Története
A (csálé) Hősök tere és a Millenniumi Emlékmű képe a Google térképén
(mellette a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Városligeti-tó üres
medre)
A terület évszázadokkal ezelőtt járhatatlan mocsár
volt, s még kétszáz évvel ezelőtt is kies rét, nádas és bokrok
borították. Ökördülőnek, később Városerdõcskének nevezték. A török
hódoltság alatt elpusztult fák pótlását Mária Terézia rendelte el
1751-ben.
A közel háromszáz holdnyi terület Pest város külső területeinek keleti
határa volt, az úgynevezett Rákosok, amelynek mocsarát a Rákos-patak
táplálta. A mocsaras részen kívüli "elsivatagosodott", poros-homokos
részek egészen a mai Kispestig nyúltak, amelyet csak hosszadalmas
munkával tudtak művelhetővé tenni (lásd: Kispest története).
A Liget első megnevezései Stadtwald, Stadtwaldchen, Városerdőtske,
Városerdő, Újvároserdő voltak. I. Lipót a Városerdőt Pestnek
ajándékozta, s a Városi Tanács 1755 és 1757 között először fűzfákkal,
majd akácokkal és szederfákkal ültette be.
Boráros János polgármester kezdeményezésére 1799-ben parképítő bizottság
alakult a Városerdő parkká alakításának céljából, de munkájukra nem
került sor, mivel a területet 24 évre bérbe adták gróf Batthyány József
hercegprímásnak.
A bérleti szerződés szerint a bérlő köteles volt a Boráros-féle
fejlesztési javaslatot megvalósítani, amelyben vendéglők és egyéb
szórakozóhelyek is szerepelnek. A hercegprímás Witsch Rudolf mérnök
bízta meg a munkák irányításával. A mérnök a mocsárban két tavat
alakított ki, melyek mindegyikében egy-egy sziget állt. Napjainkra az
egyik szigeten a Széchenyi-fürdő, a másikon a Vajdahunyad-vára áll.
A terület 1805-ben visszakerült a város tulajdonába, amelyet az 1808-ban
megalakult Szépítő Bizottmány vett gondozásba. József nádor
fejlesztésének pályázati kiírását Nebbien Henrik, francia származású
kertész terve nyerte meg. Mivel a kertészeti megvalósításra kevés pénz
állt rendelkezésre, ezért a kitűzött célokat 10 éves távolságra tűzték
ki. A talajt feltöltötték, a mocsaras részeket kiszárították, s a régi
akácok helyére platánfák kerültek.
A városligeti Nagy tó és szigetei egy 1884-es térképen
(ettől jobbra volt a Hattyú-tó, mely a képen nem látszik)
Még József nádor életében épült a városliget külső
szélén a Hermina-kápolna, a főherceg viruló szépségében korán elhunyt
kedves leánya emlékének megörökítésére. A század elején, 1822-ben Schams
Ferencnek Pest városáról német nyelven megjelent monographiája még
gúnyosan jegyzi meg a Városligetről, hogy ott is megpróbálnak fákat
ültetgetni; "de nem lesz abból semmi, hogy ott valaha erdő legyen!".
A Bizottmány 1861-ben megszűnt, s ekkor a Városliget feletti
rendelkezési jog újból Pest városára szállt. 1865-ben Xantus János
kezdeményezésére a Városliget területéből szakították ki az állatkertet.
A Főváros úgy ezután úgy döntött, hogy az újonnan alakítandó Városliget
összeköttetésére szolgáló főutat a fővárosi pénzalap költségén fogja
előállítani. Így alakították ki a Stefánia utat.
Zsigmondy Vilmos kezdte fúrni 1868-ban a városligeti artézi kutat, aki
végül 1877. június 4-én talált rá a hévízre 970 méter mélyen. A kút fölé
egyszerű építményt építettek, amit Zsigmondy "fúrháznak" nevezett. A
forrás vize eleinte a Városligeti tóba ömlött, de hamarosan átvezetve
egy csövön a tó alatt, a Nádor-szigeten lévő majorsági épület ideiglenes
fürdőjét táplálta. Nemsokára elterjedt, hogy a városligeti kút Európa
legmelegebb kénes gyógyvizét adja, amely nem csak fürdés útján gyógyít,
de ivókúrákra is alkalmas. Az ideiglenes fürdő olyan népszerűségnek
örvendett, hogy már az 1881-es nyitása után tervbe vették egy nagyobb,
állandó fürdő építését.
