Széchenyi István tér

V. kerület, Belváros

A Széchenyi István tér Budapest központjában, a Lánchíd pesti lábánál fekszik, a Duna-parti világörökségi helyszín része. Itt található a Magyar Tudományos Akadémia, a Gresham-palota és a Belügyminisztérium épülete, valamint Széchenyi István és Deák Ferenc monumentális szobra.

A Széchenyi István tér turizmus tekintetében a kötelezően meglátogatandó közterületek között szerepel, hiszen itt nem csak fontos műemlékek találhatók, hanem innen Buda és Pest számos fontos részére juthatunk el. A teret kitöltő park északi részén Széchenyi István, déli részén Deák Ferenc, az MTA épülete előtt pedig Szarvas Gábor szobra áll. A tér számtalan névváltozáson esett át: A XVIII. század elején Só tér (Salz Platz), Sóhivatal tér (Salzamt Platz), Ács tér néven volt ismert, az 1830-as években Felső Dunasor (Obere Donau Zeile), majd 1847-ben Kirakodó tér vagy Rakpiac, 1850 körül Lánchíd tér (Kennebrücke Platz), 1858-tól Ferencz József tér volt a neve. 1918-ban Október 29. tér, 1919 és 1946 között újra Ferenc József tér, majd 1946-tól 2011. május 5-ig Roosevelt tér, Franklin D. Rooseveltre emlékezve. 2011-től Széchenyi István nevét viseli, ugyanis a téren lévő Magyar Tudományos Akadémiát ő alapította, valamint a Lánchíd megépítése is az ő nevéhez fűzódik.

Története

Az északi Duna-parti nagy rondella és a Váci kapu közötti rövid falszakaszon a városfal külső oldalához semmi sem volt hozzáépítve. A Váci kapu a Deák téren állt, de a pontos elhelyezkedését nem ismerjük. A Váci kapu előtt török temető helyezkedett el, míg a Duna-parton a rondella mellet palánkkerítés, az északi oldalán a kikötő és a hajóhíd volt.

Hallart Wenig metszete 1684-ből (az északi rondellától északra pusztaság és temető húzódik)

A törökök kiűzése után, Buda felszabadításával rövidesen újjáalakult a pesti városi tanács, majd a romba dőlt Pesten azonnal elkezdődött a romeltakarítás. A felszín egyenetlenségeit égett épülettörmelékkel kevert földdel ftöltötték fel, amelybe sok különböző korú régészeti leletzúzalékot, állat- és emberi csontokat, földi maradványokat kevertek (magyarán minden háborús nyomot a föld alá takarítottak el).

A városfaltól északra húzódó sáncárkot a romeltakarítás után meghagyták. Először a török háború utáni pestisjárvány elleni védekezésre szolgált, de az 1700-as évek első éveiben, katonai, védelmi szerepe lett, ezért a városi tanács utasítására kiszélesítették és lemélyítették.

Pest és környéke egy 1760-ban készült térképen; míg Terézváros és Erzsébetváros már fejlődésnek indult (kertek és vályogházak nyomán), addig Lipótváros helyén még csak hatalmas pusztaság húzódik északi irányba

Chim Mihály "telekhivatali segéd” így jelenti a falakon kívüli állapotokat: "A Váci-kapu mellett lévő Schützenhoffer háztól az Invalidusok házáig (mai Központi Városháza) a zsidók vásári bódéi húzódnak meg. Az Invalidusok házától a Hatvani-kapuig 41 öl falhosszúságot takar négy házacska. A Hatvani-kapu másik oldalán áll a polgári lövölde, melyhez a városfal mentén 80 ölnyi terület tartozik".

A Pesttől északra eső terület ekkor még mocsaras, fás, a Duna áradásai miatt igencsak szélsőséges vidéknek számított, amit igyekeztek elkerülni a pesti polgáros. A korabeli térképek mindezt igencsak jól adják vissza, hiszen míg a városfalaktól keletre és délre már kialakultak a vályogházas kis kertecskék, addig északon még nem épült fel semmi. Az első változást Pest fejlődésnek indulása jelentette, amely magával hozta a lakosság gyarapodását, majd vele együtt az építési kedvet is.

ajd sorra kezdtek el épülni ahogy mivel Pest a XVIII. század első harmadában elkezdett fejlődni, e területen pakolták ki az északról leúsztatott uszályokból az árut, mivel az alacsonyabb és sekélyebb part alkalmasabb volt a kikötésre.

