploma és
plébániája. A török uralom alatt elpusztult, a település elnéptelenedett.
1848-ban Szent Mihály-pusztaként szerepel. 1870 után fedezik fel a
kirándulók, üdülők a csendes, szép területet. 1893-tól HÉV járat közlekedik.
A keresztúri út mellett található ez az 1941-43-ban épült templom, amely
remek példa a "szembenapfotózás"-ra, hiszen a Napnak hátat fordítva az
elejét sosem éri napsütés.
Az okleveles források tanúsága szerint a református hitélet kezdetei
Rákoskeresztúron már a XVII. század közepéig nyúlnak vissza: az
ellenreformáció megakadályozta, hogy az akkor Püspöki János lelkipásztor
által vezetett gyülekezet fennmaradjon.
Fach Károly miniszteri tanácsos alapította, Munkás-Otthon Szövetkezet által
1897-ben megvásárolt területen kezdődött a mai település élete. A Rákosliget
nevet 1937-ben kapta belügyminiszteri engedéllyel. A telep politikailag
Rákoskeresztúrhoz, egyházilag Rákoscsabához tartozott, 1907-ben lett önálló
nagyközség.
A plébánia területét Rákoscsaba Ófaluból választották le. A szervező lelkész
Kránitz Imre. A templomépítés ötlete 1933-ban fogant meg a környék népében.
Az építkezés 50.000 akkori pengőbe került és már a háború befejezése előtt
elkészült. 1940-ben Zadravetz István tábori püspök áldja meg.
A rákoscsabai gyülekezet a rákoshegyi és rákosligeti gyülekezethez hasonlóan
a keresztúri lelkészek gondozásában indult útjára. 1880-ban leányegyházzá,
1911-ben fiókegyházzá alakult. Templomuk építésére már 1910-ben
megfogalmazódott a szándék, de az I. világháború miatt csak 1935-ben került
ismét napirendre az istenház kérdése.
Az első katolikus templom ezen a településen 1740-ben épült Laffert báró
jóvoltából, Nepomuki Szent János tiszteletére. A templom mai formáját
1762-ben nyerte el, akkor építették újjá. Gyönyörű, egyhajós barokk stílusú
templom.
Rákoskeresztúron református istentiszteletet az 1900-as évek elejétől
1952-ig tartottak az evangélikus templomban, illetve az evangélikus
iskolában. 1990-ben felmerült a rákoskeresztúri református templom
építésének gondolata, így a reformátusok kérelmet nyújtottak be egy szabad
ingatlan iránt. A kérelmet 1994-ben bírálták el, és 99 évre térítésmentesen
átadták.
A Dunától keletre, Pest közelében fekvő ősrégi település legrégibb feltárt
temploma 1220 körül épült, azonban sok jel mutat arra, hogy már Szent István
idejében is lehetett temploma. Az Árpád-kori templom a török után még
évtizedekig állt, majd lebontották és 1741-ben építettek új templomot Szent
Kereszt faluban.
E templom helyén egy római-kori kápolna (Szilvánusz-szentély), majd egy
gótikus keresztény templom állt, amely 1631-től református templomként
szolgálta az Egyház céljait.
A település századunk első felében alakult ki, pontosabban 1921-ben
Rákoskeresztúrnak a nagykátai vasútvonaltól északra és délre eső részén. Az
új telepesek budapesti tisztviselők és jómódú polgárok voltak. Kezdetben
óvodában miséztek. Toldy Lászlóné 1924-ben alapítványt tett templomépítés
céljára, melynek az összege 100 ezer korona volt.
A Makovecz Imre által tervezett templom kétszáz fő befogadására alkalmas, a
torony magassága 37 méter. A szárnyas torony az iránytű jellegű
Kálvin-csillaggal a menny felé szeretne utat mutatni.
E templom meglepetésként éri az embert Rákosligeten. Mint a homlokzati
felirat is jelzi: Erős vár. A magyarországi templomok különleges,
felfedezetlen ékköve a rákosligeti evangélikus templom.
