Az Oktogon Budapest VI. kerületében, a Nagykörút és az Andrássy út kereszteződésében található nyolcszögletű tér, egyben az M1-es metróvonal egyik megállója. A téren megáll és áthalad a 4-es és a 6-os villamos is, valamint a 105-ös autóbusz.

AJÁNLÓ

Az Oktogon Budapest egyik főbb központi útkereszteződése: innen az Andrássy úton át eljutunk a Városligetbe vagy a Belvárosba, illetve a Nagykörút mentén körbejárhatjuk a városmagot a Margit hídtól kezdve a Petőfi hídig. A XIX. században a tér neve Nyolcszög tér volt, az 1920-as évektől azonban már Oktogonnak hívták. 1936-ban a fasisztabarát városvezetés a Mussolini tér nevet adta a térnek, 1945-től újra Oktogon, 1950-től a kommunista városvezetés November 7. térre keresztelte át, amelynek a köznyelvben Novhét tér volt az elnevezése. 1990 óta ismét Oktogon a tér neve.

Története

Az Oktogon előtti időkben, egy 1830-as térképen (itt sem a Nyugati pályaudvar, sem a Nagykörút nem létezett)

A Nyugati pályaudvar és Terézváros északi fele egy 1856-os térképen, amikor a Nagykrút még nem létezett (piros körrel az Oktogon elődje)

A Belvárost és a Városligetet összekötő új útvonal létrehozását Kossuth Lajos javasolta 1841-ben, de a megvalósítására csupán 1867-ben, a Kiegyezés után kerülhetett sor. 1868. május 19-én a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) tartott értekezleten gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ismertette Budapest átalakításának tervezetét.

1870 decemberében a képviselőház rábólintott a Sugárút építésének terveire, majd 1870. évi LX. törvénycikkben a Sugárút építésével kapcsolatban a terület megszerzésére és kiépítésére 6,7 millió koronát, a kisajátításokra pedig további 9,7 millió koronát szavazott meg, amely utóbbi összeg az újonnan kialakítandó telkek eladásából visszafizetendő volt. Bár a Sugárút építése 1871-ben elkezdődött, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi háttér megteremtésére csak 1872. március 9-én sikerült a hitelszerződéseket megkötni. Közben a kormány 1871-ben egy újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A két grandiózus új út egy akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren – az Oktogonon – találkozott.

Bár az útpálya hamar elkészült, a házak csak lassan épültek. Az építkezés kezdetén a korábbi zegzugos környéken leromboltak számos házat, így mintegy tízezer ember hajléktalanná vált átmenetileg. Az eredeti tervek szerint a Sugárúti épületeknek 1872-től öt éven belül el kellett készülniük, a környező utcák házainak felhúzására tíz évet szántak. Az épületek magassága is meghatározott volt, amelyről a Vasárnapi Újság számolt be: "magasságuk meghatározott, a mennyiben az octogon térig három-négy emeletesnél alacsonyabbat épiteni nem szabad; a nyolczszögü tértől kifelé azonban már kétemeleteset is lehet".

1871-től indult meg az útvonalba eső telkek felvásárlása, majd a szükséges bontások és földmunkák. 1872-től Szkalnitzky Antal és ifjabb Pán József mérnökök tervezése és művezetése mellett kezdték meg az építkezéseket, amelyet az 1873-as gazdasági válság megakasztott ugyan, de nem állított meg.

A Nyolczögű tér (Octogon) a Sugárút mentén, 1875. (kép: Vasárnapi Újság)

"A sugárútnak nem csekély előnyére válik az a néhány tér, melyen keresztül vonul; az első a Hermina-tér, melyet balra hagy el, ide épül majd az operaház; - a második az octogon, a harmadik a körönd vagy körtér. Az Octogon tér a sugárútnak a nagy körúttal való metszésébe esik; négy hatalmas, öt-világu kandeláberrel lesz diszitve; e lámpákat párisi minták szerint készítik s egyenként is igen tekintélyes összegbe, körülbelül 2000 frtba kerülnek. Este bő világosságot vetnek a térre, ugy hogy fényőknél a környéki házakat egész alakjukban tisztán megláthatni" - írja a Vasárnapi újság 1875-ben, az Andrássy út építésének idején.

