Széll Kálmán tér

II. kerület, Országút

A Széll Kálmán tér Budapest és a budai oldal egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja. A szűkebb értelemben vett tér maga a II. kerületben, azon belül is az Országút nevű városrészben található, míg a vele logikailag összefüggő (de nem mindenhol Széll Kálmán térnek hívott) terület Budapest I., II. és XII. kerületének határán fekszik. A tér 2015. január 12. és 2016. május 10. között teljesen megújult, közlekedési rendszere, építészeti arculata letisztultabb, rendezettebb képet kapott.

A tér 1929 előtt névtelen közterület volt, Gödör néven emlegették, amit az itt lévő agyagbányáról kapott. 1929-ben nevezték el Széll Kálmán térnek az egykori magyar miniszterelnökről. 1951-ben a szovjetbarát városvezetés a tér nevét Moszkva térre változtatta. A rendszerváltás után felmerült a tér átnevezése Antall József térre, de ez a lépés nem történt meg, végül 2011. május 12-től a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a teret ismét Széll Kálmán térnek hívják.

A Széll Kálmán tér Budapest észak-budai városrészeinek (Rózsadomb, Pasarét, Pesthidegkút, Zugliget, Hűvösvölgy), továbbá néhány környező település (Nagykovácsi, Budakeszi) és a kedvelt budai kirándulóhelyek felé közlekedő villamos- és autóbuszjáratok átszállóhelye illetve végállomása. Itt van a 2-es metróvonal egyik legforgalmasabb állomása, melyet 1972-ben adtak át a forgalomnak és 2006 nyarán részlegesen felújítottak. A téren van a 4-es, a 6-os, a 18-as és az 59A villamosok végállomása, de a téren áthalad az 59-es és a 61-es villamos is. A villamospályák mai elrendezése 1959-ben alakult ki.

Napjainkban a tér a város egyik legzsúfoltabb tere. A közutakon folyamatos az autóforgalom, a légszennyezés mértéke a kritikus időszakokban a megengedett határok körül mozog. Mára a téren alig maradt hely park vagy pihenőhely számára.

Városképi szempontból az egyetlen meghatározó létesítmény a Magyar Posta Vezérigazgatóságának korábbi - a tér fölé magasodó - épülete, amely 1923 és 1925 között épült Sándy Gyula tervei alapján.

Története

A középkorban az egykori Logod nevű település kapuja nyílt erre a területre, melynek határában domborult az ún. Tusman-domb. Helyének meghatározása bizonytalan. A Marsigli-féle török feliratos térképen találkozunk hasonló elnevezéssel: a Várhegy északi nyúlványát, amely az Ördög-árok patakvölgyét választja el ma a Vízivárostól, s amely dombot az újkori téglabányák félig elhordták a 8-as számmal jelölték, neve latin betűkkel kiírva, olaszosan Tasmaina.

Nyék és Nándor falvak, valamint a krisztinavárosi zsidó temető közötti szakaszra eső kisebb domb jól illeszkedik a határjárás sorába, ellenkező esetben már a Kis-Sváb-hegyen kellene keresnünk a Tusman-dombot, amely aligha nevezhető monticulusnak.

Az 1290-es leírás szerint a Tusman-domb és a zsidó temető, valamint Buda város fala közötti terület a felhévízi dézsmakerülethez tartozott, amely azonosítható a később Logodnak mondott falu területével. Logodról az irat nem emlékezett meg, feltehetően nem is létezett ekkor. Figyelembe kell vennünk, hogy a felhévízi keresztesek pápai exemptiot élveztek és tizedkerületük egybe esett birtokuk határaival. Logod viszont a későbbi időben a budai plébánoshoz tartozott. Ebből következően a falut a keresztesektől megszerzett területen hozták létre általunk ismeretlen időpontban a XIV. század folyamán. Ezek szerint az alapítás idején tehát Buda városának területe a nyugati oldalon hosszú szakaszon a hegyen épült erődítmény falánál véget ért, a falon túl már felhévízi szőlők feküdtek.

