A József nádor tér a Belváros egyik közterülete az Erzsébet tér és a Lánchíd között, amelyet 2016-2019 között újítottak fel. A XIX. század elején Sóhivatal térnek, Só térnek is nevezték (Salzamts Grund illetve Salz Platz), majd az 1820-as évektől Joseph Platznak, 1874-től pedig József térnek nevezték. Mai nevét 1938-ban nyerte el.

AJÁNLÓ

A tér középpontjában a restaurált József nádor-szobor áll, a két oldalán állították fel a két pompás díszkutat: az egyik az "Élet fája" nevű közterületi alkotás, a másik pedig egy szökőkút, amely a 130 éves "Herkulesfürdői díszkút" másolata. Mindkettőt a Herendi Porcelánmanufaktúra készítette.

Az eredeti Herkules-kút az erdélyi Herkulesfürdőn, az Alpár Ignác tervezte fürdőépületben áll 1887 óta. Az alkotásról több másolat is készült, a leghíresebb a pécsi Zsolnay gyár kertjében található. A 4 méter magas, színes díszkutat 2019. augusztus végén helyezték el a József nádor téren.

A felújított tér 2019-ben (kép: Kiss Bence)

Története

A tér a középkorban ugyan még kívül esett az akkori Pest városfalain, de felfedeztek a XIV. századból származó településnyomokat a területen. A török hódoltság alatt temető volt rajta, amit az 1684-es és 86-os ostrom idejéből származó metszeteken is jelölnek.

A török uralom alóli felszabadulás után Pest újra növekedésnek indult, amelynek falain kívül mezőgazdasági tevékenység volt jellemző. Csupán Mária Terézia idejében kezdték támogatni beépítésüket, majd 1805-ben Hild János készített szabályozási és városrendezési tervet (amibe Széchenyi István minden tervét, ötletét, álmát belerajzoltatta). Ő javasolta, hogy ezt a vidéket tisztítsák meg a „csúf” kincstári raktárépületektől, amik helyébe két tér (ezekből alakult ki a József és a Színház tér) és egy utca (ebből született meg a Dorottya utca) kerülne, s melyeket két oldalról két palotasor szegélyezne. József nádor ezt személyesen nyújtotta át a királynak saját, Pest szépítésével és a szépítési költségek fedezésére szükséges pénzalap előteremtésével foglalkozó munkájával.

Pest 1820 előtt (térképrészlet)

Az egykor fontos szerepet játszott pesti sóhivatalt a hozzátartozó sóraktárral együtt 1820-ban elköltöztették – helyén létesült a Diana fürdő. A felszabadult telkek értékesítését, majd építését, ahogy – Lipótváros megalapításával kapcsolatosan – a környező területek házhelyekre osztását is a József nádor legfőbb vezetése mellett 1808 óta működő Verschönerungs Commission (Szépítőbizottmány) végezte.

Pest 1820-ban (térképrészlet)

A Sóhivatal költözése után a tér nevét Joseph Platz-ra változtatták meg, majd sorban lebontották az azt övező épületeket. Közülük csupán a mai Gerbeaud helyén álló Harmincad Hivatal maradt meg egy darabig, amelynek emlékét a Harmincad utca őrzi. 1823-ban a hivatal kertjét is szabályozták, s akkor nyerte el a József tér a mai szabályos alakját.
Az 1850-es évekig az „osztrák értékű" forint 60 krajcárból állt. Vagyis két krajcár egy forint 30-ad része volt.

Szent István uralkodása óta az a vámszabály volt érvényben, hogy a határon átvitt árukért a felbecsült érték harmincad részét, azaz az osztrák időkben 1 forint után 2 krajcárt kellett megfizetni. Ez volt a kincstár egyik legfontosabb bevételi forrása.

A XVIII. században fellendült a kereskedelem, fejlődött az ipar, ezért a Habsburg-uralkodók vámreformot hajtottak végre. Mivel a magyar rendi országgyűlés semmiképp nem egyezett bele, hogy a nemességet is megadóztassák, Bécs a vámok megemelése mellett döntött. A magyar mezőgazdasági termékekre olyan óriási vámot vetettek ki, hogy a magyar terménykereskedők külföldön versenyképtelenné váltak. Például a tokaji bor exportja gyakorlatilag megszűnt és Magyarország gazdasági értelemben Ausztria gyarmata lett.