Budapest VI. és VII. kerülete egy 1882-es térképen, amikor még az összefüggő Nagykörút ne került kiépítésre (piros körrel az Oktogon)

1876-ban a sugárúti házak építésének befektetői visszaléptek, ezért a Főváros a telkeket eladta, de azzal a feltétellel, hogy azokat 1884-ig be kell építeni. A Sugárutat, végül 1877 októberében adták át a fővárosnak.

"A Sugárút beburkolása annak egész hosszában ma [augusztus 23-án] befejeztetett. A burkolatnak még Szt. István ünnepe előtt kellett volna elkészülnie. (…) A Sugárút mellékutczáiban fekvő s a főv. közmunkatanács tulajdonát képező ingatlanságok előtt a járda elkészítése a következő utczákban rendeltetett el, u. m. a Rózsa, Szív, Révay és Dobó utczákban, s ezeknél a munkálatok néhány nap alatt meg fognak kezdetni, az Izabella és Vörösmarty utczákban, minthogy ott a feltöltés még egészen nem eszközöltetett, a járda lerakása később fog foganatba vétetni" - írta a Pesti Napló 1876. augusztus 24-én.

Még el sem készültek a házak a Sugárút két végpontja között, az Oktogon házai már 1875-re elkészültek, ahogy arról a Vasárnapi Ujság 1875. évi május 2-i cikke is beszámol: "A forgalom jövő őszre ugyan hihetőleg meg fog már indulni ez útvonal egész hosszában, de bele telik még egy darab idő, míg két oldalt teljes lesz a házak szegélye. Az az egy-két házcsoport, mely az oktogon-téren és szomszédságában a még beépítetlen telkek mellett magasan nyúl az égnek, olyan mint az anyatejtől elválasztott kisded parányi szájában jelentkező néhány korai fog. De eljő az idő is mikor majd teljes fogsort fog fölmutatni a sugárut állkapcsa”. Tehát a házak már álltak, de a forgalom még nem indulhatott meg, mivel a környéken lázas építkezések zajlottak.

Az Octogon tér tereprendezését 1872-ben végezték, s az 1872 és 1875 közötti években épült fel a teret övező négy, háromemeletes, eklektikus SUÉV-bérház (Sugárúti Építő Vállalat) Szkalnitzky Antal és ifjabb Pán József tervei alapján, földszintjükön üzlethelyiségekkel:

- nyugaton (Andrássy út 48. – Oktogon 1. – Teréz körút 16.) a Nicoletti majd Savoy kávéház és cukrászat;
- délen (Teréz körút 14. – Oktogon 2. – Andrássy út 49.) az Abbázia Kávéház;
- keleten (Andrássy út 51. – Oktogon 3. – Teréz körút 15.) a Menton-kávéház;
- északon (Teréz körút 17. – Oktogon 4. – Andrássy út 50.) Deményi és Angyal varrógép- és kerékpárboltja és a Cseléd Intézet (cselédközvetítő).

Az Abbázia Kávéház az 1890-es években (jobbra az Andrássy út a Belváros felé, balra a Nagykörút a Király utca felé)

Az Abbázia Kávéház híres kávéház volt Budapesten, mely fénykorát az 1890-től az 1900-as évek első évtizedeiben élte. 1888-as megnyitása után a legnagyobb és legfényűzőbb kávéháznak számított. Más kávéházakkal együtt a kulturális és politikai élet társasági központja volt, a kispolgári vendégek mellett politikusok, tanárok, a tudományos élet képviselői, újságírók, írók és képzőművészek kedvelt törzshelye. Épülete az Oktogon déli oldalán, az Andrássy út 49. szám alatt ma is áll, jelenleg a K&H Bank fiókja működik benne. Nevét Abbáziáról, az Osztrák–Magyar Monarchia akkori híres, adriai üdülővárosáról kapta.

