Az épület 1898 és 1900 között épült eklektikus stílusban, Árkay Aladár és Kallina Mór tervei alapján. A viszonylag egyszerű külsőt pompás szecessziós belső kompenzálja. Színházterme ma is működik.

AJÁNLÓ

Az épület helyén korábban fegyverraktár állt. A tervezőknek nem volt könnyű dolguk, hiszen a budai polgárság minden igényét kielégítő központot kellett létrehozni egy tömbön belül. A művelődési helyszíneken túl a földszinten egy kávézó, az emeleten egy étterem állt a vendégek rendelkezésére.

Az épület belső képét meghatározza az impozáns előtér, az oszlopos, széles márványlépcső, a gazdagon díszített, tágas színházi előcsarnok és a gyönyörű színházterem. A Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere 2001. január elsején alapított.

A Budai Vigadó épülete 1895 után (kép: Erdélyi Mór)

A Hagyományok Háza szolgáltató központ. Három nagy egysége eltérő eszközökkel, de egyazon céllal és elkötelezettséggel várja a népi kultúra, a hagyomány iránt érdeklődő nagyközönséget és a szakmabelieket, akik útmutatásért, vagy segítségért keresik fel intézményünket. A fél évszázada működő, most újjászervezett Magyar Állami Népi Együttes művészeti munkája során mérvadó, a közművelődést szolgáló művek előadására és létrehozására törekszik, valamint felkarolja a külső, támogatásra érdemes kezdeményezéseket. A Kárpát-medence hagyományait átfogó Lajtha László Folklórdokumentációs Központ hozzáférhetővé teszi a régió népi kultúráját rögzítő audiovizuális és szöveges dokumentumokat. A Népművészeti Módszertani Műhely támogatja a civil szakmai szervezeteket, rendezvényszervező, marketing-, és oktatási szolgáltatásokat nyújt, illetve szélesíti a népművészeti szakma nemzetközi kapcsolatrendszerét.

AJÁNLÓ

A Redoute és a Pesti Vígadó már régóta adott szórakozási lehetőséget a pesti polgároknak, míg Budán nem volt egyetlenegy olyan helyiség sem, amely kielégítette volna a budai lakosság igényeit. Erre kínált megfelelő lehetőséget a Budai Vígadó.

A Feszl Frigyes tervezte Pesti Vígadó romantikus stílű épülete már 1865 óta adott otthont a középpolgárság eseményeinek, míg a budaiaknak jobb híján csak lakások egybenyitott szobái vagy ilyen-olyan vendéglők nyújtottak alternatívát. A dunai hidak messzesége és a tömegközlekedés nehézkességei akkor még nem tették lehetővé, hogy csak úgy átruccanjanak a túlpartra szórakozni, amit az esti közvilágítás hiányosságai, valamint a hídvámok is megnehezítettek - előbbi az esetleges útonállók miatt, míg utóbbi jelentősen megemelte az aznapi költségvetést.

A Budai Vígadó megteremtéséhez elsősorban egy telekre volt szükség, amelynek megszerzésére 1894-ben adódott lehetőség: "Érdekes a Vigadó történetében, hogy tervezésekor sok ellensége volt s különösen a budai állandó színház miatt történt az. Tudniillik, előbb akartak színházat s csak azután Vigadót. Hogy a Vigadó mégis létrejött, nagy része van abban Széll Kálmán miniszterelnöknek, a ki lemondott az új miniszterelnöki palota felépítéséről, a mi által megmaradt a Várszínház s így a budai színház felépítését bizonytalan időre elhalasztották" - írja a Magyarország című napilap 1900. január 31-én, mintegy felidézve a múltat, a Vígadó építésének kezdetén.

A korabeli sajtó szinte tényként tálalta az 1890-es évek végén, hogy a Kormányzat lebontja a Várban lévő Sándor-palotát és a Várszínházat a Karmelita-kolostorral együtt, hogy helyükre felépítsék a miniszterelnöki palotát, de mivel Széll Kálmán miniszterelnök végül lemondott róla, a budai új színház helyett megépülhetett a Vígadó. Tehát a szándék megvolt a Budai Vígadó felépítésére, de ahhoz még telket jellett szerezni.