A törökök 1686-os kiűzése után megkezdődött a környék újjáépítése, amelyhez az építőanyagot a terület agyagos talajából szerezték: a Tusman-domb (más források szerint Csízhalom-domb) épp ezért kitűnő helyet nyújtott a különféle téglavető vállalkozások beindulásához: olyan nevek bukkannak fel a téglavetők sorában, mint Kneissel Márton, Renner Ferenc, Renner Simon, Körber János vagy Christen Antal. Kneissel Márton ácsmester 1697-ben alapította téglaégető üzemét. Halála után a hátrahagyott özvegy hozzáment feleségül Körber Jánoshoz, így a Knessel-üzemet összeépítették a Körber-féle téglaégetővel. Ezeket végül Christen Antal szerezte meg (ő szállította a téglákat a Lánchíd építéséhez), akitől a vállalkozás előbb Hofman Ferenchez, majd 1876-ban Drasche Henrik tulajdonába került (1868-ban a Drasche-gyárak és bányák egyesüléséből létrejött a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, ami 1950-ig működött).

Ahogy telt az idő, a dombot lassacskán feldolgozták téglává, a helyén pedig egy hatalmas gödör alakult ki, amely napjainkra a tér jellegzetes mélyedését adja. Az 1800-as évek második felére már oly mély lett a gödör, hogy a bánya 1885-ös felhagyása után tavacska keletkezett benne a felgyüllemlett esővíz által. E tavacska végül a téli fagyok segítségével korcsolyapályává alakult, amely idevonzotta a téli sportot kedvelő lakosságot.

Az 1880-as évekre a környék úthálózata már hasonlóképpen festett mint napjainkban, hiszen ekkorra már kialakították a Margit körutat és a Krisztina körutat. A két útvonal találkozásánál álló Christen-féle téglagyárat bezárták, majd a Tanács 1898-ra feltöltötte a bányagödröt is. Az így kapott sík területet azonban nem építették be, hanem a lakosság számára engedték át, akik egyfajta sportcentrumot létesítettek rajta.

Elsőként a Budapesti-Budai Torna Egylet (BBTE) vette bérbe a Fővárostól: ők tenisz-, korcsolya- és atlétikai pályát alakítottak ki a téren, majd klubházat (korcsolyázó csarnokot) is építettek.

Az atlétikai versenyeken kívül már a közösségi közlekedés is kapott némi szerepet: erre vezetett az 1869-ben átadott zugligeti lóvasút pályája, amit 1896-ban villamosítottak a megnövekedett igényeknek megfelelően. Hamarosan már nem csupán Zugligetbe, de a Hűvösvölgybe, a Tabánba és a Nyugati pályaudvarhoz is el lehetett jutni innen villamossal.

(A villamosvágányok nem mindig ugyanott voltak, mint napjainkban: a Déli pályaudvar felé a Krisztina körúton - a Postapalotát és a mellette álló lakóházat megkerülve - kanyarodtak ki a villamosok, hiszen a ma használt alagút akkor még nem létezett. A helyén lévő árokban voltak ugyan sínek, de azt az Óbuda vasútállomást a Délivel összekötő jobb parti körvasút mozdonyai és tehervagonjai használták. A Nyugati irányába haladó villamosok is másfelé közlekedtek, mint jelenleg: a favázas szerelvények a Bem tér felé haladva érték el a Margit hidat)

A Herkules című sportújság így ír 1893. januári 15-én a sportpályán tapasztaltakról: "Ma reggel az idő bár enyhének ígérkezett, de semmi esetre oly melegnek, hogy a versenyt lehetetlenné tegye és igy nagy érdeklődéssel néztünk a délutáni viadal elé. Alig múlt 2 óra, már is oly tömegesen jöttek a verseny iránt érdeklődők, hogy örömmel konstatáltuk, hogy kezd nálunk is tért szerezni e sport. Kivált szép hölgy közönség igen szép számmal jelent meg és 3 óra felé az otthonos budai jégpálya alig volt képes befogadni az érkezőket”.

