Kodály körönd

VI. kerület, Terézváros

A Kodály körönd Budapest legszebb sugárútján, az Andrássy úton helyezkedik el, míg merőlegesen a Szinyei Merse utca és a Felsőerdősor utca csatlakoznak hozzá. A tér a Sugárút építésekor, 1871-ben jött létre. A tér neve az 1890-es évektől kezdve Körönd, amit 1938-ban Hitler Adolf térre változtattak. 1945-től ismét Körönd, s csak Kodály Zoltán halála után 4 évvel, 1971-ben nevezték át Kodály köröndnek, aki a tér egyik házában lakott.

Története

A régi Pest városfalán túli északi területeken, vagyis a Váci-kaputól északra elsőként a Király és Paulay Ede utcák közti részen épültek házak. 1733-tól kezdődően már telekkönyvet is vezettek, amelybe erre az évre 11 ház került nyilvántartásba. Mintegy húsz év leforgása alatt már 250 ház található itt, 1768-ban 366, 1790-re 512, míg a század végére e környék számít Pest legnagyobb külvárosának. A hírhedt Újépület építése is e korszak vége felé, 1786-ban kezdődött el, amely egészen 1790-ig tartott. A környéken többnyire tág, udvaros, falusias jellegű házak találhatók itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert is tartozott.

Pest 1764-ben (Waczpaur Lénárd térképe)
Waczpaur Lénárd 1764-ben készített térképén a bástyákkal körülvett Pest látható, amelyen már világosan kivehető a Belváros központja, a Városház tér, de a városból kivezető utak (a Váci út, a Kerepesi út, a Baross utca és az Üllői út), valamint a külterületek vízrajza, sőt a mezőgazdaság jellege és a majorok, szőlők elhelyezkedése is.

Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc 1751. augusztus 4-én Pest-Budára látogatott, s e látogatás emlékére 1777-ben a Felső Külvárost átkeresztelték Terézvárosra. Ezelőtt egyébként vagy kétszáz ével nem járt uralkodó Magyarországon. 1777-ben más események is történtek: ekkor helyezték át a nagyszombati egyetemet Budára, és az uralkodó ebben az évben adta ki az alsó fokú iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist, valamint ugyanekkor indult el a városrész anyakönyvezése is.

A Városerdő az évszázad végére megérett rá, hogy nagyobb tömegek pihenőkertjévé váljék, ezért Mária Terézia erdőtörvénye nyomán folytatták az 1755-ben megkezdett fásítást. A mocsár egy részét lecsapolták, s helyére akác- és eperfákat ültettek. 1794-re a terület nagy része rendezett képet mutatott (lásd: Városliget).

A városrész lakossága ekkor vagy a Valero selyemgyárban, vagy a szőlő- és eperfa-ültetvényeken dolgozott. 1799-ben már közel kétezer napszámos dolgozott a Városerdőben, ahol vagy az Ökör-dűlő mocsarát csapolták, vagy nyár- és vadgesztenyefákat ültettek. Jelentős volt az azon túli földek állattartása is.

A XIX. század első felére újabb területeket vontak parcellázás alá, melynek következtében a házak száma csaknem megduplázódott. A mai Jókai és Kertész utcától nyugatra lévő területen ekkorra már számos emeletes ház épült, s ekkor alakult ki a Klauzál és a Holló utca is.

Az egyre inkább városias képet festő Terézváros kézművesek és kiskereskedők által lakott nagyobb részét a Rákos-árok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta el a Városárok mellett kialakult szegényes, falusias jellegű területtől (a Városárkot (Liniengraben) a pestis elleni védekezésként 1771 körül hozták létre a mai Szív utca − Rottenbiller utca − Fiumei út − Orczy út vonalán).