Az Abbázia Kávéházat Steuer Jónás Gyula (1841–1913), a Múzeum körúton akkor remekül működő Fiume Kávéház (1883) tulajdonosa alapította és 25 éven át vezette. A kávéház alapítására szóló okiratokat 1887. október 18-án adta be a hatóságoknak, 1888. január 1-i hatállyal megkapta az engedélyt az Abbázia Kávéház megnyitására. Steuer Gyula ismert volt már akkoriban a pesti kávés világban. A szakmát 14 évesen a rangos bécsi Daum Kávéházban tanulta ki, ahol idővel főpincér lett. Daum révén került Budapestre 14 év múltán, ahol 1869-ben a Duna-parti Európa Szálló kávéházának lett a főpincére, majd megvásárolta a Kálvin téri Két Oroszlán Szálloda bérleti jogát még abban az évben (1869), 1875-ben pedig megnyitotta a Duna-parti Lloyd Kávéházat.

Az Abbázia a maga korában a legnagyobb és legfényesebb kávéház volt Budapesten. Országos hírnevét az akkor újszerűnek számító berendezése - brüsszeli falitükrök, onixmárvány asztallapok, délszaki növények - alapozták meg. Steuer Gyula pontosan tudta, hogyan lehet sikeresen vezetni egy kávéház annak vonzó megjelenésében és kiszolgálásával. A kávéház akkoriban fontos találkozási fórum volt Pesten, sokak számára afféle második otthon, ahol akár újságokból ismert személyekkel, színészekkel, írókkal, politikusokkal lehetett találkozni egy-egy kapucíner elfogyasztása mellett. Igazából azonban egy kávéház rangját, hírnevét és ebből kifolyólag nagyobb forgalmát a törzsvendégek és a törzsasztalok jelentették. Az Abbázia Kávéház valódi fellendülését az akkor igen rangosnak számító Eötvös Károly és asztaltársasága hozta meg, akik a jó hírnévnek örvendő Terézvárosi kaszinóból települtek át.

A kávéház a második világháborúban került ki a család kezéből a zsidótörvények bevezetése után.

Az Oktogon látványa az Abbázia egyik első emeleti ablakából
(a fővárosi motorizáció még gyermekcipőben járt, csupán ló vontatta omnibuszok szolgálták a tömegközlekedést - a kép jobb szélén volt az egyik megálló, épp a Menton Kávézó előtt)

Az Oktogon 3. szám alatti épület Andrássy út felé néző földszintjén nyitotta meg kapuit a Menton Kávéház 1905-ben, amelyet kezdetben Schauer Viktor vezetett. E kávéház arról volt hírhedt, hogy fedetlen fővel nem lehetett belépni, azaz mind a férfiaknak, mind a nőknek kalapot kellett viselniük.

1907-ben a kávézó bérleti jogát Fischer Rezső vette át. Még ezen év áprilisában megrendezésre került a Magyar Testgyakorlók Köre országos Whiff-whaff (ping-pong) versenye, majd 1908-tól éveken át itt tartották a szabadkőműves páholyokkal cimboráló, baloldali eszméket képviselő Szabadgondolkodás Magyarországi Egyesülete tudományos felolvasóestjeit.

1908-tól ifjabb Schwarz Jakab, 1910-től Schlesinger Adolf majd 1911-tól Steiner Hugó irányította a Mentont, amely ekkorra már a budapesti zsidóság kurlturális / politikai fellegvárának számított.

(1840-1850 között 76 ezer zsidó érkezett Magyarországra, s a természetes belső szaporulattal együtt 10 év alatt 244 ezerről 368 ezerre nőtt a zsidóság létszáma, az összlakosságon belüli aránya elérte a 3,6%-ot. A zsidók azonban még mindig nem részesedtek a polgári jogokból, nem csupán minden hivatali állás volt elérhetetlen számukra, de nem bérelhetnek és vásárolhatnak nemesi tulajdonú ingatlant. Az egyetlen számukra elérhető pálya a kereskedés és a szabadfoglalkozások közötti orvoslás. A szabadságharc utáni első években semmi esély sem volt arra, hogy a zsidóemancipációs törvény hatályba léphessen. 1865-ben azonban már több országgyűlési képviselő, többek közt Deák Ferenc, Eötvös József, Jókai Mór és Széchenyi Béla is szorgalmazta elfogadását. Végül a kiegyezés teremtette meg a politikai feltételét a jogszabály elfogadásának. 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök beterjesztette a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot, amit a képviselőház és a főrendiház is többnyire egyhangúlag elfogadott. A zsidóemancipációs törvény I. Ferenc József szentesítő aláírásával lépett érvénybe)

