Az ún. "vastuskó" leginkább német nyelvterületen elterjedt emlékhely volt: a városról városra vándorló mesterlegények egy fatuskóba vertek egy-egy szöget, lemezkét, míg ezek a fatörzs felületét teljesen beborítva, „vastuskóvá” nem váltak. Az egyik leghíresebb tuskó (stock) Bécsben van a Stephansplatz-on, amelynek másik neve am Stock im Eisen, vagyis a vastuskónál. Magyarországon Budapesten maradt meg az egyetlen ilyen vastuskó.

AJÁNLÓ

A céhes hagyományok szerint a XVIII. század végén közszemlére állított fatuskókba azon vándorló tanuló legények verhették bele szögeiket, akik elvégezvén a szakma kitanulásának éveit, elhagyták mesterüket és hazatértek családjaikhoz. Minden egyes bevert szög egy-egy évet jelképezett, amelyet a legény a mesterénél töltött. Egyes vélekedések szerint a szöget nemcsak a gyakornokok, hanem a már engedéllyel rendelkező iparos segédek is beleverhették a fába, akik távozásukkor maguk után hagyták emlékeiket.

Tóth Béla 1899-ben, a Magyar ritkaságok című művében azt írja, hogy "1849 május 21-én, a Gellérthegyről lődöző magyar pattantyúsoknak egy háromfontos fáradt ágyúgolyóbisa a tuskóig tévedt és leütött belőle egy darabkát. A golyóbist, régi szokás szerint, reáerősítették ugyanarra a helyre, ahová csapódott".

A vízivárosi tuskó később a kerület egyik nevezetessége lett, amelyet még Andersen is megemlített a naplójában, mint érdekességet. Kiállítási helye időről-időre változott: hol egy bolt kirakatában, hol közterületen bukkant fel, míg a tuskó végül 1927-ben felújításra szorult.

Az eredeti fatuskót a Főváros múzeumba vitette, majd helyére 1960-ban egy szegecselt rönköt tétetett.

A táblán a következő olvasható: "Az egykori budai vastuskó másolata. Eredetije a XIX. sz. elején készült és 1960 végéig állt ezen a helyen".

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