Döbrentei tér

A Döbrentei tér és a Rudas fürdő környezete egy 1884-es térképen

A Döbrentei utca 1890 előtt, déli irányba
(az utca végén látható a Rudas fürdő tér és a fürdő szállodája,
amelyeket az Erzsébet híd építésénél bontottak el)

A Lyka-ház, ahol Döbrentei Gábor lakott - a Döbrentei utcából nézve, túlsó fele az Apród utca
(a kép szélén a tabáni katolikus templom tornya látható)

A Lyka-ház Apród utcai oldala (a fás részen van a vízmű kioszk)

A Döbrentei tér környéke, vagyis a Tabán Buda legsűrűbben lakott része volt. Itt főként délszláv bevándorlók és németek telepedtek le. Előbbieknek a temploma 1697-ben épült, amelynek végső formáját Mayerhoffer Ádám építette közel fél évszázaddal később. E templomot először az 1810-es tabáni tűzvész, majd az 1838-as árvíz kezdte ki, ám végső pusztulását a második világháború okozta, amely miatt 1949-ben le kellett bontani.

A tabáni katolikus és a szerb templom a Tabán bontása után, 1940 körül

A Döbrentei tér mindig is fontos közlekedési csomópontként szerepelt Buda életében, melyet az itt lévő dunai átkelőhely, a rév is biztosított évszázadokon keresztül.

Buda legzsúfoltabb, legszegényebb városrészének hányatott sors jutott: dúlták ostromló seregek, gyakran pusztította árvíz, tűzvész, pestis és kolera. Dimbes-dombos fekvése, utcahálózatának összevisszasága, kusza beépítettsége, épületeinek rozoga állapota lehetetlenné tette a korszerű városrendezési elveknek megfelelő szabályozást. A modern közlekedés, a közvilágítás, a vízvezeték, a csatornázás, a legelemibb egészségügyi feltételek ismeretlenek voltak e tájon.

A városrész a Lánchíd átadásával dunai szerepét ugyan elvesztette, de mivel a téren keresztül lehetett eljutni Budáról a Gellért-hegy túlsó felére, valamint területén rendszeres hetivásárokat tartottak, s a Rác fürdő, Rudas fürdő is e téren keresztül voltak megközelíthetőek, jelentősége ezért a második világháború végig megmaradt.

Pest és Buda 1873-as egyesítése után a két városrész közti különbség egyre inkább szembetűnővé vált, s a rendezés igénye mind inkább sürgetővé vált. A nehezen megoldható feladat ezután még hat évtizeden át folyamatosan foglalkoztatta a politikusokat: 1879 és 1890 között 81, 1891 és 1932 között 533 határozatot hoztak.

A Tabán fejlődését egyre inkább hátráltatta az Ördög-árok, amely rengeteg fertőzés és szenny gyűjtőhelye volt, s amely épp a tér mellett torkollott a Dunába. Többször felmerült az árok befedése, míg végül az 1873 márciusában a Városmajortól a Dunáig összefüggő boltozat alá került.

Megemlítendő, hogy a Tabán házaiból az 1810-es tűzvész idején 600 égett le, s csak 40 maradt épségben, míg az 1838-as árvíz után a meglévő 762 házból 91 maradt meg. 1875-ben pedig egy hatalmas esőzés következtében az Ördög-árok boltozata beszakadt, s a rajta lévő házak mindegyike beleborult az árokba.

Az Arany Liba vendéglő a Horgony és Döbrentei utcák találkozásánál az 1890-es években

A Döbrentei tér házainak bontása 1890 körül

A Gellért-hegy oldalának falazása
(a hegy oldalában épül a Szent Gellért-szobor, alatta pedig az elbontott Rudas Szálló tűzfala látható)

A Döbrentei tér és környezete 1901-ben
(valószínű, hogy a téren látható barakképületek a hídépítés felvonulási területének elemei)

1894-ben döntés született két újabb budapesti híd megépítéséről. Az Eskü téri híd építését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el, a Ferenc József híd (Fővám téri híd) építésével együtt. A két hídra együttesen kiírt nemzetközi tervpályázaton 74 pályaterv érkezett be, ezek közül 53 vonatkozott az Eskü téri (a későbbi Erzsébet) hídra. Az építkezés csupán 1897 végén kezdődött meg, amelyhez több körülmény is közrejátszott, bár az ezeréves fennállását ünneplő ország anyagi ereje és felkészültsége bizonyára lehetővé tette volna egyszerre a két Duna-híd felépítését is. A késedelem fő oka a pesti Belváros városrendezési elgondolásainak kialakulatlansága volt.