A harmincadot a Harmincad Hivatal szedte be, amelynek stílszerűen a Harmincad utca nevet adták. Az utca ma is ezt a nevet viseli.

A Harmincad utcát korábban, a XVII. század végén, 1695-től Vám utcaként is emlegették. Mária Terézia korában a külön megadóztatott dolgok, például a hidak használata vagy a szerencsejátékok után beszedett kincstári jövedelmet vámnak nevezték.
A városrész kialakítása József nádorhoz fűződik, így amikor feleségül vette Mária Dorottya württembergi hercegnőt, a városi Tanács döntése alapján a teret róla nevezték el, az első utcát a Duna felé pedig a feleségéről. Ez volt az első alkalom, hogy élő személyről neveztek el utcát Pest városában. József nádor halála után a tértől északra induló, addigi Szél utca a Nádor nevet kapta.

A tér 1845-ben (kép: Rudolf Alt)

Pest városa az 1800-as évek elején még rendkívül szegény volt sétaterekben, ám a Szépítőbizottmány 1808. július 29-én jóváhagyott programjában már szép számú terv szerepelt terek építéséről. A kiemelt tervek között szerepelt a József tér is, de egyik sem valósult meg. Széchenyi István a választott polgárság 1832. július 7-i ülésén adta elő, hogy a József téren sétateret szándékszik alapítani. Ehhez támogatásukat kérte, és meg is kapta, de megvalósítására nem került sor.

Széchenyi első házépítési terve ezen a területen volt. 1832-es röpiratában még a József piacon (a későbbi József nádor téren) akart kis épületet emelni a – később Pesti Magyar Színházként megnyíló – legfőbb nemzeti teátrum számára. A tér hosszabb oldalait rendben valónak találta, ahova még a magyar játékszín, esetleg mellette még a Magyar Tudós Társaság (a mai MTA), vagy egy Casino épülhetne, s a „ki-nem-épített” rövidebb oldalát pedig egy új városház építésére. Ám 1835-ben tervei elfogadása helyett az új vámhivatal építésének terveit kapta kézhez. El is vállalta volna, ha a magyar kamara méltányos áron átengedi a régi Harmincad Hivatal épületét, ekkor már egy bérpalota építésére – ami egyik oldalról a Színház, másikról a József térre nyílott volna –, a régi épület becsértéke és az új harmincadhivatali palota építési költségei közötti különbözetet a kamara 4%-os kamat mellett megtéríti. A tervezett épület szabályos kiképzéséhez területkiegészítésre volt szükség. Hosszan elhúzódtak a tárgyalások, majd az 1838-as pesti árvíz megakadályozta ezen tervek megvalósulását, s ismét az új városházát tervezte megépíteni, ez azonban nem történt meg.

A Színház (később Gizella, majd Vörösmarty) és József tér közti telek akkor Pest egyik legértékesebb ingatlana volt. József nádor – ahogy az egy 1829-es, a Szépítőbizottmányhoz intézett átiratából is tudható – nagyon szerette volna ide felépíteni az új városházát. Még 1841-ben, többszöri kudarc után is megpróbált a kamarával egyezkedni, de 1842 tavaszán a régi városháza átalakítását kezdték meg. A hivatal lebontása végül évtizedekig, 1859-ig elhúzódott.

Ekkor még lett volna lehetőség a Színház térrel való egyesítésére, azonban, mivel a városnak pénzre volt szüksége, hogy felépíthesse a Vigadót, ez nem történt meg. A harmincad szabálytalan telkét megnagyobbítva ezért négy részre osztották és elárverezték, közel 341 ezer forintért. A három első telken Hild József tervei alapján egységes reneszánsz stílusú palota épült, míg a negyedik, Kovács Sebestyén Endre professzor által birtokolt házat Máltás Hugó építette romantikus stílusban – ezt a pesti nép „Schneider-Viereck”, azaz Vágónégyszög névre keresztelte. Feszl Frigyes még 1871-ben is az épületegyüttes lebontásáért és a terek egyesítéséért szólalt fel.