Mikoviny Sámuel térképe 1737-ből (a városárok tulajdonképpen a Duna egy mellékágát jelöli
Péter tárnokmester 1281. évi okleveléből tudni, hogy Pestet nagy árok vette körül, ami városvédelmi célokat szolgált, mivel a városfal ekkor még nem épült meg. A később, a XV. század folyamán felépült városfalat is mély árok vette körül. A feltöltött városárok egyetlen emléke a Múzeum körút 13. számú ház mélyen fekvő udvara. A városárok a Baross tértől a Teleki tér, Dobozy utca irányában a Baross utcában végződött. Innen mesterséges árokvonal húzódott a Haller utca mentén a Dunáig. A XIX. század első felében a város árka szabta meg Pest körvonalait, ami a külvárosok határa és egyben vámvonal is volt. A városárok vizét az a régi vízér adta, ami a Ferdinánd híd vonalával indult a Szív utca irányába, majd élesen elfordulva a Felsőerdősor utca, Rottenbiller utca vonalán érte el a Kerepesi utat.

A városrész életében még igencsak hiányzott ekkor a kiterjedt közműhálózat, s csatornázásról sem lehetett beszélni. Az 1846. évi lapokban adták hírül, hogy a város főcsatorna-hálózatának tervezésére bécsi szakértőket hívtak, mert a legtöbb helyen még nyílt árkok vezették el a szennyvizet. Bár Terézváros legtöbb utcája ki volt kövezve gránitkockákkal, a mellékutcák sokszor futóhomokosok, sárosak voltak.

1867 után a Közmunkák Tanácsának egy rendelet kimondta, hogy "a fővárosban" az áruforgalom könnyítése érdekében, ezen kívül közegészségügyi szempontból is "kellő szélességű főútvonalakat kell létrehozni". Terézváros ekkor a Váci és a Kerepesi út (ma Rákóczi út) között terült el, s legforgalmasabb útja a Király utca volt. Mivel a Városligetet ekkorra már rengetegen látogatták, halaszthatatlanná vált egy egységes képet mutató, egyenes irányú, nyugati mintára létesítendő országút megvalósítása.

A Sugárút ötletét Andrássy Gyula gróf vetette fel, amelyet a Képviselőház 1870-ben elfogadott (lásd: A Sugárút építése). Ezen út egyik pontján jött létre a Körönd, amely a Sugárút legtágasabb, kör alakú tere lett. Ennek helyén egykor hatalmas szemétlerakó gödör volt, amelyet lerobbant házak sora szegélyezett. A környék akkoriban az alsóbb rétegek lakóhelye volt. Mivel a Városerdő parkosítása ekkorra gyakorlatilag már véget ért, halaszthatatlanná vált a terület rendezése. Az út építése során a gödröt feltöltötték.

1879-ben Petschacher Gusztáv nyerte az Andrássy úti körönd megformálására kiírt pályázatot, így az ő tervei alapján először a páros oldalon, a 88-90. szám alatt, a homlokzatán sgraffitókkal díszített bérpalota épült fel a Magyar Királyi Államvasutak megbízásából. A kör alakú tér másik három sarokházát más építészek tervezték, de követniük kellett a Petschacher által kigondolt cour d’honneurt alkalmazó beépítési formát. Az ő elgondolása alapján a teret körülvevő, négy nagy bérházcsoport tömegét a középen egy-egy hátraugró négyszögletes udvarral törték meg. A négy közül másodikként az Andrássy út 83-85. szám alatti ház épült fel (Vasutas-ház), szintúgy a vasúttársaság nyugdíjpénztárának megbízásából, Kauser József tervei alapján.

Kauser francia kastélyokat idéző épülete talán ridegebbnek tűnik, mint Petschacheré, de jó fogadtatásban részesült, a kritikusok szerint is ez a két épület sikerült a legjobban a téren, ellenben a Hübner-udvart és az Andrássy-udvart kevésbé dicsérték.