"Ennek létesítése azonban sok akadályba ütközvén, évekig elhúzódott, különösen pedig azért, mert e czélra alkalmas helyet megszerezni nem lehetett. Végre aztán a főváros 1894-ben megkapta a katonaságtól a nagy kiterjedésű kaszárnyákat. Ezek között azt a raktárépületet is a Fő-út, Korvin-tér és Iskola-utcza sarkán, a melyben a társzekerek állottak. Elhatározták, hogy a budai vigadót e katonai épület helyén építik fel, a melyhez 100000 forintért még két telket szereztek, miután a főváros közgyűlése a budai vigadó építésére 620 ezer frtot megszavazott..." - írta a Vasárnapi Újság 1900. február 2-án.

A Corvin tér és környéke 1884-ben

A budai polgárok már 1892-ben kérték először írásban Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármestertől a pesti Vigadóhoz hasonló kulturális palota felépítését, ahol összejöveteleiket, mulatságaikat tarthatják. 1894-ben végül Wekerle Sándor miniszterelnök nyújtott közvetett segítséget, amikor Budapest belterületi katonai ingatlanjait az 1894. évi 20. tc. segítéségével Budapest tulajdonába juttatta vissza. Ezzel került a főváros kezébe a pesti Újépület, a Citadella, valamint néhány budai belterületi laktanyaépület, köztük az a fegyverraktár is, amelynek helye alkalmasnak bizonyult a leendő budai Vígadó felépítésére.

A Corvin tér kiszemelt telkén a török hódoltság idején egy, a törökök által épített nagy áruraktár, később fegyverraktár állt. Később, a XIX. század elején a katonai hatóságok budai társzekérraktára helyezkedett el itt, különféle épületek együtteseként. Az 1867-es Kiegyezés után a honvédség kezébe került épület továbbra is katonai raktárként működött, de ezen épületek igénytelen, többször átalakított és toldozott házak voltak, barokk, sőt középkori eredetű alapfalakon. E telket megvéve, a Főváros további két telket is megvásárolt mellé, hogy a tervezett impozáns mulatóépületnek megfelelő méretű telek álljon a rendelkezésére.

A Corvin tér megfelelő választásnak bizonyult, mert Buda egyik legszebb részén, a Víziváros polgári negyedében leledzik. A Vígadó épületére kiírt pályázatra 12 mű érkezett, amelyek közül Kallina Mór és annak veje, Árkay Aladár közös munkája győzött.

A győztes terv

Az építkezés 1894. áprilisában indult, s oly sebesen haladt, hogy a Vígadó nagy része már kész is lett 1899. őszére. Csupán a belső díszítés maradt hátra, de ennek hiányában is birtokba vehette az épületet több intézmény, ahogy azt a Pesti Napló írta 1900. január 24-én:

"Tavaly nyáron annyira előre haladt az építés, hogy külsőleg az épület teljesen elkészült, sőt egy részébe augusztusban az anyakönyvi hivatal be is költözhetett. Azóta egyre folyt a munka s a lakásokat, kávéházat, vendéglőt is berendezhették. November óta a második kerületi polgári kör is a budai Vigadó épületében van, csak éppen a Vigadó helyiségének díszítő munkái voltak hátra. Most ezzel is elkészültek s a budaiak saját külön s mondhatjuk pompás Vigadója készen áll. Az épületbe a Corvin-térről vezet be az oszlopos főbejáró. Itt remek előcsarnokba és lépcsőházba jutunk. Az egész előcsarnok és lépcsőház dalmátországi pusicsei sárga márványból készült és tarka szecessziós ízű díszeivel, dús aranyozásával pompásan hat. A földszinten az előcsarnokon kívül csak néhány ruhatári helyiség van. A földszinti előcsarnokból márványlépcső vezet föl az emeletre, Az első emeleten van a tulajdonképpeni Vigadó helyisége. A lépcsőházból nyílik a Vigadó háromszázötven négyszögméter területű gyönyörű nagyterme. E mellett van három kényelmes ebédlő terem, a kisterem, egy cukrászszoba, művészszoba, továbbá férfi- és női ruhatár. A Vigadó épületét három szoborcsoport díszíti, amelyek a vigasságot jelképezik. A Vigadó építése félmillió forintba került".

