"Jelszavaink valának: haza és haladás" (1815-1866)

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2012. május 21-én, a Honvédelem Napján nyitotta meg állandó kiállítását, mely Magyarország katonai történetét mutatja be 1815-1866 közt, hangsúlyosan foglalkozva a 1848-49-es Forradalom és szabadságharccal.

A kiállítás nyomon követi a magyar katonák (katonaság) sorsát a napóleoni háborúk lezárásától egészen az 1867-es Kiegyezésig. A kiállítást végigjárva megismerhetjük a honvédsereg hősies harcát, a győztes (Pákozd, Isaszeg, Komárom, Buda) és vesztes (Schwechat, Mór, Temesvár) csatákon át egészen a világosi fegyverletételig. Az utolsó terem a megtorlás eseményeibe és az emigrációba menekültek sorsába is betekintést enged.

A műtárgyak között viszontláthatjuk többek közt a 48-as kokárdákat, a nemzetőri karszalagokat, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, illetve Kiss Ernő altábornagy pisztolyát, Guyon Richárd tábornoki atilláját a II. és III. oszt. Magyar Katonai Érdemrenddel, valamint Damjanich János vezérőrnagy szablyáját is. Megismerkedhetünk a honvédzászlók típusaival, a honvédsereg fegyvernemeivel, sok, eddig még közönség elé ilyen formában nem került metszet, hirdetmény és levél társaságában.

A Monarchia hadserege (1867-1914)

2016. május 20-án nyílt meg állandó kiállítási sorunk következő része, mely átfogó áttekintést ad Magyarország haderejének felépítéséről a kiegyezéstől az első világháború kezdetéig. Az úgynevezett boldog békeidők korszakát „hadtörténetisen” egyenruhákkal, kitüntetésekkel, fegyverekkel és lőszerekkel mutatjuk be.

Az első teremben egyenruhák, hidegfegyverek és az adott fegyvernemre jellemző tárgyak, iratok segítségével megismerkedhetünk az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének felépítésével, szervezetével. Külön kiemelésre méltó a kitüntetési rendszer ismertetése, ahol a kitüntetések és a jelvények mellé adományozási okiratok is kerültek.

A második teremben a katonák elméleti és gyakorlati kiképzése kerül bemutatásra, a felszerelési tárgyaikkal együtt. A hadiipar, a haditechnika szempontjából jelentős korszak volt ez, számos új fegyver jelent meg, az elöltő puskákat felváltották a hátultöltő fegyverek. Láthatunk 1854/67 M 14 mm-es Wänzl gyalogsági puskát, Remington puskát és a Werndl fegyvercsaládot. A fegyverek szuronnyal, tölténnyel és tölténytáskákkal együtt kerültek kiállításra. Külön vitrint szenteltünk a Mannlicher fegyvercsaládnak, ahol metszet fegyverek is bemutatásra kerülnek, hogy a tüzelési folyamatot jobban megértsék a látogatók. A múzeum gazdag lőfegyver gyűjteményéből a pisztolyok fejlődésének bemutatása is külön vitrinben történik meg.

A harmadik teremben a lőszerek és a haditengerészet kerül megjelenítésre. A kiállítás itt a tüzértechnika hatalmas fejlődését mutatja be főként a lőszeranyagon bemutatásával. A kiállított és rekonstruált lőszer- és gyújtószerkezet sorokon keresztül a látogató végigkövetheti a tüzérségi lőszer fejlődését az első hátultöltő huzagolt fegyverek öntöttvas gránátjaitól az első világháború modern és bonyolult tűzfegyverének töltényéig. A kiállítást egy-egy ritka tengeri és folyami tüzérségi löveg is koronázza.

Piavétól a Donig – a Dontól a Dunáig (1918-1948)

Az állandó kiállítás "Piavétól a Donig" kalauzol el bennünket: a két jelképpé vált folyó közül az első az első világháborús olasz front szimbóluma; a második a sztálingrádi csata során elszenvedett iszonyatos veszteségeké. Magyarország katonai történetéből az 1918. november - 1943. január közti időszakot tárja elénk. Ez a korszak, az I. világháborút követő mintegy negyed évszázad forradalmaival, ellenforradalmával, Horthy Miklós országlásával, újabb világháborúval nemzeti történelmünk egyik legviharosabb és legellentmondásosabb periódusa.

A tárgyak, dokumentumok, fényképek segítségével tallózhatunk a kor politikai eseményeiben, személyiségei közt, a Magyar Királyi Honvédség, a tengelyhatalmak és a szövetségesek által használt könnyű- és nehézfegyverzet, a harcjárművek és repülőgépek érdekes világában.

A kiállítás az I. világháború végén a frontokról vonaton hazatérő katonák impozáns látványi elemével kezdődik. Egy képzeletbeli utca macskakövein járva gazdag fényképválogatás révén kísérhetjük figyelemmel az "őszirózsás forradalom" gyors egymásutánban követő eseményeit, majd a Tanácsköztársaság 133 napját. Közben rápillanthatunk a híres páncélvonat, illetve a Lajta-monitor makettjét, ízelítőt kaphatunk a korra oly jellemző falragaszokból, felidézhetjük a vörös és fehér terror áldozatait, de az első világháború hadifoglyainak máig beszédes emlékeit is.