Lechner Jenő így méltatta az épületet: “Kauser első művei még csak igénytelen egyszerű épületek, ezeket hirtelen követi nyomon a Köröndön felépült Államvasúti nyugdíjintézeti palota 1883-ban, amelynek előkelő francia reneszánsz formáiban egy csapásra megnyilatkozik korának regényes hajlama, a történeti stílusok iránti tisztult érzéke s a párizsi iskolában szerzett alapos tudása”.

A Fővárosi Lapok 1882 augusztusában arról tudósított, hogy az építkezés már elkezdődött és az épületet még abban az évben tető alá hozzák. ”E palota egyike lesz a főváros legnagyobb és legdíszesebb épületeinek. Három utcára lesz homlokzata: a Sugárutra, a Szív utcára, a sugárúti köröndre és az ebből kifutó utcára”.

Az építőmester Pucher József, a kőfaragó Kauser Jakab és Seenger Béla, a mozaikokat az erzsébetfalvai cementgyáros, Neri Ferenc készítette.

A háromemeletes, négy bejárattal rendelkező épület 1883-ban készült el és a korabeli lakcímjegyzék alapján főként vasúti tisztviselők, mérnökök és hivatalnokok költöztek ide. A MÁV hivatalnokai, altisztjei és szolgái Nyugdíjintézete alaptőkéjét annak idején ingatlanokba, azaz bérházakba és részben fix kamatozású értékpapírokba fektették. A fővárosi bérházakba invesztált tőke 1890-ben közel 14 millió korona volt. A MÁV nyugdíjintézete az Andrássy úton több ingatlant is vásárolt, a már említett Petschacher-féle házat szemben, a 73-75 szám alatt a sokáig székházként használt saroképületet, az Operával szemben pedig a szintén szomorú sorsú Drechsler-palotát.

A szimmetrikus tér négy épülete: az 1885-ben átadott, Kauser József által tervezett, ún. Vasutas-ház, az ugyancsak 1885-ben elkészült, Bukovics Gyula által tervezett Andrássy-udvar (itt élt Kodály Zoltán és 1950-es évek közepétől Barcsay Jenő festőművész), a MÁV Nyugdíjintézetének 1881-ben átadott, Gustav Petschacher tervei alapján készült egykori bérháza, valamint az 1884-ben átadott, Bukovics Gyula tervei szerint készült ún. Hübner-udvar.

A MÁV nyugdíjintézete 1883-ban
(Székely Bertalan sgrafittóival, Jungfer Gyula kerítésével és kapujával, kép: Divald Károly)

1912-ben a MÁV igazgatósága úgy döntött, hogy a köröndön álló nyugdíjintézeti bérházait átalakítja. Az Andrássy útra és a Felsőerdősor utcára néző, addig lakásként használt földszinti helyiségeket üzletté alakították, a Köröndre néző és az előkerttel kapcsolatos helyiségeket előkelő kávéházi és vendéglátóipari üzletként tervezték hasznosítani. Az új üzletek között ott volt a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, ami épp itt nyitotta meg a hetedik fiókját 1913-ban, ami lényegében még száz évig működött, nagyjából a 2014-es tűzesetig.

1929. augusztus 17-én, a délelőtti órákban kigyulladt a Vasutas-ház teteje. Az összes napilap címlapján számolt be a tragédiáról, némelyik újság fényképeket illetve rajzot is közölt. A tűz az Andrássy út-Szív utca sarkán lévő tetőtérben keletkezett, valószínűleg annak a 3 bádogosmesternek köszönhetően, akik előző nap ugyanazon a helyen a tető javításával voltak elfoglalva. Azzal vádolták őket, hogy a faszenet ott hagyták a tetőn, amikor a forrasztókályhákkal dolgoztak. A tűzoltók negyedórával a tűz felfedezése után érkeztek, és bár több lap cikkezett arról, hogy sokan jelezték, nem lehetett felhívni őket, mert nem vették fel a telefont, ezt később cáfolták. A tűzesetet legalább 10 percen keresztül 10 másodpercenként állandóan jelentették, a tűzoltók legalább 40-50 hívást kaptak. Lassította a megérkezést, hogy először tévesen az Oktogonra mentek, de végül szerencséjük volt az oltással. A tűz keletkezésekor ugyanis a házban tartózkodott egy önkéntes tűzoltó, Immerglück Károly, aki a lángok észlelésekor a házmesterrel együtt felrohant a padlásra és “életük kockáztatásával egymás után bezárták a padlás vasajtóit, sőt a szikrák özönében még el is szigetelték a tűzfészektől hat-hat méterre lévő tűzfalakat. Immerglück ruházata teljesen összeégett, de önfeláldozó munkájának megvolt az eredménye, mert a megérkező Blasnek tűzoltófőparancsnoknak már jelenthette hol van a tűz fészke”.