Az Oktogon 1907 telén (szemben a Menton Kávézó)

A Menton Kávézót a II. világháború után Claridge-ra keresztelték át, ahol alkalmi jelleggel kabarékat és felolvasóesteket is tartottak, majd az 1950-es évektől a Magyar Filatéliai Vállalat "Filatélio” néven működő egyik üzlete üzemelt benne.

A bérház Nagykörútra néző aljában Prindl Nándor vendéglője működött, amelyet 1922-ben vett át Baum János. Az étterem helyén a szocializmus korában egy IBUSZ iroda és a Barátság Söröző működött. A bérház első emeletén 1896-ban kezdet el a működését Kelen István Masszázs-, Ortopédiai és Svédgimnasztikai Intézete, amely mellett közvetlenül a Magyar Gazdasági Bankbizomány Rt. egyik irodája volt.

Az épület ismertebb lakói voltak:

- dr. Kozma Sándor (1825-1897) főügyész, a Magyar Királyi Államügyészség megteremtője és első államügyésze;

- Frölich Gusztáv (1837-1891) politikus, országgyűlési képviselő, a Magyar Országos Bank Rt., az Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. és az Első Magyar Pamutfonó és Szövőgyár Rt. igazgatója;

- Reviczky Konrád (1847-1908) kereskedelmi miniszteri tanácsos;

- dr. Lederer Sándor (1852-1927) ügyvéd, közgazdasági író, miniszteri tanácsos, a Marosvásárhelyi Cukorgyár Rt. és a Magyar-Belga Fémárugyár Rt. alapító-igazgatója;

- dr. Thomka Samu (1866-1902) fülspecialista orvos, aki saját kezével vetett véget életének a lakásában.

A párizsi sugárutak mintájára elkészült Sugár (ma Andrássy) út mindig is fontos szerepet töltött be Magyarország és Budapest politikai múltjában. A Nyolcszög tér rendszeres megállóhelye volt a Hősök terére igyekvő felvonulóknak és tüntetőknek. Ilyen megállószerepet töltött be a tér például évente a munkások május elsejei felvonulásaikor és az augusztus 20-i Szent Jobb körmenetekkor; 1905-ben a választási korteshadjáratkor; 1906-ban Zichy Mihály festőművész temetésekor; 1907-ben az általános és titkos választójog melletti tüntetéskor; 1910-ben a magas lakbér elleni,  1914-ben a háború melletti tüntetéskor; 1919-ben a román hadsereg felvonulásakor; 1938-ban az eucharisztikus világkonferenciakor; 1937-ben III. Viktor Emmanuel olasz király tiszteletére adott katonai felvonuláskor. A világháború utáni időszakban pedig az 1946-os Baloldali Blokk tüntetésekor és az Országos Parasztnapok alkalmából.

1-es jelzésű MARTA busz az Oktogonnál, 1927-ben

A 9. Keresztyén Világkonferencia résztvevői haladnak az Oktogonon, 1935-ben (kép: Fortepan)

Hintóval halad III. Viktor Emánuel olasz király és Horthy Miklós kormányzó - a felvétel a király budapesti látogatása alkalmával, 1937. május 19-én készült (kép: Fortepan)

A tér földalattihoz vezető díszes fedett lejáróit 1912-ben bontották le.

1936-ban megváltoztattak a tér nevét Mussolini térre, a Magyarországgal szoros gazdasági- és katonai szövetséget ápoló Olaszországnak tett gesztus miatt.

Még tartott az ostrom, amikor 1945 februárjától elkezdődtek a kommunista párt és a szovjetek segítségével szerveződő rendőrség által végrehajtott népítéletek és begyűjtések: Rotyis József és Szívós Sándor 124 rendbeli gyilkossággal vádolt keretlegényeket Vas Zoltán kezdeményezésére akasztották fel az Oktogonon 1945. február 4-én.

