Irgalmasrendi Kórház

II. kerület, Rózsadomb, Frankel Leó utca 17-19.

Írta: Varga Máté 2021. április

A Budai Irgalmasrendi Kórház egy egészségügyi intézmény, amely a Frankel Leó utca 17-19. szám alatt működik. Az Irgalmasrendi kórházat 1806-ban alapította a spanyol származású és római katolikus Betegápoló Irgalmas-szerzetesrend. Több kisebb házikó helyén épült 1903-ban, Kiss István és Fligauf Károly tervei szerint.

A neogótikus stílusú új kórház építéshez a Kormány és Főváros is anyagi segítséggel járult hozzá. A II. világháború után államosították az intézményt ORFI (Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet) néven, s az alapító rend csak 2000-ben kapta vissza a tulajdonjogát.

Az Irgalmasrendi Kórház látványa a magasból, 2017-ben (kép: Google Street View)

A Betegápoló Irgalmasrendet a portugál-spanyol Juán de Ciudad (1495-1550) alapította. E Rend Magyarországon 1650 és 1834 között, 14 városban létesített kolostort, kórházat és gyógyszertárat. Ezek közül a legnagyobb a budai épületegyüttes volt, amelynek létrejöttét a kor egyik legnagyobb támogatója, Marczibányi István (1752-1810) tette lehetővé: 1806-ban megvásárolta a Császár fürdőt a környezetében lévő házikókkal együtt, majd létrehozott egy alapítványt is (Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány) az irgalmasrendiek számára, melynek bevételeiből fedezte a kórház felépítését és működését. Az akkor Országútnak nevezett úton felépített - és a Franz Heinrich Keresztély által tervezett - kétemeletes kórházépület 1815. októberében nyílt meg.

Idővel, ahogy azt a Rend törekvései kívánták, tébolyda is létesült az intézményben. Ennek bővítése érdekében 1861-ben megvásárolták a kórház átellenében lévő prímási nyaralót, amelyben 1910-ig működött az elmeosztály.

Közel kilencven év múltán a kórház szűkössé és elavulttá vált, ezért a Rend az épületet lebontotta, majd helyére 1903-ban egy új és modernebb épületet emeltettek Kiss István és Fligauf Károly tervei alapján. Ennek létrejöttéhez az akkor hatalmon lévő Széll Károly vezette Kormány és a Főváros vezetése is hozzájárult. Az új kórházat 1903. szeptember 29-én avatták fel, s Khuen-Héderváry Károly Kormánya adta át.

A felavatásról emígy ír a Vasárnapi Újság:

"A BUDAPESTI IRGALMAS-REND KORHÁZÁNAK FELAVATÁSA.

A szerzetesrendek közt alig van népszerűbb Magyarországon, mint az irgalmas-rend. Betegápolással, gyógyítással foglalkozik. Tagjai orvosi tudományt, gyógyszerészséget tanulnak. Klastromjaik egyúttal kórházak és gyógyszertárak is. A falusi nép, ha hetivásárokra bemegy a városba, elözönli az irgalmas klastromokat, orvosi tanácsért, foghúzásért, a régi időkben köpölyözósért. A "tisztelendő mizere" — mondja róluk a magyar nép — igazi tisztelettel. A misericordianust így hívja. Budapesten is van régóta kórházuk, még elmebeteg-intézetet is állítottak mellé. A budai parton, a Császár-fürdő közelében állt az intézet, régi kétemeletes ház, sok szegény betegnek menedéke. A szerzet budai klastromának nagy jótékonyságáért ajándékozta oda a Marczibányi-család a Császár-fürdőt is a szerzetes-rendnek, hogy még jobban teljesíthesse emberbaráti feladatát.

Idők múltával a népszerű szerzet kórháza már nagyon szűk lett, az orvosi tudomány követelményei pedig mind nagyobbakká váltak. A rend elhatározta, hogy lebontja régi épületét és az orvosi tudomány újabb vívmányainak megfelelőn épít új intézetet. A rend anyagi ereje azonban ehhez nem volt elég. A kormány és a főváros segítségével most fölépült a nagy kórházi telep a Margit-híd budai fejénél, a főváros által kibővített telken. A vörös téglájú épületcsoport egyik érdekes pontja a budai Dunapartnak, a Lukács-fürdő, Császár-fürdő előtt ültetett nagy park mögött.