1776-ban, a városfaltól messze északon üzembe áll a Valero Selyemgyár, így megélénkül a forgalom Pesttől északra is, amely ösztönzőleg hat további vállalkozásokra, valamint a város területének északra történő terjeszkedéséhez. Ekkor az egyik legfőbb építőanyagnak még mindig a fa számított, amit a Felvidékről hozattak az építtetők, viszont az egész farönköket csak igen nehezen lehetett volna eljuttatni közúton az északi erdőkből Pestre, így maradt a fa „leúsztatása” a Dunán. A fás, mocsaras rész remek kikötőhelynek bizonyult, így az évek előrehaladtával egyre civilizáltabb külsőt kezdett el felvenni a terület, ahol már nem csak a farönköket pakolták ki, hanem különböző kereskedők is elkezdték árusítani a portékáikat.

1786-ban felépül az Újépület.
1789-ben létrejön az Újvásártér (a mai Erzsébet tér elődje).
1790-ben megkezdődnek az első telekkiosztások a városfaltól északra.

Lipótváros térképe 1790 körül, immáron az új Újépülettel és Újvásártérrel jelölve - a kép bal szélén látható sáv a Fakereskedők tere (Holzhändlers Platz), ahonnan a faáru érkezett
(a domborzati viszonyok ábrázolásából jól kivehető, hogy mely részek kerültek víz alá a Duna áradásakor)

A közéletre enged következtetni, hogy 1790-ben már magyar nyelvű színi előadásokat tartanak a Duna-parti rondellában, amit viszont egy évvel később a rondella tulajdonosa beszüntet, s kiebrudalja a társulatot. Reischl ácsmester ekkor bérbe adja a társulatnak egy évre - kétszáz rénes forintért - a Duna-parti, fából tákolt épületét. A Magyar Híradó 1792-ben ezt jelenti róla: "A magyar játékok, a híd előtt, a budai részen már sok éven át fennálló nyári Theatrumban fognak tartatni, s április 20-án lesz az első jádzás. A jádzók száma eddig 13 férfiú és 5 asszony személyzetből áll. A már valahára mozgásba jött magyar Theátrum társaság, május 5-én remekelt egy vígjátékkal”.

A városkapuk lebontásával az ősi városmag szabaddá vált a külvárosok irányába, amelyek a beépített Belvárossal szemben teret és módot adtak a szabályozásra. Különösen nagy lehetőségeket hordott magában az 1780-as évektől fokozatosan beépülő Lipótváros, amely mágnesként vonzotta a kereskedőket, elsősorban a "göröget”, a tehetős iparosokat, majd a nemeseket. A már álló középületek mellett – Újépület, sóhivatal, harmincad-hivatal – egyre több lakóház épül ezen a területen.

A Pesttől északra lévő terület 1793-ban, amikor már kivehető a mai Széchenyi István tér körvonala

1806. szeptember 22-én földrengés rázza meg Pestet és Budát: "Pesten este három fertály kilenc után földindulást tapasztaltunk. Két ízben egymásután volt a rendülés, az első sokkal erősebb, mint a második, de mégis az épületekben szembetűnő károkat nem okozott. A rendülés kezdődött napkelet felől, kevéssel előbb kétszer villámlást vettünk észre, különben szép holdvilág és csillagos este volt. Legnagyobb zűrzavart okozott a Theátrumban, ahol a megrémültek közt valaki azt kiáltotta, hogy a Theátrum ég! Ily zavarodásban nagy volt a tolongás, sokan különféle holmit elvesztettek. Aki vagy vesztett, vagy talált valamit, Dollovicsini várostanácsosnál jelentse magát” - írja a Hazai Tudósítások. Három nap múlva a tudósítás azzal bővül, hogy a földindulás a budai vízivárosi plébániatemplomot erősen megrázta, a baloldali tornyáról a négymázsás kereszt leesett, s áttörte a templom fedelét. Az apácák templomában, a Sanctuarium boltozatát a templom derekától elválasztó boltot egészen elszakította a földindulás, de a Várban szembetűnő kár nem történt, ott "a rendülést sem igen érezték".