1895-ben az addig használt jégpályát nagy sétatérré akarták átalakítani, ami igencsak lehangolta a jégsport budai híveit. Kollár Lajos, a BBTE elnöke röpiratot adott ki, amelyben síkra szállt amellett, hogy a Christen-féle telken az ideiglenes állapot megszüntetésével mihamarabb végleges állapot legyen, és hogy a hely továbbra is a budai közönség rendelkezésére álljon korcsolyázás és labdázás céljára.

Dr. Országh Sándor, a Budai Korcsolyázó Egylet elnöke sürgősen összehívta a választmányt a további teendők megvitatására. Alkér Jenő a fővárosi tanács megbízásából mindjárt az ülés elején leszögezte, hogy a tanács a pénzügyi bizottsági határozat ellenére hajlandó átengedni a Christen-féle telket a Budai Korcsolyázó Egyletnek, de csakis több évre. Az egyesület eldöntötte, hogy ha sikerül újra megkapnia a területet, akkor a következő évtől, 1896-tól fényes és minden kényelemmel felszerelt jégpálya várhatja majd a sportolni vágyókat.

"Az I. kerületi polgári kör jégpályára kéri a telket, még pedig harminc évre. Ez ellen a Krisztina-körút és környékének háztulajdonosai kérvényt nyújtottak be, azt kérve, hogy a telket sétánnyá változtassák át. A tanács azt javasolja, hogy a telket engedjék át az I. ker. polgári körnek jégpálya céljára. […] Országh ezután az ügy érdemére tért át és azt indítványozta, hogy a Christen-féle telek parkírozására nézve mielőbb tegyenek javaslatot, és a mennyiben ott hely lesz korcsolyapályára, azt ne az I. kerületi polgári körnek engedjék át, hanem az újonnan alakult és már több ezer forinttal rendelkező budai korcsolyázó egyletnek" - írja a Pesti Hírlap, 1895. december 12-én.

Végül a fővárosi közgyűlés 1895-ben elrendelte a nagy kiterjedésű, mély telep betömését. Ez még abban az évben meg is történt. A feltöltött területet a Budai Korcsolyázó Egylet kapta meg tizenöt évre, hogy komoly sport- és jégpályát alakítson ki belőle. A pálya központjául 1897-ben felállították a BBTE első klubházát, amely korábban a millenniumi kiállításon vendéglőként, favázas sörkóstoló-pavilonként működött.

"Most már díszes és igen kényelmes csarnok emelkedik ott, Neuschloss Ödön és Marczel vállalkozók műve, mely az ezredévi kiállításon a sörgyárosok pavilonja volt s onnan került aztán kellő átalakítás után, mostani helyére. Nagy melegedő és társalgó helyiségen kívül van benne ruhatár, orvosi, választmányi és irodai szobák: továbbá büffet s külön férfi és női Jackson Haines korcsolya-felkötő helyiségek. Azon kívül van még korcsolya- és szertár, gondnoki lakás, kamrák stb., az emeleten pedig alkalmas térség s melegedő szobák a katonai zenekar részére. Az egész csarnok előtt elterülő 320 négyszögöl pódiumon kívül külön korcsolyakötő terasz is áll a közönség rendelkezésére. A budai korcsolya-pálya nagyszámú közönsége soraiban gyakran ott látjuk Széll Kálmán miniszterelnököt is, ki öt éves unokáját kiséri ki a jégre, nemkülönben Lobkovitz Rudolf hercegné is mindennapos vendége a kies fekvésű jégpályának” - írja a Vasárnapi Ujság 1901. február 10-én.