A jótékonyság és irgalom e hatalmas hajlékát 1901-ben kezdték építeni. Benne van a templom, a rendház, a kórház. Kerti udvarok választják el az épület egyes részeit. Thuróczy Kornél rendfőnök tevékenységének egyik főczélja volt az intézet fölemelése. Háromszáz beteg talál itt orvoslást a gyógyító meleg források mellett. Az építés és berendezés összes költsége 1.339,757 korona volt. A fölavatást szeptember 29-én tartották; összegyűltek ez alkalomra a városi hatóság képviselői, az orvosok, a polgárság és igen sokan a lakosság ama részéből, melynél hagyományos a tisztelet az irgalmasok rendjének nagy jótékonysága iránt.

A megnyitáson a kormány részéről Darányi Ignácz földmívelési miniszter volt jelen, a ki képviselője a kerületnek, melyhez a kórház tartozik. A rend magyarországi priorjai mind megjelentek s a bécsi és gráczi rendházak is elküldték képviselőiket. A felavatást a herczegprímás akarta végezni, de gyengélkedése miatt Kohl Medárd püspököt bízta meg helyettesítésével.

Szeptember 29-én délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnep. Kohl Medárd püspököt á főbejáratnál Thuróczy Kornél rendfőnök fogadta. Az előcsarnokban felállított baldachin alatt a rendfőnök ismertette az ünnep czélját. Felolvastatta a zárókőbe elhelyezendő okiratot » melyet azután a jelenlevők aláírtak. Kohl Medárd püspök áldást mondván az új intézetre, a zárókő letétele következett. A püspök, miután az okmánytartót egy kis kőszekrényben elhelyezték, megtette a szokásos kalapácsütést s azalatt az Opera énekkara a Himnuszt adta elő. Következett a kápolna s az intézet felszentelése, majd ünnepies istentisztelet, melynek bevégeztével az énekkar a Szózatot énekelte. A közönség a mise után szétoszlott az óriás épületet megtekintésére".

1950-ben a Betegápoló Irgalmasrendet és a Marczibányi Alapítvány kórházát és fürdőépületeit a kommunista Kormány államosította, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium a III. kerületi Tanács VB, a Sportlétesítmények Vállalat, a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalata között osztották meg.

Az egészségügyi funkciójú részlegekből 1952-ben jött létre az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (később Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet - ORFI).

2000-ben - a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről intézkedő törvény alapján - az ORFI visszaadta az Irgalmasrend részére a hajdani kórházat, valamint a Frankel Leó utca 54. alatti hajdani Marczibányi-alapítványi kórházépületét is.

Az Irgalmasrendi Kórház látványa a magasból, 2017-ben (kép: Google Street View)
A kórház 33 járóbeteg-szakrendelésén évente 270 ezren fordulnak meg, az ellátott fekvőbetegek száma pedig eléri a 17 ezret. Az épületet 1903-ban történt átadásakor százhúsz ágyasra tervezték, míg mára a kórház 237 ággyal rendelkezik.

A kórház felújítása és bővítése

2018. februárjának második felében kezdődött meg a Budai Irgalmasrendi Kórház két új épületszárnyának építése, amit később a főépület teljes felújítása és belső átépítése követett. A beruházás költségeihez az Orbán-kormány 12,9 milliárd, a Betegápoló Irgalmasrend 8 milliárd forinttal járul hozzá.

Mivel az épület erősen leromlott állapotúvá vált és nem rendelkezett a XXI. századi színvonalnak megfelelően elegendő hellyel és felszereltséggel, ezért a kórház építési és felújítási projektje során többek között kialakítottak egy új műtéti szárnyat központi műtővel, intenzív és szubintenzív részlegeket, továbbá megfelelő helyiségeket a nagy értékű műszeres diagnosztikai berendezések (CT, MR és SPECT CT) számára. A járóbeteg-szakellátásokat az új épületegyüttes földszintjén összpontosítják. Az új, Vidra utcai tömbben a korunknak megfelelő, korszerűen felszerelt, betegbarát 2-4 ágyas ápolási egységeket, valamint korszerű sürgősségi fogadóhelyet alakítottak ki.

