AJÁNLÓ
A Pest városán észak-déli irányban végighaladó utca északi részét a török korban (XVI–XVII. század) Bécsi utca mahallénak, déli szakaszát pedig Nagy utca mahallénak nevezték. Északi végében állt a Váci kapu.
Pest városának térképe 1761-ben
A török hódoltság után, 1690-től a mai lefutás teljes
hosszában Lipót utca (Leopoldgasse) lett a neve, majd az 1750-es évektől
északi részét Váci utcának (Waitznergasse) hívták, de a Vörösmarty tér
és a Piarista utca közötti szakaszt néha Fő utcának (Hauptgasse), a
Szabadsajtó út és a Duna utca közötti részt pedig a Rózsa utcának (vagy
térnek, Rosengasse/platz) is nevezték. A Szarka utca és a Vámház körút
közötti déli szakasz a XIX. században Tyúk utca (Hühnergasse) néven volt
ismert.
Mai nevét 1899-ben kapta, amikor az említett közterületeket egy utcává
vonták össze.
Története
A Váci utca elődje egy szűk, de viszonylag egyenes
kis utcácska volt észak-déli irányban, amely gyakorlatilag keresztül
szelte a középkori Pest városát. A török uralom alatt többnyire
földszintes vagy itt-ott egyemeletes házak szegélyezték. E házak Pest
ostromaikor többször leégtek, így a törökök alóli felszabadulás után
szinte egész Pestet újjá kellett építeni. A városi tanács 1700
júniusában hozott rendelete szerint, minden ház tulajdonosa köteles a
háza előtt kikövezni az utcát.
A város képe viszont alig
változott, mert ugyanúgy alacsony építésű házakkal pótolták a régieket,
amelyre jó példa a Váci utca déli végében, a Kecskeméti kapunál lévő
kapuőr háza:
A fénykép a források szerint 1860-ban készült (mai szemmel nézve
döbbenet, hogy egykor ilyen házakból állt Pest)
(megjegyzés: napjainkban Prága azért oly népszerű a turisták szemében,
mert ott nem rombolták le esztelenül a régi házakat, s a mai napig
megtekinthetők)
Másik példa egy kétszintes ház a mai Vitkovics Mihály
utca 12. szám alatt (akkor Sarkantyú utca), amely 1789-ban épült és
mindmáig áll. Az épület anno Saager-, majd Shaffer-ház néven volt ismert
és sarkantyúkészítő műhely működött benne. Telkét Saager Antal
déligyümölcs-kereskedő vette meg 1788-ban, amelyre a fent említett
időpontban (más forrás szerint 1799-ben) építette fel copf stílusú
házát. Ezt Schaffer József vásárolta meg és alakíttatta át a ma is
ismert formájára. A házban 5 lakás kapott helyet, amelyet kiadtak:
többek között itt lakott Kosztolányi Vidor törvényszéki hivatalnok és
Thunhart József mérnök. Utóbbi a Magyar Államvasutak Gépgyárában
fejlesztette ki a víz alatt is működő kőtörőjét, amelynek segítségével
később Könyves Tóth Mihály és csapata szabályozta az Al-Dunát és a
Vaskaput. A házban lakott még Száva Antal parafadugó-kereskedő, Kőrös
János szalmakalap tisztító és Petrányi Mihály szabó.
Rómer Flóris írta a töröktől visszafoglalt Pestről: "Ha már a török
iga alatti város sorsa könyörületre méltó volt, még inkább megérdemlé a
szánalmat a kőhalom, melyre a győzők a magyar zászlóval együtt a kétfejű
sast feltűzték. Omladék és romhány, elszórt piszkos katonatanyák és
bedűlő félben lévő lóólak valának az egyedüli építési maradványok,
melyeket a seregek véres verítékkel visszafoglaltak. … A hajdani jó módú
polgárság kihalt, az ideiglenes lakókat idegenek képezték, kiket egyedül
a katonákkal való kereskedés és nyerészkedés csalt ide (...)".