A gyönyörűen kiépített pálya csakhamar a városligeti jégpálya konkurenciájává vált, hiszen a szélvédett terület miatt sokkal jobb volt a jege, mint a pesti vetélytársáé.

A favázas pavilon azonban az évek folyamán nemcsak megrokkant, de már nem is volt képes kielégíteni a fokozott igényeket. Ennek következtében az egyesület - miután a székesfővárossal kötött használati szerződését 1911-ben további negyven évre meghosszabbította - a pálya jelentős megnagyobbítását, annak egy modern sporttelep igényeinek megfelelő felszerelését és állandó jellegű csarnok építését határozta el.

A tér látványa 1911 körül - jobb szélen a csarnok, bal szélen a Szent János Kórház, amely előtt piac működött
(kép: Hungaricana / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

Piac a Széna téren (a kép valószínűleg a Szent János Kórházból készült)

1912-ben a Krisztina körúti és a Margit körúti vonalak közé összekötőszakasz épült. Ekkoriban csupán a tér nyugati csücskén voltak sínek, a többi részt tenisz- és korcsolyapálya töltötte ki

A Széna tér 1918 körül, korabeli képeslapon (a kép valószínűleg régebbi, mint a dátumot jelölő felirat)
(jobb szélen a Szent János Kórház épülete; a sorház helyén később börtön, majd a rendszerváltás után a Mammut üzletközpont épült fel)

1913. decemberében készült el a Sándy Gyula által tervezett második csarnok, amellyel szemben 15.000 m2 felületű jégpálya terült el. Az egyesület a Drasche-féle téglagyár telkén létesített öntözött jegű pályát ezen évben is üzembe helyezte. A nagyközönség igényeit szem előtt tartva, az egyesület választmánya elhatározta, hogy helyenkint nem 3, hanem 4 zenenap lesz és a korcsolyapályát az eddigi szokástól eltérően nem este 8, hanem este fél 9 óráig használhatja a közönség.

Ezek után még jobban megnőtt a budaiak korcsolyázás iránti vágya. 1925. október 30-án így írt a Budai Napló: "Talán sehol a világon oly kedves, harmonikusan a zajos fővárosi életbe illeszkedő sporttelep nincsen, mint itt Budán a – gödör, közismert nevén a budai jégpálya. Nagy költséggel, sok munkával a legideálisabb versenypályát létesítette ott a B.B.T.E. Nyugodtan mondhatjuk, hogy alig akad párja a világon”.

A hegyvidéki polgárok között is népszerű sportközpont telente Buda egyik legkedveltebb sportolási helyévé vált. A tér, amin maga Széll Kálmán is többször korcsolyázott, 1929-ben kapta meg hivatalosan a Széll Kálmán tér nevet.

A tér villamosvonalainak alakulása: háttérben 1910 előtt, balra 1915 körül, jobbra 1918 után

1924-1926 között a Krisztina körút 6. szám alatt épült fel Sándy Gyula tervei szerint eklektikus–szecessziós stílusban az ún. Postapalota, amely mindmáig meghatározza a tér látványát. A palota a Magyar Királyi Posta igazgatósági épületeként szolgált.

A tér nyugati csücske és fordulója 1929-ben (jobbra van a Szilágyi Erzsébet fasor (akkor Olasz fasor), a hátunk mögött pedig a Széll Kálmán tér)

Az átépítés alatt álló tér 1937-ben, korabeli térkép részleteként
(a térképen jól kivehetőek a villamosok nyomvonalainak kuszasága, valamint a sportpálya és a csarnoképület)

A sportpálya végét az jelentette, amikor 1938-ban elkezdett kiépülni a villamos-végállomás, amellyel a tér amolyan forgalmi csomóponttá alakult. A BBTE-nek ezzel el kellett költöznie Óbudára. A környéken a Városmajorban volt még korcsolyapálya, ám nem olyan jól kiépített, mint ez.