A MÁV nyugdíjintézetének kára tetemes volt, de jó része biztosítás révén megtérült.

1930-ban arról is írtak az újságok, hogy egy piromániás elmebeteg okozhatta a mostanság Pesten elszaporodott tetőtüzeket, köztük ezt is. Vas Weisz Sándor 43 éves betűszedő padlásfosztogatásokra specializálta magát, így került fogdába, ahol ruháinak felgyújtásával hívta fel magára a figyelmet. A rendőröknek azt vallotta, hogy több budapesti bérpalotában, köztük a köröndiben is ő idézte elő a tűzesetet, “a gyújtogatások után izgatottan leszaladt az uccára és megmagyarázhatatlanul jóleső érzéssel és gyönyörrel figyelte a tűz keletkezését és a lángok felcsapódását” - írta a Pesti Napló. A rendőrség Vas Sándor vallomását a legnagyobb hitetlenkedéssel fogadta. Valószínűnek tartották, hogy egy szó sem igaz az egészből és az önvád egy beteg agy szüleménye.

III. Viktor Emánuel olasz király tiszteletére rendezett katonai díszszemle tribünje, 1937. május 20-án

1938. november 4-én a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ünnepi díszülést tartott egyetlen napirendi ponttal, miszerint az addigi Körönd nevét Hitler térré változtatják. Az eset közvetlen előzménye volt az első bécsi döntés 1938. november 2-i határozata, amely a Felvidék magyarlakta területeit visszaítélte Magyarországnak. Mivel az európai döntőbíráskodás alól Nagy-Britannia és Franciaország érdektelenség miatt kivonult, a német és az olasz külügyminiszterek nekünk - átmenetileg - kedvező döntést hoztak. A főváros ekkor döntött arról, hogy Hitler nevét adja a térnek, mintegy hálából Felvidék visszaadásáért. Az átnevezés tehát nem közvetlenül fasiszta propaganda műve, hanem a Trianon után erősödő nemzeti érzület megnyilvánulása volt.

A névadásról azonnal értesítették a polgármestert és kérték, hogy intézkedjen az új utcanévtáblák és egy emléktábla elhelyezéséről. A teljes képhez még hozzátartozik, hogy a polgármester csak 1939. január 2-án vette tudomásul hivatalosan a névváltozást, amit a közgyűlés február 15-én fogadott el. A Hitler tér nevét 1945 nyarán visszaváltoztatták Köröndre - ugyanekkor született számos más nácitlanító névváltoztatás, így például a Mussolini térből ismét Oktogon lett, a Horthy István körútból újra Vámház körút, a XIV. Nyilas utcából pedig Kalapács, pedig ez utóbbinak nem is a Nyilaskeresztes Párthoz volt köze, hanem a honfoglalás korszakát idéző utcanevek alkottak névbokrot arrafelé.