Az Erzsébet híd építésének befejező szakasza 1903-ban

Az Erzsébet híd budai oldala a Döbrentei térre torkollott, amelynek megépítésekor jó néhány épület tűnt el végleg a tér házai közül. Átadására díszes parkot hoztak létre a tér közepén, amelynek egy része ma is látható. Rövidesen helyére került a Gellért-szobor és a vízesés is, és ezzel az egyik legdekoratívabb budai közterületté alakult.

A Döbrentei tér a XX. század első évtizedében

A Buda és Vidéke című magazinban emígy ír Verhovay Lajos a Döbrentei tér házainak bontásáról 1897. augusztus 22-én:
"Pusztulás helyén, — új, élet.

Egy egész utczasor tűnik el a Tabánban. Budának legrégibb épületei halomra dőlnek. A Döbrentei tértől egész a Rudasfürdőig az eskütéri hid alapozása miatt megkezdték a házak lebontását. Beleesik ebbe a vonalba a kétemeletes formás Mauks-féle ház is, a melyben virágzó kereskedések vannak még most is s legnagyobb részök átköltözködik ennek hátterében már készen álló közmunkatanács háromemeletes palotájába.

Augusztus elejével az évtizedek óta ott lakók hurczolkodása valóságos karaván menet volt. Búcsúztak a háztól, annak tájékától, a kövektől, az ismerősöktől, barátoktól s jobb sorsot látott üzletüktől. Voltak köztük olyan polgár családok is, kik ugyanabban a házban érték meg még a 38-iki nagy árvizet, s most, hogy ott kellett hagyni megszokott otthonukat, a legkisebb zugot is, hol apáik bölcsője ringott, könnyes szemekkel váltak el a ház küszöbétől. Voltak többen, a kik saját költségükön (ezt ugyan megtehette volna a székes főváros is) fényképész által örökitették meg az utczának ezt a részét, hogy lássák a késő unokák, milyen volt a ráczvárosnak tájéka 1897. év nyarán.

Egy egész utcza mozdult meg és a megszokott ismerősök szerteszéjjel szóródtak ennek a mi ragyogó székes fővárosunknak különböző pontjaira. Vájjon erre hozza-e őket a sors olyan szíves szeretettel, mint ennek előtte? Nem hisszük. Az élet nagy gondjai fokozottabb erőre, bátorságra és kitartásra szólít minden polgárt. Az üzletember újra kezdi munkásságát idegen környezetben. Újabb szomszédsággal újabb ismeretség támad, a régiek lassanként elmosódnak az emlékezés táblájáról. Vájjon az előzékenységben, a kölcsönös bizalomban megütik-e a mértéket a régiekkel? Ki tudná megmondani!

A sok régi czég helyet változtatott, ki a jobb, ki a balparton keresi szerencséjét, megélhetési forrását.

Az "Aranyliba“ dupla tetejű ütött-kopott vendéglőn (annak idejében a „Romlásnak indult hajdan erős magyar“ költőjének halhatatlan Berzsenyi Dánielünknek kedvelt vendégfogadója volt) napszámosok csákánya dönti a köveket, feszíti a tető szarufáját. Régi gazdája a Budaőrsi-ut közelében saját házában ütött tanyát, polgári kocsmát nyitott.

A "Három hollóhoz“ régi jó hírű vendéglő nem tett hosszú utat, csak egyik szegletről átlépett a másikra, mert az átellenben fekvő volt tabáni kávéházat csinosan és ízléssel átalakíttatta s most „Tabáni bor- és sörcsarnok“ czim alatt üzletét már meg is nyitotta. Hecker vendéglős gonddal és figyelemmel volt az új berendezésre, s ezzel a Tabán egy minden tekintetben kényelemmel ellátott sörcsarnokhoz jutott.

