Batthyány tér

I. kerület, Víziváros

A Batthyány tér Buda egyik legfontosabb tere a Vízivárosban. A teret Batthyány Lajos miniszterelnökről nevezték el, az ő szobra is megtalálható a téren. Korábbi nevei: 1695-től Oberer Markt (Felső piac), 1874-től Bombenplatz (Bomba tér), 1905-től Batthyány tér.

Története

A török uralom után újjáéledő budai Víziváros központjává az a szabad térség vált, amely az ott tartott országos vásárokról a Felsővásártér nevet kapta. Az országút, a vásár és a kikötő fontos hellyé tette, nem véletlenül került oda a Bécs és Buda közötti gyorskocsik állomása sem (ezek emlékét őrzi ma is a szomszédos Gyorskocsi utca neve).

A tér közepén 1724-ben a pestisjárvány után fogadalomból Mária-oszlopot állítottak föl, amely Hörger Antal budai szobrász munkája volt. Miután a 19. században helyén klasszicista, oszlopos tornácos katonai őrház épült, 1834-ben szoboralakjai nélkül a mai Mária-téren állították föl. A katonai őrházban felhalmozott ágyúgolyókról a tér új nevet is kapott: Bomba tér.

A tér 1785-ben, amikor megérkeznek az Erzsébet-apácák
(balra a Szent Anna templom, jobbra a ferences rendi templom és kolostor)

Egy legenda szerint a XVIII. század egyik legirigyeltebb személye, a nők nyelvén kiválóan értő Giacomo Casanova is megszállt ebben a fogadóban. Nem tudni, miért jött Budára, és az sem egyértelmű, hogy a fogadós Falk lányával vagy egy idősebb matróz lányával próbálta összeszűrni a levet. Bármelyikük is volt, az édesapa haragra gerjedt, és bárddal kezdte üldözni Casanovát, akinek az egyik ablakon keresztül kellett kimenekülnie. Másnap már vissza is sietett Itáliába. Érdemes tudni, hogy Giacomo Casanova élete végén könyvtárosként dolgozott a csehországi Duchcov (Dux) kastélyában, ahol az emlékiratait megírta. A több mint 4000 oldalas mű viszont nem említi magyarországi tartózkodását.

A tér szintjét a Duna-part rendezés során (1872) árvízvédelmi okokból feltöltötték, így a régi épületek bejárataihoz ma már néhány lépcsőfokon jutunk csak le. Ekkor az őrházat is lebontották. 1905-ben gróf Batthyány Lajosnak, az 1848. évi első felelős magyar kormány miniszterelnökének tiszteletére Batthyány térnek nevezték el.

A tér látványa az árvíz idején észak felé (jobb szélen az oszlopos épületben strázsáltak a katonák)

1886. december 16-án nyílt meg a Bomba téri népkonyha, egy korábbi katonai őrtanya helyén. Naponta 11 és 14 óra között osztottak ebédet, mindössze 10 krajcárért. 1890-ben Tisza Kálmánné látogatta meg, akkor négy budai iskola szegénygyerekeit etették (a látogatás napján az ebéd daraleves volt borsófőzelékkel, hússal). A bontás 1891-92-ben történhetett, amikor az Erzsébet-apácák kertjét és kerítését is lebontották és a telket a térhez csatolták.

A főváros közgyűlése még 1894-ben döntött a vásárcsarnok építéséről, de a csarnokot csak 1900–1901-ben építették fel Klunzinger Pál tervei szerint. A Központi Vásárcsarnokra emlékeztető belső térben 690 árudát hoztak létre 3156 m² alapterület nagyságon. A főhajóhoz merőlegesen négy kereszthajó kapcsolódik, melyeket íves alsó övű rácsos tartóval soroltak közvetlenül egymás mellé. Az épület vasszerkezeteit a Schlick gyár készítette. A csarnokot 1902. április 13-án nyitották meg a nagyközönség előtt, a megnyitón pedig jelen volt Márkus József budapesti főpolgármester is.

Az 1936-ra elnéptelenedő csarnokot fedett teniszcsarnokká akarták – sikertelenül – átalakítani.

A második világháború után itt állt a főváros két felét összekötő Kossuth-híd hídfője. Helyét ma emléktábla jelöli. A metró építésekor a tér közepére üvegépületet emeltek, amely a Duna alatt áthaladó metró állomásához és a Szentendrei HÉV végállomásához vezet. Ezekkel, villamos- és buszmegállóival, végállomásaival együtt a tér ma is a város egyik fontos közlekedési csomópontja.

2010 tavaszán felbukkant a FŐMTER/S73 átalakítási terve, amely ugyan megtartotta volna a buszvégállomást, de alapjaiban álmodta volna újra a teret. Élhető, szerethető, működő köztér jelent meg a látványterveken, és egész ügyesen egyensúlyozott a közlekedési, zöldfelületi és a hagyományos nyílt terek iránti igények kielégítése közt.