Megszemlélhetjük a hatalmas "Trianon-zászlót", amely a hagyomány szerint 1920. június 4-én Versailles-ban a két trianoni palota közt lobogott a zászlórudak egyikén, s amelyet a hivatalos zászlólevonáson egy amerikai tiszt állítólag saját kezűleg vett le e szavak kíséretében: "Magyarországnak vége van!"

Ugyanitt láthatjuk a Magyar Királyi Testőrség és a Magyar Királyi Koronaőrök szemet gyönyörködtető díszöltözetét, akik katonai testületként állandó és reprezentatív résztvevői voltak az állami és katonai protokollnak.

Az enteriőr-együttesbe bekukkantva egy tiszti kaszinó-részlet illetve egy lakószoba-belső bemutatásával tárul elénk a tisztek mindennapi, a mai átlagember számára izgalmas, néha meghökkentő tárgyi anyagot is rejtő élete.

Külön tárlót szenteltünk a katonai kitüntetések iránt érdeklődőknek. 1920 után lehetőség nyílott önálló magyar kitüntetési rendszer létrehozására, amelyben az új elemek mellett tovább éltek az Osztrák-Magyar Monarchia kitüntetési hagyományai. A katonák az 1918 előtt adományozott érdemrendeket és kitüntetéseket együtt viselhették az új elismerési jelekkel, amelyeken már hangsúlyosan jelentek meg a magyar nemzeti és állami szimbólumok. Érdemes mindenképp megtekinteni a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét, a Magyar Érdemkereszt I. osztályát, a Különös Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Nagy Aranyérmét.

Megismerhetjük a korszakban használt zászlókat, az ún. "szabálytalan szabályosokat", majd az 1938. decemberi zászlórendelet alapján készülteket is. A magyar történelem sajátos lovagrendi intézményéhez, a Vitézi Rendhez kapcsolódó tárgyakkal is találkozhatunk a kiállításon. Láthatjuk a Vitézi Rend díszöltözetének egy darabját: egy atillát, továbbá egy 1930-ból származó vitézi székzászlót, valamint a mai napig használatban levő avatási kardot is (vitéz Thurzó György tulajdona).

A trianoni békeszerződés katonai rendelkezései a magyar hadsereg létszámát 35.000, tisztikarét 1750, az altiszti karét 1.313 főben határozták meg. A hadsereg kiegészítésére csak a toborzást engedélyezték. Magyarország területének védelméhez szükséges nagyobb létszámú fegyveres erejét ezekben az években az úgynevezett "rejtett alakulatok": a belügyi illetve a pénzügyi tárcához tartozó vámőrséggel, csendőrséggel, határőrséggel, folyamőrséggel és a rendőrtartalékokkal biztosította. Egyenruháik bemutatásának szerepükhöz méltó tág teret enged a kiállítás; ehelyütt történik utalás a korra jellemző paramilitáris szerveződések, a cserkész- és levente-mozgalom rendeltetésére is.

A magyar haderőt fegyverrel és felszereléssel jórészt a hazai hadiipar látta el, amelyhez az 1938-ban meghirdetett, az újrafegyverkezést célzó ún. győri Program financiálisan is megteremtette feltételeket. A magyar fegyver- és hadianyag-gyártás szellemi hátterét kiváló mérnökök biztosították, például a fegyverkonstruktőr Frommer Rudolf, Gebauer Ferenc, Király Pál, a gépjármű mérnök Winkler Dezső vagy Juhász István. A kiállításban alkalom nyílik néhány általánosan használt, jellemző fegyver kézbevételére is: ily módon a bemutató asztalon elhelyezett tárgyak közül tüzetesen szemügyre vehető például a Mannlicher-ismétlőpuska, továbbá egy világítópisztoly is.

A kiállítás tárgyilagosan foglalkozik az első, illetve második bécsi döntés következtében "visszatért" felvidéki, kárpátaljai, és erdélyi területekre történő katonai bevonulás kérdéskörével is.

Magyarország azon ritka államok közé tartozott ebben az időszakban, amely önállóan is képes volt repülőgép és harckocsi tervezésére, gyártására. Sajnálatos módon e harceszközök többsége ma már leginkább csak fényképeken szemlélhető meg - illetve a kiállításban elhelyezett maketteken: a Héja-, Messerschmitt-, Junkers JU-52 szállító- repülőgépeket, a Toldi, a Turán harckocsikat, a Nimród páncélvadászt, a Csaba páncélgépkocsit, a Zrínyi rohamlöveget és a Botond terepjáró gépkocsit így tudták a kiállítás rendezői a nézők elé tárni.

Viszont életnagyságban tekinthető meg egy 1915/31M 7,5 cm-es fogatolt hegyi ágyú, lövegmozdonnyal.