József nádor kezdeményezésére, több éves előkészítő munka után 1808-ban indult útjára Pest város Szépítő Bizottmánya. A nádori előterjesztés a Belvárostól kiindulva foglalkozott a város egyes területeivel – hangsúlyosan a tervezett városrésszel a Lipótvárossal – de kitért a külvárosokra, valamint a városhatáron túli területekre is.

"Csak Amerika új világának tündéri kézzel épülő városai között találunk
hasonló gyors emelkedésre példákat, minőt az 1825–1848-i újabb
alkotmányos korszakban Pest városában láttunk. A nemzeti szellem
felébredtével, tudomány, ipar és kereskedés áldásaival együtt járó értelmiség
és vagyonosság terjedtével, az elhanyagolt Pest mindinkább elérte azon közös
célunkat, hogy a polgárisult világnak méltó pontjává, valóságos európai
várossá legyen” – írja a Vasárnapi Ujság 1861 tavaszán a korszakról Hild
József építészt köszöntő írásában.

A város legfestőibb pontjaként számon tartott rakodó partot, a mai Széchenyi teret övező épületeket 1822 és 1834 között építette a klasszicizmus meghatározó építésze.

"Szóval ott lakott Hild János az Újépületben, s ott készítette el városszépítési tervét, melyben lefektette a jövő feladatait. A külső városrészeket a terv egyelőre figyelmen kívül hagyta. Csaka Régi városra (Belváros) és az Új városra (Lipótváros) vonatkozott. Mit akart Hild János? Uccaszabályozást, csatornázást, a szerviták templomának lebontását, a Dunapart befásítását a mai Vámházig - a Régi városban. Az Új városban dunaparti fásítást, a parti épületek egyvonalba sorakoztatását, új templom építését és a szerviták kihelyezését a régi Hetz amphitheatrum (ma Szent István bazilika) területére, továbbá a Tischler Markt kihelyezését és sétateret a Dunánál, a hídig" - írja Lestyán Sándor a Pest-Budai regélőben, 1940-ben.

Lipótváros utcái és épületei egy 1828-as térképen, amelyen jól kivehető a hajóhíd pesti főjénél a Theátrum épülete "K"-val jelölve

A terület fejlődésével a rakodásra alkalmas dunai rész fokozatosan vált a köznyelvben Kirakodó térré (Ausladungs Platz). A tér első épületei közé tartozott a Sóhivatal (a sókereskedelemből származó adókkal foglalkozott), amely nem állhatott sokáig: 1820-ban lebontották, mivel a városfejlesztési tervek útjában állt. A következő másfél évtizedben pedig sorra épültek azok a paloták és középületek a téren, amelyeknek köszönhetően a korban Pest legszebb helyének is nevezték a Kirakodó teret.

A Diana fürdő

Az egykori Sóhivatal helyén több telket is kialakítottak, amelyek közül az egyiket Pfeffer Ignác vásárolt meg 1820-ban, hogy végül Hild József tervei alapján felépítsék, majd átadják a Dunafürdő nevű fürdőt 1823-ban. A fürdő egy ún. "kádfürdő" volt, ugyanis a Duna vizét emelték át egy szerkezettel a fürdőbe, ahol aztán vezetékeken át és felmelegítve csorgattak bele a lakosztályok kádjaiba. Egy ilyen lakosztályban élt Széchenyi István is 1827-től 1832-ig. A fürdőt 1833-ban átnevezték Diana fürdővé, valószínűleg a fürdő folyosóján található Diana-szobor után.

Több találatot kapott a fürdő is, amelynek következtében az kiégett. Egészen 1850-ig kellett várni, hogy Pfeffer Ignác felújítsa a fürdőjét. A következő években tulajdonosváltás következett be: az új tulajdonod ifj. Pfeffer Ignác lett, aki 1854-ben a fürdő második szintjén gőzfürdőt hozott létre.

