Története
A tér 1817-ben Salzplatz, 1850-től Sóház tér, 1866-tól Só tér néven szerepelt a nyilvántartásban, ugyanis itt volt a pesti sóhivatal és sóraktár.
A Só utca és a mai Fővám tér között állt a Sóhivatal
illetve Sóraktár, a tér és az egykori Három pipa utca sarkán voltak a
sótisztek lakásai. Az 1870-es években még nem is beszélhettünk egységes
térről, a sóraktárat ugyanis három utca határolta. Miután lebontották a
dohány raktárat, megszűnt a sok apró kis utca, s létrejött a Fővám tér
ma is ismert területe.
Az 1850-es évekig a vámkezeléssel kapcsolatos ügyeket a pesti
Főharmincad-hivatalban intézték a mai Vörösmarty téren. Aztán az 1860-as
években a fővárosi kereskedelem nagymértékű fejlődése szükségessé tette
egy új Fővámház megépítését, amit a közraktárakkal és a vasútvonalak
összekötésével egyetlen hatalmas komplexumként akartak megvalósítani.
A palota építését Lónyay Menyhért pénzügyminiszter rendelte el 1869-ben,
aki az épületet eredetileg a Kossuth térre tervezte, s bár Gróf Andrássy
Gyula miniszterelnök nem értett ezzel egyet, Lónyay mégis elkészítette a
terveket Ybl Miklóssal. Ybl már kész tervekkel állt elő Pest város
Építési Bizottmányának ülésén, de miután a városvezetés városrendezési
tervekre hivatkozva elutasította az építkezést az akkori Schopper
platzon (ma Kossuth tér), az új építkezés a Só tér közelében
kezdődhetett meg ismét. Ybl két hét alatt készítette el az ide illő új
tervét, amelyet viszont a telkek kisajátítási eljárása miatt nem
lehetett megvalósítani. Épp ezért szükségessé vált egy olyan harmadik
terv, amely immáron alkalmazkodott minden telekhez és elképzeléshez. Ezt
1870. július 19-én hagyták jóvá, miközben július 4-én már megkezdődtek a
földmunkák. Mivel az építkezésre vonatkozó pénzügyminisztériumi iratok
elvesztek, így az építkezés menetéről nem maradt fent semmilyen
információ. Az épület 1874 május 1-jére készült el.
Néhány cikk fennmaradt az utókor számára, ezekből kiderül, hogy az
építkezésen közel 4-500 ember dolgozott és az árvíz ellen vízmentesen
szigetelt beton alappal védekeztek.
A Fővám tér 1870-es évek első felében (ekkor a Vásárcsarnok helyén egy
földszintes háztömb állt és a Ferenc József híd sem épült meg)
1874-ben felépült a Fővámház, ezért a teret
átkeresztelték Fővám térré. Miután 1896-ban átadták Budapest harmadik
hídját, a Ferenc József hidat, rá egy évre a kiskörúti villamost is
meghosszabbították a térig, amely azelőtt csak a Kálvin tér és a Deák
tér között közlekedett. Ezzel a Fővám tér is bekapcsolódott Pest
városának vérkeringésébe.
A közel egy hektáros alapterületű neoreneszánsz épület a vámhivatal, a
pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti és a
bányatermék-igazgatóság számára épült.
A Fővámház a Ferencváros egyik ikonikus műemlékpalotája, amely ma a
Budapesti Corvinus Egyetem központi kampuszának ad otthont
A dunai homlokzat erkélyét antik istenek vasutat, gőzhajózást,
festészetet és szobrászatot szimbolizáló szobrai díszítik. Az északi
homlokzaton erény allegóriák, a délin pedig magyar ősfoglalkozások
alakjai láthatók. A két tér felé eső homlokzatokra a világtájakat
jelképező domborművek kerültek.
Az elkészült Fővámház 1874-ben (előterében a tér rendezése zajlik)
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
A Fővámházban négy, egymástól elválasztva működő hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. A Fővámház alá komoly, raktárként szolgáló pincerendszer épült, amelyből négy, zsilippel elzárható alagúton volt kijárás a Duna-partra. Az épület mellett, sőt az épületbe is vasúti vágányok vezettek. Az épület végső, mai környezete a századforduló előtti években alakult ki: rendezték a Ferenc József rakpartot és a Csepel-rakodópartot, 1896-ra felépült a Ferenc József híd és a központi Vásárcsarnok is.