A kor két jeles embere azonban volt, amiben nem értett egyet. Széchenyi István ugyan támogatta a nádor törekvéseit a nagy városi parkok (mint például a Városliget) létesítésének ügyében is, azzal azonban nem értett egyet, sőt, meg is botránkozott azon, hogy József nádor – aki egyébként szívesen kertészkedett – azt tartotta, hogy a fák nem a város szűk tereire, hanem az erdőbe valók. Széchenyi ekképpen írt egyik ilyen vitájukról naplójában: "A fákra nézvést, miket ültetni akarok, a nádor kipirult arccal és felforrt epével jelentette ki megtiltaná".

József nádor halála után, már 1847-ben megindult a gyűjtés szobrára, amit – mivel az 1848–1849. évi szabadságharc leverését követő önkényuralmi korszakban tilos volt személyt ábrázoló szobrok állítása – Albrecht főherceg parancsára már 1853-ban rendeltek meg.

Eredetileg Schwanthaler Lajos müncheni szobrász készítette volna, azonban ő 1848-ban meghalt, így egy másik német szobrász jutott a megbízáshoz. 1857-ben a szobrot körülvevő kert kivitelével Pecz Ármin, ludoviceumi főkertészt bízták meg. Az ekkor még szerény sétatér kialakítását 1858-ban kezdték el, de már 1849-ben is volt erre szándék, akkor a párizsi Jardin des plantes (növénykert) mintájára képzelték el a kivitelezést.A

 József nádor (vagy ahogy emlegették: „legmagyarabb Habsburg”) iránti rokonszenv kezdeményezte az őt ábrázoló szobrot. Johann Halbig alkotását – ami már 1860-ban a városban volt, de csak – 1869-ben állították föl a téren, s április 25-én az egész udvar jelenlétében leplezték le. Addig azon ment a vita, hogy merrefelé nézzen a nádor szobra.

A pesti szoborbizottság azt akarta, hogy a Duna felé – mivel a Szépítő Bizottság, amelynek a nádor elnöke volt, a Lipótvárost építette meg –, míg a szobor megalkotója azt kívánta, hogy a régi Harmincad Hivatal, vagyis a Belváros – az 1847-ben leégett Német Színház – felé nézzen, s végül ez a szándék lett a győztes.

Rottenbiller Lipót, volt polgármester a leleplezés alkalmából 1600 forintot adományozott, amit a város a tér díszes vasrácsozattal körbekerítésére költött, igaz csak 1876-ban (amit egy egységes városrendezés kapcsán 1935-ben bontottak el).

A szobor öntését a müncheni (akkor még királyi) ércöntöde végezte. A nádort Magyar Királyi Szent István-rendi díszöltözetében jeleníti meg. Magassága a talapzattal együtt 4 és fél öl (8,2296 méter), amihez 85 mázsányi ércet használtak fel, s költsége mintegy 40.000 forint volt. A XIX. század második felében jelent meg Magyarországon a köztéri emlékműszobrászat. Mivel az 1852-ben felállított Hentzi tábornokét 1899-ben eltávolították, sokan úgy tartják, hogy József nádor szobra volt az első ilyen emlékmű Pest-Budán.

A József nádor tér az 1870-es években

AEkkor még csupa egy- és kétemeletes ház ölelte körül a kis teret.

A térhez köthető, hogy a század második felében a rendőrség egy rendeletet bocsájtott ki, miszerint büntetés terhe alatt megtiltották égő szivar és gyufa eldobását az utcán, mivel a József téren egy fiatal hölgynek a ruhája állítólag égő szivarvégtől gyulladt meg, aki összeégvén, az égések következtében meghalt.

Az 1873-as főzárszámadásban sok már közterülettel együtt a József nádor teret is megemlítik, mint kedvelt és népszerű tér. Ennek előtt a tér kövezetlen volt és homok, esőben sártenger borította be.

Az első „Beauval-bál”-t, melyben Podmaniczky Frigyes is részt vett, a Hanzély-házban (Nádor utca 7.), a József tér és Nádor utca szögletén tartották meg 1838-ban.