Többek között ennek is köszönhető, hogy a Diana fürdő igen nagy népszerűségnek örvendett és nem kevés hasznot hozott a Pfeffer családnak. Viszont eljött az 1873-as esztendő. Ekkor egyesült Pest, Buda és Óbuda és jött létre Budapest. Innentől kezdve a pestiek inkább átmentek a patinásabb budai fürdőkbe (ahol termálvíz volt), így hamar megcsappant a Diana fürdő látogatóinak száma. Ezért a Pfeffer család a következő években eladta az egykor híres fürdőt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, amely a későbbiekben lebonttatta azt, hogy a helyén felépíttesse az új székházát, amely mind a mai napig áll.

A Lloyd-palota

1820-ban vásárolt telket a Kirakodó téren Stankovits István kereskedő is, hogy felépítse rá a Pesti Kereskedő Testület székházát. A költségek előteremtésére részvényeket bocsátottak ki, a tervek elkészítésével pedig 1826-ban megbízták Hild Józsefet. A tervek azonban nem voltak tökéletesek, ugyanis Hild egy árkádot is tervezett az épülethez, ami már közterületre lógott, ezt viszont nem engedélyezte volna sem a Szépítő Bizottmány, sem pedig a városi tanács. Valószínűleg ezzel maga Hild is tusztában volt, ugyanis a tervek elfogadása érdekében, kikerülve mindkét hivatalt, egyből a Bizottmány elnökéhez, József nádorhoz fordult a tervek elfogadása végett.

A terv bevált, ugyanis a tervek annyira tetszettek a nádornak, hogy engedélyt adott a kivitelezésre. Az építkezés 1827-ben kezdődtek, majd 1830-ban fejeztek be. A székház éke volt az első emeleten a nagyterem, amelynek erkélye a Kirakodó térre nézett. Itt hangversenyeket és a Nemzeti Kaszinó évenkénti bálját tartották meg. Az alsó szinten volt a gabonacsarnok, ahol a kereskedők és a termelők találkoztak. A felső emeleten nem csak a nagyterem volt, hanem 22 lakás, illetve irodák. Az újonnan megnyilt klasszicista palotából irányították az egész országos kereskedelmet.

A Hild által tervezett székház (későbbi nevén - 1854-től - Lloyd-palota)
(A dualizmus alatt itt volt a Szabadelvű Párt székhelye, illetve egy ideig a tőzsde is itt működött)

Később a palota földszintjén nyilt egy kávéház, valamint a Pester Lloyd nevű napilap nyomdája. Az 1854. január 1-jével indult Pester Lloydot főleg a németül is olvasó pesti polgárság olvasta. Első szerkesztője Weisz János volt. A magyar társadalom termelő köreinek érdekét képviselte, szabadelvű eszmeiséget terjesztett, s a német nyelvterület számára a magyar államiságot, kultúrát közvetítette azoknak az olvasóknak, akik Magyarországról a nem mindig elfogulatlan, sokszor magyarellenes bécsi lapok híradásaiból tájékozódtak.

A Coburg-palota

1825-ben vett telket egy árverésen a Duna fürdő mellett Libasinszky Vince szabómester és felesége. Mivel hamar megkapták az építési engedélyt, így a Lloyd-palotával együtt indult meg rajta az építkezés. Az ezen telken emelkedő épületet is Hild József tervezte, de az engedélyt azzal a feltétellel adták, hogy annak harmonizálnia kell a Duna fürdő épületével. E házat 1836-ban vásárolta meg a Libasinszky-házaspártól Ferdinánd herceg, aki a szász-coburg-gothai ház leszármazottjaként szerepelt, így az épület megkapta a Coburg-palota elnevezést.

A Kirakodó tér 1850-ben - szemben a Lloyd-palota, majd balra a Diana fürdő, a Coburg-palota, a Nákó-ház (még a bővítése előtt), az Ullmann- és a Vieser-paloták
(kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

A legjelentősebb változás a ház életében 1874-1875 folyamán következett be. Ugyanis az akkori tulajdonos, Coburg Fülöp felújíttatta a palotáját Hauszmann Alajos tervei alapján. Ennek köszönhetően a klasszicizáló ház könnyed neobarokk homlokzatot kapott.