A "Propeller szálloda" is tető nélkül áll már, csak falai meredeznek a Gellérthegy oldalába s ezzel a szerelmes párok lágy suttogásai az öngyilkosok utolsó hörgései, annyi kitudhatlan titkokkal együtt a semmiségbe tűnt. Boltok, üzletek, műhelyek bezáródtak és a szokott helyen nem himbálja a szél a mindig kedélyes Batsányi József bátyának harmincz év óta virágzó borbély- és fodrász üzletének aranyos tányérait. Hűséges maradt annyi sokad magával ő is az ő kedves városrészéhez, az ő szeretett közönségéhez, az utczához is, azért is csak odébb tolta üzletét a Döbrentey-utcza 34. sz. alá, a honnan sóvárgó szemekkel nézi a pusztulás képét, a melynek nyomába egy egész, meg sem álmodott új élet forrása fakad.

Átalakul az egész Tabán előnyére, Budának díszére. Egy-két hónap alatt a Döbrentey-utcza őslakója nem ismeri meg az ő helyét. A ráczváros utczáin a régi jó idők zajos képe csak az emlékezetben él, hogy helyet adjon egy virágzó városrész iparának, kereskedelmének fellendüléséhez, a hol többé nem a mulatók éjjeli lármája, hanem a villamos kocsik tovasikló dübörgése hirdeti a polgárok békés boldogulását. Kövek, tégladarabok, cserépzsindelyek, gerendák és törmelékek borítják az utcza széleit, a kapuk alját, a rombolás munkája megkezdődött, hogy nyomába más élet fakadjon".

A Döbrentei tér és környezete egy 1909-es térképen
(a Gellért-hegyet megkerülő Hegyalja út ekkor még nem létezett)

Az Erzsébet híd 1903-as átadása után a Tabánra és a Döbrentei tér területére 1909-ben készítenek általános szabályozási tervet, majd 1932-ben megépítik a mai Hegyalja (transzverzális) utat is. A Tabánt 1933-1936 között bontják le. 1949-ben lebontják a Szent Demeter templomot.

A második világháború során sok más műemlék és városrész között a híd is megsemmisült, amelyet a visszavonuló német csapatok robbantottak fel. Az új híd csupán 1964-ben készült el, amellyel a Tabán és a budai rakpartok élete ismét visszatért a normális kerékvágásba.

A Döbrentei tér 1905 körül

A Döbrentei tér 1905 körül, mikor még nem létezett az Erzsébet hídról lefutó és a Gellért-hegyet megkerülő Hegyalja út.

A lépcső mögötti épület (Döbrentei tér 6.) aljában működött az Erzsébet híd Kávézó, melyet 1904-ben Rapszky Zsigmond nyitott meg és vezetett.

Miután a kávézó veszteséges volt, annak bérleti joga átszállt Pulyai Gábor kezére. Őt váltotta 1916-ban Márk Károly, aki rögvest irodalmi szalont varázsolt a hatalmas ezüsttükreiről is nevezetes kávéházból.

1909 és 1940 között itt működött a Pethő Sándor alapította Élet című szépirodalmi hetilap szerkesztősége, valamint a Budai Sakkozó Társaság és 1925-től az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság is.

A városrész 1933-as teljes lebontása után a kávézó Tabán Kávéház néven üzemelt tovább, ahol azonban már nem a múzsák énekeltek, hanem dzsesszt és foxtrottot játszó zenekarok léptek fel. A kávézónak helyt adó palotát 1940-ben bontották le a városrész fürdővárossá történő fejlesztése miatt, amely azonban elmaradt. E történet tipikus példája a magyar - és legfőképp budapesti - városrendezésnek és hozzá nem értésnek, amely mind régen, mind napjainkban végigkíséri a város "fejlődését". Ahogy sok-sok esetben történt, a Döbrentei tér sorsa is érthetetlen az utókor számára.

A Döbrentei tér 1905 után, korabeli képeslapon

A Döbrentei tér és környezetének egykori képe az Ördög-árok befedése, a híd megépítése, az Attila körút kiépítése és a tabáni bontások, majd a második világháborús pusztulás következtében jórészt – az északkeleti tömb kivételével – teljesen átalakult.

A régi Erzsébet híd és a Rudas fürdő között

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