A régi fényképfelvételeken látszik, hogy az épület Fő utcai sarkán kávéház volt, az Iskola utcain pedig étterem. A viszonylag egyszerű eklektikus külsőt pompás szecessziós belső díszítés kompenzálta. Az impozáns, tágas előcsarnokot karszti márványoszlopokkal díszítették, belőle széles márványlépcső vezetett az emeletre. A lépcsők mellett lámpák százai világítottak; a belső falakat halványzöldre festették. A ház belső stukkódíszeit a Matscheko és Schroedl cég szállította. A földszinten kávézó, az emeleten 400 fő befogadására alkalmas étterem állt a vendégek rendelkezésére. Ennek folytatásában helyezkedett el a Budai Polgári Kör társalgója, olvasója és három játékterme. Az első szinten egy 350 négyzetméteres díszterem kapott helyet.

A Budai Vigadó 1900-ban

AJÁNLÓ

A Vigadó épülete 1903 körül

A Magyarország című napilap emígy ír az épületről 1898. február 23-án:

"A Korvin-térről három kapu nyílik a márvány-oszlopos vesztibülbe, Onnan a földszinti foyer tárul elénk, melyből 1000 személyre való ruhatárba lépünk. A ruhatár új alkotás, a melyben nem lesznek azok a zavarok és háborúk, a mik a pesti Vigadóban folyton előfordulnak. A ruhatárból nyílnak be kétoldalt a női és úri toalettek. Az előcsarnokból négy méter széles márványlépcső vezet föl az elsőemeleti előcsarnokba. Ez az épület központja. Reflektorok világítják meg az üvegfestményű mennyezetet. E rész hazai szürke márvánnyal van boltozva. Innen három ajtó vezet a nagy táncterembe, mely 352 négyszögméter, a második nyilvános nagy terem, ide nem értve a királyi vár dísztermét. A teremben két freskó ékeskedik, egyik az estét, másik a reggelt jelképezi s ügyes szerzőjük Pauli Erik festőművész. Itt áll két oldalt Meyer Ede két szobra, meg a táncz és zene jelképei. A termet három ívlámpa és 300 izzólámpa világítja be. Az egész terem tengerzöld szinű s szelíd szeczessziós díszítésű. A nagyterem két oldalán két kisebb terem van, fehér fal aranyozva búzakalászszal. Az első csarnokból s a nagyteremből ajtó nyílik be az étterembe. Ez az étterem újdonság. Teljesen magyar stílusban van berendezve. A faragványok a magyar motívumokat tüntetik föl. A színe az egész teremnek, az asztalokkal és székekkel együtt, vörös szinű s mégsem bántja a szemet, inkább barátságos. A Vigadó bal részén van a II-ik kerületi polgári kör, mely helyiségét keleti kényelemmel rendezte be".

A cikk írója szerint a budaiak vígadója barátságosabb lett, mint amilyen a pestieké, s ez látszott a megnyitásra érkező bizottságon is, többek között Halmos János polgármester, Fényi Dezső főjegyző, Vaszilievits János tanácsos és Wippler Emil fogalmazó személyében.

A Nagyterem képe a Vasárnapi Újság hasábjain

A Vasárnapi Újság így vezeti be a közelgő farsang hírét 1900. január 14-én:

"Budapest főváros társadalmi életének új és díszes szórakozó helye a budai oldalon, a Korvin-téren épült Vigadó. A hatóság építette ép úgy, mint a pesti oldalon levő Vigadót, bálokra, hangversenyekre, nagyobb társas összejövetelekre. A farsang eseménye lesz a budai Vigadó megnyitása jan. 30-ikán. A megnyitást egy női bizottság intézi, melynek elnöke Hegedűs Sándorné úrhölgy. A bál védnökségét Klotild főherczegnő elfogadta".