1938-ban a tér közepén, miután eltakarították a csarnokot és a sportpályát a hurok kiépítése miatt (a fák mögött jobbra folytatódik a Margit körút)

Az 1940-es évek első éveiben fektették le azt a pályát a Vérmező utcában, amelynek nyomvonalát ma is használjuk. Ekkor épült meg a felüljáró vasbeton-felüljárója is.

A háború alatt a villamosközlekedésbe minden létező kocsit bevontak, így a téren megfordultak a 30-as években beszerzett benzinmotoros kocsik ("a sinautók"), amelyek pótkocsivá alakítva közlekedtek. Ezek a kocsik később Szombathelyre kerültek, az ottani 1000 mm nyomtávú villamosra.

A II. világháborúban a tér súlyosan megsérült, amikor Budapest ostromakor a szovjet csapatok a Vár felé közeledtek. 1945. február 10. körül a Budapestet védő, szovjet csapatok által körülzárt német és magyar védősereg egészen szűk területre szorult vissza: az ellenőrzésük alatt állt egyrészt a Víziváros és a Vár, a legsúlyosabb harcok pedig a Hegyalja út, Mészáros utca, Déli pályaudvar, Krisztina körút és a Széll Kálmán tér térségében folytak, ahonnan a frontvonal a Margit körút vonalában a Margit hídig folytatódott. Az utolsó napokban a kialakult káoszban a fő védelmi vonal már nem is volt azonosítható. A Széll Kálmán téren például a Postapalota földszintjén szovjetek voltak, míg az emeleten még a védősereg folytatott elkeseredett harcot.

A főparancsnok, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS obergruppenführer 17:50-kor rádión jelentette, hogy kifogytak az élelemből, utolsó töltényüket töltötték csőre és a sötétség beálltával megkísérlik a kitörést. Majd választ sem várva megsemmisítették a kommunikációs berendezéseket.

1945. február 11-én, este 8 órakor kezdődött a német–magyar csapatok kitörése a Budapestet körülzáró szovjet gyűrűből. Az első hullám megindulása után az egész hadmozdulat teljes anarchiába fordult. A kitörő csoportokat erőteljes szovjet össztűz fogadta a nehéztüzérségtől kezdve a gránátokon át a géppuskákig, a Széll Kálmán tér szinte nappali fényben úszott a fényjelző lövedékektől és robbanásoktól. Az első hullámoknak még megállni sem volt lehetőségük, az utánuk érkezők idő előtt megindultak, és átnyomták őket a szovjet zárótűzön.

Az eredmény katasztrofális volt: 43 ezer emberből 700 ért célba és körülbelül ennyinek sikerült megbújnia a városban. A többiek, 19250 ember vagy az első órák mészárszékén, vagy az azt követő hajtóvadászatban halt hősi halált. Sajnálatos módon a mai napig nincs nyilvános köztéri emlékművük a városban.

A tér látványa 1945 február közepén az Olasz fasorrol nézve (az ostrom utáni állapot még annyira friss, hogy a ló tetemét se szállították még el a sinek mellől)

A harcok elmúltával egy ideig csak a Dorog felől érkező szénszállító tehervonatok haladtak át a téren, majd miután helyrehozták a vágányhálózatot, 1945 nyarától indult el újra a villamosközlekedés. A teherforgalom sokáig megmaradt, de 1947-től már nem a környéken lakók nyugalmát zavaró hangos gőzmozdonyok, hanem a BSZKRT villanymozdonyai húzták a vagonokat. A tér fölé magasodó Postapalota Budapest ostroma során teljesen kiégett, de szerkezete nem esett szét, ezért 1947-ben helyreállították a háborús károkat.