A felvilágosodás eszméjének neohumanista célkitűzésű oktató-nevelő
munkáját a Pesti Evangélikus Egyház 1788 őszén kezdte meg. Pest-Buda és
Óbuda akkor még alig 50 főnyi evangélikus polgársága néhány környékbeli
patrónus támogatásával egy évvel korábban, 1787-ben kapott engedélyt a
Helytartótanácstól, hogy a Leopoldgasse (ma Váci utca) és Hutgasse (ma
Irányi utca) sarkán, a Pléhkalaphoz címzett vendéglő emeleti
szobáiban lelkész és kántor szolgálatával nyilvánosan összegyűlhessenek.
1790-ben került az utcába közvilágítás: a városban elhelyezett 300
lámpából ide is jutott egynéhány, majd a lámpák száma hamarosan
növekedett. Ekkor még lámpagyújtogatók járták a várost, akik a
Városházáról mentek este a gyújtásra, hajnalban az oltogatásra.
A gölnicbányai Sayfried Antal ekkor kap megbízást arra, hogy a város
evangélius iskolásgyermekeit maga köré gyűjtse és a tudományok
alapelemeire oktassa. Az első évtizedekben mindaddig ott folyt a
tanítás, amíg utóbb a városfalon kívül eső Káposztás piac szélén, a mai
Deák téren tulajdonjogot nem szerzett és templomot, paplakot, majd
iskolát nem építhetett az evangélikusság. Csak amikor a Pollack Mihály
tervezte klasszicista templom felszenteltetett, jöttek első ízben a mai
Evangélikus Országos Múzeum addig gyülekezeti házként használt
helyiségeibe a növendékek. Létszámuk akkor, 1812-ben, 67 fő volt,
közülük 42 fiú és 25 leány.
Akkortájt csak úgy kaphatott polgárjogot a bevándorló, ha saját háza is
volt a városfalakon belül. Épp ezért a XIX. század első fele az
iparosodást, a lakosság lélekszámának gyarapodását és az
építőtevékenység fokozódását hozta a városnak. Pest lakosainak száma az
1799. évi 2870-ről 1848-ra 110516-ra emelkedik. A város már a
századfordulón túlnőtte a városfalak által szabott határokat.
József nádor 1801-ben felterjesztéssel fordult a császárhoz, melyben
Pest kereskedelmi jelentőségére és ezzel kapcsolatosan a városszépítés
fontosságára hívta fel a figyelmet. Megbízásából Hild János kidolgozta
az első városrendezési tervet, mely az 1805-ös József nádor-féle
városszépítési programot tartalmazó újabb felterjesztés alapja. A nádor
felterjesztése alapján 1808-ban létrehozták a Szépítő Bizottmányt,
melynek tevékenysége nyomán hatalmas lendületet vett a város fejlődése.
A Váci utca tulajdonképpen ezután kezd el szárnyalni, úgy, mint a
világvárossá fejlődő Pest központi sétálóutcája. Érdemes tudni, hogy a
pesti városfal ekkor már nagyrészt lebontásra vagy beépítésre került: a
rondellákat 1780-től kezdődően rombolják le, míg a Kecskeméti kapu
1792-ben omlik le a bontócsákányok által.
A Váci utca egy 1837-es térképen
Az 1830-as évektől datálható, amikor a Váci utca lassan a "finom
holmik” utcája lett: "Pestnek naponkint nevelkedő szépülését
nagyon elő segítik ama szép kalmár-boltok is, melyek a Belváros fő
utcáiban, minduntalan megnyittatnak, vagy csinosíttatnak. Kalmárjaink (a
bécsiek példájára) vetekednek egymással, az egész bolt elejét különös
szépségű architectonikai készületekkel díszesítik. Meglepők ama most
divatba jött lábnyi nagyságú betűkkel írt címnevek is, melyekkel
különféle színekkel s árnyéklattal festenek a bolt feletti táblákra”
- írja a Honművész 1833-ban.