A január 30-i átadást aznap este bál követte, amelyre annyi érdeklődő érkezett, hogy félő volt, be sem férnek az emberek a Nagyterembe. A Vasárnapi Újság szerint "A miniszterek közül ott voltak: báró Fejérváry Géza, Hegedűs Sándor, Darányi Ignácz, valamint Halmos polgármester és a közélet számos férfia és a hölgyek egész koszorúja. A bál háziasszonyai közül megjelentek gróf Andrássy Tivadarné, gróf Karácsonyi Jenőné, Hegedűs Sándorné, őrgróf Pallavicini Edéné, báró Gerliczy Ferenczné és Halmos Jánosné. Kevéssel tíz óra előtt érkezett meg a mulatság védnökének, Klotild főherczegnőnek a helyettese, gróf Kornis Miklósné udvarhölgy, ezután csakhamar megkezdődött a táncz. A figyelmes rendezőség a hölgyeket gyönyörű tánczrenddel lepte meg. Érczfedelű könyvecske ez, tábláján Buda képe s hátsó lapján a Jótékonyság domborművű alakja. Éjfélkor megkezdődött a bál alkalmából összegyűjtött műtárgyak kisorsolása. A felavató-ünnep jövedelme a budai szegények javára esett".

A Magyarország még hozzáteszi, hogy a tombolán szereplő műtárgyakat magyar művészek ajánlották fel az eseményre, a honvédzenekar szolgáltatta a zenét, s Berki Flóris cigányzenekara is fellépett.

A Vasárnapi Újság a Párizsi világkiállítás mellett a Budai Vígadóról is megemlékezik 1900. február 4-i számában:

"Régi óhajtása már a budaiaknak, hogy a főváros budai részén is legyen egy vigadó, hogy a társasélethez nekik is legyen meg a központjuk, a hol összejöveteleiket, mulatságaikat rendezhessék. Ennek létesítése azonban sok akadályba ütközvén, évekig elhúzódott, különösen pedig azért, mert e czélra alkalmas helyet megszerezni nem lehetett. Végre aztán a főváros 1894-ben megkapta a katonaságtól a nagy kiterjedésű kaszárnyákat. Ezek között azt a raktárépületet is a Fő-út, Korvin-tér és Iskola-utcza sarkán, a melyben a társzekerek állottak. Elhatározták, hogy a budai vigadót e katonai épület helyén építik fel, a melyhez 100,000 forintért még két telket szereztek, miután a főváros közgyűlése a budai vigadó építésére 620 ezer frtot megszavazott, 1897-ben nyilvános pályázatot irtak ki a vigadó terveire. E pályázaton az első dijat Arkni Aladár és Kalina Síór műépítészek nyerték el. Őket bízták meg az építéssel is. Az építési 1898 tavaszán kezdték meg és tavaj őszszel az épület, a mely 800 négyszögöle! foglal el, már kész volt. Az aránylag nem nagy, de igen tetszetős épület főhomlokzata a Korvin-térre néz, oldalszárnyai, a melyek sokkal egyszerűbbek, az Iskola-utczára és a Fasekas-térre épültek, háttal az épület a szomszédos hazakhoz csatlakozik.

A külső főhomlokzat a a karszti márványoszlopokkal díszített vesztibül renaissance, tarkítva barokk motívumokkal. Az egész belső berendezés és beosztás igen kedvező és ügyes a a mi fő, a nézőre kellemes hatású. Tágas előcsarnoka, kényelmes lépcsőháza, a melyet a villamos lámpák szazai világítanak, a balavány zöldbe átmenő falszínek lakályossá, otthonossá teszik a mulatói már a belépésnél. Az épület földszintiét kávéházi és vendéglő helyiségek foglalják el: a főbejárattal szemben az előcsarnok jobb- és baloldalán télkor van a ruhatár. Az első emeleten a 360 négyszőgméter nagyságú díszterembe juthatni az előcsarnokból. A szeczessziós faldísz eleven s mégis diszkrét hatást tesz a belépöre. Fokozza a hatást a kápráztató fény, a melyet a menyezetről 270 izzó és óriási ívlámpa szór alá. Jobbról-balról a dísztermet két empire-stilü kis terein veszi körül: az épület iskola-utczai oldalán pedig a, bordóvörös fával burkolt s ugyanolyan színű falkárpittal s egyező bútorral berendezett étterem van 400 személy befogadására. Az étterem folytatásaképp az iskola-utczai oldalon vannak a «Budai Polgári Köri fényes helyiségei: egy társalgó, egy olvasó és bárom játékterem. A kör-helyiségeknek ós a második emeleti helyiségeknek a Fazekas-térről külön lépcsőházuk van. A második emeletet négy magánlakás, a «Budai Könyvtár Egyleti helyisége (amelyet a fővárostól kulturális céljaira való tekintettel ingyen kap) s a budai anyakönyvi hivatal foglalja el.