A tervek között szerepelt a kórházhoz tartozó Keresztény Családi Centrum működésének, szolgáltatásainak bővítése és egy önálló szülészeti osztály kialakítása is. Emellett több száz férőhelyes mélygarázs is épült a beruházás során, külön beteg- és vendégparkolók, elkülönítve az új mentőkijárattól.

Első ütemként az egyház saját finanszírozásával a műemléki épület meglévő, déli homlokzata és a Vidra utca között épült fel egy új, betegápoló épületszárny. Az új részleget a meglévő műemléki főépülettel egy hídszerű folyosó köti össze az első emeleten. Az ennek megvalósítására kiírt eljárást a Grabarics Kft. nyerte.

A Vidra utcai fronton felépült részleg illeszkedik a már meglévő, műemlék jellegű régi homlokzathoz, miközben nem másolja azt. Az új, hangsúlyozottan modern szárny bizonyos mértékig tükrözi a mellette álló régi épület arányait és színeit, miközben egyetlen elemük sem azonos. A tervezést és engedélyeztetést nemcsak a műemlékvédelmi előírások nehezítették, de a dunai panoráma, valamint a régészeti lelőhely funkció is.

A vállalkozási szerződést 2017. október 9-én írta alá a két fél; a Betegápoló Irgalmasrend Magyarországi Vezetője, P. Kozma Imre és a Grabarics Kft. tulajdonos-ügyvezetője, Grabarics Gábor. A munkaterület átadása még októberben megtörtént, november elején pedig elkezdődött a talaj kitermelése. A közterületfoglalási engedély birtokában megépült a védőkerítés, illetve a régi kerítés is elbontásra került.

A területen ezután a munkatérhatárolás kivitelezése zajlott, amelyet az egyik legnevesebb mélyépítő cég, a Bauer Magyarország Speciális Mélyépítő Kft. végzett. A mélyépítési munkák során számos nehézséggel és kihívással kellett szembenézni, a kórház munkaterülettel érintkező szárnyán folyó munka zavartalan biztosításától kezdve a területen található, nagy szilárdságú kőzetek fúrási és bontási technológiájának meghatározásáig.

Második ütemként a régi, műemléki kórházépületet újították fel úgy, hogy az építkezés alatt mindvégig biztosítani lehessen az intézmény folyamatos és zökkenőmentes működését, illetve a gyógyító munkához szükséges nyugalmat és környezeti feltételeket úgy, hogy a falaktól néha csak néhány méterre zajlanak a munkálatok. Az beruházás mindkét ütemének generáltervezője a Kramer, Kiss és Társaik Építészeti és Generáltervező Kft., akik a védett műemlék és világörökségi helyszín, illetve a gyönyörű környezeti adottságok között igyekeztek a betegek mielőbbi gyógyulását, a gyógyítást végző és segítő dolgozók munkáját megkönnyítő téralakítású épületegyüttest tervezni a Betegápoló Irgalmasrend szellemében.

2019. február végén az Irgalmasrendi Kórház vezetősége elfogadta a beruházás kiviteli terveit. Ekkor, a beruházás első ütemében megkezdett kórházi hotelszárny építési munkálatai a szerkezetépítés befejező fázisában tartott. Ez az épület négy pinceszintet foglal magába, amelyből 3 szint mélygarázs, a -1-es szint pedig egyfajta konyhatechnológiai tér, illetve elektromos trafóhelyiség – azok a funkciók találhatók meg itt, amelyek használatosak lesznek az építkezés második ütemében is. Elkezdődtek az épületgépészeti és elektromos munkálatok is, a szerkezetépítést követően pedig szárazépítéssel folytatódott a kivitelezés.

A szerkezetkész hotelszárny, valamint régészeti feltárások a kórház udvarán (kép: Magyar Építők)

A kivitelező, Kazinczy László elmondta, hogy „A műszaki átadással az év végére szeretnénk olyan állapotot teremteni, hogy a kórház ezt a területet részlegesen akár használatba is tudja venni”. Hozzátette, hogy "a mielőbbi használatbavétel azért is fontos, mert a folyamatos kórházi ellátást biztosítaniuk kell és ahhoz, hogy a második ütemben a műemléki épület felújítási munkáit megfelelő léptékben el tudják végezni, szükséges egy pufferterület, ahova át tudják költöztetni a betegeket".