Rotyis József és Szívós Sándor nyilvános kivégzése az Oktogonon

Az új hatalom nemcsak minden nemzetközi és hazai jogi formalitást mellőzve látott hozzá az önkényes igazságszolgáltatáshoz, de meglehetősen szakszerűtlenül is végeztették el azt. A kivégzett keretlegények arcát például nem takarták le az összecsődült tömeg legnagyobb elégedettségére, ráadásul az egyik kötél el is szakadt az akasztás közben.

Az Abbázia Kávéház egykori tulajdonosa, Steuer Marcell több testvéréhez és rokonához hasonlóan a Holokauszt áldozata lett 1944-ben. Steuer Lóránd visszatért és ismét az Abbázia Kávéházat vezette, amely ezt követően az államosításig működött zavarmentesen. Hatvan éven keresztül ez a kávéház és a Steuer család meghatározó szerepet játszott a magyar kulturális, művészeti és politikai életben túl azon, hogy ételeket, italokat, kitűnő kávékat szolgáltak fel, remek és alkotó környezetet biztosítottak egy visszahozhatatlan szellemi atmoszférájú helynek. Az államosítás mint sokakat, Steuer Lóránd tulajdonost és a 44 fős munkatársait, pincéreket, szakácsokat, pénztárosokat, italmérőket, szóval a személyzetet is váratlanul ért. Sőt a rövidesen megkapott kitelepítési utasításnak megfelelően Steuer Lóránd nem önként, de elhagyta Budapestet. A fasizmus kényszermunkatábora után kommunista munkatáborba került, amelyet már nem élt túl; 1951-ben hunyt el.

1945-ben a tér ismét Oktogon tér lett, és még ebben az évben a MÁVAUT távolsági autóbuszjáratainak a  budapesti végállomása is.

A fejállomás hamar bekerült a rendőrségi nyilvántartásokba: 1946 májusában ugyanis tömegverekedés tört ki a győri autóbusz utasai és a MÁVAUT tisztviselői között azért, mert 23 utas hiába foglalta le a jegyét, a pénztáros és a buszvezető csak a protekcióval rendelkezőket engedte fel a szinte teljesen üres járműre, s így akartak elindulni Győrbe. Ez a lépés nyílván nem tetszett az utasoknak, ezért hangos veszekedés után kitört a verekedés.

A kommunista városvezetés 1950-ben November 7. térre keresztelte át az Oktogont, amelynek a köznyelvben "Novhét” lett az elnevezése.

A tér 1952-ben

1954. július 4. és 6. között ismét tömegverekedés színhelye volt a tér, amelyet már a karhatalomnak kellett szétvernie. A közel 6000 ember kormányellenes fellépése annak volt köszönhető, hogy a jóval esélyesebbnek tartott magyar csapat az NSZK-val szemben 3:2-re elvesztette a berni labdarugó-világbajnokságot, amely a tömeg szerint nem az Aranycsapat játéka miatt, hanem azért következett be, mert a magyar kommunista elit bizonyos anyagi kedvezményekért cserébe eladta a meccset Bonnak.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a tér ismét több összecsapás színtere volt. A felkelők a Nagykörút és az Aradi utcai találkozásánál egy platánfára ekkor akasztották fel a lábánál villamosvezeték-dróttal fejjel lefele egy ÁVH-s tisztet, akit nemcsak kibeleztek, hanem a gyűlölet miatt le is vizeltek. 

A szétlőtt Abbázia Kávéház 1956-ban

Az Abbázia Kávéház az 1949-es államosítás után az Éttermi és Büfé Vállalat tulajdona lett, majd névváltoztatást követően a Abbázia Étterem és Presszó néven működött a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat kezelésében. 1975-ben gyorsétteremmé alakították, boxokkal, 1985-ben a snackbárt megszüntették, és az így felszabadult helyen egy 70 személyes különtermet hoztak létre, amely 1992-ben bezárt.

Folytatjuk!

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