A kiállításrész - egyelőre - a Donhoz kiérkező 2. magyar hadsereg történetével zárul: az utolsó teremben a hómezőkön át történő keserves visszavonulás töredékes tárgyi emlékei mellett a német, olasz, illetve szövetséges haderő egyenruháiból, fegyverzetéből is ízelítőt nyújt a tárlat.

Magyarország a Nagy Háborúban (1914–1918)

A Hadtörténeti Múzeum új állandó kiállítása szervesen illeszkedik a magyar katona történetét bemutató állandó kiállítási sorba, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum első világháborús centenáriumi megemlékezés-sorozatába.

A tárlat osztrák–magyar (azon belül hangsúlyosan magyar) szemszögből mutatja be a háború eseménytörténetét, a látványelemek terén a frontélet és hátország jellegzetességeire fókuszálva. A kiállításon a látogatók megtekinthetik ismert és jelentős személyek (például Arz Arthur, Svetozar Boroević, Franz Conrad von Hötzendorf, Ferenc Ferdinánd, Habsburg József főherceg, Szurmay Sándor) személyes tárgyait, valamint megismerkedhetnek kevésbé kiemelkedő, de érdekes vagy éppen tipikus első világháborús pályát befutott katonák és civilek (nők és férfiak) történeteivel, megszemlélhetik a háború személyhez köthető különleges vagy jellegzetes tárgyait, dokumentumait.

A különleges mellett a háború tipikus, tömegesen gyártott cikkei is közelről tanulmányozhatóak a tárlaton: fegyverek, egyenruhák, felszerelési tárgyak, az Osztrák–Magyar Monarchia fegyveres erejének, szövetségeseinek és ellenfeleinek harci eszközei egyaránt.

A látogatók a kiállítás számos pontján belehelyezkedhetnek a magyar katona, illetve a hátországi állampolgár szerepébe, „testközelből” kaphatnak képet a háborús mindennapokról. Ezt segíti teremről-teremre az érintőképernyőkön nyomon követhető szerepjáték, amelyen keresztül bárki megismerheti az általa kiválasztott katona, illetve polgári személy háborús életútját.

Elsősorban a fiatalabb korosztály érdeklődésére tarthat számot a kiállítási érintőképernyők bőséges digitális tartalma és az okostelefonok segítségével elérhető információk. A játékok között kvíz, egyeruhakirakó és térképes játékok is megtalálhatóak.

Az átjárható kiállítási enteriőrök (vasútállomás, lövészárok, hadifogolytábori barakk) elősegítik, hogy látogatóink a háborús atmoszférát közelről megtapasztalhassák.

A tárlaton látottak egy részét egy különleges kötet formájában „haza is viheti” a látogató: a kiállítási anyagból készített válogatás 100 egyedi- illetve típustárgyon/tárgycsoporton keresztül mutatja be a Nagy Háború eseményeit, jellegzetességeit.

Elhurcolva - Távol a hazától

2016. augusztus 23-án nyílt meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban az „Elhurcolva – Távol a hazától. Magyar katonák szovjet fogságban 1941 – 1955” című állandó kiállítás. A Gulág-emlékév apropóján és a Gulág Emlékbizottság anyagi támogatásával megvalósult tárlat az intézmény profiljába vágó módon a hadifogságba esett honvédekre, illetve a hadifogolytáborokból többnyire koholt vádak alapján történt elítélésüket követően kényszermunkatáborokba átszállított katonákra koncentrál.

Hazánk Szovjetunió elleni hadba lépését követően már 1941-től, egyre növekedő számban estek szovjet hadifogságba magyar honvédek. Ezen kívül 1944/45-ben folyamatosan hurcoltak el civil lakosokat is az ország területéről. A kutatások mai állása szerint mintegy 600.000 főre tehető azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik valamilyen módon szovjet fogságba kerültek, s akiknek közelítőleg egyharmada civil személy volt.

A szovjet lágerekre a legtöbb esetben elégtelen elhelyezés, mennyiségi és minőségi szempontból is gyatra élelmezés, európai ember számára elviselhetetlen higiénés feltételek, kezdetleges, vagy majdnem teljesen hiányzó egészségügyi ellátás, a hideg vidékeken és időszakokban pedig a gyenge fűtés, valamint a nehéz testi munka volt jellemző, amely körülményeket súlyosbította a mindenütt megszervezett besúgórendszer is.

A Szovjetunióból 1948-ig hazaérkezett az ottani viszonyokat túlélt magyarok zöme, az utolsó szervezett transzport azonban csak 1955 őszén érkezett. A kommunista birodalomban elpusztult honfitársaink száma 220-270.000 fő között mozoghat, amelyből a korabeli szovjet források alig több mint 60.000 magyar elhalálozását mutatják.

AJÁNLÓ

Köszönet Horváth Fruzsinának, a Hadtörténeti Múzeum múzeumpedagógiai és kommunikációs főelőadójának