A Fővám tér egy 1884-es térképen
A Fővámházban, ahol a Duna folyón szállított áruk elvámolását végezték, a vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. A múlt század derekán a gyors fejlődésnek induló magyar főváros mind lélekszámában, mind külső képében felzárkózott Európa nagy metropoliszaihoz. Már az 1860-as évektől foglalkozott a gondolattal, hogy vásárcsarnokok építésébe fog. Célja az volt, hogy az egészségtelen körülmények között működő régi piacokat időjárástól védett, fedett árucsarnokok váltsák fel, ahol ellenőrizhető a forgalomba kerülő élelmiszerek minősége, az árak pedig stabilizálódhatnak.
A Fővám tér alatti rakpart-piac 1900-ban
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
A rakpart-piac lentről
A rakparton kapott helyet az 1877-ben megalakul Magyar Csónakázó
Egyesület csónakháza is
A főváros középítési igazgatójának, Lechner Lajos
javaslatára választották ki a Fővám téri helyszínt a Központi
Vásárcsarnok felépítésére. Benne kapott helyet a nagybani piac és a déli
kerületi vásárcsarnok. A Rákóczi, a Klauzál, a Hunyadi téren és a Hold
utcában lévő kerületi piacot építettek. A Batthyány téren a program
részeként hat évvel később, 1902-ben lett kész a hatodik kerületi
vásárcsarnok.
Az épület terveinek elkészítésére 1892-ben nemzetközi építészeti
tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc pályamű érkezett. A zsűri a
francia, a magyar és a német terveket sorolta az első helyre, amelyek
közül a városvezetés végül Pecz Samu elgondolását választotta a
legjobbnak a kiviteli tervek elkészítéséhez.
A Fővámház és a Fővám tér látványa 1895 körül a budai oldalról
A Vásárcsarnoknak és a Ferenc József hídnak még nyoma sincs
1894. június 25-én kezdődött az építkezés. A következő év őszén már készen állt a csarnok teljes tetőszerkezete, 1896-ban pedig már csak a belső szakipari munkákon dolgoztak. 1896. június 30-án a csarnokot már csak tíz nap választotta el az átadástól, amikor tűz keletkezett, s amely szörnyű pusztítást végzett. A tűz okára a majd egy évig tartó vizsgálat sem tudott fényt deríteni. 1896 októberére az átmeneti nehézségek ellenére is elkészült az épület, év végére a műszaki átadás is lezajlott. A kereskedők 1897. február 1-jétől árusíthattak a csarnokban, a hivatalos megnyitásra azonban csak 1897. február 15-én este 8 órakor került sor.
A Fővám tér 1900-ban
Az épület a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek, a tetőt pedig a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10.000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d'Excellence díját.
A Ferenc József híd és a Fővám tér 1900 körül
A Szabadság híd pesti hídfőjének vidékén a XIX. század második feléig a környékbeli mesteremberek, kereskedők apró viskói sorakoztak. A város eme fertályán, a mai Fővám tér 4. szám alatt indította el vállalkozását 1881-ben korának egyik ismert nyomdásza, Süsz Dávid. Egyemeletes üzemépületének eredeti homlokzata a régi felvételeken szinte rejtőzik a tucatnyi cégtábla alatt: a földszinten hatalmas betűk hívták fel a figyelmet a falak között található papírraktárra, papírzacskógyárra, nyomdai műintézetre, könyvkötészetre és az elsősorban cégfeliratokat gyártó szalagnyomdára, míg a ház jobb oldalán külön bejárattal és saját kirakattal „Magyar királyi dohány- és szivaráruda” működött.
Az eredeti, földszintes ház
Nem meglepő, hogy hamar szűkösnek bizonyult a mindössze kétszintes ház, amelynek helyére éppen száz évvel ezelőtt, 1913-ban jóval nagyobbat, négyemeleteset húztak fel Dömötör Sándor műépítész tervei szerint. Egy nyomdász és egy könyvkötő elé bőségszarujából pénzt öntő Hermész figurájával díszített mozaikjával egyértelműen kiragyog a szintén díszes felső szinttel rendelkező szomszédjai közül.