A Fogház épülete 1947-ben
(1895-ben kezdte meg működését Budapesten a Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház, amelynek 1919-ben adták kezelésébe a Margit körúti Országúti (szekerész) laktanyát. Többek között itt végezték ki 1919-ben a Tanácsköztársaság Vörös Őrségének büntető és megfélemlítő különítményét, a Lenin-fiúknak is nevezett halálbrigád tagjait)

A Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. államosítására 1946-ban került sor. Ekkor leválasztották (többek között) a villamos részleget, amely Ganz Villamossági Gyár néven önálló lett. 1953 áprilisában az „üzem dolgozóinak kívánságára” Klement Gottwald Villamossági Gyár. 1964-ben felvette a Ganz Villamossági Művek nevet. Kevesen tudják, de a Margit körúton működő Ganz-gyár működésének végéig tehervagonok is jártak a téren: a mai Millenáris Park területén működő Ganz Villamossági Művek egészen 1996-ig komoly tehervonati forgalomat bonyolított le. A transzformátor-szállítmányok, illetve teher- és tartálykocsik a Déli pályaudvartól / Déli pályaudvarra a villamosvágányon tették meg az utat.

A budapesti metróhálózat építését az 1950. szeptember 17-i minisztertanácsi határozattal rendelték el - a tervek szerint a metró a Népstadion (a mai Puskás Ferenc Stadion) és a Déli pályaudvar állomás között közlekedett volna. 1954–55-re kellett volna elkészülnie a teljes vonalnak, de az 1950-ben nagy erőkkel megindított építkezést 3 és féléves munka után más nagy beruházásokkal együtt le kellett állítani. 1954 februárjától egészen 1962-ig a metró építése szünetelt, s csak az állagmegőrző munkákat végezték el. Az 1963. november 14-én hozott kormányhatározat rendelte el a továbbépítést, a határidőket 1970. december 31-ben, a teljes vonalra 1973. december 31-ben jelölve ki.

1951-ben a szovjetbarát városvezetés a tér nevét Moszkva térre változtatta. Az ötvenes években igyekeztek a romokat eltakarítani, amely során a nagyfokú sérülést szenvedett épületeket is lebontották. Az évtized végére eltűnt a régi Szent János kórház és megszületett a Széna téri távolsági buszvégállomás. Ugyanebben az évben két éjszakai villamosjárat is elindult (6É, 61É), a 6-os villamos pedig már a Petőfi híd budai hídfőjéig közlekedett (a Móricz Zsigmond körtérig 1959-ben vezették el). 1964-től, az új Erzsébet híd átadásától Zuglót is közvetlen villamosjárat kötötte össze a Moszkva térrel.

Az 1956-os szabadságharc idején a Moszkva tér és a Széna tér a második legjelentősebb fegyveres ellenálló központ volt a Corvin köz után. Az ellenállás kezdetben a Margit híd budai hídfőjére koncentrálódott, ahol október 24-én és 25-én hídőrséget szerveztek. Részben ez a csoport hozta létre 26-án és 27-én a Széna téri ellenállást, vér nélkül elfoglalva a metróépítkezés munkásszállóját, a korábbi Margit körúti fogházat és a környező épületeket. A forradalom elfojtása után sok Széna téri szabadságharcos elhagyta Magyarországot, az itthon maradottak közül pedig tizennégyet a megtorlás idején kivégeztek (egyedül Fónay Jenő kapott kegyelmet), sokakat börtönbe zártak.

A 2-es metróvonal budai szakaszának megnyitásakor, 1972-ben a tér forgalmát teljesen átszervezték. A régi kis épület, a "gomba” helyére ekkor emelik a metróbejárat legyező alakú betoncsarnokát, amely a tér arculatát jelenleg is meghatározza.

Ekkoriban már javában zajlott a hidegháború: kommunista tábor elszántan készült az elkerülhetetlennek vélt összecsapásra a "hanyatló nyugattal” szemben, tehát a metróállomások tervezésekor is elsődleges szempontként szerepelt azok hadrafoghatósága: az állomásokat elsősorban potenciális óvóhelynek építették. Ezért a Moszkva téri metróállomás eredetileg tervezett kijárati épülete gyakorlatilag egy bunkerre hasonlított. Az állomást a két méter széles betonfalak tetején lévő 2,5 méter vastag vasbeton kupola védte volna, amely – a tervezők szándéka szerint – ellenállt volna egy 500 kg-os betonromboló bombának is. A metróépítés felfüggesztése ezt a tervet szerencsére felülírta, így a betontető egy szerényebb változata valósult csak meg.

