A várhegyi mésztufa-barlang hajdani hévforrások által kioldott üregek és mesterséges mélypincék láncolatából álló labirintus a Várhegy felszíne alatt. A több, mint 10 km hosszú barlangrendszer bejárható szakasza 3,3 km, 5-10 méter mélységben húzódik a Dísz tér - Úri utca - Tárnok utca - Szentháromság utca - Országház utca által közrefogott terület alatt. Várbeli bejárata az Úri utca 9. szám alatt található.

AJÁNLÓ

A Várhegy mélyének üregeire már kora középkori iratok is utalnak. Ezeket az üregeket nagyrészt a késő középkorban és a török hódoltság alatt védelmi célokból járatokká kapcsolták össze. Még a második világháborúban is bombabiztos óvóhelyként használták. A barlangrendszer megtekinthető részében a magyar történelem egyes jeleneteit bemutató Panoptikum és A magyar mondavilág és a honfoglalástól a mohácsi vészig című kiállítás látható.

Körülbelül 600 méter hosszú, megtekinthető szakaszán a járatok, termek nagy részében csak a mennyezetet alkotja természetes szikla, az oldalfalakat mesterségesen alakították ki. Néhol kisebb cseppkőképződményeket is találunk, másutt gótikus kapukat, faragott oszlopokat, török kori boltíveket és barokk falmaradványokat. Van, ahol két-három pincejárat is húzódik egymás alatt. A járatokban körülbelül 80 kutat fúrtak a vízellátás biztosítására.

A Várhegyen már a Budai Vár megépítése előtt is laktak emberek. E középkori falu lakói valószínűleg kútásás során bukkantak rá a mélyben rejtőző barlangokra. A természeti adottságokat kihasználva, lejáratokat vájtak az üregekhez és pincévé mélyítették azokat. A barlangi kutak átvizsgá-lásakor a XI-XII.századra utaló leleteket találtak.

IV. Béla a tatárjárás után, 1247 tavaszán elrendelte a Budai Vár, a király új székhelyének megépítését. A kora-középkori városépítõknek két célja volt: megvédeni a lakókat a külsõ ellenségtõl és egyidejûleg biztosítani az élethez elengedhetetlen feltételeket falon belül.

A külsõ védelmet az akkor 5-10 méter magas várfalak biztosították, míg a vízellátásra a Várhegy barlangjaiban található víz volt a legalkalmasabb. A barlangpincék kútjai még ostrom idején is iható vizet szolgáltattak.

A házak alatt található üregek más célra is hasznosíthatók voltak: élelmiszer tárolására, az idegenek - vagy éppen az adószedõk - elõl az értékek elrejtésére. A török korban közülük nem egy jégveremként szolgált.
Fontos funkciója volt a barlangoknak tüzvészek, háborúk, ostromok idején. Van olyan vélemény is, hogy a védők képesek voltak csapataikat átcsoportosítani a föld alatt. Több leírás szól arról, hogy a védők a várfalak oldalába kivezetett barlangokból kitörve támadtak az ostromlókra.

Találóan jellemezte a Várhegyet Evlija Cselebi, a híres török utazó, amikor feljegyezte: "A Budai Vár belülről üres." Rebesgették, hogy egy-egy budai pasa megunt háremhölgyeit a mélyben falaztatta el. Sokan eredtek török kincsek után is a Várhegy gyomrába. A mai kor kutatói, szakemberei sem megunt háremhölgyet, sem kincseket nem találtak ezeken a helyeken, legfeljebb rozsdás sarkantyúkat, cserépdarabokat, régi ágyúgolyókat. A múlt századra a barlangpincék nagy része feledésbe merült. A képzelet "fekete grófok" tanyáit, szellemek lakóhelyeit képzelte a föld alá. Az elhanyagolt üregek egyre több gondot is okoztak. Az útbeszakadások miatt -az 1800-as évek végén- elrendelték a pincerendszer felmérését. Végül határozatt született, hogy a vári üregeket törmelékkel, szeméttel, földdel be kell tömni.

Századunk harmincas éveiben ismerte fel Kadic Ottokár, a kor legkiemelkedőbb barlangkutatója, hogy a "törökpincéknek" nevezett üregek valójában természetes mésztufabarlangok. Tervet készített a barlangpincék kitisztítására és bemutathatóvá tételére, amelyhez elsőként az I. kerületi elöljáróságot sikerült megnyernie.

A főváros 1935-ben a Magyar Barlangkutató Társulatra bízta budavári barlangpincék feltárását. Várhegyi Barlangbizottság alakult. Még ebben az évben megnyitották az elöljáróság épületéből induló lejáraton keresztül a nagyközönség előtt a barlangrendszer egy részét a Szentháromság utca alatt. Mesterséges áttörésekkel és "altárók" vájásával egyre több üreget kapcsoltak össze. Egy ilyen átjáró kialakítása során fedezte fel Kadic azokat a kezdetleges kovaeszközöket is, amelyek tanúsítják, hogy a hajdani melegforrások környékén már az ősember is megtelepedett.

A háború kitörése után a pincékből óvóhelyeket alakítottak ki, az idegenforgalmat megszüntették. A várfennsík középső részén új járatok nyitásával, a meglévő üregek megerősítésével több kilométer hosszú óvóhely-labirintust hoztak létre. Ekkor épült meg a mai napig működőképes Sziklakórház. A második világháborúban egyes adatok szerint több, mint 4000 ember talált menedéket a Vár alatti pincerendszerben.
A több mint négy kilométeres kiépítettségét az ötvenes években érte el. Nagy része titkos objektumnak számított. A korszerű polgári védelmi igényeknek ma már nem felel meg. A barlangkutatók a 60-as évek elején kiharcolták, hogy újra megnyíljon az idegenforgalom számára, ám 1975-ben -pénzhiány miatt- be kellett zárni. 1982 óta hazánk fokozottan védett barlangjai közé tartozik.

1985-ben a felszínen jelentkező hatások, útbeszakadások, süllyedések újra ráirányították a figyelmet a barlangrendszer által okozott gondokra. Átvizsgálták a labirintus-rendszert, a szükséges helyeket megerősítették, a vári forgalom csillapítására forgalomkorlátozásokat vezettek be.

AJÁNLÓ

A Várbarlang egy részlete (kép: Duna-Ipoly Nemzeti Park)

AJÁNLÓ