A napjainkban is álló szecessziós stílusú nyomdapalota oromzatára egy évvel később félkör alakú színes mozaikot készítettek, amely Hermészt, a görög istenek hírvivőjét, az ékesszólás, a kereskedelem és a tolvajok istenét ábrázolja egy nyomdász és egy tudós társaságában. Süssz Dávid ezúttal is kikötötte, hogy a homlokzati díszítés fölé jól láthatóan véssék fel az akkor már három évtizedes múltra visszatekintő vállalkozására utaló „Szalagnyomda” feliratot.
A Fővám téri palotát 1934-ben fia, a szintén nyomdász
Süsz István örökölte, aki a második világháborút követően Sallaira
változtatta nevét, majd röviddel cégének államosítása előtt Ausztriába
emigrált. Noha a Fővám téri nyomda története ekkor visszavonhatatlanul
véget ért, a mozaikon pompázó Hermész rendületlenül őrzi a régi
vállalkozás emlékét.
Szomszédja, a Fővám tér 5. - Váci utca 85. számú ház Nagy Imre
virágkereskedő tulajdonában állt:
Az 1910-es Kertészeti Világkiállításról két nagy díjjal tértek visssza, de részt vettek az 1927-es kiállításon is, amiről egy számla tanúskodik:
A lakók közt kereskedőket, átlagos családokat, és olyan embereket is találhattunk, mint Horváth Matyó Lajos zenész, a a Tanácsköztársaság alatt alakult népzenészek szakszervezetének egyik vezetője, aki 1920-ban izgatás miatt a többi vezetővel együtt került bíróság elé.
A Fővám tér Duna-parti oldala 1935-ben (kép: Fortepan / Jurányi Attila)
A II. világháborúban meg súlyosan megrongálódott az
épület: erős falazata és a Ferenc József híd melletti elhelyezkedése
miatt mind a német, mind pedig a szovjet katonák fontos támpontnak
használták. Az épület köré légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket
telepítettek, így támadták is a környéket rendesen.
A tető leégett, és az épület több helyen életveszélyessé vált, így a
háború után egyenesen reménytelennek nyilvánították az épület
helyreállítását, volt olyan vélemény is volt, hogy hagyni kéne
összedőlni. Aztán 1948-ban csak rászánták magukat a felújításokra, ám
még csak negyede volt kész az épületnek, amikor már horribilis méretűre
nőtt a számla. Nem volt egyszerű munka, mert az eredeti homlokzat
helyreállítása miatt a főpárkányt és az összes szobrot újra kellett
faragni.
Nagy Imre palotáját a kommunista rezsim államosította, majd 1949-ben
Elbert Béla festék- és vegyitermék-kereskedése, később Keravill
autófelszerelési szaküzlet és a Cement és Mészmű Értékesítési Osztálya,
végül pedig egy postahivatal kapott benne helyet.
A Fővám tér és az 1. honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékműve 1942-ben
(Siklódy Lőrinc, 1938.) (kép: Fortepan / Morvay Kinga)
A
A Fővám tér (Dimitrov tér) 1950-ben (kép: Fortepan / Bujdosó Géza)
A tér újabb átrendezésére 2010-ben került sor. A
Vásárcsarnok előterére vízfelület, szökőkutak, pihenőpark és játszótér
került (tervező: Panda Pont kft, Várkert kft).
A 4-es metró felszíni rendezése kapcsán a Bálna épülete és a tér között
díszburkolat épült különleges utcabútorokkal, rendezvények számára
kialakított pódiummal. A sétány-sávban halad a 83-as troli megerősített
térkő sávon, a tér stílusához illeszkedő felsővezeték-tartó oszlopokat
helyeztek el. Ide kerültek a metró állomás felülvilágító sávja, melyen
át a természetes fény a peronszintig jut el, a sétányra érkeznek a 30
méter mélyen fekvő állomásról mozgáskorlátozottak számára kialakított
liftek, a hosszában végigfutó padról gyönyörködhetünk a budai
panorámában.
Az aluljáróból indulva 4 sor mozgólépcső visz le egy közbülső emeletre,
majd onnan 4 sor lépcső juttat le a peronra. Az építkezés során a 2-es
villamosnak létrehoztak egy föld alatti állomást, amit az aluljáróból
lehet elérni. A felszín alatti igényes megoldások nemzetközi sikert
arattak, a hazai közönség is szereti, a felszín több pontja kedvelt
találkozóhely.
Képek
Hamarosan!