Rákoskerten a városrész 1933-as alapítása óta mutatkozott igény katolikus
templom építésére, ám a kijelölt telket a szocializmus évtizedeiben más
célra használták fel. A templom megépítésének újabb konkrét tervét 2013-ban
karolta fel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, ehhez a Zrínyi utca 269.
szám alatti telket kapta tartós használatba Rákosmente Önkormányzatától.
Erzsébet-telep Pestszentlőrinc és Kőbánya felé eső magaslatán helyezkedik
el. A katolikus hívek szorgalmazására egy iskola két termét egybenyitva,
1928. augusztusától ideiglenes kápolna létesült.
A régi református templom a jelenlegi templommal szemben lévő telken állt,
amelyet 2008-ban a kopt keresztény egyház megvásárolt. Az új templomot Nagy
Béla tervei alapján 2010-2011 között építették fel.
Ez a település keletkezésétől kezdve, Vecsés-Ganz-telep néven a második
világháború végéig Vecséshez tartozott. Azután Pestszentlőrinchez csatolták
(XVIII. kerület), így a főváros, Budapest része lett.
A templom 1935-1936-ban épült Pethő István unitárius lelkész és gyülekezete
munkájával Máthé Géza okleveles építészmérnök tervei alapján. 1935 október
3-án volt az alapkőletétel, 1936 június 17-én szentelték fel a teljesen kész
templomot és a hozzáépített gyülekezeti termet. A harangot méltó nagy
ünnepléssel 1949 nyarán avatták fel.
A Batthyány utca 87-ben, a mai templomkert és plébánia területén minden
bizonnyal már az Árpád-korban is állt templom, majd ennek helyére újabb
lelkészséget és templomot építettek, melyek a török hódoltság során
pusztultak el. Ezt a feltételezést az a tény támasztja alá, hogy a mai
plébániaépület környékén régi temetkezési helyet tártak fel.
E terület a XIX. század végéig közigazgatásilag még Vecséshez tartozott.
1870-ben Kispest önállósult, ettől kezdve annak része volt 1908-ig, mikortól
Pusztaszentlőrinc néven különvált. Majd 1932-ben a korábbi betelepülések
által karaktert is változtatott, s így kapta a Pestszentlőrinc nevet.
Budapest egyesítése óta a főváros XVIII. kerületének része.
Az 1950-es években egy házból lett kialakítva a jelenlegi kápolna-plébánia.
A plébánia melletti telken épülő új templom alapkövét Paskai László bíboros
1996. június 13-án áldotta meg. A kolumbárium céljára megépült altemplomban
az első szentmisére 1996. november 1-jén került sor. A templom teljes
felépítése 2000-ben történt meg.
Az 1970-es években épült lakótelepi panelházak tengerében kicsiny templom és
plébánia húzódik. Története szorosan egybefűződik a Havanna-lakótelep
elődjének, az Állami-lakótelep történetével. Ezen a területen ugyanis a
főváros egyik legnagyobb nyomorúságú lakóövezete terült el egykor.
A Pestszentlőrincen élő reformátusokat a Millennium idején, 1896-ban a
kispesti gyülekezet gondozta, mint leányegyházat. A hívek 1911-ben kérvényt
nyújtanak be, hogy anyagyülekezetet hozhassanak létre, mivel kispestről igen
gyér lelki gondozás jut nekik. Ettől az évtől Üllő fiókegyháza lesz.
A Szentlőrincen elszórtan élő evangélikusokban a XIX. század végén született
meg az igény a rendszeres istentiszteletek tartására. 1894-től Kispesttel
együtt a Deák téri gyülekezet fiókegyháza, majd a kispesti egyházközség
1922-es önállósulása után a kispesti gyülekezet fiókegyháza.
Pestszentimre a gödöllői Grasalkovich Antal birtokos tulajdona lett
1730-ban. 1741-től Soroksárhoz tartozott Soroksárpéteri néven. A század
elején parcellázták a területet. 1920. január 1-től kihelyezett lelkészek
végzik a lelkipásztori szolgálatot.