2019. májusában a régi kórház udvarán lévő épületet elbontották, amelynek viszont - a terveknek megfelelően - meghagyták a Dunára néző homlokzatát. A kivitelező elmondta, hogy a meglévő műemléképület alapozási síkja magasabban van, mint az építendő központi épület pinceszintje, így egy jet-es eljárással meg kell erősíteni az érintett alaptesteket a műemléképületnél, illetve a megmaradó falak alatt is, amiket meg kell őrizni, s jelenleg ennek a munkálatai zajlanak. A központi épület nagyon fontos szerepet tölt be a beruházás folyamatában, ugyanis a műtőket és minden egyéb funkciót a meglévő kórházból ide kell majd költöztetni.

Eközben raklapokra kezdték el összegyűjteni az elbontott díszes téglákat, mert ezeket nem tudják újra előállítani. Az épület egy részén az az elképzelés született, hogy lehetőleg a meglévő régi burkolatokat csak olyan szinten bontják vissza, hogy minél többet meg tudjanak belőle menteni és ezáltal vissza tudják idézni a korhű állapotot. A beruházás tartalmazza a teljes épület komplett homlokzat-, tetőhéjazat- és tetőszerkezet-felújítását, illetve új liftcsoportok is kerülnek az új épületbe.
A Grabanics Kft. kiviteli tervei alapján készült látványterv:

Régészeti feltárás

2019. májusának második felében kezdték meg az udvar régészeti feltárásait. Július első napján, Facebook-oldalukon osztották meg a hírt maguk a régészek: "A Budai Irgalmasrendi Kórház felújításához, bővítéséhez kapcsolódóan végez régészeti kutatást a Budapesti Történeti Múzeum a II. kerületben. A feltárás során előkerültek a ma álló épület elődjének, az 1806- 1815 között, Marczibányi István adományából épült első kórházépület részletei, illetve a kórházat északról határoló köves útfelület részlete. A korabeli gyógyításhoz kapcsolódó leletek, mint például orvosságos üvegcsék, köztük egy vasboros üveget (vérszegénységre) és egy ásványvizes palack is előkerültek".

December első hetében újabb felfedezést tettek a kórház udvarán folyó ásatással kapcsolatban: "a békés mindennapok és drámai történések nyomai kerültek elő a Budai Irgalmasrendi Kórház udvarán folytatott feltárás során" - számol be róla Fényes Gabriella, a Budapesti Történeti Múzeum régésze.

A középkori emlékek közül egyelőre egy észak-déli irányú útfelület, illetve egy attól keletre, a Duna felé álló épület maradványai tűnnek a legjelentősebbnek. Mivel ezen a szakaszon lehetett a középkori forrásokból ismert révátkelő, illetve egy kikötő, talán ahhoz tartozhattak ezek az emlékek – az iszapos rétegek arról tanúskodnak, hogy a korszakban a mainál nyugatabbra, az Árpád fejedelem útja táján lehetett a folyó partja. Az út nagy forgalmáról a mellette talált pénzérmék és patkók tanúskodnak, az épületbe betérők kényelmét pedig kemence szolgálhatta. Feltárták egy később, már az épületen kívül készült kemence maradványát is. A legmélyebb ásatási szelvényben kagylóhéjakra, illetve neolit kerámiaanyagra bukkantak, amelyek arról tanúskodnak, hogy már ötezer évvel ezelőtt is rendszeresen megfordultak emberek ezen a területen.

Találtak egy tökéletes állapotban lévő kutat is, amelyben egy ló koponyájára, valamint teljes csontvázára bukkantak. A kutat lapos, hasított kövekből rakták, kavics szűrőréteggel a kútbélés körül. Belső átmérője 110-150 cm között változik, teteje lepusztult, de még így is négy és fél méter mélyen találták meg a kaviccsal szórt alját. E kút mellett a régészek feltártak még egy kutat is, amelynek betöltéséből egy ember koponyáját, majd további csontjait bontottak ki. A csontok mellől előkerült pénzérmék és cserepek szerint a kutat a középkorban töltötték be.