Azután évekig nem történt semmi, majd 2013 őszén váratlanul elkerítették a tér egy részét, s leraktak pár térkövet a vásárcsarnok és a metrókijáró között. Ezzel nem kellett beavatkozni a közlekedési vonalakba, a közművekbe, nem kellett bonyolult engedélyeket beszerezni. Amolyan ráncfelvarrás típusú "helyreállítás" volt.

2018. decemberében Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármester elmondta, hogy nagy változások várhatóak a Batthyány téren, amelynek átfogó felújítása 2019. év tervei között szerepel. A polgármester szerint a tér buszvégállomás jellege megszűnik és és egy pihenőpark jön létre. A felújítást a Fővárosi Önkormányzattól kapott támogatással és saját erőből, valamint lehetséges, hogy még kormányzati támogatással is megtoldva végzik majd el. Eelmondta, hogy a Batthyány tér egy szép, barokk hangulatú tér, szemben a Parlamenttel, amelyhez méltatlan, hogy buszok parkoljanak a közepén.

Épületek

Erzsébet-apácák kolostora és temploma (Szent Ferenc Sebei templom), a tér északi oldalán (1. szám). Eredetileg a bosnyák ferencesek kolostora volt, akik közvetlenül Buda visszafoglalása után, már 1686-ban megtelepedtek ezen a helyen. A Szent Ferenc Sebei templomot 1731-1757 között építették föl barokk stílusban. 1785-ben, miután a ferencesek az országúti ágostonos kolostorba költöztek, az épületegyüttes a betegápoló Erzsébet-apácák használatába került, és a kolostor egy részét kórházzá alakították. A templom északi oldalán épült föl 1805-re korai klasszicista stílusban a Marczibányi-féle menedékház. A kórház tér felőli oldalán Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének szobra (Kallós Ede, 1939) látható.

Lakóház (Batthyány utca 2.). Háromemeletes bérpalota, amely a 20. század elején épült eklektikus neobarokk stílusban. Bejárata a Batthyány utcáról nyílt, három homlokzata a Gyorskocsi utcára, a Batthyány utcára és a Batthyány térre nézett. Utóbbi nem a korábbi barokk házsorhoz, hanem az 1901-ben elkészült Vásárcsarnokhoz igazodott. A Duna felőli sarkán tetőzete tornyosra volt kialakítva. Budapest 1944-1945. évi ostromában súlyos sérüléseket szenvedett, Gyorskocsi utcai szárnyát egészen lebombázták. Ezután egyszerűbb formában, a vakolatdíszek mellőzésével, és a torony nélkül épült újjá. Lebombázott részén sokáig grund volt, majd 1980-ban oda épült az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár modern raktárépülete.

A Hikisch-házat Hikisch Kristóf építőmester építette saját maga számára, miután 1793-ban megvásárolta a Jakosevics családtól. Ő maga is itt lakott haláláig, 1809-ig. Kétemeletes, copf stílusú épület. A földszint fölötti övpárkányt négy dombormű díszíti, amelyeken puttók jelenítik meg a négy évszakot. 1956-ban Várnai Dezső tervei szerint újították föl. 2008 őszén tulajdonosa, az I. kerületi (Budavári) Önkormányzat ismét fölújította, ekkor homlokzata szürke helyett fehér és rózsaszín színű vakolatfestést kapott.

A Fehér Kereszt fogadó háza helyén korábban két ház állt. A XVIII. század közepén a déliben működött Falk Pál "Fehér kereszt" fogadója, az északiban Meinhardt Károly mézeskalácssütő mester tulajdona volt. 1766-ban Falk fia, Ferenc József megvette a mézeskalácssütő házát és a két épületet egységes koncepció szerint építtette át, rokokó stílusban. A Fehér Kereszt a város egyik legforgalmasabb fogadója volt, mivel a gyorskocsi-állomás mellett feküdt. 1783-ban és 1784-ben a Budára érkező II. József császár is itt szállt meg. Nagytermében (amely a homlokzat három nagy ablaka révén kívülről is észrevehető) hangversenyeket, színielőadásokat és nagy táncmulatságokat tartottak. A 19. század elején azonban megszűnt, attól kezdve lakóházként szolgál. 1816-ban Diestinger József ácsmester vette meg, és még abban az évben Eckermann József építőmesterrel a Gyorskocsi utcai szárnyat háromemeletesre építette ki. A Budapest 1944-1945. évi ostromában megrongálódott épületet 1954 és 1957 között Borsos László tervei szerint újították föl.

Lakóház. Kétemeletes, manzárdtetős lakóház, neobarokk stílusban épült, föltehetően 1900 után, mert homlokzata a szomszédos vásárcsarnokhoz igazodik, nem a tér régebbi házaihoz. Földszintjén a XX. század végén a Csarnok Söröző, a XXI. század elejétől a "Nagyi palacsintázója" étterem működik.