A század végén Ilsemann Keresztély főkertész vette kezelésbe a kis teret. 1892-ben így ír erről a Kertészeti lapokban: "Nagy szőnyegágyak alkotásánál szinte szükséges, hogy a talajt a központ felé emeljük [...] idősb Luczenbacher Pál főrendiházi tag, a fővárosi séta­tereket felügyelő bizottság elnöke, két 3 méter magas majolika-vázát állíttatott fel a József-téren. A növények megválasztásánál tehát e vázák-sötét, majdnem nagyon komor színét kellett figyelembe venni, a minek összeállítására nézve pedig nekem is a színharmónia törvényeihez kellett alkalmazkodnom. A vázák hideg színárnyalatának enyhítése végett, az ágy alapját Sedum carneum­ból vetettem meg, s ezen az alapon csináltam aztán a többi növény számára az egyes ara­beszkeket és szalagokat, de úgy, hogv az egyes alakok a Sedum fehér alapjából 20 cmig kiemelkedtek. A váza körűi Iresine Lindenii, Alternanthera nana compacta au­rea, Alternanthera versicolor, Alternan thera amoena, Lobelia Kaiser Wilhelm, Alternanthera paronychiodes nana compacta voltak; egyes magasabb növényükül pedig Thuja nana compacta és Acalypha trico­lor alkalmaztatott".

A főváros az 1896-os millenniumi ünnepségekre is készülve – a már akkor meglevő nyilvános illemhelyek számát növelve – elhatározta, zöldre festett, fűthető, piszoárral és árnyékszékkel egyaránt rendelkező vasházacskákkal „díszesíti” a város fő útvonalait, forgalmasabb pontjait, köztük a József-teret is. Később, 1950-ben a tér másik oldalára földbe süllyesztett illemhely is kialakításra került a téren, ami 1982-ig a Fővárosi Csatornázási Művek kezelésében működött, majd még az 1980-as években bezárták.

Strobl Alajos kezdeményezésére és munkájával 1911-ben először tisztították meg a köztéri szobrokat – amit például Zala György, Ligeti Miklós és Róna József is vandalizmusnak tartott –, ezek között is elsőként József nádorét a József téren.

"Nem a patinát akarom én leszedni, hisz azt minden laikus tudja, hogy az a bronzszobroknak egyik művészi kincse, hanem a félszázados piszokréteget és kormot mosattam le puha kefével. [...] Az ötven év alatt magától képződött nemes, finom, zöldszínü patina éppen a tisztogatás után vált láthatóvá” - fogalmazott Strobl a vádakra reagálva.

1913-ban Räde Károly lett a főváros főkertésze, s mint új kertészeti igazgató, azonnal neki is látott a főváros nyilvános kertjeinek művészi kiképzéséhez. Elsők között a József-tér került rendezés alá. Egy 4000 m2-es empire stílusú kertet alakított ki Pompeii udvarkertjeinek mintájára: két ellipszis középen a négyszögű törpe sövényszegélyből kimagasló vázával.

1925-re már befejezték a régi parkok rendezését. A kertészeti igazgató ezzel kapcsolatos nyilatkozata alapján a fővárosban az akkori 104 park, sétány és tér között a József téri "kisebb és már nem bír sem sétány, sem park jelleggel. [Az ilyen] terek persze már nem annyira sétahelyek, mint inkább kertészetileg díszített térségek".

Az "ilyen kisebb közkertek a felfelé növekedő házak közt egyre inkább kénytelenek az udvarkerti stílushoz alkalmazkodni, s egyre inkább megújul bennük a régi mértani kerteknek valamely stílusa" - írta Rapaics Raymund 1940-ben.

Lechner Jenő így írt a tér építészetéről A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1918-as számaiban közölt írásában Carl Vasquez képe kapcsán: "A József-tér e látképén ugyancsak egységes ízlésű neoklasszikus épületekkel van körülépítve. Ezek közül a „Blumensteckl” és a Harmincad-utca sarkán levő épületek állanak még fenn mint szerény mementói a nádor-korabeli Pest eltünedező világának. [...] Kegyetlenül átépített szép régi épületek többek között például a József-tér 8 és 12” [...] 1836-ban "még csak üres, szép klasszicizáló épületekkel szegett térség. A szép, egységes térkiképzést a 10. számú háznak háromemeletesre alakítása kezdte volt ki".

Budapest közvilágítási programjának keretében 1928 áprilisában a térre ívlámpa kandelábereket állítottak.