A régészek májustól októberig végezték az ásatásokat, mely során az egykori Budafelhévíz nevű település nyomaira bukkantak. A mai udvar nyugati felén több mint ötven méter hosszúságban, 7-10 méter szélességű, észak-déli irányban húzódó lekövezett útfelület került elő. A köveken és a kövek között rengeteg érmet és sok lópatkót találtak, amelyek kétség kívül jelzik az út intenzív használatát, egykori jelentős forgalmát.

Az út nyugati oldalán egy középkori pince szárazon rakott falát és a pince betöltését találták, míg az út keleti, Duna felé eső oldalán két későközépkori házat tártak fel.

Az első ház kőfalai között vastag omladékréteget találtak, amely az épület favázas szerkezetű vagy egyszerűen vályogból épült felső szintjének, valamint az alsó szint tégla boltozatának beszakadt maradványaiból képződött. Ebben találták meg az emeleti szint kályhájának töredékeit, üveg ablakszemeket, s egy ablak vasrácsát, két ajtóvasalatot és két kulcsot. Ezen felül kapa, ásó, csákány, csáklyák, tányérok, poharak, fazekak és fedők is előkerültek, de találtak övcsatokat, gyűrűket és bronz könyvvereteket is. A leletek közül került elő egy ezüstpénzzel teli persely, amely épségben vészelte át az elkövetkezendő évszázadokat. A nagyobbik kút körül szemetesgödrök bukkantak elő, amelyekben középkori edényeket, kancsókat, korsókat, gyertyatartókat és fazekakat találtak.

A második ház maradványait már nehezebb volt feltárni, mert azok falaira épült az irgalmasok első kórháza 1806 és 1815 között. E kórház egykori pincefalai alatt találták meg a szépen rakott középkori falakat. Az épület pincéjében itt is vastag, vörösre égett pusztulási réteget figyeltek meg.

A középkori házak maradványainak állapota és a megtalált sörétek arra engednek következtetni, hogy a települést vagy a törökök dúlták, majd égették fel, vagy pedig Buda 1686-os ostroma során pusztult el. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a kórházat korabeli épületekre építették rá.

Amely plusz érdekességet jelent, hogy az első ház falait egy még korábbi középkori ház kő alapfalai mellé, illetve részben rá építették. Az új építkezéskor a régebbi falak mellett és felett elegyengették a talajt, amely faszénszemcsés rétegből XIV-XV. századi jellegzetes budai fehér fazekak és poharak apró darabjai kerültek elő. Ugyanilyen fazéktöredék volt a szűk kút legalján is, a ló csontjai alatt. Kérdés, hogy a régebbi ház lebontása és az új épület emelése tervszerű volt-e vagy a régebbi ház erőszakos elpusztítása tette-e szükségessé?

Antonio Bonfini leírásából tudjuk, hogy 1440-ben a királyi hatalomért Erzsébet királyné és I. Ulászló, illetve párthíveik közötti harcok során Szécsi Tamás Esztergom felől jövet felgyújtotta és feldúlta Budafelhévízt, az ellenállókat pedig lekaszaboltatta. Vajon a korábbi épület nem akkor pusztult el, s nem ekkor dobták az elpusztult ló tetemét a kútba?

Az oklevelek tanúsága szerint a terület már az Árpád-korban is lakott volt. Az előzőekben bemutatott ház mellett ugyanis egy talpgerenda fut, amelynek betöltésében és körülötte jellegzetes, fehér Árpád-kori fazekak és palackok csigavonalban bekarcolt nagy töredékeit, sőt még egy osztrák import kiöntős edény darabját is megtalálták. A középkori építkezések során már ott álló romok falait bontották részben el. Ezek a romok egy letűnt korszaknak, a Római Birodalom időszakának maradványai. A kikötésre alkalmas terület, a hévforrások közelsége, a Rózsadomb lábánál a Dunához kifutó völgy már a rómaiakat is megtelepedésre csábította. A középkori házat valósággal beleépítették egy 15×15 m alapterületű római épületbe. Ennek elbontott köveit minden bizonnyal fel is használták az új építkezéshez.