Garay János 1835-ben színes beszámolót tett közzé a Váci utcai "ócsatangolókról,
a lányokról és ifjakról, a katonatisztekről és a döcögős tanárokról,
akik egymásnak hajlongva köszönnek, és az egész utcaszélességet
elfoglalják”. Nagy Ignác újságíró egész cikket szentelt annak, hogy
"milyen eleven mozgás uralkodik itt a pompás Váci utcában! Csinos
szakácsnék, pompás asszonykák, szurtos szolgálók, zsírtól csepegő
vendéglői szolgák, vihartól ostorozott folyam habjai gyanánt űzik
egymást előre! Ez is a Váci utca!”.
A "Váczi utcza Pesten" 1845-ben (kép: Rudolf Alt / Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár)
A Piarista utca és a Kígyó utca közé eső szakaszon az utca térré szélesedett a Duna felé; ez volt Pest város főtere, amelynek déli oldalán állt a városháza.
A régi városháza a ráépítés után, 1843-ban
A XVIII. században általában Fő térnek (Hauptplatz),
1810-től Régi vásártérnek (Alte Marktplatz), majd XIX. században
Városház térnek (Stadthausplatz), 1848-49-ben pedig Szabadság térnek
hívták. A Kígyó utca és a Szabadsajtó út közötti szakasz neve 1874-től
Városház utca volt.
A Váci utca 28. - Párisi utca 1 szám alatti ház a Lyka-család újabb
bérháza volt. A korábban a Keglevich grófi család tulajdonában levő
emeletes házat csődeljárás során vette meg Lyka D. Anasztáz, s határozta
el új épület kialakítását a régi helyén. Erre már Lyka Döme adta ki a
megbízást Steindl Imrének, s 1875-1877 között egy hatalmas méretű
Huzella Mátyás fegyver üzlete 1900 körülbérházat emeltetett az előző
helyére. Nagyon híres üzlet volt a Lyka házban Huzella Mátyás fegyver-
és vadászati kellékeket árusító boltja. Ahogy a krónikás írja “Egész
Magyarország ide járt vadászpuskát, patront vásárolni” (1889-ben a
Révai Testvérek részvénytársasága vett ki helyiséget földszinten a
könyvesboltja, emeleten pedig az irodái számára, ahonnan 1900-ban
továbbköltöztek az Üllői úti új székházukba).
A Váci utca cégtábláinak java része ekkor még javában német nyelvű volt,
s a Honművész svádolta is ezért a magyar cukrászokat, kávésokat,
patikusokat. Az áttörés az 1870-es években következett be, s nemsokára a
magyar cégérek kerültek túlsúlyba. A divatcikkek, kirakatok előtt
álldogáló hölgyek miatt a Pesti Napló 1875. augusztus 12-i számában már
a közerkölcs megsértésével vádolják a területet, pontosabban az árusait.
A Váci utca képe 1885 körül a mai Március 15. tér felől, déli irányba
nézve - háttérben az Angolkisasszonyok temploma, előtérben az ekkori
Rózsa tér
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:
HU.BFL.XV.19.d.1.07.017)
A Városház tér a piaccal, valamint a Váci utca a Kígyó utca torkolatától
nézve 1890 körül (napjainkban a tér helyén a Piarista tömb található)
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:
HU.BFL.XV.19.d.1.07.045)
A fentebb említett piac a Városház téren, a Március 15. (Eskü) tér
felől, a Piarista (Kötő) utca és a Váci utca felé nézve, 1894-ben
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:
HU.BFL.XV.19.d.1.07.016)
A Váci út látványa a Vörösmarty tér felől 1885 körül
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:
HU.BFL.XV.19.d.1.06.039)
A kereskedők az 1930-as években kezdtek el javaslatokat tennia régi korzó felélesztésére, de az ekkor már működő járműforgalom megszűntetését is szorgalmazták.
1963-ban még sima autós út volt a Váci utca
Folytatjuk!
AJÁNLÓ
Képek
Hamarosan!
AJÁNLÓ