A Fúrház képe egy korabeli metszeten
"A Városliget bejáratánál mindjárt egy gyönyörű
körtér fogadja a látogatót, üde pázsittal borítva, körös-körül virágzó
bokrokkal szegélyezve, széles útjai mentén rózsákkal és délszaki
növényekkel beültetve, közepén 13 vízsugarú hatalmas szökőkúttal" -
írja Jókai úti leírásában, majd így folytatja: "Balra rögtön festői
panoráma nyílik a tó felé, mely a szigetet körülfogja, és hattyúk között
tarka ruhás ünneplő ifjúság hasítja a sík víztükröt csónakjaival. A
regényes tóparton, a terebélyes fák alatt továbbhaladva, az oroszlánok
bömbölése jelzi már előre, hogy az állatkert közelébe jutottunk".
A Városliget ezekben az időkben roppant népszerű volt, lévén, hogy ez
volt a város egyetlen közparkja. Az 1873-as alapítású fiatal fővárosnak
ez volt az első olyan parkja, amely tömegeket vonzott: a Fővárosi
Állatkert, a Korcsolyázó Egylet, az artézi kút és a kocsi-korzó,
valamint a ligetes erdő a hangulatos tóval rengeteg ember pihenését
szolgálta. Jókai Mór, Deák Ferenc és Arany János is itt töltötte
szabadidejének egy részét, s a társadalom minden rétege megtalálta itt
szórakozásának lehetőségét. 1876 közepére elkészült a Sugár út (ma
Andrássy út), amely alatt a Földalatti Vasút is szállította a
látogatókat.
Ekkoriban vált divattá világkiállítás keretein belül bemutatni egy-egy
ország fejlődését, ahol az újonnan megalkotott találmányokat és a
vendéglátó nép szokásait, hagyományait s kultúráját vehette szemügyre az
érdeklődő vendég. E világkiállítások nem csak jövedelmet, látogatókat és
hírnevet hoztak a rendező országnak, hanem felgyorsították a vendéglátó
város területrendezési, illetve városfejlesztő programját is.
Magyarország is egy ehhez hasonlót szeretett volna rendezni, méghozzá a
magyar honfoglalás ezeréves ünnepségével összekapcsolva.
Már az elhatározás elején tudták, hogy a világkiállítást a Városligetben
fogják rendezni, így minden városrendező tervet erre a területre
koncentráltan kellett végrehajtani. Így került sor a Stefánia út
kiépítésére, a Városligeti tó szabályozására, valamint a park kertészeti
színvonalának fejlesztésére. Közel 800 fát vágtak ki a kiállítási
épületek felépítése miatt. Ekkor vágták ki azokat a híres eperfákat,
amit Stolc János telepített a ligetbe még 1875 után abban a reményben,
hogy a Valéro Selyemgyár által fellendített textilipar során szükség
lesz a selyemhernyók táplálására, amelyet e fák leveleivel kívánt
megoldani. Mivel az eperfa kevésbé képes megkötni a futóhomokot, így e
fa telepítése eleve haszontalannak bizonyult. De ekkor vágták ki a
Batthyány-féle telepítés platánfáinak egy jelentős részét, a Nebbien
Henrik által telepített hársfákat, valamint a korábbról maradt őshonos
fűzfákat, jegenyéket és nyárfákat is. Ahhoz, hogy a tó vize cserélődjön,
belevezették a Rákos-patak vizét, majd fölötte - a Sugárút
folytatásaként - hidat emeltek. Ennek kivezetéseként megalkották a
városligeti körutat, feltöltötték a Hattyú-tavat, s csak a
Széchenyi-szigetet hagyták meg, amelyre felépítették a
Vajdahunyad-várát.
1884-ben a Fúrházat lebontották és helyette Ybl Miklós tervei alapján
egy díszkút épült. A Gloriette nevű építmény egy 2,5 m magas,
hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz volt, aminek a
közepén egy 24 m magas zászlótartó rúd állt és két oldalról lépcső
vezetett fel. Erről így emlékezik meg Jókai: "míg a Nádor-szigetet
bejárjuk, egyikfestői kép a másikat váltja, melyeket csak az odaépített
artézi fürdő ideiglenes épületének prózai alakja zavar meg. Igaz, hogy
prózai, de gyógyító hatásával jóltevő. Az artézi kutat, mely e fürdőt
ellátja, a főváros készítteté Zsigmondy Vilmos mérnökkel, s ez a
kontinens legmélyebb artézi kútja. A zöld fák alatt ott látjuk üldögélni
a sápatag hölgyeket pohárkákkal, kik az ingyen csorgó forrás hő vizét
lassanként szürcsölgetik".