1962-től vette át a Vasutas-ház kezelését a MÁV-tól a kerületi tanács, vagyis az IKV, ami nyilvánvalóan nem tett jót a háznak. Már a nyolcvanas években is nagyon rossz volt az állapota. 1988 júniusában a Népszabadság írta, hogy megkezdik a palota tetőszerkezetének rekonstrukcióját: “A kerületi tanácsnak az az elképzelése, egyetértve a Fővárosi Tanács vezetőivel, hogy kísérletképpen a Népköztársaság úti épületek teljes felújítását nem az ingatlankezelő vállalat, hanem a tanács saját maga vagy tanácsi megbízásból külső szervezet újítaná fel”. A már akkor külsős cég bevonásával tervezett munkákat talán a rendszerváltás sodorta magával, de a munkálatokból sokáig nem lett semmi.

Napjainkban a Kodály körönd az Oktogon mellett a másik olyan tér az út vonalában, amely azt építészetileg tagolja. A tér szimmetrikus, épületei hasonlítanak egymásra. A tér négy épülete mindegyike előtt kis park található, bennük egy-egy szobor: Balassi Bálint, Szondy György, Zrínyi Miklós és Vak Bottyán szobrai. Korábban a téren állt Bocskai István és Bethlen Gábor szobra is, de ezek 1945-ben a Hősök terére kerültek a Millenniumi emlékműre, ahonnan akkor távolították el a Habsburg-szobrokat.

2014. július 15-én kigyulladt a Vasutas-ház tetőszerkezete. Az Andrássy út 83-85. szám alatti palota tetőtere 100 négyzetméteren lángolt, ám a tűz gyorsan terjedt, végül az egész tetőszerkezet megsemmisült. A tűzoltók feladata ezután az volt, hogy megakadályozzák a tűz átterjedését a szomszédos lakóépületekre.

Az Andrássy út 83-85. alatt álló épület 1882-84 között épült Kauser József tervei alapján, akinek a nevéhez fűződik többek között a Bazilika befejése is Ybl Miklós halála után. A palota eredetileg a Magyar Államvasutak nyugdíjintézeti bérháza volt, ami 1952-ben állami tulajdonba került, és továbbra is bérházként működött egészen 1999-ig, amikor a Terézvárosi Önkormányzat társasházként bejegyeztette a Földhivatalnál. A leromlott állaptú ház felújítására 2000-ben kötötték meg a szerződést a Király utca 20. - Alfa 1. Kft.-vel, aminek ügyvezetője Arnon Epschtein volt. A megállapodásban a projektcég vállalta a harmadik emeletén lévő 23 lakás kiürítésének költségeit, az ingatlan zárófödém- és fedélszékcseréjét, a tetőzet rekonstrukcióját, a díszudvar felőli függőfolyosó aládúcolt részének rekonstrukcióját. Cserébe az önkormányzat nekik adta az egész harmadik emeletet és a tetőteret.

2002-ben meg is született az építési engedély, de pont ekkor voltak az önkormányzati választások, így a projekt még azelőtt leállt, hogy elindulhatott volna.

Pár év szünet után megjelent a színen az akkori alpolgármester, Fürst György baráti körébe tartozó Arie Yom Tov és annak cége, ami 2005 júniusában alakult meg Andrássy út 83-85 Ingatlanforgalmazó Kft. néven, és napokon belül átvette a projektet Arnon Epschtein cégétől. Az új projektcég, egy hárommilliós kft. tulajdonosa egy Virgin-szigeteken bejegyzett, csak postafiókkal rendelkező off-shore cég lett. Olyan befektetővel szerződtek a képviselők, aki nem vonható felelősségre a projektért, mert gyakorlatilag utolérhetetlen.

Az ígért felújításokból a lakók semmit nem láttak, sőt, többen panaszolták, hogy jó pár éve a befektető elvitte az egykori kovácsoltvas kapujukat, meg a márvány lépcsőket a lépcsőházból, amikről úgy sejtik, már sosem kerülnek vissza hozzájuk. Most alumínium kerítés védi az építési területnek számító telket.