A Vásárcsarnok helyén a XIX. század végéig barokk házak sorakoztak, köztük délen a postaház, ahonnan a gyorskocsik indultak, északon pedig a "Barna Oroszlánhoz" címzett fogadó, amelyet 1833 után tímárműhellyé alakítottak át. A VI. számú fővárosi vásárcsarnok 1900-1902 között épült föl. Terveit Klunzinger Pál készítette a Székesfővárosi Mérnöki Hivatalban, aláírói Krátky János, Máltás Hugó és Heuffel Andor voltak. Acélszerkezetű tetejét a Schlick-gyár építette. Elkészültekor a tető egységes teret fedett le, csak oldalt helyezkedtek el galériák. A galérián működött a nagybani virágpiac. 1974 és 1976 között Kangyal Miklós terve alapján szintmegosztással kétszintes bevásárlóközponttá alakították. Az emeleten Közért áruházat hoztak létre, a földszinten elöl pedig kisebb élelmiszerboltok kaptak helyet. Némi piac-jellegű rész csak az árkádok alatt maradt meg, ahol zöldség- és gyümölcskereskedők voltak. Utoljára 2003-ben újították föl, amikor 15 évre a Spar kereskedelmi vállalat vette bérbe. Ekkor a földszinten Spar élelmiszerüzlet, az emeleten pedig kisebb boltok és ügyfélszolgálati irodák kaptak helyet. Az árkádokat megszüntették, helyükön bankot és éttermet alakítottak ki.

Szent Anna templom és plébániaház. A Víziváros plébániatemploma 1740 és 1761 között, Hamon Kristóf, majd Nöpauer Máté helyi építészek vezetésével épült föl az elődjéül szolgáló kápolna telkén. A templomhoz kelet felől csatlakozó - több részletben felépült - plébániépületet főként a barokk lépcsőház teszi értékessé. 1724-től a plébániát vezető jezsuiták rezidenciája volt, majd a 18. század végén és az 1730-as években déli irányba tovább bővítették. A plébánián szolgált 1735-1736-ban másodkáplánként Faludi Ferenc jezsuita költő. Ezt az épület északkeleti sarkán emléktábla is hirdeti.

Szobrok

Kölcsey Ferenc, a Himnusz költőjének szobra (az Erzsébet-apácák kórháza előtt). Kallós Ede szobrászművész 1897-ben Nagykárolyban fölállított (és 1919-ben a román katonaság által összetört) szobrának másolata, amely az eredeti gipsz kisminta alapján 1939-ben készült. A szobor Kölcseyt ülő helyzetben, kezében nyitott könyvvel ábrázolja, és eredetileg 1,85 méter magas vörös márvány talapzatról tekintett le a járókelőkre. A metró Batthyány téri állomásának építése miatt 1950-ben lebontották, és csak 1974-ben került vissza a térre, de eredeti posztamense helyett a járószintre, egy alig 20 cm magas talapzatra helyezték. Így ma nem az őt szemlélőkre tekint, hanem úgy tetszik, mintha búsan maga elé, a földre meredne. Ekkor építették a szobor mögé a márványborítású támfalat is (amely a metró szellőzőjét takarja). Ezen a Kölcsey ?Huszt? című versének zárósorai olvashatók: "Messze jövendővel komolyan vess összve jelenkort, hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül"

Batthyány Lajos miniszterelnök szobra (a felsővízivárosi plébánia épülete előtt). Stremeny Géza szobrászművész alkotása, környezetét Török Péter tájépítész tervezte. A Batthyány születésének 200. évfordulóján, 2007-ben megtartott emlékévre készült, de ünnepélyes fölavatása csak 2008. április 15-én volt, miniszterelnöki protokollal, de a közönség teljes kizárásával. A szobor Batthyány Lajos személyes bátorságát és egyenességét emeli ki. Úgy ábrázolja őt, amint éppen Bécsbe érkezik (ezt sugallja a hajóorrot idéző posztamens), hogy elfogadtassa az uralkodóval az 1848. évi áprilisi törvényeket. Ezért mutatja föl hitvallását: "törvény", "igazság", "jog" és e szavak töredékei olvashatók az általa fölmutatott papíron. A fehér márvány posztamens ormán a Batthyány család címerállata, a fiókáit önmaga vérével tápláló pelikán látható. A címer vésett domborműként is fölkerült a posztamens bal oldalára, a másik oldalra pedig Batthyány Lajos 1848. évi miniszterelnöki pecsétjének képét vésték.

Batthyány tér

I. kerület, Víziváros

Története

Épületek

Szobrok

Térkép

Megközelítése

Névadója

Ajánlott cikkek