Az artézi kút fölé emelt lépcsős gloriette
Az állandó fürdő építését 1909-ben kezdték el, amely
1913-ig tartott. A terveket Czigler Győző készítette. A Városligetben
található fürdő termálvízellátását jelenleg az 1938-ban átadott
melegvizű Szent István-kút, és 6 darab hidegvizű kút biztosítja. A
komplexum 3 kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik. A fürdőben
különböző gyógykezelések és nappali kórház is működik.
A tulajdonképpeni Hősök tere akkor alakult ki, hogy a kiállítás
főbejárata előtti szabad terület déli oldalára építik a Műcsarnokot. Az
ezzel létrejövő tér északi oldalán még nem volt más csak egy jellegtelen
épület, amelyben a Feszty-körkép volt megtekinthető. Az Országos
Kiállításra tódultak az emberek, ahová a Podmaniczky utcán villamoson, a
Sugárúton Földalatti Vasúton, a Dohány utcán lóvasúton, a Király utcán
pedig omnibuszon lehetett eljutni (lásd: Országos Kiállítás).
Az Országos Kiállítás főbejárata 1896-ban
Az Országos Kiállítás főbejárata a mai Millenniumi Emlékmű helyén állt, amelyet a kiállítás bezárása után elbontottak. Rögtön utána kezdték el építeni Schickedanz Albertet tervei alapján az Millenniumi Emlékművet.
Az Országos Kiállítás távlati képe
Az artézi kút fölé emelt gloriettet 1897-ben
szétszedték és a Széchenyi-hegyre (Svábhegy déli része) szállították,
ahol napjainkban is megtekinthető (lásd: Széchenyi-kilátó). Helyére
állították fel a 36 méter magas obeliszket, amely körül Árpád és a hat
vezér lovas szobrai foglalnak helyet, s az oszlop tetején Gábriel
arkangyal áll (Zala György alkotásai). Az oszlopcsarnokban magyar
királyok és fejedelmek szobrai sorakoznak, fent allegorikus
szoborcsoportok teszik kiegyensúlyozottá a kompozíciót. A középen magasodó obeliszk az első felállítás alkalmával
összeomlott.
1899-ben a Feszty-körképnek helyt adó épületet is elbontották, helyén
pedig 1900. augusztus 1-én megkezdődött a Szépművészeti Múzeum építése.
1906-ra tulajdonképpen kialakult a Hősök terének mai képe: állt a
Műcsarnok, befejeződött a Szépművészeti Múzeum építése, elkészült a
Millenniumi Emlékmű két negyed-köríves oszlopcsarnoka (a szobrok nélkül)
és állt a 36 méteres kőoszlop, tetején Gábriel arkangyal szobrával.
A Hősök terét kezdetben nem borította be teljes egészében műkőburkolat,
hanem - mint a fenti képen is látszik - foltokban zöldfelület tette
változatossá a képet.
A Hősök tere 1914-ben
Az 1919-es kommunista diktatúra alatt a május elsejei dekorációhoz beállványozott Millenniumi Emlékművet körbeállványozták, amelyet vörös drapériával vontak be, ezután festményekkel és gipsz szobrokkal díszítették. Az obeliszk talapzatára Marx szobrát helyezték. A Habsburg királyok (I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József) szobrát kiemelték és Vignali Rafael öntödei vállalatához szállították. Ekkor tört össze az eredeti Ferenc József szobor, amelyet pár proletár vert szét. A két világháború között ezeket a szobrokat ismét felállították, de az új Ferenc József-szobor (immár nem katonaruhában, hanem koronázási ruhában, azonban korona nélkül) 1926-ra készült el.