A tűz a létező legerősebb, ötös besorolású veszélyességi fokozatot kapta. Az oltás alatt egy időre egészen a Hősök tere és az Oktogon között lezárták a rendőrök az Andrássy utat. A tűzoltók dolgát megnehezítette, „hogy a csontszáraz tetőn a tűz rohamosan terjedt, mire kiértek a tűzoltók, már több száz négyzetméteren lángolt” – mondta Kisdi Máté. A budapesti katasztrófavédelem szóvivője elmondta: a tűz továbbterjedését sikerült megakadályozni, az egyik szomszédos épületen a tetőszerkezet csak 5-10 négyzetméteren sérült. Összesen negyven embert evakuáltak, ők a közelben lévő Derkovits Gyula Általános Iskolában és a kerület művelődési házában kaptak menedéket.

A tetőtérből egy gázpalackot is lehoztak a tűzoltók. A terézvárosi önkormányzatnál elmondták, hogy az Andrássy út 83-85. alatti – az UNESCO által az Világörökség részének nyilvánított – épület tetőtere felújítás alatt áll.

A Kodály körönd meghatározó épülete hiába az egyik legszebb az Andrássy úton, lakóinak régóta fejfájást okoz, hogy az állapota évről évre rosszabbodott. A palota lakói két éve már tüntetést is szerveztek, követelve a VI. kerületi önkormányzattól, hogy hárítsa el az életveszélyt, amelybe az előző képviselő testület sodorta őket.

2000-ben ugyanis az önkormányzat, amely akkor a palota száz százalékos tulajdonosa volt megbízta az Andrássy 83-85. kft-t a tetőszerkezet felújításával. A cég azonban már évek óta felszámolás alatt áll, nagyjából hat éve félbe is hagyta a munkálatokat. A ház első és második emeletén lévő lakásokat eladta a lakóknak az önkormányzat – ott negyven lakás van –, a harmadik emeleten öt lakás az önkormányzaté, 21 pedig a felszámolás alatt lévő kft-é. A tetőtér pedig a társasház – így a lakók – valamint az önkormányzat és a kft közös tulajdona.

A 2014-ben leégett tetőszerkezet és lakhatatlanná vált felső szint egy ideig megfelelő védelmet sem kapott, így a ház állapota az oltás után és az időjárási körülmények miatt folyamatosan romlott. 2019 nyarán végül látványosan megindult az épület felállványozása. A felújítás kezdetekor kihelyezett tájékoztatás szerint a jelenlegi munkálatok a Körönd Koncepció Kft.-hez köthetőek, a műemléki épületrekonstrukció és tetőtér beépítés várható átadásának ideje 2020 ősze. A beruházó cég tervei között szerepel, hogy az újjáépített tetőtérben 25 darab kétszintes lakást alakítanak ki, a szintén kiégett és leromlott állapotú harmadik emelet helyreállításával pedig további 19 nagyméretű lakást értékesítenek majd.

A festőrestaurátori kutatások során egyszínű, viszont szintenként változó struktúrájú vakolatarchitektúra került elő, melyet a homokkő színének szoborszerűségében állítottak vissza.

A platánfa

Eredetileg az Andrássy utat platánfák szegélyezték, ezek azonban az idők folyamán elpusztultak; 80%-uk már az 1980-as évekre beteg volt vagy ki is pusztult, helyükre kőrisfák kerültek. A Köröndön áll egyik utolsó példányuk, ami majdnem 150 éves, magassága 30 méter, átlagos koronaátmérője 34 méter és egyike Budapest nevezetes fáinak. Túlélte, hogy 1917–18-ban a szénhiány miatt kivágták az Andrássy út szinte minden fáját; egyes források szerint a MÁV dolgozói fegyveres őrséget állítottak fel a megvédésére. Túlélését a szerencsén kívül az is megkönnyíthette, hogy a tér szélárnyékos részén, a MÁV bérháza előtt áll, pontosabban a ház áll a fa mögött, mivel a fát valószínűleg korábban ültették – de legkésőbb a ház építésével egyidőben–, mint ahogy az épületet megépítették volna.