A római épületből így számunkra csak a külső falak maradtak, belső felosztása, rendeltetése nem ismert. Leletanyaga viszont szép és gazdag, egyértelműen a II. század második felére – a III. századra keltezhető. Ezek közül kiemelkedik egy, a mai Németország területéről, Westerndorfból importált, díszítése alapján egy Comitialis nevű ókori fazekas munkájának tartható, domborműves díszítésű, ún. terra sigillata díszedény, melyet közvetlenül a római fal mellé ásott kútban találtak.

A terület történelmi jelentősége

A területen kétszeresen is fontos volt a víz: a Duna és a közelben lévő hőforrások, amelyekről a XII. századtól ismert nevét, a Felhévízt kapta (korábban, a XI. században Gézavására néven ismerhették). Bár az észak-déli irányú, teljes szélességében még nem ismert útnak nem volt antik előzménye, római kori leletanyag is előkerült, illetve vannak olyan falak, amelyeket egyelőre nem lehet datálni. A római leletanyag elsősorban a terület II-III. századbeli használatáról tanúskodik, bár van IV. századi érme is.

A mai ásatás helyszíne Buda városának északi előterében elterülő Budafelhévíz mezővárosához tartozott. A középkori település kialakulása a XII. században kezdődött, amikor Gézavására (forum Geysa) néven kikötő és vásárhely jött létre, a kikötésre és révátkelésre is alkalmas területen, a mai Margitsziget déli csücskével szemben. Mivel a hely a Duna bal partján elterülő Jenő faluval átellenben helyezkedett el, jenői révnek nevezték.

A környék másik fontos telepítő tényezője a budai dombok lábánál, a keskeny Duna parti sík területen fakadó meleg vizes források – a mai Lukács és Császár fürdő forrásai – voltak, amelyek gyógyító hatását már korán megismerték és használták az itt lakók. Ráadásul a még télen sem befagyó vizek lehetővé tették malmok, később lőpormalmok egész éves üzemeltetését, sőt a Dunába folyó meleg vizek segítették a kikötő téli használatát is. A kialakuló település későbbi nevét is a hévizekről kapta, már Anonymus Calidae Aquae-nek nevezte.

A terület eredetileg részben királyi tulajdonban volt, de éltek itt szabadok, hospesek, de birtokos volt a Kartal-Kurszán nemzetség is. A kikötőben szedett vámot 1148-ban a budai (később óbudai) káptalan kapta meg. IV. Béla a révátkelőhelyet a bal parti Jenő faluval és az ott élő népekkel, valamint a jobb parton élő királyi népekkel együtt 1267-ben a margitszigeti domonkos rendi apácáknak adományozta.

A település plébániatemploma, a Szentháromság templom III. Orbán pápa 1187-es oklevele szerint egy magyar alapítású ispotályos rend, az Esztergom szentkirályi keresztesek, a stefaniták tulajdonában volt, akiknek a XIII. század közepén már rendházuk is állt itt, sőt hamarosan a mezőváros legfőbb birtokosai lettek.

Templomukat a mai Margit körút, Török utca és Frankel Leo út által határolt bérház helyén, annak építése során Supka Géza tárta fel 1906-ban. Ettől eltekintve a középkori Budafelhévíz topográfiája ásatásunkig nem volt ismert, csak oklevelek adataiból lehetett bizonyos következtetéseket levonni, elsősorban a templomtól északra elhelyezkedő temető, nyugatról a kanonokházak, északról a mészárszékek és a kikötő elhelyezkedését feltételezni.

A megújult kórház átadása

2020. október közepén befejeződött a költözés a Budai Irgalmasrendi Kórház új, Vidra utcai épületszárnyába, amelyet tavasszal, az intézmény beruházásának első ütemében adtak át. A modern létesítményben már zajlik a betegellátás, több kórházi részleg a végleges helyére került. A belgyógyászat, a sebészet, az urológia és a fül-orr-gégészet már az első szakaszban felépült új szárnyban működik. Az első ütem a Betegápoló Irgalmasrend saját beruházásaként valósult meg, míg az udvaron készülő új központi szárny kivitelezését, valamint a műemlék épület felújítását, korszerűsítését állami támogatásból fedezték.