Az 1900-ik esztendőben még csak 268 lakosa van Péteri-pusztának, de ez a
szám 10 év alatt 1939 főre emelkedett. A lakosság legnagyobb része a közeli
kispesti, pestszentlőrinci és csepeli gyárakban dolgozó munkások közül
került ki, de elég szép számmal akadnak már ebben az időben tényleges és
nyugdíjas MÁV alkalmazottak is.
A kerületben egyetlen műemlék található, a kerület névadójának emelt Szent
Lőrinc-kápolna. Grassalkovich Antal építtette az 1760-as években barokk
stílusban, a hozzávezető diagonális Kápolna út tengelyében (a mai Margó
Tivadar utca végén). 1830 körül klasszicista stílusban átépítették.
Magyarországon az első kopt-ortodox templom épült fel Szemere-telepen.
Korábban a helyén református templom állt, de miután már kicsinek bizonyult,
a presbitérium döntött a régi templom eladásáról, amit 2008. július 7-én az
egyházmegyei elnökség jóváhagyott.
Területét a XX. század 20-as éveiben parcellázták. Gyorsan benépesült.
1935-ben már elemi iskolája volt. Itt miséztek a pestszentlőrinci plébánia
papjai.
Kispest területe a valamikori Szent Lőrinc pusztához tartozott a gödöllői
Grassalkovich uradalom részeként. A település az 1870-es évek elején kezdett
kialakulni, 1873-ban ismerte el Pest vármegye közgyűlése Kispest néven,
amely Pestszentlőrinc csatlakozásával 1873 decemberében nagyközségi státuszt
nyert.
Késő-szecessziós stílusban épült, hatszögletű tornya a templommal
egybeépült. Mennyezete bolthajtásos, faszerkezetű. Négy főpadsorán kívül az
oldalhajóban egy-egy hosszú faragott pad. A karzat a szószék felett, a
főbejárattal szemben helyezkedik el.
Az egyházközség 1944-ben alakult. Alapító lelkipásztora Ablonczy Dániel
volt. A valamikori Rózsa téri iskola (ma Jókai Mór Ált. Iskola) biztosította
számára az első években a szentmisék alkalmaira a lehetőséget.
Wekerle-telep a főváros XIX. kerületének, Kispestnek része; és mégsem...
Ugyanis a "Wekerle állami munkástelep" már fogantatása, építése idején, és
napjainkban is külön életet él, város a városban. Jellegzetes, széles utcái,
levegős, ősfás parkjai, egységes stílusú épületei, varászos hangulata rabul
ejtik az erre sétáló idegent.
A kispesti evangélikus egyház Masznyi Sámuel állami tanító kezdeményezésére
1894-ben, a budapesti magyar egyház fiókegyházaként alakult meg. Az első
istentiszteletet 1895-ben tartották a Fő utcai állami elemi iskolában. A
gyülekezet lelkileg, és a hívek áldozatkészsége következtében anyagilag is
szépen fejlődött.
Először a plébánia épülete készült el 1884-ben. A templomot Ribényi Antal
(1883-1910) Kispest első lelkésze építette fogadalmi templomként, Szent
Rudolf tiszteletére, neogót stílusban. Építéséhez Rudolf trónörökös 1889.
január 30-án bekövetkezett halála adta az ötletet.
A kispesti Templom téren magasodó három templom közül a legkisebb a
református felekezeté. Az 1863-ban felparcellázott településen a kezdetektől
fogva nyomon követhető a kálvini hit.
2018. szeptember 23-án tették le a Makovecz Imre által tervezett református
templom alapkövét. A Pesterzsébet Szabó-telepi Református Egyházközség
temploma a kormány és az önkormányzat támogatásával, valamint közadakozásból
épült meg.
Pesterzsébet az (Erzsébet királynőről elnevezett) Erzsébetfalva és
Kossuthfalva településekből alakult az 1870-es években. A várostól kapott
telekre templomépítési pályázatot írtak ki, amit Óváry Arthur nyert meg. Az
alapkőletételt 1926 június 6-án ünnepelték s a nagy lendülettel folyó munkát
már karácsonyra befejezték: a templomot Raffay Sándor püspök szentelte fel
december 26-án.