2016-ra azonban olyan egészségi állapotba került, hogy megmentése kétséges volt. A körönd útjának többszöri átalakítását a fa gyökérzete erősen megsínylette: előbb fakocka helyett bazaltkockákra cserélték az úttestet, és szurokkal öntötték ki a réseket, majd aszfaltburkolattal fedték le az utat, a fa körül bazaltszegéllyel, végül a fa tövében keramitszegéllyel ellátott járdát építettek és a törzs köré tipegőt kockakőből és pihenőhelyet.

2016 tavaszán a magyar fejlesztésű, fák vizsgálatára kialakított FAKOPP 3D akusztikus tomográffal vizsgálták meg a fát, ami során kiderült, hogy a fa gyökere elkorhadt és a korhadás már a törzset is elérte. Ehhez az állapothoz képest a korona egészséges, de jelentős súlya van, amit a korhadt törzs nehezen hordoz és a törzs széthasadásának esélye is nagy, így balesetveszélyes is a fa.

A vizsgálat után a fa odvaiból 2,5–3 köbméter hordalékot tisztítottak ki, gyökereit nagyrészt megszabadították a burkolattól, és a koronáján is könnyítettek és alakítottak. A fát drénezték, sebeit kezelték és az odúkat hálókkal védték a rágcsálóktól.

A burkolatot csak a fa körül bonthatták meg, ameddig a kis park területe terjedt, az úttest burkolatának megbontásához a teret karbantartó Főkert nem kapott engedélyt a BKK-tól, pedig – mint más fák esetében is – „sok esetben a fahely környezetének összehangolt átértelmezése nélkül a fáknak nem lesznek sokkal jobbak az életkörülményei”.

2019-ben egy hajléktalan költözött be a fa 3 embernek is elég nagy odvába, ezért az odút addig fedő, de „lakója” által megbontott hálóját 2020. április 24-én egy ide tervezett vasrácsra cserélték ki. A fa elé információs táblát is kihelyeztek, amely a fa értékére hívja fel a figyelmet és arra, hogy a gondos ápolás ellenére a fa évei, évtizedei meg vannak számlálva

Szobrok

Miután II. Vilmos német császár 1897-ben Budapestre látogatott, és – a hagyomány szerint – megjegyezte, hogy a városban igen kevés a szobor, Ferenc József császár Bánffy Dezső miniszterelnök javaslatára 10 szobrot ajándékozott Budapestnek. A 10 szobor közül négyet, Tinódi Lantos Sebestyén, Hunyadi János, Anonymus és Szent Gellért szobrait a város különböző pontjain tervezték felállítani, Pázmány Péter és Werbőczy szobra a Kígyó térre (ma Ferenciek tere) került, a maradék négy pedig a Kodály köröndre, eleve azzal a céllal, hogy a 4 palota előtti kis tereket díszítsék.

1902 és 1905 között készültek el az eredeti szobrok: Zrínyi Miklós alakját Róna József mintázta meg 1902-ben, ugyanebben az évben került a helyére Bethlen Gábor szobra is ifj. Vastagh György műhelyéből. A következő év januárjában állították fel Bocskai István szobrát, amit Holló Barnabás készített el, végül utoljára Pálffy János szobrát helyezték el a téren, Senyei Károly alkotását. Bocskai szobrának pontos másolatát 1906-ban, a bécsi béke 300. évfordulója alkalmából Debrecenben is felállították.

Pálffy János szoborba öntésével eredetileg Szárnovszky Ferencet bízták meg, de első művét a bírálók túl idegenszerűnek, „franciásnak” ítélték meg, amiben közrejátszhatott az, hogy a művész akkor Franciaországban élt. A második tervét is elutasították, amit Szárnovszky dühében összetört. Egyes vélemények szerint ez a dupla elutasítás is elvezethetett oda, hogy a szobrász megbetegedett és 1903-ban, 39 évesen elhunyt. Halála után 1905-ben végül Senyey Károly készítette el Pálffy János szobrát.