A szomszédos Diana fürdőhöz hasonlóan a Coburg-palotát is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vásárolta meg, hogy lebontsák, majd a felszabaduló helyen és a szomszédos telken felépíthessék új székházukat. A bank palotáját Alpár Ignác tervezte. Az új székház 1909-re készült el és 1945-ig szolgálta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot. Ezután a Belügyminisztérium költözött a falai közé, amely mind a mai napig itt található.

A Nákó-ház

A Nákó-ház építése előtt e helyen két üres telek volt, amelyeket Frühwirth József és Kietreiber Ferenc birtokoltak. Ők elcserélték ezeket Mayerffy Ferenc telkeivel, aki a két telket összevonva, építési engedélyért folyamodott 1812-ben. Az általa megálmodott épületet Pollack Mihály tervezte. Mivel a tervezett épület egy szinttel magasabbra nyúlt a szomszédaitól, ezért a Szépítő Bizottmány nem adta meg az építési engedélyt. 1827-ben így Mayerffy eladta a telket Deron Antal nagykereskedőnek, aki még ugyanebben az évben építési engedélyért folyamodott. Eközben már állt a Duna fürdő épülete és a Llyod-palota is épülőfélben volt, s az ide állítandó épületet is Hild József tervezhette meg. Mivel ez összhangban állt a környező épületekkel, ezért a Szépítő Bizottmány megadta az engedélyt, így 1828-ban itt is megindulhatott az építkezés.

1833-ban Deron Antal eladta a házat Nákó Jánosnak, amely ezután hosszú évtizedekig a Nákó-család tulajdonát képezte. Miután a Magyar Tudományos Akadémia 1827. augusztus 18-án megalakult, épületük nem lévén, az ekkor már Nákó-palota néven ismert épület első emeletén találtak otthonra. Épp ezért a palota csakhamar benépesült.

1869. június elején Pucher József építőmester Nákó János megbízásából harmadik emelet ráépítésére kért engedélyt a Bizottmánytól. A jól értesült Fővárosi Lapok már előtte, április közepén hangot ad az átépítést ellenző véleményének, amelyben félti a tér megszokott képét a tervezett változtatástól: "A Lánchíd tér arányosságát csakugyan megrontják azzal, hogy a Nákó-házra még egy emeletet építenek”.

A városi tanács azonban bízott a kivitelező mögött meghúzódó Ybl Miklósban, ezért 1869. július 1-jei ülésén a kétemeletes épület megfelelő teherbíró képességét feltételezve megadta az építési engedélyt. Az építési hatóság dokumentumai között lévő tervek mellett az Ybl-hagyatékban még két újabb homlokzati változat is fennmaradt erre az épületre: az építész tervváltozatai egyikén klasszicista középületet képzelt el középrészén timpanonnal, a harmadik emeleten pedig kariatidákkal, míg másik elgondolása szerint neoreneszánsz köntösbe burkolta volna a bérházat. Ybl végső megoldásában tiszteletben tartotta elődje munkáját; megemelte a koronázó-párkányt és a meglévő két emelethez hasonló kialakítással egy újabb szintet illesztett.

A kivitelre került változatot Weinwurm Antal felvétele őrizte meg számunkra, amely nem felel meg egy az egyben egyik variánsnak sem. Nemcsak a homlokzat képe változott az átalakítás során, hanem az igényeknek megfelelően belül is korszerűsítették a bérházat. Bár ekkor még Nákó János tulajdonában volt az épület, annak modernizálása már az 1872-ben birtokba került új tulajdonos, az építési engedély kiadásának évében – 1869-ben – alakult Franco-Magyar Bank érdekeit szolgálta.

1872-ben új tulajdonosa lett a palotának: az 1869-ben megalakult Franco-Magyar Bank, amely az 1873-as tőzsdekrachot követően 1876-ban csődbe ment. 1880-ban került a Nákó-ház a Gresham Életbiztosító Társaság kezébe, amely az 1900-as évek legelején lebonttatta az épületet, hogy 1905 és 1907 között felépíttesse új palotáját Quittner Zsigmond tervei alapján.