Az emlékmű állványozás közben
Az emlékmű vörössel bevonva
A Hősök tere 1923-ban
A Millenniumi Emlékmű 1927-ben
1929. május 26-án került sor az obeliszk elé helyezett Nemzeti Hősök Országos Emlékkövének felavatására, mely az I. világháborúban elhunyt magyar katonáknak állított jelképes sírkövet. 1932. október 3-án a Főváros plakát útján tudatta a lakossággal, hogy az eddig névtelen területet ezentúl Hősök tere néven illetik nevezni. Az ezt megelőző időkben készült térképek még a Városliget parkjának szerves részeként ábrázolják a Hősök terét, de az 1938-ban készült térképen már nyoma sincs a korábbi virágágyásos, sétányokkal teleszőtt, fákkal szegélyezett térnek. Ettől kezdve a tér főleg protokolláris és politikai események színterévé vált.
A Hősök tere 1934-ben
Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus megrendezésének feladata Budapestre hárult, amelynek fő helyszíne a Hősök tere lett. A százezres tömeg befogadására át kellett alakítani a teret, így a még megmaradt fákat kivágva, a szökőkutat is lebontva a tér teljes egészét lekövezték, illetve díszburkolattal látták el.
A Millenniumi Emlékmű az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus
alkalmával (kép: Fortepan)
A második világháború végén, Budapest 1945-ös ostroma
idején a Városligetben hatalmas harcok folytak. Az emlékmű déli (jobb
oldali) oszlopcsarnokát bombatalálat érte, mely három szobrot kidöntött
a helyéről. A tér nem sokkal ezután szovjet lövegeknek adott helyet,
amelyek a Budán állomásozó német és magyar csapatokat lőtte.
1945 májusában - a háborút követően elsőként Európában - motorkerékpáros
Grand Prix-t rendeztek a Városligetben. Valójában ez "csak" egy
nemzetközi verseny volt osztrák és magyar indulókkal, de 35.000 néző
előtt. A motorsport akkor és az elkövetkezendő évtizedekben hallatlan
népszerűségnek örvendett nálunk. Nem véletlenül. Versenyzőink 1947 és
1949 között olyan nagy világversenyeken is eredményesen szerepeltek,
mint az International Six Days Trial vagty az 1949-ben indult gyorsasági
világbajnokság berni futama.
A Motorsportszövetség és a Mogürt nemzetközi motorversenye. 5-ös
rajtszámmal a győztes Szabó I. László (Kuksi) gyorsasági motorversenyző,
többszörös Magyar Bajnok
A háború befejeztével a tér ismét politikai
nagygyűlések helyszíne lett: munkásgyűlések, felvonulások és
pártrendezvények helyszínéül szolgált.
Az 1948-as kommunista fordulat után a maradék két Habsburg uralkodó
szobrát is kivették az emlékműből a hozzájuk tartozó domborművekkel
együtt, s helyükre a Habsburg ellenes küzdelmek vezetőinek szobrát
helyezték el: I. Ferdinánd helyére Bethlen Gábor, III. Károly helyére
Bocskai István, Mária Terézia helyére Thököly Imre, II. Lipót helyére
II. Rákóczi Ferenc valamint I. Ferenc József helyére Kossuth Lajos
szobrai és domborművei kerültek. Még egy változtatást tettek, Könyves
Kálmán domborművét, ahol a király a magyar államhoz csatolta
Horvátországot és Dalmáciát, lecserélték, helyette egy olyat rakta, amin
Könyves Kálmán betiltja a boszorkányégetést. A Hősök emlékkövét szintén
kicserélték, rajta az "Ezeréves határokért" feliratot "A hősök
emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért
áldozták életüket" felirat váltotta fel.
Az 1848-as szabadságharc 100. évfordulójának megemlékezése a Hősök terén
1948-ban
(a képen még látszik az emlékmű háborús sérülése)
Kommunista gyűlések, megemlékezések az 1950-es évek elején
A tér látványa 1952-ben
Kommunista gyűlés a Hősök terén 1952-ben
1956 márciusában a Hősök emlékkövét kicserélték az Ismeretlen katona sírjára. Ezután a Városligetből kihasított résszel kiszélesítették a Dózsa György utat, amely által létrejött a Felvonulási tér. A Hősök téri politikai rendezvényeket áttették ide, s ezentúl a május elsejei felvonulásokat is itt tartották meg.
A Hősök tere 1957 május elsején
A Városligeti-tó 1969-ben
1988 júniusában az erdélyi falurombolás ellen tüntettek a téren, majd egy évre rá itt ravatalozták fel Nagy Imre és társai koporsóját. 1991-ben a Budapestre látogató II. János Pál pápa mondott szentmisét az egybegyűlteknek.
Nagy Imre újratemetése 1989-ben
Folytatjuk!
Képek
Hamarosan!