A szobrok művészi értékét illetően a korabeli vélemények megoszlottak, Lyka Károly művészettörténész szerint „alig akad köztük olyan, amely teljes erejében mutatná mesterét”.

Ezek az alkotások a második világháború végéig álltak itt. 1945 után a két fejedelmet ábrázoló szobrot a Hősök terére vitték az ottani Habsburg-szobrok helyére, az 1950-es években pedig Pálffy szobrát bontották el. A két fejedelem szobrának átköltöztetése mellett szólt egy technikai érv is: a két műalkotás magassága 2,8 m volt, ami véletlenül megegyezett a ezredévi emlékműn addig elhelyezett szobrok méretével.

A következő majdnem 10 évben egyedül Zrínyi szobra állt a téren. 1958-ban került a térre Marton László alkotásaként Szondy György szobra, amit a Bocskai-szobor helyére helyeztek. A Bethlen-szobor helyére Vak Bottyán került, Kiss Kovács Gyula alkotása. Mindkét szobor talapzata adott volt, Vak Bottyánén kellett a feliratot átvésni, illetve a Szondy-szobor talapzatáról eltávolították a Bocskaihoz köthető két hajdút, mint mellékalakokat.

Végül 1959-ben a politikai okokból eltávolított Pálffy-szobor helyére került Pátzay Pál Balassi-szobra, mivel a nádort eddigre a történetírás félig-meddig hazaárulónak tekintette a Rákóczi szabadságharcban betöltött szerepe miatt. A talapzatot ebben az esetben is át kellett alakítani.

A téren 2020-ban 4 szobor látható:

Szondy György szobra

Az alkotást Marton László készítette 1958-ban, az 1504–1552 között élt várkapitány szobra a Máv Nyugdíjintézeti bérháza és a 150 éves platánfa előtt áll. Ennek a szobornak a helyén állt korábban a Bocskai-szobor, amit a Hősök terére helyeztek át. A szobrásznak így meglévő talpazatra, adott méretben kellett elkészítenie a szobrot. Heitler László kritikája szerint „kemény kiállásban, felvetett fejében pátosz van, mely ugyanúgy következik az alak emberi karakteréből, mint formálásából”. Mivel a Bocskai-szobor átszállításakor a talapzatra nem volt szükség, az a téren maradt, így adott volt az új szobor elhelyezéséhez. Bocskai szobrát kiegészítette 2 hajdú mellszobra, melyek háttal támaszkodtak a talapzathoz, de ezeket a mellékalakokat eltávolították.

Balassi Bálint szobra

Pátzay Pál készítette el 1959-ben az 1554 és 1594 között élt költő és végvári katona szobrát. A Hübner-udvar előtti parkrészen áll. Eredetileg Pálffy szobra állt itt, aminek a talapzatára került a költő szobra. A talapzatról levésték a nádor tábornagyi rangjra utaló marsallbotot és a barokk virágfüzéreket.

Vak Bottyán szobra

Kiss Kovács Gyula alkotta 1958-ban az 1643 és 1709 között élt kuruc generális szobrát, ami a 2014-ben leégett Vasutas-ház előtt áll a Bethlen-szobor helyén. Ennek a szobornak a talapzatán kellett a legkevesebbet alakítani, csak a feliratot kellett átvésni.

Zrínyi Miklós szobra

A tér 4 eredeti szobra közül az egyedül megmaradt, Róna József készítette bronzból 1902-ben az 1508 és 1566 között élt „szigetvári hős” szobrát, ami az Andrássy-udvar előtt áll. A szobor avatásán részt vett Széll Kálmán miniszterelnök és Márkus József főpolgármester is. A szobor talapzatáról az 1950-es években levésték a „gróf” címet, az 1990-es években pedig vandálok letörték a jobb kezében tartott kardjának pengéjét.