Kossuth híd

1946-1960.

A Kossuth híd a második világháborúban felrobbantott budapesti Duna-hidak részbeni pótlására felépített, a Kossuth tér és a Batthyány tér közötti egykori úgynevezett félállandó híd volt, amely 1946-tól 1960-ig működött. A Kossuth híd 2×1 forgalmi sávos volt, 7 méter keresztmetszeti szélességet biztosítva az autóknak, ezenfelül mindkét oldalon további 3,25 métert a gyalogosoknak.

A II. világháború végéhez közeledve, 1944-45 telén a német hadsereg mindent elkövetett, hogy Budapestnél megállítsa a szovjet előrenyomulást. Ezt azzal kívánta meg elérni, hogy felrobbantották az összes budapesti hidat. A hónapokig tartó ostrom mérhetetlen szenvedést és pusztítást okozott Budapest számára.

A front elvonultával az egyik legnagyobb probléma az átkelők hiánya volt. A háború végére Budapesten nem maradt egyetlen ép híd sem, ezért azok pótlását a visszaépítésükig kishajó-közlekedéssel és pontonhidak építésével próbálták megoldani, melyek azonban a folyó téli jégzajlása miatt nem tudták folyamatosan biztosítani a kapcsolatot Pest és Buda között.

A szovjetek Buda és Pest összeköttetésének megteremtése érdekében 1945. márciusa és áprilisa folyamán a Margit híd mellett ideiglenes hidat vertek, majd a Fővám térnél a Ferenc József híd (ma: Szabadság híd), a Boráros térnél pedig a Horthy Miklós híd (ma: Petőfi híd) roncsaira szükséghidakat eszkábáltak. Áprilisban a déli összekötő vasúti hídnál készült szükséghíd, majd novemberre az Erzsébet híd mellett épült meg az ideiglenes híd. A Margit hídi pontonhidat a népnyelv Csak Mancinak hívta, míg az Erzsébet híd mellé épült ideiglenes alkalmatosságot Böskének.

Az első rövidéletűnek tervezett állandó híd a Kossuth híd volt, mely 1946. augusztus 20-áig, a Szabadság híd megnyitásáig egyben az egyetlen is volt. Megépítéséről az új kormány döntött két hónappal a budapesti harcok befejeződése után, 1945. április 19-én. Azért döntöttek a Kossuth téri helyszínnél, mert egyedül itt nem zavarták a hídépítést a felrobbantott hidak és hajók roncsai. A Kossuth hidat úgy tervezték, hogyha a többi hidat újjáépítik, akkor könnyen elbontható legyen.

Először egy fa híd ötlete merült fel, de ehhez egyfelől Magyarországon nem volt meg a kellő tapasztalat, másfelől tartottak tőle, hogy a jég elviszi a fa cölöpöket. A két tervező, Mistéth Endre és Hilvert Elek ezért vasbeton pilléreket javasoltak. De az idő is sürgetett, ezért a szokásos módszer helyett pillérenként 14 darab vascső cölöpöt vertek le, köré 15 centi vastag vasbeton köpenyfalat eresztettek a mederfenékig, majd víz alatti betonozással kitöltötték. Ez volt Magyarországon az első hegesztett főtartójú híd, az építőanyagot onnan szerezték be, ahonnan tudták: olajkutakból, hídroncsokból, összedőlt házakból. Fő szempont a funkcionalitás volt, a gyalogjárdák például fapallóból álltak.

Mivel az építkezésre mindössze nyolc hónapot irányoztak elő, ezért a munkások napi 15-20 órát is dolgoztak, nyáron és télen is, hogy a tervet tartani tudják. Az acélszerkezetet a Csepel Vasmű és a Győri Vagongyár készítette, a beépítést a szeptember 22-én felavatott 100 tonnás József Attila úszódaru végezte, mely később a roncskiemeléseknél és a hidak újjáépítésénél is szolgált.

A munkálatok 1945. május 16-án kezdődtek meg a pillérek építésével, majd a gyalogosforgalom megindításával fejeződtek be, 1946. január 15-én. Három nappal később az autóforgalom is megindulhatott a hídon.

A munkálatok közvetlen a befejezés előtt
(gyalogosközlekedés már van, de az autók útját még építik)

A Kossuth híd hegesztett acélcsövekből és szegezett fatartókból álló szerkezetének építése

Átadása a rekordgyorsaságú építkezés miatt az újrakezdés szimbóluma lett. Hossza 355 méter volt, a kétszer egysávos kocsipálya szélessége összesen 7, a járdáké 3,3-3,3 méter széles volt, legfeljebb 15 tonnás járművek kelhettek át rajta.

Mistéth Endre és Hilvert Elek kilencnyílású hidat tervezett, középen egy 80 méteres, mellette egy-egy 55 méteres, a két oldalon a folyó partjai mellett 3-3 darab 27,5 méteres nyílással. A híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna, de végül a két parti nyílást leszámítva acélszerkezettel épült meg; 1954-ben ezeket is acélra cserélték. A kivitelezéshez szükséges vasat a háborús törmelékekből válogatták össze.

A híd avatásán Tildy Zoltán kormányfő, Gerő Ernő közlekedési miniszter, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről a szovjet Levuskin és Trajin tábornokok, Townsend amerikai ezredes és Edgecumbe brit tábornok voltak jelen.

Az új híd felépítése hihetetlen teljesítmény volt, és életbevágóan fontos Budapest számára. Használatát különleges szabályokhoz kötötték: a járművek csak 10 km/órás sebességgel hajthattak át rajta, 20 méteres követési távolságot tartva.

Az 1940-es évek végén - az Erzsébet-híd kivételével - elkezdődtek a felrobbantott budapesti Duna-hidak rekonstrukciói. Sztálin híd (ma Árpád híd) néven új északi híd is létesült, így a Kossuth-híd szerepe fokozatosan csökkent. Miután régi hídjaink sorra újjáépültek, a Kossuth híd elvesztette jelentőségét, létjogosultsága megszűnt, és az állapota is egyre romlott. 1956 tavaszán a bontására készülődvén letiltották róla a járműveket, s csak gyalogosan lehetett a hídon átkelni, majd 1960 tavaszán elkezdődött a híd szétszerelése is.

A hídnyílások vasszerkezetét két úszódaru egy darabban tette partra, itt feldarabolták, majd elszállították őket. A pilléreket lazító robbantással, majd légkalapáccsal távolították el, a törmeléket a mederből úszódaru emelte ki. A cölöpöket elvágták, a köpenyeket kiemelték, és Kulcsig úsztatták le, ahol a partba építették be azokat. A meder tisztítása 1963. január 2-án ért véget.

Kossuth híd

1946-1960.

Adatok

Ajánlott cikkek