Az egész épület 1.060,000 koronába került. Az építésnél meglehetős bőkezűen jártak el, mert bármerre forduljunk a vigadóban, mindenütt ízléses, előkelő s szemnek tetsző dolgokat látunk. A díszterem óriás tükrei, a falakon százával függő lámpakoszorúk, a Panli Erik falfestményei: az Est és a Reggel, a mellékhelyiségek kedves, szerény s mégis pazar díszítései: mind nagyon emelik az új vigadót".

A lakosság hamar megszerette a Vígadót, ám Ferenc József császár csak május folyamán látogatott el a Corvin térre, amely alkalomból nem csak az épület, de a tér és a környék is ünnepi díszbe öltözött.

"A Vigadó környékén már 3 óra felé meglátszott, hogy a királyt várják. A bejárat előtti térség, — Corvin-tér — mely még tegnap törmelékkel, homokbuckákkal volt telve, most csinosan el volt rendezve. A térség két nyílt oldala tele volt ünneplő ruhába öltözött közönséggel. A házak utcára nyíló ablakaiból is díszes hölgyközönség várta a király jövetelét. Az utcák szélén a Lánchídtól egész a Vigadó épületéig tarkállott a királyt váró kíváncsi nép. A király fogadására egybegyűltek a vigadó jobb oldali részén levő fedett kocsifeljárónál gyülekeztek. A kocsiföljáróból a szőnyeggel beterített lépcsőházba lehetett jutni. Legkorábban Márkus és Halmos polgármesterek érkeztek meg. Kevéssel később jött Darányi Ignác miniszter, a kerület képviselője. Öt óra felé érkezett meg Széll Kálmán miniszterelnök és gróf Széchenyi, a király személye körüli miniszter.

A budai vigadó a királyi látogatásra igen ízlésesen volt földíszítve. A pálmakertté alakított lépcsőházból puha, bíborvörös szőnyeg vezet a díszterembe. A terem redőnyeit ez alkalomra lebocsátották s a kigyúlt villamos csillárok fénye mellett várták a fejedelmi látogatót. A teremből balra nyílik a fehér díszítésű cukrászdahelyiség, ebből a budai polgári kör ízléssel berendezett helyiségei, legvégén az olvasóteremmel. A palota oromzatán széles nemzeti színű lobogó lengett, két oldalt a város színeit viselő zászlók. Az egész nagy teret, de még a vigadó-kávéházat is megtöltötte a nagy érdeklődő közönség. Példás nyugalom s rend uralkodott mindenfelé.

Negyed ötre a mindjobban közeledő éljenzaj tudatta ő felsége érkezését. Nyitott udvari kocsin érkezett a király Paar Ede főhadsegéd és Pitlik őrnagy szárnysegéd kíséretében. A vigadó előtti oszlopcsarnokban a házigazda, Márkus József főpolgármester és Halmos János polgármester fogadták ő felségét, aki a polgármesterekkel és a miniszterekkel szívélyesen kezet szorított, Márkus főpolgármester pár üdvözlő szót intézett a királyhoz, aki így felelt: - Igen szívesen jöttem. Ez a palota nagyon impozáns. Nemde, azelőtt más épületek álltak a helyén?"

A kérdésre a főpolgármester ad választ, aki elmesélte a császárnak a Vígadó építésének történetét, Ferenc József pedig az egyéb budapesti építkezésekről, többek között az Eskü téri híd építéséről is érdeklődött. A díszterembe érve a király "kedvtelve" körbenézett, majd elismerő szavak kíséretében megjegyezte, hogy impozáns és szép minden, bár az épület kisebb, mint a Pesti Vigadó. Az étterem díszítésének megtekintésekor a császárról kiderült, hogy mit gondol a szecesszióról, amikor az ornamentikát nézve megjegyezte, hogy "ez itt szecessziós, de azért ízléses". Végeredményben az arányos, nem túl hivalkodó épület még Ferenc József tetszését is elnyerte.

A Budai Vígadót 2007-ben kívülről, 2015-től 2018-ig pedig belülről újították fel.

Az épület részletei (képek: Varga Máté)