A Magyar Tudományos Akadémia

A Kirakodó tér északi lezárását többen többféleképpen gondolták el. József nádor ún. mérlegházat és harmincadhivatalt szeretett volna erre a területre, ezzel erősíteni a környéken folyó kereskedelmet. Viszont többen előálltak azzal az ötlettel, hogy az építendő állandó magyar színházat kellene erre a telekre felépíteni. A nádor lemondott a tervéről és támogatásáról biztosította a színházpártiakat. Ugyanakkor a kereskedelmi társulat ragaszkodott a vámhivatalhoz és a mérlegházhoz. Hosszas huzavona után végül úgy oldódott meg a helyzet, hogy nem épült oda semmi.

Mindeközben az 1825–1827. évi pozsonyi országgyűlésen (többek között gróf Széchenyi István anyagi támogatásával) létrejött a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Akadémia. Viszont nem igazán tudtak munkálkodni azokért célokért, amelyeket megfogalmaztak, mivel nem volt saját székházuk. Így „vándorolniuk” kellett.

A legismertebb ideiglenes központjuk a Nákó-palota első emeletén volt. Végül megelégelték a helyzetet az 1850-es évek második felében és pénzgyűjtésbe kezdtek, hogy saját székházat építhessenek fel. Igen hamar igen nagy összeget tudtak összekalapozni. Ezt követően 1860-ban rendeztek egy meghívásos (zártkörű) tervpályázatot, amelyen többek között részt vett Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós is. Végül Friedrich August Stüler berlini építész pályaművének sikerült győzedelmeskednie. A pazar, neoreneszánsz palotát 1862 és 1865 között építették fel és mind a mai napig a tér egyik ékköve.

Ullmann-palota és Vieser-palota

A két épület két telekre épült, bár a képeken olyannak hat, mintha egyetlen épületről lenne szó. Az északi, sarkon lévő telket Feszl János vette meg 1791-ben, hogy ácstelepet nyithasson rajta. Csakhogy ő ideje korán meghalt, az örökösei pedig eladták Ullmann Móric bankárnak, aki Hild József tervei szerint, 1834-ben építette fel rá kétemeletes, klasszicista palotáját. A palota 1847-ig volt az Ullmann család otthona, majd mikor Móric elhunyt, az épületet bérbe adták. 1850-ben végül a palotát kávézó és szálloda céljából átalakították, hogy Európa néven Pest leghíresebb szállodája működjön benne. Nevét a homlokzatán lévő szobrok után kapta: az egyik Zeusz volt, míg a másik Európé. Az Európa Szálló ékének számított a fényűző nagyterem, ahol számtalan bált és gyűlést tartottak, így nem csoda, hogy olyan jelentős vendégekkel büszkélkedhettek, mint a walesi herceg, a későbbi VII. Edward brit uralkodó.

A mellette lévő telket Vieser Ferenc vette meg egy árverésen 1822-ben. 1837-ben folyamodott építési engedélyért, amit csak úgy kapott meg, ha a homlokzat az Ullmann-palotához idomul. A terveket Hild József testvére, Hild Károly készítette, ám mivel ő váratlanul elhunyt, József fejezte be a munkát. Ennek köszönhetően a Vieser-palota és az Ullmann-palota úgy néz ki, mintha egyetlen épület volna.

1887-ben a két palotát megvásárolta az Államkincstár, hogy kiebb átalakítás után a Magyar Királyi Rendőrség Budapesti Főkapitánysága költözzön beléjük 1903-ban. A Kincstár 1914-ben megvette a szomszédos két épületet is a Vigyázó Ferenc és a Zrínyi utcákban, majd azok kisebb átalakítása és felújítása után szintén a Főkapitányság tömbjéhez csatolták.

Széchenyi István szobra

A tér nevét adó politikus szobrát Engel József és Weber Antal tervei alapján állították fel az Akadémia előtt, 1880. május 23-án.

7 méter magas, vörösmárvány talapzaton áll Széchenyinek hatalmas alakja, magyar díszruhában, mentével a vállán. Balját kardján nyugtatja, jobb kezében papirtekercset tart. A talapzat négy szögletén ülő mythologiai alakok: Neptunus, Vulcanus, Ceres és Minerva, Széchenyi munkálkodásának irányait, a hajózást, ipart, földmivelést és a művészeteket jelképezik. A szobor 120.000 forintba került

Deák Ferenc szobra
Már 1876-os halálakor döntöttek egy róla mintázott szobor felállításáról, ami 1887-ben meg is történt. A kiírt pályázatra 16 pályamű érkezett be, amelyből hármat választottak ki, az elsőként díjazott Huszár Adolf terve volt. 1885-ben azonban Huszár Adolf meghalt. A szobor befejezésére Stóbl Alajos felügyelete alatt Keszler Adolfot és Mayer Edét kérték fel. A talapzat Schickedanz Albert terve.

