Története
Budán egy vigadóépület építése már a főváros egyesítésekor felmerült a Fő utcának egy építési telkén. Az 1873-ban Steindl Imre tervezte Budai Vigadó azonban nem valósult meg - feltehetően az 1873-as gazdasági világválság kihatásai miatt. 1873-ban a később meg is épített Budai Vigadó telkén még egy katonai szertárépület, pontosabban ágyútalpraktár működött, a 193. és 194. helyrajzi számon nyilvántartva. Ennek a katonai létesítménynek megvásárlását a székesfővárosi vezetés 1890-ben kezdeményezte, amikor a Corvin téri katonai raktárépület és telkének megvételét felvállalta. A tér látványát egyértelműen ezen épület, a Budai Vígadó uralja, mely a tér északi oldalán magasodik az apró házak fölé. A Vígadót Árkay Aladár tervei alapján 1898 és 1900 között építették. A tervezőknek nem volt könnyű dolguk, hiszen a budai polgárság minden igényét kielégítő központot kellett létrehozni egy tömbön belül. A művelődési helyszíneken túl a földszinten egy kávézó, az emeleten egy étterem állt a vendégek rendelkezésére.
A Budai Vígadó 1917-ben
A Corvin tér nyugati oldala
A Corvin tér keleti oldala
A Corvin téri Lajos kútja Millacher Lajos budai
szikvízgyártó végrendelete által emelt emlékkút. A harmadszori
pályáztatás során Holló Barnabás nyerte meg a szobor elkészítésének
jogát. A mészkőből és bronzból készült díszkút Nimród bibliai alakját
ábrázolja ősmagyar viseletben, vadászat közben. A legendás Nimródot
egyes középkori krónikák és legendák a magyarság első őseként jelölik
meg. A kút talapzata mészkő, a kút és a szobor magassága 4.25 méter, míg
a szoboré 2.65 méter. A talapzat tömör kő, mellvéddel körülvett medence
vízköpőkkel.
A Lajos-kútja napjainkban
A Corvin tér a magasból (kép: Google Maps)