A betonozási munkák nagy pontosságot igényeltek, hogy az élek valóban összetartsanak, ezenkívül igen nagy méretű és teherbírású állványzatot kellett összeszerelni. A héjazatot alumíniummal burkolt acéloszlopok tartották, köztük termoplán (hőszigetelt) üveg burkolta az építmény oldalát. Belül pénztárak és üzemi helyiségek kaptak helyet. Szintén betonból készült egy oldalszárny is, ahol presszó üzemelt.

Az épület kijáratát úgy helyezték el, hogy az a Postapalota és a budai hegyek irányába nézzen. Feltételezhetően azért történt így, mert eredetileg az ellenkező irányban, a Széna téren is terveztek egy kijáratot, amely azonban sosem készült el. A gyalogosforgalom biztonságos, a villamosvágányokat nem keresztező elvezetését sajnos nem tudták megoldani. Ezek miatt a tér áttervezése már a metró megépítése utáni években felmerült, sőt évtizedekig napirenden volt. A fővárosiakat eléggé megosztó legyező elbontása is több alkalommal felvetődött.

A Moszkva tér állapota a kommunizmus hosszú évtizedei alatt fokozatosan romlott. A 80-as években megjelentek a hajléktalanok és a tolvajok, de kialakult a téren egyfajta emberpiac is, ahol keletről idevándorolt vendégmunkásokat lehetett találni a budai hegyekben zajló magánerős építkezésekhez.

A tér nevét 2011-ben ismét Széll Kálmán térre változtatták.

2012-ban a BKK elhatározta a tér felújítását, ezért a lepusztult állapotú tér felújítására pályázatot hirdetett. Az egyhangúlag, 28 támogató szavazattal elfogadott határozat szerint a beruházás költségvetése 4,8 milliárd forint, ebből egyebek mellett a tér mentén lévő közutak és közlekedési csomópontok újulnak meg a közösségi közlekedés előnyben részesítésével, szélesítik a gyalogos felületeket, kerékpárutat, B+R-parkolót építenek, növelik a zöldfelületek nagyságát, fejlesztik a közműveket.

Felújítása 2015-ben kezdődött meg, s 2016 júniusában fejeződött be. 403 nap munka eredményeként Budán létrejött egy egységes arculatú, kortárs építészeti megoldásokat alkalmazó, akadálymentes, könnyű átszállási lehetőségeket biztosító közlekedési csomópont, ahol sokkal egyszerűbb tájékozódni, jobb körülmények között lehet jegyet, bérletet vásárolni.

A leromlott állapotú, évtizedek óta elhanyagolt terület újjáépítésével elbontottak 100 tonna acélszerkezetet, 3000 m3 szegélykövet, valamint 2900 m2 járdát és aszfaltfelületet. Utóbbiak egy részét speciális gépekkel összezúzták és később újra felhasználták. Felszedték a régi síneket, talpfákat, eltávolították a régi oszlopokat, lebontották a metró kijárati épületéhez toldott presszóépületet, valamint a téren álló árusítóbódékat. A tér közepén álló Sellő kutat restaurálták.

Felújították a metró kijárati épületét, felhúztak két újabb, hasonló stílusú és formájú épületet, melyekben a BKK Ügyfélközpont, több üzlethelyiség, valamint nyilvános illemhely kapott helyet.