1929 szeptemberében a parkot körülvevő utakat az akkor bevezetett rendelet szövege szerint „jobbra irányuló”, akkori fogalmak szerinti „körforgalommá” alakították, így a várakozó kocsik a menetirány szerinti bal oldalt vehették igénybe – mivel akkor még bal oldali közlekedési rend volt, egészen 1941-ig. Ez azt jelentette, ahogy az Auto és Motorujság 1930-ban fogalmazott, hogy: "A József térnél a Gróf Tisza István ucca és Harmincad ucca közti szakaszán a Gróf Tisza István ucca, a Gróf Tisza István ucca és Wurm ucca által bezárt részén pedig a Wurm ucca irányából szabad behajtani".

1938. február 15-én délelőtt határozott a Fővárosi Közmunkák Tanácsa több más átnevezéssel együtt a József nádor tér elnevezésről.[57] Már ebben az évben felmerült egy 4000 személyes légoltalmi óvóhelyként is használható földfelszín alatti, 134 férőhelyes garázs megépítése a park alatt, azonban a Közmunkatanács ezt a növényzetre hivatkozva elutasította, de az e célú hasznosítás közbeszéd témája maradt.

Az 1950-re – akkori viszonyok szerint – korszerű autós várakozóhelyeket alakítottak ki a téren[60] úgy, hogy a gépkocsik a fasor fái között parkolhattak, ezért a tér belső gyalogjárdát megszüntették, a fák törzsét pedig védőráccsal látták el. A kialakításra a Hitelbank épületében székelő pénzügyminisztérium előtti parkolóhelyzet megoldása miatt volt szükség.

Az ehhez kapcsolódó földmunkálatoknál két és fél méter mélységben csontvázakat, faragott oszloplábakat, koporsómaradványokat találtak, amelyekről megállapították, hogy a 18. századi Pest városon, a Váci kapun kívüli temetőhöz tartoztak. Az 1960-as években a József nádor teret már az V. kerület egyik legnagyobb parkolójaként tartották számon, igaz a fizetőparkolók próbaszerű bevezetése idején kihasználtsága jelentősen lecsökkent, miközben a környező utcák forgalmát szinte megbénították az autók. Az 1970-es években vezették be fizetőórás, időhöz kötött várakozást – a téren 100 gépkocsi részére –, illetve a járdán való parkolás megengedését, és az utak egyirányúsítását a parkoló-férőhelyek számának növelése érdekében. 1984-ben 19 járdai parkolóhelyet szüntettek meg a téren. 1988-ban új forgalmi rend került bevezetésre a belvárosban, melynek köszönhetően 130-ra nőtt a téren a parkolóhelyek száma úgy, hogy legnagyobb részét díjmentesen a helyi lakosság használatába bocsátották. Azonban 1991-ben ismét problémává vált a parkolási helyzet és ismét előtérbe került, hogy a terület alatt mélygarázs épüljön.

A József Attila utca kiszélesítése kapcsán a Dorottya utca és az Erzsébet tér közötti épületeket 1964-ben árkádosították, ahol így mindkét oldalról kétsávú, párhuzamos közlekedés vezettek be.

A téren 2003-ban a Budapesti Történeti Múzeum végzett nagyobb feltárást, mivel az önkormányzat mélygarázs létesítését tervezte. Ezelőtt 1950-ben és 1979-ben voltak leletmentések, illetve 1968-ban, közművesítés alkalmával melléklet nélküli, keletelt csontvázak kerültek elő. A füves terület alatt vastag újkori feltöltési rétegek húzódtak, a legtöbb a XIX. század elejéről. Ezek alatt mintegy 1,5 méter mélységben barna, homokos rétegben nagyjából szabályos sorokban délnyugat-északkeleti tájolású sírok sorakoztak, körülöttük több mészkőtöredék is elkerült, továbbá két korábbi sírt fedeztek föl, amik tájolása nyugat-keleti volt. A réteg főként 13-14. századi kerámiát tartalmazott. A sírkövek alapján a temetőt a török hódoltság korára keltezték. A sírok alatt korábbi, 14-15. századi telepjelenségeket, kisebb gödröket, árkok részleteit találták.