Szabótelep Szabó József 1848-as honvéd földjeinek a felparcellázásából
alakult ki 1895-től kezdődően. A terület Pesterzsébet város része 1924.
január 1-től. A Szabó József által adományozott téren (Kossuthfalva tér)
1901. október 27-én haranglábat és keresztet állítottak.
Az egyik legrégibb műemlék épülete a városnak a Helsinki úton található
Segítő Mária-kápolna. A kápolna a XVIII. század végén copf stílusban épült.
Nehezen megközelíthető helyen található, sajnos a környéke nagyon
gondozatlan.
A pesterzsébeti református egyház történetének legrégebbi adatai a XIX.
századba nyúlnak vissza. A pincét 1940-ben, a földszintet 1967-ben, a
templomot 2019-ben adták át.
Ez a hely ezer év előtt tölgyerdőkkel, mocsarakkal övezett, a Duna egyik
mellékágával körülvett sziget volt. A település Csepellel párhuzamosan
szárazon maradt földnyelven három község kapaszkodott meg: Gubacs, Soroksár
és Haraszti.
A csepeli görögkatolikus kápolna a külvárosi, kis léptékű családi házak
között, mint a „görögkatolikusság legnyugatibb bástyája” van jelen. A kicsi,
de kompakt tömeg nem a díszítéseivel, vagy kiművelt részleteivel próbálja
fölhívni magára a figyelmet, hanem az egy lendülettel létrejövő, nagyvonalú
formájában hordozza a szakralitást.
1929. február 2-án kelt leiratában Shvoy Lajos megyéspüspök leiratban
értesítette Róbl Jánost, csepeli plébánost, hogy új önálló lelkészséget
szervez a plébánia területén. Az 1929. április 23-án kelt püspöki leirat
mondta ki a csillagtelepi új lelkészség felállítását és a csepeli plébánia
területétől való elszakadást. Ekkor a lelkészségnek 4000 híve volt.
Csepel már a honfoglalás korában ismert település volt. Az evangélikusok
gondozását 1904-től a kispesti evangélikus egyházközség látta el. 1911-ben
érkezett Masznyik Gyula Erdélyből, s látva, hogy a csepeli szórványba
tartozó hívek gyalog és lófogatú omnibuszon a Deák térre járnak
istentiszteletre, díjmentesen elvállalta gondozásukat.
1876-ban 2, 1899-ben már 200 református élt Csepelen. Nagy részük kubikos és
szekeres volt a Tiszahátról és az Alföld tájáról. Így alakulhatott meg
Csepelen a református fiókegyház. Egy házat béreltek istentisztelet céljára,
s ekkor vették meg a két harangot, melyek mindmáig Isten imádására
hívogatnak.
Az 1937-ben épült Schmidt-villát a csepeli önkormányzattól kapta meg a
református egyház, akik a felújítás után 2011. május 21-én szentelték fel,
mint templom.
A királyerdei római katolikus egyházközség nem tekinthet vissza
évszázadokra, nem épült díszes temploma, nincsenek értékes műkincsei, nem
voltak és ma sincsenek gazdag pártolói. Viszont az itt élők összetartása,
hite olyan érték, amelyre minden itt élő büszke lehet.
Csepel falu mint lakott hely a középkori oklevelekben egyértelműen szerepel.
Biztos valószínűséggel állítható, hogy temploma is volt. A Kalocsai majd
Veszprémi Egyházmegyékhez tartozása után 1777-től a Székesfehérvári
Egyházmegyéhez tartozik.
A Baross Gábor-telep 1950-ig Nagytétény községhez tartozott, azóta
Nagytéténnyel együtt Budapest XXII. kerületének része. A terület, amelyen ma
az egyházközösség fekszik, valamikor szőlőhegy és legelő volt. 1903-1910
között parcellázták fel a római számokkal jelzett utcákat s az új területet
Baross Gáborról (1848-92), a magyar vasúthálózatot megteremtő
"vasminiszterről" nevezték el. A többi utcát a két világháború között
alakították ki.