Átépítették a támfalakat, a Várfok utcára vezető oldalon a partfal megerősítése után új lépcsőt, mozgólépcsőt és felvonót építettek. A felújított megállókban a peron magassága egységesen 26 centiméter lett, ez teszi lehetővé az alacsonypadlós járművekbe az akadálymentes beszállást. A villamosmegállókban modern vonalvezetésű látszóbeton szerkezetű utasvárókat építettek. A járművek indulási időpontjait FUTÁR kijelzők mutatják. Az akadálymentes közlekedés elősegítése érdekében a gyalogosútvonalakon süllyesztett járdaszegélyeket alakítottak ki.

A felújított Sellő szobrot másik helyen, a tér Krisztina körúti végén állították fel. A terület közepén is elhelyeztek egy szökőkutat. Ez esténként fényjátékkal egészül ki, mely a gyalogosokat segítő világító LED-sávokkal együtt varázslatos hangulatot kölcsönöz a térnek. Új órát építettek a régi helyére, a metrókijárat elé, így megmaradt a budapestiek kedvelt találkozási pontja is. A gyalogosok számára kedvező változás, hogy a Csaba utca tér felőli szakaszát sétálóutcává alakították, a Széll Kálmán északi oldalán kiszélesítették a járdát. Átépültek a járdák, a gyalogos-átkelőhelyek, új lámpa- és felsővezeték-tartó oszlopokat helyeztek el. MOL Bubi gyűjtőállomást telepítettek, és új kerékpárutat is kialakítottak. Mivel megszűnt a tér Szilágyi Erzsébet fasori végénél az autóbusz parkoló, ezért az autóval közlekedők új forgalmi rend szerint haladhatnak, az utak aszfaltburkolata is megújult.

Mindezen munkálatok közben lefektettek 2954 méter csővezetéket, 1130 m2 falat építettek, az épületek 8570 m2 szigetelést kaptak. A munkások a Széll Kálmán téren 16 ezer m2 burkolatot raktak le.

A Postapalotát a 2000-es évek elejéig, eredeti céljának megfelelően a Magyar Posta használta. Azután évekig üresen állt, amikor 2016-ban a Pallas Athéné Alapítványok vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt. vásárolta meg 22,3 millió euróért (azaz közel hétmilliárd forintért) és kezdte el a műemléki felújításokat. Irodaházként tervezték hasznosítani, alsóbb szintjein pedig kereskedelmi egységeket fogadtak volna. Ám az épület 2018 nyarán 14 milliárdért átkerült a Magyar Nemzeti Bank tulajdonába.

A legújabb tervek szerint az MNB pénzügyi szervezetek felügyeletéért és fogyasztóvédelemért felelős alelnöksége költözik át ide, s a tervezett Buda Palota modern irodaház helyett mint a Nemzeti Bank pénz- és banktörténeti múzeuma is itt nyílhat meg 2020-ban. Az interaktív látogatóközpont a gazdasági folyamatok, fogalmak bemutatását és megértését tűzte ki fő céljául. Ezek mellett érmebolt és könyvsarok is lesz az épületben a látogatók számára. A saroktorony tetejére tervezett kilátót alkalmasint megnyitják a nagyközönség előtt.

2020. augusztus közepén elkezdődött a Széll Kálmán teret a Városmajorral szintben összekötő átjáró építése. Már a Széll Kálmán tér felújításakor is tervezték a térről egy lépcsők nélkül a Városmajor felé vezető átjáró építését a Várfok utca alatt a gyalogosok és kerékpárosok számára, ám a tér felújításának 6 évvel ezelőtti programjából forráshiány miatt törötlék a beruházásnak ezt az elemét. A terv 2018-ban újra életre kelt, aminek megvalósítását két évvel később kezdték meg: ennek alapján viszont nem csak szintbeli és akadálymentes átjárást teremtene a Városmajor felé a térről, de új bejáratot nyitna a Buda Palota épületébe, valamint az itt létesítendő Pénz- és Banktörténeti Múzeumba is.

Széll Kálmán tér

II. kerület, Országút

Története

Képek

Térkép

Megközelítése

Névadója

Ajánlott cikkek