A talpazat sötétszürke cseh szienit 900 cm magas 550 cm széles, közel 100 mázsás kockákból épült. A négy sarkon dór oszlop van tiroli porfirból. A feliratok számára zöldes szerpentin van behelyezve. Az ülő Deák Ferenc főalakja 470 cm bronz, a 4 mellékalak méretei 315, 340, 356 cm. Elöl Justitia álló alakja, jobbról a Nevelés és a Nemzeti Haladás, balról a Kiegyezés csoportja, hátul a Honszeretet álló alakja látható. A szobrok öntése a Schlick-féle öntődében történt.

Történelmi események a téren

Az 1838. márciusi árvízkor a fedél nélkül maradtakat a magasabban épült házakba, palotákba, középületekbe, laktanyákba és templomokba vitték. Tele volt árvízsújtott hajléktalannal az Újépület, a Károly kaszárnya. József nádor a királyi Várban 66 szobát nyittatott meg a fedél nélkül maradtak számára, s naponta tizenötezer kenyeret süttetett az éhezőknek. A tér házai ugyan nem sérültek meg, viszont teljesen víz alá került a környék.

A köz- és magánépületek három évtizeden át szépen gyarapodó sorát megakasztotta, majd hihetetlen építészeti konjunktúrát idézett elő az árvíz pusztítása. A bizottságnak is újra kellett gondolni feladatát és magába szállva levonni a következtetéseket. A jelentős közcélú épületek; Vigadó és Német Színház emelését követően a figyelem a partszabályozás felé fordult. A tragédia 1839-ben, mint kagylóban a szennyeződés a gyöngyöt, megszülte a város építési szabályzatát. Az általános irányelvek a Bel- és a Lipótvárosra vonatkoztak. A külvárosokat – Teréz-, Ferenc- és Józsefváros – két részre osztották. A határvonal a Váci töltéstől21 a Nagymező utcán át az egykori Kismező utcával érte el a mai Rákóczi utat, majd a jelenlegi Nagykörút ívével a Dunába torkollott. Az ettől beljebb fekvő területre az általános előírásokat alkalmazták, míg a külsőre lazább rendelkezéseket érvényesítettek.

Az új épületek esetében előírták a földszint boltozását, a padozatnak az árvíz- és a járdaszint fölé helyezését. A regula meghatározta, hogy a főfal vastagsága felső szintektől lefelé fokozatosan növekedjen. A továbbiakban építőanyagként kizárólag jó követ, vagy kellően kiégetett téglát és jó habarcsot használhattak. Sem a föld szintje alatt, sem a padláson nem engedélyezték lakások kialakítását.

Az 1848-49-es szabadságharc során Heinrich Hentzi osztrák vezérörnagy a Várból lövette Pestet (terrorbombázást tartott a lakosság megfélemlítésére), minek során több találat is érte a teret. Ennek során sérült meg a Lloyd-palota és a Coburg-palota is.

1867-ben a tér közepén emelt Koronázási-dombon tartották Ferenc József magyar királlyá történő koronázását.

A Koronázási-domb körüli téren a megyék, városok és kerületek bandériumai voltak felállítva. A főméltóságok, a zászlós urak, a tartományok lobogóit magasan hordozó lovagok, valamint a papság színes csoportjai mind lóhátról tekintettek a Koronázási-domb felé. A Duna felé és a tér körül ezután mindenhol a nép tömege lepett el minden talpalatnyi földet.