A területen föld alatti parkoló építésére, – amelynek szakmai indítása 1994-ben történt és pártállástól függetlenül minden polgármester és képviselő-testület támogatta – az ötödik kerületi önkormányzat 2003-ban előkészített, de pénzhiány miatt csak 2005-ben kiírt két fordulós pályázatát 2006-ban az OTP Ingatlan Zrt. nyerte el. A társaság azonban csak tíz évvel később kapta meg a munkaterületet, mert az építkezésre kötött szerződést többen is megtámadták. A megállapodást még Steiner Pál akkori polgármester írta alá, ami szerint a cég 690 millió forintot fizetett a parkoló építési és ötven évre szóló üzemeltetési jogáért, mely után a mélygarázs a kerület tulajdonába kerül. A tervek szerint a háromszintes mélygarázsban 525 autó parkolhat, míg a téren volt 24 fa közül „kettő elvileg átültethető” – ezek később az Olimpia parkba kerültek –, a többit kivágják, helyükre 51 fát ültetnek. Két füvesített négyszöget kovácsoltvas kerítéssel vesznek körül, kandelábereket és biciklitárolókat is kihelyeznek, illetve elhelyeznek egy Zsolnay- és egy Herendi-kutat, egy elektromos töltőállomást, valamint zuhanyzós kerékpártárolót és nyilvános WC-t. A korábban is lakossági parkolásra használt 71-ből a helyben lakók kérésére 56 felszíni parkolóhelyet meghagynak – a párhuzamos parkolóhelyekből 2-t mozgássérültek részére alakítanak ki.

A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. díszkútját saját motívumainak felhasználásával tervezte, elnevezése: „Élet fája”. A belső részben megbújó rozsdamentes acélváz végein, rügymintázatban építik rá az egyes elemes porcelántesteket. A „fa gyümölcsei” belső megvilágítást kapnak. A körülbelül 2,8 méter magas fa egy vízzel körülvett medencében áll, amelyben habosító fúvókák mozgatják a vizet. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. herkulesfürdői Zsolnay-kút mása, ami a tér nagyobb, déli zöldfelületén lesz. A vízköpőkön keresztül lefelé csorgó víz a középen elhelyezkedő kisebb medencékbe, majd pedig az alsó, nagyobb gyűjtőmedencébe folyik tovább. Teljes magassága 4,25 méter. Az eredeti helyszínen is fellelhető pasztelles színvilághoz lesz hasonló a szökőkút. A medence alján lévő motívumokat megvilágítással is kiemelik.

Az építkezés kivitelezője a West Hungária Bau Kft.. A projekt összértéke 3,02 milliárd forint. A munkálatok 2016. március 1-én kezdődtek meg a régészeti feltárással - melynek során a korábbi kutatóárok és a korabeli rajzok által már ismert törökkori temetőben minimum 430 sírhelyet találtak.

A faltól falig 8500 négyzetméter nagyságú tér parkosítási munkálatai 2018. május 15-én kezdődtek meg. Ennek, a H+F Építészmérnöki Iroda[86] terve alapján közel 1500 négyzetméteres gyep, illetve további 500 négyzetméteren cserjék, bokrok és virágágyások három zöldfelületet alkotnak, kettő ezekből a József nádor-szobor előtt és mögött, a Zsolnay- és a Herendi-díszkút körül. 54 várostűrő fát a Belváros önkormányzata ültettet el, melyek közül 31 darab komlógyertyán fajtájú. Ezeket egy – Magyarországon itt és a Podmaniczky téren először alkalmazott – gyökércella-rendszer veszi körül. A tér három fő funkcionális területre oszlik, amelyeken eltérő burkolóanyagokat használnak, amikbe vakok- és gyengén látók részére vakvezető jelzőburkolatot építenek. A járda, az útpálya és a felszíni parkolósávok andezit kiskockakő burkolatot kap, a tér közepén kialakított gyalogos felület pedig nagyméretű mészkő- és andezitlapok fedik. A burkolati felületeket a csapadékvíz elvezetését biztosító oldalárok-rendszer, vagy annak nyomvonalán épülő süllyesztett szegélykő burkolati motívum választja el egymástól. A József nádor emlékművet egy teljes restaurálását követően, értékes patináját megtartva, 2018 júniusában helyezték vissza korábbi helyére.

Az Életfa a tér tengelyében

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