1920-ban szerveződött az első önálló evangélikus körzet, majd 1921-ben
megalakult a Kelenföld-Budafoki Evangélikus Leánygyülekezet. Az
istentiszteleteket a református testvérek imaházában tartották, két év múlva
pedig új templom építését kezdeményezték. 1928-ban szervezetileg önálló
egyházzá alakultak.
A felsővárosi római katolikus hívek részére csak a II. világháború után,
1948-1950 között épült fel a Jézus Szíve templom a Pannónia utcában.
Jóllehet 1930-tól már miséztek a szomszédos iskolában, majd a szeretetház
kápolnájában. 1942-ben alakult meg az egyházközség.
A temető még 1714-ben létesült, nem messze a Savoyai-kastélytól, a későbbi
Péter Pál utca menti domboldalon. A temetőben az 1739-1740. évi pusztító
pestis után épült fel fogadalmi templomként a mai Péter Pál kápolna. A
temetőt ma hiába keresnénk a kápolna környékén, mert az a XVIII. század
végén megszűnt. A környező támfalaktól azonban még az elmúlt években is
kerültek elő egykori sírkövek töredékei.
Kistétény egyetlen temploma sokáig a XVIII. századi, külső területen álló
Szent Mihály kápolna volt, amely idővel a hívők számára szűknek bizonyult.
1912-ben került sor a község alsó részén új templom építésére Gerstner
Károly tervei szerint neoromán stílusban. Színes üvegablakai a magyar
szenteket ábrázolják. Sajnos a háborúban elpusztult.
A településalapító halála után a promontori birtok a királyi családra
szállt. A község igazi nagy betelepítési hulláma (1750) Mária Terézia
nevéhez fűződik. Ekkor alakult ki a település sajátos szőlőművelő
zsellérközség jellege.
Háromszáz évvel ezelőtt a mai Kistétény, a későbbi Budatétény területe
igencsak szomorú látványt nyújtott. Alig húsz évvel Buda visszavívását
követően, a táj ijesztően kihalt. Egy-egy elkorcsosult, szőlőtőke, néhány a
környékbeli üregekben tengődő, lerongyolódott ember arra emlékeztette az
erre vetődőket, hogy itt valamikor szebb napok is lehettek. A ferencesek már
a XV. században virágzó szőlőkultúrát és pincészetet létesítettek a
környéken. Ez pusztult el, és tűntek el a szőlőkkel együtt annak művelői a
törökkor alatt.
A barokk plébániatemplom középkori előzményekre épült. Az egyhajós gótikus
Szent Mihály templom a török időkben elpusztult. Az újjáépítésre Rudnyánszky
József urasága alatt került sor 1752-1755 között. Előtte a kastélykápolnában
miséztek.
A központ közelében a két világháború között, 1929-ben épült a település 200
főt befogadó református temploma. Egy régi lakóház átalakításával és egy
torony hozzáépítésével jött létre a templom. Az épületben a bejárat feletti
magyaros faragású fakonzolokra érdemes odafigyelni.
Soroksár községet gróf Grassalkovich Antal földesúr telepítette be
Württenberg környékéről származó katolikus frankokkal és svábokkal 1720
körül. A hívek gondozását 1743-ig a dunaharaszti plébánia végezte, egy kis
kápolnában. Önálló egyházközség, anyakönyvezéssel 1743 január 1. óta, de
ekkor saját lelkész hiányában a pesti ferencesek látták el a lelkipásztori
szolgálatot.
A templom új, de a kegyhely az egyik legrégebbi Fatimai zarándokhely
Magyarországon. Története a II. világháborúra nyúlik vissza, ahol Novák
József, a későbbi Újtelepi lelkész orosz fogságba kerül, itt fogadalmat
tesz, ha hazajut, akkor a Fatimai Szűzanya tiszteletét fogja szolgálni.