Az alkalomra pompás díszbe borították a Lloyd-palotát, amelynek erkélyéről tekintett le a királyné kíséretével együtt. Midőn a kardcsapások megtörténtek, a király ismét a nép közé lovagolt, majd egy keskeny folyosó nyitásával, elindult bandériumai élén a Lánchíd felé. A tömeg éljenzése közepette előre-hátra, körbe-körbe nyargalt a kétfelé nyíló embersor között. A bandériumok után következtek az ország főméltóságai, majd a főpapság s végül a király. Ezennel az országos ünnepek befejeződtek.

A Ferenc József téren, Vilmos császár tiszteletére emelt, koszorút nyújtó Hungária szobor 1897. szeptember 20-án (kép: Fortepan)

1945-ben, Budapest ostromakor olyannyira megsérült a tér, hogy számos épületet le kellett bontani. Az Ullmann-palotát és a Vieser-palotát le kellett bontani, ahonnan a Rendőrség átköltözött a Deák Ferenc térre. A helyén épült fel 1972 és 1980 között az úgynevezett Spenótház Hofer Miklós tervei alapján. Falai közt működött az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Anyag- és Árhivatal. A Spenótházat 2003-ban részben elbontották, majd 2006-ban új homlokzattal egy új irodaházat építettel helyébe.

A Lloyd-palota sem járt szerencsésebben: a háborúban jelentős sérüléseket szenvedett, s bár még megmenthető lehetett volna, a kommunista városvezetés inkább lebontatta, minthogy egy torzó magasodjon a tér fölé. A háború utáni újjáépítési lendületet hamar lelassította a pénzhiány, így sok helyen maradtak üresen a telkek.

A Hotel Atrium Hyatt

A Lloyd-palota helyére végül 1979 és 1982 között építették fel a Hotel Atrium Hyatt-ot. A 365 szobás, eredetileg 711 ágyas ötcsillagos szállodát Zalaváry Lajos (KÖZTI) tervezte, a megbízók a MALÉV és a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat voltak. Ennek megfelelően kerültek ide a MALÉV irodái. A szállodát 1982 június 19-én nyitották meg. Az épület érdekessége, hogy még készen se voltak a végleges tervek, amikor már elkezdték építeni, tehát úgy kellett előrelátóan megtervezni az alsó szintek tartószerkezeteit, hogy még nem voltak végleges, elfogadott kiviteli tervek a felsőbb szintekre. A szálloda az osztrák hitelprogram keretében épült fel, így osztrák cég, az Universale-Porr AG volt a generálkivitelező.

A szálloda 2019-ben került annak az Indotek csoportonak a tulajdonába, amelyik a Gellért Szállót is megvásárolta és nemrégiben hatalmas sajtótornádót kavart azzal, hogy bejelentkezett a Ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér megvételére is.

Az erajtolt Budapest Szíve Program szerint a Széchenyi István teret az alábbiak szerint újítanák fel: reprezentatív teret hoznának létre a Lánchíd és a Gresham palota között, amellyel a turisták akadálymentesen, kerülők nélkül sétálhatnának a Bazilikától a Budai várig. Emellett a Duna-korzót továbbvezetnék az Országház irányába, valamint az Akadémia előtere méltó teret kaphatna.

A tervnek a gyalogoskapcsolatok javításán túl célja, hogy egy forgalmilag működőképes sávkialakítás mellett az autók által elfoglalt terület csökkenjen, így a Buda felé tartó forgalom is a tér déli oldalán és nem az Akadémia előtt hajtana fel a hídra. A rakparti felhajtás lehetősége egy kis-körforgalom létesítésével válik biztosítottá, a körforgalom által az összes jelenlegi kapcsolat megmarad a téren a rakparti lehajtás kivételével, mely északi irányban az Országháznál, déli irányban a Március 15. téren biztosított. Az Akadémia utcában a József Attila utca és a Mérleg utca között kétirányú kerékpárutat, a Mérleg utca és a Vigyázó Ferenc utca között önálló kerékpársávot, míg a Vigyázó Ferenc utca és az Arany János utca között nyitott kerékpársávot építenének.

Az európai uniós támogatással megvalósítani tervezett projekt finanszírozása a 2007-2013-as időszakban nagymértékben bizonytalan volt, majd a kormányváltást követően a projekt elhalt.

Folytatjuk!

Széchenyi István tér

V. kerület, Belváros

Története

Képek

Térkép

Megközelítése

Névadója

Ajánlott cikkek